Temesvári Hirlap, 1923. április (21. évfolyam, 74-96. szám)

1923-04-01 / 74. szám

9. oldal. XXI. évfoly. 1­4. szám, 1923 .pr. is. Ica stabilizálása ut­án ki fog tűnni az is, hogy a német termelést hatósági ren­delkezések drágítják mesterségesen. Az elmúlt esztendőben a termelőket ismét felesleges újabb terhekkel sújtották, a­mi lehetetlenné teszi a produkció fo­kozását. Ha­ az új törvényjavaslatok törvényerőre emelkednek, akkor majd el lehet mondani, hogy Németország el­méletileg Európa legtökéletesebben fel­épített állama, amelyben azonban gya­korlatilag csak igen nehezen lehet dol­gozni.­­ A német kereskedelem jelenleg pang, mindenütt stagnáció tapasztal­ható, mivel úgy a külföldi, mint a németországi vevők az árak leszállításá­ra számítanak. Hogy a magam szakmá­jánál maradjak, az elektromos cikkek ára Németországban, ma már jóval ma­gasabb a­­ viágparitásnál. Ennek az az oka, hogy a német ipart­­rendkívül nagy és felesleges terhekkel sújtják. Ha a tem­elést bizonyos mértékig nem fog­ják tehermentesíteni, úgy az árak még / 1, ■ jobban emelkedni fognak és ez a német ipar legnagyobb katasztrófáját jelen­tené. Meg kell állapítanom azt is, hogy a fokozódott gazdasági krízis nem a Ruhr-vidéki betörés következménye, ez csak a processzust meggyorsította. A krízist a márka mesterséges emelése okozta az emlékezetes januári zuhanás után. Az ipart a Radír-vidéki megszál­lás egyelőre a nyersanyagok­­elvesztése miatt sújtja. Egyelőre ugyan, min­denütt elegendő, nyersanyag áll a ter­melők rendelkezésére úgy, hogy­ a mun­ka­ minden fennakadás nélkül folytat­ható. Természetesen azonban már mos­tan gondoskodni kell a nyersanyagok esetleges utánpótlásáról, mivel nem le­het tudni, hogy­­a Ruhr-vidéki kaland meddig tart.,Ennek­­meg vannak, a lehe­­tőségei, azonban a lehetőségek előfel­tételei elsősorban a produkció emelése és­ a márka stabilizálása. Ha ezeknek az előf­eltét­eleknek lehetőségeit­­megteremj­ük, úgy a német ipar minden krízisből diadalmasan­ fog kikerülni. TEMESVÁRI HÍRLAP ®­esc&r|je­V.Аcji lopcilgfäFiEEiesfcfr Temesvár Jífvcije§Tol­ (Saját tudósítónktól.) Bár a jelenlegi súlyos gazdasági helyzet, a nyomasztó pangás minden téren, az érezhető . A pénzügyi krízis egyáltalán nem nyújtanak egy város vezetőségének, korlátlan módot arra, hogy nagyarányú városfejlesztési programot valósítson meg, mégis arra törekszik a legtöbb vá­ros vezetősége, hogy legyűrve az aka­dályokat, a lehetőség határain belül a város­ fejlesztése által is kifejezésre jut­tassa a konszolidáció felé való­ haladást. Egy város fejlesztésének tervét rendkí­vül óvatosan kell keresztü­lvinni, úgy, hogy ezáltal a lakosságot érzékeny, esetleg erején, felüli megterhelés ne ér­je. Ez a felfogása Georgevi­cs Lu­cián dr. főpolgármesternek is. Fejlesz­teni Temesvár, városát, ha mindjárt ál­dozatok árán is, de lassan, fokozatosan és szem előtt­ tartva azt az elvet, , hogy a város közönségére­­ újabb megterhelést nem szabad kiróni. Felkerestük ebben a kérdésben Geor­­gevici főpolgármestert és megkérdez­tük, hogy milyennek látja a város jövő­jét a fejlődés­­tekintetében és mik a vá­ros vezetőségének tervei a jövőre néz­ve. Kérdésünkre a főpolgármester a következő választ adta: Temesvár fejlődése. — Temesvár város óriási fejlődés Midőn­­ néhány száz dollárt kerestem, egy kis kávéházat béreltem, de vállal­kozásom megbukott, ott voltam, ahol voltam, azaz mégsem, mert már az ame­rikai ember acélos gondolkozása uralt. Az nem baj, ha az ember százszor is el­bukik, bertik egészsége legyen és akarata, akk­or majd százegyedszer is felkel. Egy építési vállalkozónál lettem munkair- figyelő és régesesben láthattam egy fel­hőkarcoló felépülését, foglalkoztatva százezernyi embert. Hét-nyolc millió dollárba kerül egy ilyen óriás palota másfél milliárd lejbe, annyiba mint egy kisebb­­állam évi budget­je. Igaz, hogy az Egyesül­ő­ Államok évi kiadása 9 mil­liárd dollár­ (ez önöknél 2 trillió lej kö­rülbelül, arass 600,000,000,000,000 osztrák korona.) Azért higyye meg, nekünk is szinte elvi.