Temesvári Hirlap, 1929. október (27. évfolyam, 223-249. szám)

1929-10-01 / 223. szám

ALAPÍTOTTA: ' ' to . POGÁNY MIHÁLY# XXVII. ÉVFOLYAM, 223. SZÁM ír . CJ FÜGGETLEN MAGYAR NAPILAP SzerkcuUsig &s kiaddh­ivatal: I., Piaţa Libertăţii (reneharcegi tör) 3 Saját nyomda: Hunyadi mUIntézet, Piaţa Ţepeş Vodă (Lemau-îftr) 2 ----- ----------­­ ----- j­ai 1491 Telefon: szerke­lőség 12,51, kiadóhivat ■IS, nyomda 14*14 1929 OKTÓBER 1. KEDD V- FELELŐS SZERKESZTŐ: POGÁNY LÁSZLÓ 12 OLD­Alt, ARA 6 LEJ ,, f IPi YVYYYYYYY YYYYWYY YYYYYY fYYWWFYVYVYWtYYYYtryYYYY gaYYYfYTFYTYyWYyYVYtftYWvVyYTfYWYYY ÉRTENI ÉS TUDNI A városi tanács pályázatot hirdet a m­oziigazgatói állásra. Nem mintha nem tudott volna róla mindenki, hogy itt egy jó állás keres gazdát. Sőt, annyi elő­­kommentár hangzott el már itt is, ott is, — néha egy kicsit már túlságba menő objektivitás-igyekezettel —, hogy most aztán igazán meg kell néznünk közelről ezt a moziigazgatói ügyet. 16.000 lej havi fizetés és külön évi tant­ém­, vagy remuneráció, mert a kommercializálási törvény a városi vállalatok komerciali­­zálását írja elő, így már aztán érdemes ezt az igazgatói tisztet, minden nehézsé­gével együtt, vállalni, még ha olyan s­úl­­­y­o­s­a­k is a város által szabott fel­tételek. Például: legalább egy kisebb­ségi nyelven kell tudnia az új igazgató­nak. Jelentékeny haladás a múlttal szem­ben! Volt idő, amikor a conditio sine qua non-nak tekintették, hogy a jelölt ne tudjon egyetlen kisebb­ségi nyelven sem .A mozik állító­lag 12 milliót jövedelmeznek a város­nak. (Lásd: tantilus és remu­neráció!) Ezt a 12 milliót javarészt a magyar és német mozilátogató közönség hozza be a városi pénztárnak. Ez a 12 millió olyan ösz­­szeg, h­og­y érdemes miatta egy kicsit dugasz alá tenni a nyelvi és nemzeti tü­­relmetlenséget, mert valószínűleg nem iolu­lia a­­tizenkétmillió hiányát hangzatos nemzeti jelszavakkal pótolni. Az egyetlen kisebbségi nyelv tudása még­sem helytálló feltétel. A városi mo­zikban volt alkalmunk filmeket végig­nézni, amikor a legkomolyabb jelenetek­nél közröhej kísérte az előadást, oly ér­telmetlen, zagyva volt a magyar és né­met szöveg, sőt a román szöve­g i­s. Nem ritka eset volt, hogy a három szö­veg homlokegyenest ellenkezőt tartal­mazott. Köszönjük a bölcs tanácsot, hogy aki moziba jár, ne olvassa el mind a háromnyelvű felírást, elégedjék meg eggyel is. Nyilvánvaló, hogy a rosszul fordított magyar szöveg épp olyan stupid dolog, mint a rosszul fordított román vagy német. Mi­után rendszerint az egyik rosszul for­dított szövegből készül a másik kettő, elképzelhető, hogy a közönségnek a nyelvi szörnyszülem­ényeken, mivil mi­lyen értelmi bárgyúságokat kell a­­ sa­ját pénzén lenyelnie. Nem fogadhat­juk el ellenérvül, hogy a szövegeket a filmkölccsönző vállalatok ragasztják be a filmekbe és ezekért a városi mozi nem tehet­­semmit. Egy olyan kon­­zum­ens, mint a városi mozi, aki egyedül­­uralja az egész város filmszükségleteit,­­tud befolyást gyakorolni üzletfeleire,, akik­ rajta keresnek, hogy tisztesség­es és értelmes szövegekkel lássák el a meg­vett filmeket. Végeredményben a mozi­nak egy kis százaléknyi nevelő ereje is van, ha­ ezt ugyan nem is nagyon szó­, kár igénybe venni. Az új moziigazgató­nak tehát nemcsak egy kisebbségi nyel­ven kell legalább tudnia, hanem leg­­a­l­ább két k­i­s­ebb­s­é­g­i nyelv­en i­s. Legalább magyarul és németül is. A városi mozik javarészt ezt a publikumot s­z­olgálják ki, a városi moziigazgatónak ennek a publikumnak a nyelvét és kíván­ságát kell legjobban ismernie. A nyelv­­ismeretek alatt nem értjük a felületes és felszínes diskurzust, hanem igenis: tar­talmas iskolai előképzettséget, a