Temesvári Hirlap, 1923. június (21. évfolyam, 119-142. szám)

1923-06-10 / 126. szám

BMUUBEUI! ■" mm—mm Ai Mattiia in ^puiaW$aB 4ap W, MAe­yro SW I«, tovoftfr 49 ty; Ti*Sfe*e ps*s*n. jLa taMf k«MSkft fib»*«*» kwrf K fej» ••pp*»*« (%U,a^ k*M9 Wfd­u hm IfewSMft MM»H! WráMe»lát*tw. Egyes szám 2 lei. 4P r*l*lö« *««rí*®***ö 60 lap$tlţid4t«i«!(leRo« P90ÍNT MIHÁí.Y « ii»i !Ap «sy*» «e$m ftia Ji^«ö«a KSQ:»£jnt$l»cm I thjjradáY tókai 1 día4r> 4jrlfr. lEWAasÄ.« '0k»»2Kitíf^*Q vfiMtitţlţ; Nyomba: Ilu»]f«Ä-nyo;nada a Ttmwifi iüjclap nyomdája T^«svár-Belváros, fótt "»«a* (l/«B*u­tíf) 2. A TEMESVÁRI HÍRLAP TÁRCÁJA Destebal és Yraján ©mSék® Possevino könyvében. Mint eléggé ismert dolgod — c assai noto — írja le Possevino, hogy mielőtt a rómaiak legyőzték Decebalt, Dacia utolsó királyát, ez ország lakói a dák­ok voltak, kiket máskép dáv-oknak vagy Straibó szerint dak-oknak neveztek. A dákok ázsiai eredetű né­p vol­tak. Hirca­nia szomszédságából az id­őtájt azonban már erősen voltak összekeverve a gusák­kal, kikkel közös volt már a nyelvük is. A dákok után következtek a Slusiá­ból származói népi törzsek, melyek nagyobb része az Ister folyón túl lakott. Ptolo­­maeus szerint Dacia elnevezése alatt ér­tették és bentfoglalták az erdélyieket, a székelyeket, a havasalföldieket, a mold­vaikat és a magyarok jó részét. Amint Cornelius Tacitus írja, a dákok igen hadakozó nép voltak és ellenséges érzüle­tünk a rómaiak iránti­ólannyira, hogy ezek a Mízrában lévő kát hadtestüknek jelentékeny részét folyton készen tartot­ták a dákok megfékezésére, kik különö­sen a nyilazásnak volt­ak félelmetes mes­terei. 162 j június 19. Bukarestben 2 lei 50 bani. 126. Szám. Napirenden. Akik azt állítják­, hogy Romániá­ban nincs nemzetiségi kérdés, akik­ e azt vitatják, hogy a romániai nemzetiségeknek nincs okuk pa­naszra, azok olvassák el Na­gy­­románia egyik le­gtereimtély­esebb­­és legkomolyabb lapjának cik­két. A nemzetiségi kérdést meg kell oldani — ez a cikk alapgondo­lata, amiből logikusan következik­­az a megállapítás, hogy az Adeverul, a román közvélemény hazafias, de fel­világosult rétegének szócsöve a nem­zetiségi kérdés körül még sok ren­dezni, orvosolni valót lát. Hiszen a nemzetiségek, különösen a magyarok panaszai közismertek és azzal, hogy azok orvoslását az Adeverul sürgeti, újat nem irmond. A román lap cikke inkább morális szempontból esik a latba, mert a kisebbségek jogos pa­­naszainak tulajdonított irredenta célzatot sújtja agyon. A cikk egyéb­ként folytatása annak a széleskörű vitának, amely Scotus Viator romá­niai látogatása alkalmával a román Ba­­­tóban , pro és kontra megindult és amelyről olvasóinkat részletesen in­formáltuk. Scotus Viator tanúiménn vuti árak — kezdi a­z Adeverul — az az eredménye volt, honny a nicímzettsészi kérdés felett érdekein vitát provokált. A vitát nyu­­csod­tan, érde­klőd­éssell és minden Vamoly- Káorssal­­folytatná kellene, mert csak ilyen­­körülmények között ik­erdl­t­ataniolló esz­mecsere j­árulhat hozzá a probléma meg­­visszításához