-.élhetetlen ez az adóteher Egy állam­polgárra 200 dollár esik, ter­mészetesen átlagban,­­de­­akár direkt, akár indirekt módon ki kell hozni ez­­össze­get. -Építkezés köziben ismét, félrerakhat­­tam egy jelentékenyebb összeget s it megtaláltam végre Szerencsémet. A szomszédos házban egy madárfoganitó­nak volt üzlete s én nincs vélkénye­s kék pápaszemes Öreggel, az ebédszüne­tet mindig nála töltöttem­, a­­papagályok kanárik, vör­ös­­cinegék és rigók társasá­gában, melyeket fütyülni és táncolni ta­nított. Kü­­lönböző nagyságú és hang­­színezetű megfuvolái voltak s madarai annyira szerették e­­mulatságot, hogy amint a megfelelő fuvolát elővette,­ a p­adtár felrepült a trapézra és l­fü­elett AU melyet nagyrészben fejlett ipa­ra és élénk kereskedelme biztosit. .Egé­szen bizonyos, hogy Temesvár­ rövid idő alatt tíz ország egyik legvirágzóbb vá­rosává fogja magát kinőni. A rövid idő alatt természetesen nem egy-két évet­­ ér­tek, m­ert a jelenlegi súlyos gazdasági helyzet egyelőre természetesen nagy feladat elé állít mindenkit. A város ve­zetősége, amint az évi költségvetésből is kitűnik, igazán áldozatkész és min­den erejével előmozdítani igyekszik a város ..fejlődését. Erre a költségvetési évre nem kevesebb, mint huszonhárom millió lej befektetést vettünk előirány­zatba, amelyből hat millió lejt az utcák egy részének rendbehozására fordítunk. Az utcák rendkívül is vannak, hanyagol­va, de ez természetesen nem a mi hi­bánk, hanem a háború következménye. Az utcák rendbehozatalára még igen sok millióra lenne szükségünk, de egy év alatt hat millióval többet mi sem szán­hatunk erre a célra, ha csak olyan mó­don nem, hogy a lakosságra újabbb ter­heket fárjunk ki. A lakosságot újabb adóidtól megterhelni nem ak­arom és nem is fogom, sőt még a már meglevő adókat sem akarom emeltetni egy báni­val sem. Teljes erőimnél­­törekszem a város fejlesztésére, szépítésére, de úgy, hogy ezáltal a lakosságot egyáltalán semmi újabb megterhelés ne érje­­tyülésre illegette magát. Ha az énekóra túlsóké tartott, a cinegék a sarokban ál­ló verkli tetejére repültek, jelezve, hogy kezdődjék már a fanél Az állatok meg­szerettek, s ha bejöttem, felém repültek. Ez végleg megerősítette gazdájuknak fianyaléiban már különben is­ egyre nö­vekvő bizalmát, s midénl az építkezés véget ért,, fel­szólított lennék társa, mert ő már úgyis fáradt lemászkálnm­ Délame­­rikába, ha a készletet pótolni kell. Oda­adtam megtakarított pénzemet és belép­tem­­, annyit kerestem két és fél év alatt, hogy megvehettem az én kedves kis farmomat egy órai vonatjárásra N­ewyorktól. Nem is számé­tom azt töb­bé elhagyni. Három táncos, cinegém és az rigóm itt is meg van, szabadon röp­ködnek és visszajönnek mindig, ők tud­ják, hogy az amerikai jó az állatokhoz, a múltkor benn a városban tűz ütött ki egy,­ház­ban, s a lángok már-akár elöntöt­tek mindent, midőn a negyedik emelet egy ablakában­ egy macska bukkant elő, éppen ekkor jött ki a szomszédos County­ Clubból Richard Davisne, az is­mert társadalmi hölgy, kinek neve va­lószínűleg nem ismeretlen önök előtt sem. Habozás nélkül felrohant a korri­doron, s az egybegyűlt nép határtalan lelkesedése közepette lehozta a macskát. Erről a kis esetről eszembe jut múlt­kori kedves érdeklődése, hogy miért nem jövök már vissza, holott anyagi helyze­tem. ..megengedi? Azért, mert az európai gondolkozás számomra már érthetetlen, idegen. Látja, eme kíméletlenséggel. A kórházak Egyik legfőbb feladatomnak­ tekin­tem a kórházak ügyének rendezését. A kormányhoz kérést intéztem és szemé­­yesen­­is­­tárgyaltam