Temesvári Hirlap, 1930. június (28. évfolyam, 122-144. szám)

1930-06-08 / 128. szám

T. H1830 JÚNIUS 8. VASÁRNAP Megemlékezés egy aranylakodalmasról Lendvai Sándor Temesvárra jött aranylakodalmat ünnepeiül. A napokban láttam a 75 éves öreg­­urat, amint csende­sen baktatott az utcán. Első pillantásra ez volt az érzésem, mintha a magas kor elnyomta volna a temperamentumot. Té­­­­vedtem. Csak beszélni kell és rögtön kitör belőle a régi, a minden iránt érdeklődő, szapora­ és gyakran gúnyosszarú, de mindig kedves és jóakaró Lendvai Sán­dor, akit el szokott ugyan ragadni pezs­gő temperamentuma, de nem bánt senkit és minden pillanatban kész egy viccet fa­ragni, élményeit a boszniai hadjáratról elmondani, ak­­tás előnyeit fejteget­ni, vagy bajba jutott embertársán segíte­ni. Ez a régi Lendvai Sándor, idősebb lett ugyan, de különben nem változott. Keveréke a legkülönbözőbb tulaj­donsá­­goknak. Komoly és tréfás, puha szivü, de ha kell vasenergia és oroszlánszerű táma­dó a védelemben. Negyedszázad előtt Temesvár városát Sándor bácsi nélkül el se lehetett képzel­ni. Hozzátartozott a város képéhez, segí­tett a szignatúrája megállapításában. Bánsági ember, Módosról indult ki és Aradon állapodott meg, ahonnan hosszú közhasznú tevékenykedés után Temesvár­ra került az Első Magyar Általános Biz­­tosító élére. Gyorsan ismertté vált Temes­váron és már egy pár év múlva nem léte­zett itt társadalmi akció Lendvai Sándor nélkül. A mai fiatal generáció már csak hírből ismeri ezt az erőtől duzzadó, min­dig dolgozó embert, akit vérmes tempera­mentuma sűtött és mindig újabb aktivi­tásra serkentett. Mi öregebbek, akik kor­társai voltunk, láttuk, hogy ki volt ez a­­vastagnyakú ember, akinek még aranyla­kodalma alkalmával sem hihetjük el, hogy megvénült A Régészeti Társaság, a Ter­mészettudományi Egyesület, egy csomó más kulturális és emberbaráti intézmény benne lelte fel a legértékesebb munkaerőt A tüdővészellenes ligának — melyet Szi­geti Henrik dr. hívott életre — ő volt a lelke, az öreg 48-as honvédeket gyámolító egyesület az ő buzgalmának köszönhette elsősorban, hogy anyagilag nem omlott össze. Lendvai Sándor „álláshalmozó” volt, igaz, hogy soha parádéból nem vál­lalt tisztségeket, hanem dolgozott kemé­nyen, munkát adott a megtiszteltetésért és jó példával járt elől akkor is, ha a zseb­be kellett nyúlni. Egész lényével dolgo­zott lelkiismeretesen végezte az átvállalt feladatot és amellett anyagi áldozatoktól sem riadt vissza soha. Lendvai Sándort mindenki hangos em­bernek ismerte. Szókimondó volt, inkább ötletes, mint bántó. Gyakran párhuzamot vontak közte és öccse, Lendvai Miklós vármegyei tb. főjegyző és lapszerkesztő között. Miklós a megye esze és legszor­galmasabb hivatalnoka volt, hasonmása Sándor bátyjának szívósig és munkabí­rás tekinteteiben, azonban csendes, visz­­szavonult, kontempláló természet. Igaz, hogy gyakran a mestersége formálja az embert. Öccse natureiljével Sándor bácsi nem kúszhatott volna fel oly magasra a biztosítási szakmában és bizony nem mu­tathatta volna fel az elért eredményeket egy jó porció leleményes dialektika nél­kül. Hozzájárult ehhez még egy hatalmas tüdő, amely szükség esetén megszégyení­tett minden megafont. A régi Temesvár gazdag