és ug­y az áldani, mint a nemzetiségek részére való ki­elégí­tő meg­­oldáshoz. Tény az, hogy a nemzetiségi kérdés igen fontos és az ország jövőjére és konszolidációiéra nézve vitális érdek­kel bír. Az a tény azonban, hogy Nagy­­románia lakosságának mintegy harmad­része a meddő izgalom d­llván ál­lapotá­­ban élt, amely reánk nézve veszélyes, gy­ilkos lomhaság­u­nknak és hagyomtá­­­nyos rövidlátásunknak köszönhető, amelytől egész közéletünk vérzik. A nemtörődömség betegsége magyarázza meg csodálatos vergődésünkéit, amely­ben tehetetlenül­ vajúdunk annyi idő óta. Hogyan magyarázható meg más­­ikiGTD-e az a tény, hogy öt év óta minden nyáron Bukarestet vizihiányt lepi meg­, amelynek orvoslására semmit nem te­szünk? Hogyan magyarázható meg maisként­, hogy mezőgazdasági és eaiho­­nnekszportálló ország lévén, mégis örö­kös kenyérkrízis fenyeget? Hogy a Du­nával és a tengerrel rendelkezünk és a piacon mégsincs hal? A tüzelőanyag válsága nem ezzel magyarázhat­ó-e, mi­kor Sváj­c után Eumnána­k fában leg­gazdagabb országa vagyunk . Pietro­­l­eumforrásaink vannak és még sincs petróleumunk. — Minden más magyarázat érthetet­lennek látszik. Ez a nemitörd­dömség, a legkéterebb balkáni eredetűig lom­haság magyarázza azt is, hogy ámbár a kisebb­ségi kérdés­­erottkie a legkényesebb, leg­nehezebb és legfontosabb problémáknak csak akkor gondolunk rá, miikor az Euró­pai közvélemény­ erélyes értesítése meg­nyilvánul és egyik nagy és régi bará­tunk azt tanulmányozza. Hozzá va­gyunk szokva, hogy­ a problémáik meg­oldását az időre bi­zzuk, nem törődvén azzal, h­ogy az idő nemcsak gyógyít, hanem öl is. Így a jó isten gondjára és az ország jó, vagy rossz szellemére,­­ a polgármesterre, a zsambl­árra, a j­árása közigazgatásra és a­ sziguranca ácenstre bíztuk ,annak megovását, aki témnyileg döntő faktor. Azonkívül a dekórum kedvéért bavatkozta­k még az iskol­ai felügyelő, a gazdasági tanácsos, sőt ün­nepélyes esetekben a prefektus is, akik — kétségtelenül — a leghivatottabbak és kgalk­almasabbak ama nagy cél el-A rómaiak Tróján császár uralkodá­sának közepe­­táján leigázzák egész.Da­ciát igaz nagy áldozatok árán — non senzia gravi spete, így Sirinium mellett hidat­ veretnek, hogy a hadakat, könnyen és gyorsan véshessék át a Dunán.. Posse­­vino még oly tisztán látja e híd marad­ványait, hogy azok alapján megállapít­hatja­, miszerint a hidinak 20 faragott négyszögletű kőből rakott pillérje volt, melyek­­magassága, nem számítva az alapzatot 150 láb volt, szélességük 60 lábat tett ki, boltívek kötötték össze és a híd felirata, a következő volt: Providentia Aug. vere Pontifieius Virtus Romana quid non dornet? Sub ingum eece rapitur Et Danubius. (Magyarul: A valóban főpap Augustus előrelátá­sából a római erény váljon, mit nem hó­dit i meg? íme igája alá ragadja, még a Dunát is. Traján idejében Daciában Decebal ki­rály uralkodott, kinek királyi székhelye Zarmys volt, Erdélyben azon kapu mel­lett, melyet Possevino idejében is vas­nak nevez­tek. A székhely szűk bejáratá­nál