nyelv lelkében és grammatikai felépítésében való jártasságot, hogy ez az új mozi­igazgató legyen a legelső cenzúrázója a filmkölcsönzők által adott ostoba felira­toknak. A moziigazgatónak tehát k­u­l­­túrembernek kell lenni, műveit embernek, aki nemcsak érti a kisebbségi nyelveket, hanem beszélni is tud rajtuk és ha beszél, tudja, hogy mit beszél. A m­o­zdiigazgatói állásra hirdetett pá­lyázat legérdemesebb pontja és azt mondhatnánk, a­­pályázat komolyságának leginkább megfelel, amely azt kívánja, hogy a moziigazgató jártas legyen a mozgóképszakmában, lehetőleg vezetett legyen m­ozgószinázat, vagy ha azt nem, hát kereskedelmi vállalatot. Ez a komoly feltétel azonban mégis arra a kérdésre indít, hogy­ miért kell ezt k­ü­l­ö­n ki­k­ö­t­ni, hogy egy m­ozi­i­g­a­zgat­ó ért­se­n a m­o­z­i­h­o­z, melyet igazgatni fog? Eddig ez, nem volt fontos! Eddig a mozi­­igazgató a moziban tanulta meg a mozgó­­kélpigazgatást, a város pénzén, a közön­ség pénzén! Mégis, bármennyire komi­kusnak tűnik ez a feltétel, egy súlyos hibát korrigál, de néma teljesen­, mert még mindig ott hagyja a­­lehetőségeit, hogy esetleg má­s kereskedelmi vállalat­ban sikerrel működött egyén kerülhessen a mozi élébre. Nem értjük, mi szükség a feltételeknek ilyen lefelé való csökken­tésére­! Mi ugyanis nem tudjuk elképzel­ni azt, hogy például egy teksztilgyáros sikerrel vezethessen egy mozgószí­nházat, még ha olyan hervadhatatlan érdemeket szerezhetett is magának a teksztilben. Hogyne, meg fogja tanulni! Egy év alatt érteni is fog hozzá, de addig a város pénzén tanul és a közönség pénzén tanul. Mar­a­d­j­un­k tehát c­s­a­k a s­z­i­g­o­­r­ú­bb f­e­ltét­e­l m­ellett moziigazgató csak az lehet, aki nemcsak irt a mozihoz, akinek nemcsak adiringja­ vann róla, hanem tekintélyes szakmabeli múlttal re­n­delkezik, közismerten komoly szaktekintély, hosszú múltja van ebben a szakmában, üzleti komolysága kifogásol­­hatatlan, és a szakkörükben egységes jó­­vélelm­ény uralkodik róla. Mert érteni és tudniiinzkettő. Talál-e a város alkalmas igazgatót? Majd elválik a pályázaton. Volt a városi mozgóképszínházaknak hozzáértő igaz­gatója, ma is a filmek nagy részét az ál­tala létesített filmkölcsönző szállítja. A nyári mozit, ezt az országszerte híres, ideális szórakozóhelyet, amely bár­mely ny­ugat- európai mű­jében is el­férne, ő teremtette meg. Kisebbségi em­ber volt. Miért ment el a mozi éléről? Nemi tudott románul? Bizonyára meg­tanult­ volna a saját pénzén, mint ah­o­g­y az ú­j, esetleg z­­e­ni­s­z­a­kf­é­r­f­i­t m­eg­t­an­u­l a m­ozi­­h­oz érteni a város pénzén. Sándor Pál, Szterényi József és Nagy Vince a demokratikus átalakulásról Budapest, szept. 30. Magyarországon néhány hét óta az­ el­lenzék — különösen Bothexmieere lord nyilatkozatának hatása alatt — egyre erősebb mozgalmat indított a d­emok­rati­­­kus reformokért. Nagy Emil után most f­­alt­ház­ár Dezső református püspök lépett ki követelésekkel a nyilvá­nosság elé a Bet­h­len-kormány ellen. A követelések már azért is óriási feltűnést keltettek, mert egyenesen alk­otmá­ny­­reformokat követel a kormánytól. Balthazar követeléseit 12 pontba fog­lal­ta össze. A 12 pont és a püspök hozzá­fűzött kommentárja a következőket tar­talmazza: — Hazafias aggodalmaim súlyosakká váltak s nem engedik, hogy a hanyatlást tétlenül nézzem. Igénytelen teknieim és ta­pasztal­ati felkészültségem fogyatékos eszközeivel próbáltam a betegség termé­szetét megállapítani és keresni az orvos­ságot. Az lebeg előttem és az parancsol, amit hazám érdeke minden más külső té­­nyező m­ár megne­vezése nélkül kíván s ha a nyugati hatalmak kívánságaira is te­kintek, az csak azért van, hogy