volt kedves causeurökben, életigenlőkben, epinku­­reusekben — ezek között méltán foglalt helyet Sándor bácsi is, aki jelenleg láto­gatóban­ van régi pátriájában, hogy aranylakodalmat üljön. Aranyos kedé­lyének legjobb bizonyítéka az a tény, hogy néha adomameccset tudott vívni az életkedv nagymesterével, Meskó Béla dr. árvaszéki elnökkel. Ez teljesítmény volt! És amellett, amint említem, kenyér­hivatásán kívül nagyon értékes, komoly társadalmi munkát végzett, soha nem akart csak statiszta lenni, hanem a 1111111 ha frontján a legekszponáltabb helyeket követelte magának. Érthető tehát, hogy Temesvár társadalma mélyen sajnálta, amidőn hivatása Lendvai Sándort elsza­lította városunkból és a legjobb kívánsá­gok kísérték új állomáshelyére, a szom­szédos Szegedre. Egy pár év múlva a te­mesváriak bizonyítékát kapták annak, hogy Lendvai Sándor igazán okos ember. Amikor ugyanis nyugalomba vonult, fel­oszlatta háztartását és a Bécs mellett kies Badenben keresett és talált egy buen retirót, élvezve ott élete alkonyának ara­nyozott sugarait Becsületesen megérde­melt nyugalom, hisz sokat dolgozott De még a badeni nyugalom közepette is so­kat és szeretettel gondol Temesvárra — ez indíthatta arra, hogy itt ünnepelje aranylakodalmát Mi régi emberek, jól ismerjük Lendvai Sándort és tevékenykedését Ha itt el­mondok egy pár epizódot életéből, ez a fiatalabb generációnak szól, hadd lássa, milyen fából van faragva az az öreg úr, aki koncedálja ugyan, hogy 75 év magas kor, de energikusan tiltakozik a vénság vádja ellen... A klerikális néppárt akkoriban Temes­­várott is szárnypróbálgatott. Eckert dr. törvényszéki jegyző, a párt egyik zászló­­hordozója, kikezdte egy lapban Fülöp Béla drt és „ügyetlen ügyvédnek” gú­nyolta, azaz ügyvédnek, akinek n­­ninek ügyet Per­­ett a dologból és a tárgyalá­son többek között Lendvai Sándor is fel­vonult tanúként Kihallgattása közben a vádlott Eckert dr. a tanúhoz fordul: — Szabadkőműves ön? Mint egy sebzett tigris ugrik fel Lend­­vai: Kicsoda maga, hogy indiszkrét kérdésekkel mer engem molesztálni? Kérdezzen tőlem a perhez tartozó dolgok­ról, de ne zaklasson, mert . . . Mindezt Lendvai olyan hangon mondta, hogy a Balázs-téren összeszaladtak az emberek. Energikus fellépésének volt is foganatja, az egész tárgyalás folyamán szinte félve pislogott a vádlott a bősz tanúra. Említettem már, hogy Sándor bácsi lel­kes híve volt a tüdővész elleni harcnak. Az ő kezdeményezésére vándorgyűléseket határoztak el az egész megyében. Egy alkalommal Dettára rándultunk ki. Szandház főszolgabíró fényes fogadtatást rendezett a ligának és ünnepélyesen ki­sértek bennünket a városházára Mialatt későbben egy orvos beszélt a tuberkuló­zis pusztításairól, a folyosón Lendvai vi­tába szállt egy előkelő dettai patrícius­sal. Az illető úr kijelentette, hogy eljött ugyan, de őt a dolog csak kevéssé ér­dekli, mert családjában senki sem tüdő­­bajos. Több sem kellett Sándor bácsinak, öklözte hatalmas mellét, hogy csak úgy dongott, azután neki támadt partneré­nek: — Maga nem tüdőbajos, azt hiszi tehát, hogy semmi köze a dologhoz. És a szegé­nyek? Hát nem tudja, hogy a módosak­nak vannak kötelességei a munkásosz­tállyal szemben? Hát az ön alkalmazot­tai? Nem azért vagyunk