Dece­bal oly súlyos veszteséget oko­zott a Traján személyes fővezérlete alatt álló rómaiaknak, hogy a császár ki­érésére, mint amiilyen a nemzetiségi­ kérdés megoldása. Látható a fenti, cikkből is, hogy a kisebbségi kérdés napirendre került. Az Adeverul több cikkben vitatta meg a nemzetiségi problémát, foglalkozott vele­m erdélyi kiseb­bségi­l­lapó,­­sőt a hatalmon levő párt félhivatalos francia lapjának is méltóztart­ott a kérdésről cikkeket írni. A vitáit folytatni kell, még­pedig megértés­sel, jóakarattal, tárgyilagossággal és a kérdést megillető érdeklődéssel. Három­­négy évvel ezelőtt a kérdés megvitatása nehéz lett volna, mert az idegesség mindkét­ részről nagy volt.­­Nem ismertük egymást eléggé, lelkileg nem voltunk egy­­term­ékeny és nyugodt diszkusszió­ra előkészítve. Ma egy ilyen vita már lehetséges. A közhangulat más, nekünk is, a kisebbsé­geknek is bizonyos tapasz­tala­tain­k van­nak, az együttélés múltra várn- a hátunk megett és abból hasznos következtetéseket vonhatunk le. Nem érezzük már a kezdet félelmét, idegeink lecsillapodtak, t­árgyill­agossággal és nyugodtsággal nézhetünk szembe a való­sággal. Való igaz, a kérdés napirenden van, a­ kisebbségek nyugodt meg­élhetési lehetőséget, kulturális sza­badságot követelnek. Ehhe­z joguk van, ez megilleti őket. A retorziós, haragot hirdető, vádakat dobáló po­litika árt a kisebbségeknek, de árt az államnak is, mert olybá tünteti fel a helyzetet a külföld­ előtt, mint­ha itt milliónyi kisebbségi tömegek békétlen­kednének, holott ezek a tö­megek példás türelemmel és rend­­tisztelettel viselkednek és az ildom­­teljes panaszkodás határait sohasem lépik át. Elmondhatni róluk: jól vi­selik magukat. Ezért aztán nem le­het a jutalom az iskoláik­­ bezárása, tanai buzdítására kincstárát és poggyá­szát még saját ruháit sem véve ki, volt kénytelen kiosztani — divise loro la pro­pria veste. Traj­annak ,a dákok fölött ak­artott győ­zelmét Rómában mámoros örömmel ün­nepelték, mint a római­ nemzetnek im­már több mint ezredéves fönállása alatt aratott egyik legnagyobb győzelmét és Róma egyik legszebb oszlopát szentelték ezen háború emlékének, amelyben a nemzet­­oly nagy veszélyben forgott, hogy a római katonák is így beszélget­tek egymás között: Ubi eras Ramnusia, ubi eras, Quan tűm- abfiuit ve Roma lugeret. Séd vivit Train n us! Hol voltál Ramnusra, hol voltál? Ugy­e milyen kevés volt a híja, hogy Róma nem­ gyászol? De él Traianus! Miután a fogollyá lett Decebal saját kezével vetett véget életének, fe­jét­ Rómába vitték, hol a katonák vá­rosszerte a győzelem fölötti örömükben imigyen­­énekeltek. Noune libi elixi Decebal! Funestum est Herculem lacessere. Non recte feristi, Tua ipse quod ides manu. Séd Te utcunque Caesar vicit, Tulit Tibi semper Augur Augustalis. vádkohol­ás és a magyar tisztviselő elbocsájtása. A kérdés napirendé van, mondja az Adeverul és tényle napirendjem van a magyar kisebb­séggel való belátásos, igazságos po­liti­ka alkalma­zásának eljövetele. Mit követel Franciaország? A francia külügyi kormány félhivatta­lós organe­ma, a Le Temps vzérhelvem közli: hét ala­pelvet. a.mailvek terl­esítését Fran­ciaország a német kérd­ésében okvetlenü­l követelt. A francia külügyminisztérium­­ban kiítéltetetették, hogy a Temps a fran­cia hivatalos álláspontot helyesen kö­zösítse. Az alaipe­trek a következők: 1. A Németországgal való tárgyalá­sok megkezdésének előfeltétele a passzi ellenállás megszüntetése. 