erről," Bogy a te­mesvári kórházak trójaira adjon, a kor­mány öt éven keresztül összesen huszon­­­öt műbő lést. Ha a­ kormány a kért ös­szeget megszavazza, s­bban az esetben a város is hozzájárul a kórházak fen­tartásához évenként több, mint egy mil­lió lejek A kórház céljait különben kü­lönféle befektetések formájában negy­ven milliója van a városnak. A színházépítés. Ami a színház felépítését illeti, a is hamarosan nyélbe fogjuk ütni. A színház­ felépítésének céljaira a Banca Naţionala nyolc millió lej kölcsönt sza­vazott... meg két­­százalékos kamat múl­­tért, gyűjtés útján pedig két millió lej­ van biztosítva, így­ a színház felépítés­e még ez év május havában megkezd­i. A­ színház felépítése mintegy tizen­két millió lejbe fog kerülni. Az építés­re természetesen pályázatot fogunk kiírn­i. Hogy kik fognak, majd az új Szín­­­házban játszani, arra csak azt mondh­tom, h­ogy akinek koncessziója lesz, városnak semmi kifogása sincs ellen , ha bárki is játszik a színházban, a vá­ros örvend, ha a lakosságnak szórako­­zást nyújthat. ha pedig az a szórakozó,­ egyúttal kulturális jelentőségű is, az an­nál jobb. Itt említem­ meg, hogy az elks­: sincs semmi kifogásom sem, ha magyar színtársulat a nyári idény alatt a nyári színkörben előadásokat tart, én ennek csak örvendtek, csak koncessziója le­gyen annak az igazgatónak, aki játszani akar. Koncesszió nélkül nem áll módom­ban senkinek" sem megengedni a ját­szást. Szabó koncessziója. — És itt említem meg azt is, hogy a sokat emlegetett Szabó Bál-féle szilv­­házi.­ koncesszió ügye sem áll , egészen úgy, mint ahogyan sokan beállítani igyekeznek ezzt. Szabó Bál azt­­állítja, hogy neki egész szezonra szóló konccez­­sziója van, jobban ,mondva olyan kon­cesszióval rendelkezik, amely visszavo­násig érvényes. Eltekintve azonban at­tól, hogy az a bizonyos visszavonás már megtörtént akkor, amikor a­­kultuszmi­niszter betiltott­a Szabó Pál további elő­adásait, Temesvár városában való ját­szásra magyar­ A színtársulat csak­ négy hónapra kapott miniszteri engedélyt Az engedélyt erre Róna Dezső aradi színigazgató kapta m­eg, aki három hó­napot Szabó Pálnak engedett át ebből, míg a negyedik hónapot — amelyhez még joga van -- maga óhajtja igénybe venni és felhasználni. Így tehát Szabó Pálnak minden­ körülmények között mennie kell, míg Róna Dezső bármikor anyagiassággal és szívtelenséggel vá­dolt társadalom egy női képviselője éle­tét kockáztatja, hogy megmentsen egy még csak nem is hasznot hajtó állatot, s a­ tömeg lelkesedése s a legnagyobb napilap soros méltatása szentesíti e tény helyességét. Meg vagyok róla győ­ződve, hogy odaát e nőt futóbolondnak tartanák. Európában ,minden héten leg­alább három konferencián szavalna­k szünet nélkül az emberi szabadságokról és jogokról, de ugyanabban az időben elvi jelentőségű viták folynak arról, hogy ,,ellenséges“, vagy semleges tény, ha egy harmadik állam az állammal ba­rátságtalan viszonyban levő második ál­lam éhenhaló gyermekei részére élelmi­szert küld. S a­ szabad mozgás­t Euró­pában minden másfél órában egy más ország, határán vámolják, vizsgálják, kutatják, kérdezik a drukkoló utasokat a szigorlatoztató egyetemi tanárok mo­dorában. Mi a nemzetisége? Mi a val­lása? Mennyi pénzt visz? Mi a politika véleménye? Iszik-e? Dohányzik-e? m­unk­a szenvedélyei? Mikor volt­ utoljá­ra szerebmes? Egyáltalában mért nem maradt otthon? Ameddig megérkezik a harmadik faluba szóló elutazási enge­dély, mi útlevél nélkül végeztük el a dolgunkat Ausztráliában s már vissza is érkeztünk Newryorkre. A művészetük az igaz nagy és ufójén hitetlen, de­­­zért nem kell­­adnennünk, átjön az hozzánk. Páris kirakataiban még meg sem,­­jelent a legújabb könyv, gazdagjaink asztalán már, ott ,találja, a jöhet, hogy a rendelkezésére álló négy hetet Temesvárott lejátsza. Az építkezés.