erősítsem velük mindazokat, amiket hazám javára valónak látok. — Mivel a baj nagy és a gyökerekig ér, gyökésiy hatónak kell ténám az orvos­ságnak is. Azok a programpontozatok, amelyeket most közreadok, sokak egyéni érdekét fogja­ sérteni és emiatt, ellensé­geskedést támasztanak ellene. Ez énne­kem fáj, de nem fáj annyira, mint ha­zám romlása. Áldozathozás nélkül nem lehet az országom segíteni. Akik az áldo­zathozás mértékét nagynak találják, gondolják meg, hogy válság fokozódá­sa mindenüket is kockára vetheti. Ma ízt is, még egy résszel is segíthet­­ink s ha ezt elm­ulasztj­uk, elveszítjük az egészet — s S­emmi új sincsen ezekben a pro­grampontokban. Talán csak a politikai őszinteség új benne.. De­­ezt az őszintesé­get hazánk sorsdöntő óráiban követeli a magyar közvélemény is, de követelik azok a nagyhatalmak is, amelyeknek se­gítő kezét nem sorolhatjuk az elhanya­golható mennyiségek közé. — A válság orvoslásának módja pon­tokba szedve itt következik. 1. Magyarország minden reális vagy perszonális uniótól független szuverén állam, s mint ilyen, a maga jogait mind egészük­ben, min­d részeikben az államfőt és nép­­képviseletet magában foglaló országgyű­lés az általa létesített alkotmányos szer­vek által saját maga gyakorolja, kizáratván minden elgondolható vo­natkozásban bármely idegen ténye­zőnek az állam életébe való beavat­kozása, akár az ország földjét, akár népét, akár főhatalmát érintően.§ 2. Magyarország úgy az államforma, mint az államfő szabad megválasztásá­nak joga és tényleges állapotában van. 3. Magyarország a trianoni szerződést nem tartja igazságosnak, annak hatását magára nézve károsnak, Európa béké­jére veszedelmesnek tartja, ennélfogva annak megváltoztatására a békés meg­győzés minden eszközeivel törekszik.1 4. Magyarország, mint jogegyenlőség alapján ál­l állam, minden születési, történelmi, felekezeti, osztály, gazda­sági, közjogi kiváltságot és előjogot eltöröl s mint demokratikus nemzeti állam minden jog és érvényesülés alap­jául és forrásául az egyén h­aza­­fias, tehetségbeli és erkölcsi értékét ismeri el. 5. Magyarország, mint szabad állam, minden polgárának — egyenként, külön és tagallva, társaságok szerint — a sza­badságát biztosít­ja a szó, írás és képes­­ábrázolat használatában, gyülekezésben és egyesülésben, a haza és köz­erkölcs ér­dekének korlátain belül és minden pol­gár szabadságát és védelmét az eskü­dtszéki bíráskodással biztosítja mindazokban a cselekmények­ben, amelyeket az elmélet és gyakorlat ebbe a tárgykörbe vont. 6. Magyarország, mint szabad állam, úgy­­s a földbirtok, mint az ipar és kereske­delem körében szabad forgalmat biz­tosít a fejlődés folyamán alakult megkötöttségeit nélkül az állam egyetemes tulajdonjogának ép­ségben tartásával. A közgazdaság és szo­ciális élet körébe tartozó állami vállalato­kat és intézményeket, fokozatosan meg­szünteti, a magán­vállalkozás és társadal­mi intézés területére visszaengedi nem­csak azért, mert ezek az állam­háztartá­sában legkevésbé rentábilisak, hanem az­ért is, hogy a polgárság szabad elhatáro­zása a gazdasági függőségtől minél in­kább mentesít­tessék. A szabad verseny egészséges kifejlődhetése érdekében a szövetkezetek s magán­vállalatok segélye­zését ezek életképességének egyszeri mél­tányos, de többször nem ismételhető biz­tosítása mellett­ megszünteti. Vérszegények, sápadtak, étvágytalanok, képszi­m üveg ára 110 lej. Megrendelhető egy levelezőlapon Arad, Strada Eminescu 21. Egy kúrára hat üveg Postán utánvéttel szállítja kizárólag dr. Földes gyógyszertára és vegyészeti laboratóriuma cséges. Hat üveg rendelésénél postadijat nevy számi tűnje fel. Hamisítványoktól óvakodjunk.

Next