2. A Ruhr-vi­déket csak etapszerűen, a német fizeté­sek arányában fogják kiüríteni. 8. Fran­ciaország huszonhat millió aranymárká­val megelégszik, ha Anglia és Amerika a nemzetközi adósságokat törlik. 4. Fran­ciaország abban az esetben, ha Angii és Amerika a nemzetközi adós­ságoka nem törölnék, a huszonhat millión aranym­árkán kívül még azokat az össze­geket is kéri, amelyek visszafizetésé Amerika és Anglia követeli Franciaor­szágtól. 5. Franciaország a németek fi­zetőképességéről és egy nemzetközi dön­tőbíróságról minden vitát elutasít. Franciaország kész arra, hogy minden józan rendelkezést, amely a német kor­mám részére fizető eszközöket szerezni meg, támogasson. Elutasítja azonban felelősséget a meg nem szállt Németor­szágban történő minden rendszabályon és követeléseinek leszállítását, amelyet azzal indokolnának meg, hogy a német kormány intézkedései nem hozták meg a kívánt eredményt, már eleve elutasítja­­. A megszállt területen Franciaország szövetségeseivel együtt kapja meg az összes bevételi forrásokat, még­pedig miként az már hangsúlyozva lett, min­den politikai b«+sógondra,'»-t mellőzésévé Magyarul: Nem megmondtam neked Decebal hogy veszélyes dolog Herkulest boszan­­tani? De azért nem jól tetted­, hogy, ön kezeddel, vetettél véget életeidnek. Mert hiszen téged Caesar győzött le és a min­dig felségest császári Augur hozta ezt rend. Decebal­ legyőzetése után röviddel meg­találják a nagy király mérhetetlen kin­cseit is a Sargetus folyó alatt. Egy­ Bi­­cul­us nevű hadifogoly ve­z­eti a rómaia­kat a kincs nyomára. E kincsen kívül , nagy a mennyiségbe­n, itt található arany és ezüst énnek, a­ sok márványfelirat, és a népnek elromlott latin nyelve mind mind a rómaiig dicsőségről­ beszél.m­íg Zarany városának romjaiból fönmarat •egy márvány, melynek föliratát Posse­­vino a következőkben közli: P. Furio Saturnino Praesidi Sarmi­ Legatusae Dac. Diguissimo Mater Infoelicissima Posius B. M. azaz: P. Furnis Saturnivusnak, a dák Sannisegetusa igen érdemes elnökének áll­itatta igen szerencsétlen anyja. Possevino látta azokat a székeket i, melyekben­ a hagyom­ány szerint a sz­ent J­áraos Erzsébet­ vendéglője (Erzsébetváros, Telekház tér) a közönség kedvenc szórakozási he­lye. Teljesen újjá alakított kert, kétszáz asztallal. Két kuglizó. Kin­áló italok. Délelőtt zónarag­­geli ás naponta friss tormás Ebéd és vacsora változatos étlappal. Abonoma. Társas vacsorák. Éj­félutánig meleg konyha Nyári mulatságok. Nagy­ parkettes táncterem. Újonnan berendezett vendéglői termek. Előzékeny ki­szolgálás. Számos látogatást kér tisztelettel

Next