emberek, hogy a mások baja is megindítson? Azt hiszi, hogy elég a templomban a prédikációkat meghallgatni, anélkül, hogy a felebaráti szeretetet a gyakorlatba átvisszük? — így ment ez vagy tiz percig és a dettai ur boldog volt, mikor Lendvait a terem­be hivták. Egy fél óra múlva különben egy borítékot küldött Lendvainak 500 koronával a dispensaire részére. Sok pénz volt akkor 500 korona. Végül egy mulatságos kis dolgot. Sán­dor bácsi irodájában ültem és beszélget­tünk a tüdőgondozóról, amidőn belépett egy iparosféle ember. Egy biztosításról volt szó, az ágens tízezer koronával eltri­­rozta az üzletet, a fél azonban úgy gon­dolta, hogy ötezer is elég volna. Lendvai végighallgatja az embert, aztán oda­megy a Wertheim-kasszához, egy csomag bankót vesz ki és elkezdi. Nézze, bará­tom, én nem akarom magát presszionál­ni, de hallgasson ide. Húsz év múlva ma­ga a reggelinél ül és bejön a pénzeslevél­­hordó és leolvassa magának az asztalra a pénzt . . , Ezenközben Lendvai fel­bontja a bankóköteget és egy százast a másik után rakja az asztalra. Egy, kettő, három, négy . . . végig százig. A hatal­mas bankóhalmaz elhódítja a vendéget és amint Lendvai bevégezte az olvasást, a zavarba jött ember csak ennyit motyog: Hol van az ív, rögtön aláírom a tízezer koronás biztosítást. Az ember elmegy és Lendvai látja, hogy én is meg vagyok lepve. Nagyot nevet. Látja, öcsém, ez a szemléltető oktatás és üzletkötés . . . Kastriencz Sámuel. Hamburg-Amerika Linie világhírű német hajóstársaság saját 180 elsőrangú, legmodernebbül berendezett gőzöseivel rendszeres­­ összeköttetést tart fenn az Eegyesült Államokba (New-York), Kanadába, Délamerika összes államaiba, valamint a világ összes fontosabb kikötőibe. Minden tekintet­ben kiváló kiszolgálás és elhelyezés. Felvilágosításokat készséggel nyújt: Hamburg-Amerika Line S. A. R. Timişoara, Cetate, Str. Mercy 2. Arad, Strada Eminescu 12. Magaslati diákadfile régi jóhírű intézetben (500 m. magasban) Ausztriában. Jó ellátás, gondos nevelés, német nyelv. Sport. Olcsó dijak. Pros­pektus. Fiuinternátus, Budapest V., Sas-utca 15. Telefon: Aut 193-214. Elő­készítés vizsgákra is: 3821 -K­addor-pensio Budapest, Hád­er-utca 24. Uri családi olcson, elsőrangú ellátás, modern szobák, folyóvízzel ellátva, olcsó árak . VILLA „ENEA“ PENSIO Lauranaban (Lo­vrana) Abbázia mellett, a Quarnero övö nevében. Melsékett árak, kitűnő .1 látás. Felnőttek és gyermekeknek ideális. 3858 Felvitágositast ad, prospektust küld a tulajdonos Dr. Förstner Gyuiáné, Budapest VI., BuiyoTSzky-u. 10. Telefon 156-93 Laur ama, Villa „ENEA". Nagy árleszállítás Klein Dávid áruházában, T­eme­svár­ Józsefv., uonnuz-u. 14 szám alatt. Telefon 12-92 • ...v­oi­­X-;m­mmammmmmmmmmmmmcaa A változott gazdasági viszonyok folytán az Továbbá nőiharisnya, zokni, kész úri eddigi ismert olcsó árak újabban lényegesen és munkásöltönyök, triingek, sport­re lettek szállítva, továbbá igen kedvező alkalmi öve­­ntus választékban szintén mélyen vételekből nagy tétel új áru érkezett, úgymint: leszállított árakon, férfi és női szövetek, Tweed, kosztüm és női­ árakon, kábák­a, angol ingpuplin újdonságok,melyek­­ eddig ismeretlen olcsó árakon kerülnek eladásra * SaföSZtály MSÍSíIöEOSZtály wmmm ?

Next