­­ Visszatérve a város fejlesztésére v­on­atkozó beszélgetésünkre, nekem az a me­ggyőssődő a DH, hogy egy város fejlesz­ének egyik legfőbb alapfeltétele, az . rí’;-késés. És éppen ez az, ami sem­mi­­képpen sem akar nálunk raégindulni. Ho­gy mi az oka ennek az építkezéstől vív idegenkedésnek, arra röviden csak ,;j a:; y is mondhat­ok, hogy úgy a magá­ié; ,'akj mint a pénzintézetek és nagyobb vé­­dalkozások inkább j kiadják pénzüket magas kamat mellett rövid lejáratú lak.­sünképpen, semhogy azon házat épi­­te­n­ének. A rekvirálásoktól­ való félelem tar­tja vissza a lakosságot attól, hogy .vp.,i.k.ezzen —. vágtam közbe. — Az uj házak építőit törvény védi — folytatta a főpolgármester — a törvény ér­trímében pedig uj, most épült lakások nem rekvirálhatók. Ha más városban ta­lán van is precedens arra, hogy a ható­dtok új lakásokat is­­rekviráltak, de­­­ várost ez nem fordít­­hat elő. Mi üé­teleiben tartjuk a törvény rendelke­­zü.mit.., a most épült lakásokat­­megvéd­­­ja rekviráláa" elől. Ez azonban­­még­­ jelenti azt, hogy az új lakások tu­lajdonosai tetszésük szerint kizsarol­hatják a lakásmizériáktól sokat­­ szenve­dő lakosságot. Az új lakások tulajdono­­sait nem, kényszerítjük arra, hogy kiad­jál, lakásuk egy részét myásoknak, de ha már kiadják. ..azt, joggal elvárhatjuk, sőt, meg is­­követelhetjük,, hogy a meg­szorult lapskeresőtől házbér­elmén ne szedjenek fantasztikus összegeket, ha­nem elégedjenek meg a befektetett tőke után számított nyolc,­ legfeljebb tíz­­szá­zalékos­­haszonnal. Azok, akik most épí­tenek, számos kedvezményben részesül­nek, olyan jogot azonban a­ törvény­ sen­kinek sem­ biztosíthat, hogy embertársait kiuzsor­ázza. . Kényszerépitkezés.­­— A városnak, sajnos, nem­­áll utódjá­ban az, hogy a pénzintézeteket és na­gyobb­­ vállalkozásokat építkezésre. Igény­­s wiites. Mi már szép szóval felkértük­ mindazokat a vállalatokat, amelyeknek módjukban áll, hogy tisztviselőik, mun­kásaik­ elhelyezésére lakásokat építse­nek,­­de­ felkérésünk nem vezetett­ ered­ményre. Nyíltan ki kell jelentenem, hogy von a legtöbb pénzintézet és más nagy vállalkozás­ inkább magas kamatra kikölcsönzi pénzét, semhogy bármily keveset is áldozna építkezésre, már­­alkal­mazottjai érdekében is. Sajnos,­ de ez ma a helyzet. De ha a város a már meg­levő vállalatokat nem tudja­ építkezésre rábírni, igenis kényszeríteni fogja arra a most megalakuló vállalatokat. A vá­ros iparengedélyt nagyobb vállal­atok-Rujo de las Paix nagykövetei a mi nőin­ket öltöztetik fel először, s­ fiatal anglo­mánjaink Londonnal ve­teked­nek. H­u­­jnermann nekünk hegedül, az ofbsa tei­let nekünk táncol, a pápák a császárok festői, ami­­portréinkét örökítik meg, szalonjainkban csieregnek a legnagyobb írók,­­ a Manhattan­ operában. ..egyszerre kell versenyre egész Európa művészete. Martinéni, Caruso egyetlen méltó örö­köse, Polacco az új Toscanini, Jeritza, Ivogün, Geraldine Farrar, Mme Mason, Sharjapin, Gigli, Eddur, Strauss Richard, Sch­ipa, s mé­g nagyon sokak, de nem­ akarom idejét túlságosan igénybe venni, s befejezve levelemet csak a legutóbbi divatról, a színes cigaretták divatjáról, referálok még. Legelőkeltőbb szajkónőink egyike, egy kék, ruhát próbáló kliensnő­jét; a próba befejeztével egy kékszinü ci­garettával kínálta meg s ez a 1 . v­olt ra­gadtatva az azonos színek kölcsönhatá­sától. A miteidyk ezóta toilettejük színé­hez választják cigarettájukat, s az elő­kelő 5-ik napmue tőzsdéi vörös, kék, szürke, lila, rózsaszínű cigarettákat árulnak. Szokásaink és étetmaódhunk bizony «,»­­ha nem, nélkülözi a kiarrikirc«ott« és ri­kító vonásokat, de egészben véve én meg is szeretettel" -csüggök e fiatal demokrá­­ciák; mértezős és biztatós ^Im­­lyenen üdvözlöm szerkesztő­ urat Ilivé: Noneszt János Newyork, 1923 március hó.

Next