Temesvári Hirlap, 1930. augusztus (28. évfolyam, 172-196. szám)

1930-08-01 / 172. szám

T. H 1930 AUGUSZTUS 1. PÉNTEK 3 Capetianu dr. szovjetízű csekamozga­­lomnak nevezi a városi tisztviselők ak­cióját, amely külső ember kinevezése ellen irányul Capetianu Miklós Titus dr., mint ismeretes, megpályázta a városi köz­­igazgatási­­ ügyosztály megüresedett vezetői állását. A megüresedett állás­ba való kinevezése ellen a városi tisztviselők a revíziós bizottsághoz felebbeztek, mely helyt adott panaszuknak. A revíziós bizottság döntése ellen úgy a város, mint Capetianu dr. a központi revíziós bizottsághoz feleb­­bezett, mely elutasította Capetianu dr. feleb­­bezését, illetve helyt adott a bánsági kerületi igazgatóság revíziós bizottsága dön­tésének. Az erről szóló hírlapi beszá­molókkal kapcsolatban Capetianu dr. levelet írt nekünk, melyből mint ér­dekességet az alábbi részleteket kö-A központi revíziós bizottság az én vá­lasztási ügyemmel kapcsolatban nem hozott elvi döntést s főképpen nem áll az, hogy ez a döntés akként szól, hogy a városnak nincsen jogá­ban a »legüresedet állásokra pályá­zatot hirdetni és külső embert beválasztani. A város­nak ez törvényes joga (art. 38 L. S. F. P.) A központi revíziós bizottság döntése ki­hirdetésekor nem közölte az indokolást, tanú reá Wilfer József dr. magyarpárti képviselő és A V. Cimponeriu dr. városi főügyész, akik jelen voltak. Tehát hiteles alakban a döntés­ indokolása még isme­retlen mindaddig, amíg az írásban az aktacsomóval rendeltetési helyére vissza nem érkezik.­­ Igaz annyi, hogy valaki (nem én) ma­gánúton másnap a referens útján érdek­lődött a döntés indokolása felől, aki azt a választ adta, hogy a döntés fő in­doka egy zseniális törvény által előírt és elmulasztott alaki dolog, amit elmulasztottak teljesíteni s, emiatt semmisítették meg a választást, illetve utasították vissza a város és az én feleb­­bezésemet. Többet igazat eddig senki sem tud. Ennyi az igaz. Várjuk tehát be mindnyájan a döntés hiteles formáját s akkor ki-ki komentál­­hatja kedve szerint Ami tehát ebből az esetből kifolyó­­„ta­núságokat” illeti, melyekkel valaki a vá­rosi tisztviselőket holmi insurrekciókra készteti a városi hatóságok törvényadta jogkörük teljesítését illetőleg, azt hiszem nem lennék az egyetlen polgár a mi vá­rosunkban, aki ez után is felhívnám az illetékes hatóságok, valamint a jogrendet támogató sajtó figyelmét arra hogy ha­sonlón bejelentett mozgalmak törvénye­inkkel ellenkeznek és ezenkívül a józan és komoly polgárság ellenszenvét is ki­váltják. Mert nem a törvényen kívül szervezett „tiszt­viselő szovjet” diktál a város összpolgárai bizalmából a város élére helyezett városi hatóságnak, hanem talán megfordítva, azonkívül én azt hiszem, hogy a városi hatóságok élén álló urak vannak olyan törvény­tudók, komolyak, önzetlenek, méltányosak stb., hogy nemm szorulnak reá holmi érdekelt elemek által szított szovjet­­iza és cseka-rendszerű és eszközü „ér­dekes mozgalmakr” sugalmazásaira, de kevésbbé annak terrorja alatt csele­kedni és várost vezetni Ha én városatya lennék, én nagyon ér­dekesnek tartanám megállapítani és ki­puhatolni ezeknek az annyiszor bejelen­tett „mozgalmaknak“ indítóokait, rugóit stb. Egy bizonyos, hogy a városi tisztviselő­jét a törvény védi szigorúan, hogy jo­gaikban meg ne csorbuljanak, tehát a tör­vényes út nyitva áll mindegyiknek, a garancia is megvan, hogy célt érnek. Ak­ikor minek az örökös mozgalmak, az insur­rekciók a törvény keretein kívül? Azért, hogy impressziót keltsenek? Azért, hogy elképzelt előjogokat kicsikarjanak? A mi jogrendszerünk nem védi az elő­jogokat, sőt tiltja, tehát kár a benzinért, „tanúság” nincsen, terrorizálni nem le­het, erőszakkal meg nem érdemelt szituá­ciókat nem lehet elérni. Avagy minden csak azért van, hogy valakin üssünk, aki nem vétett senkinek, sőt aki sok és nagy áldozatokat hozott, hogy annyi szürké­nek a saját vérével fesse pirosra a bársony­székét, amin ül. Az én őseim 2000 éve itt véreztek el ezen a tájon, 250 év óta írások tanúsítják, hogy Temesvár vára védelmeikor bultak el, itt porladoznak a város falai alatt, én nem vagyok „hospes” aut „peregrinus”, én ősi jogon, vérrel, aggyal, munká­val szerzett polgárjogon élek itt, én sokat dolgoztam e városért nehéz idők­ben és nem éltem vissza soha senkivel és semmivel, én az imádásig szeretem a fa­jomat és a hazámat, én mindig az voltam, ami ma, akkor is, amikor nem volt kon­junktúra az lenni, s én soha egy ember­társamat meg nem bántottam, én kálvinista nevelésben részesültem, az pedig kemény, szigorú, egyenes, de soha nem türelmetlen. Tudom, hogy a kisebbségi sajtó elfogult sokszor, tudom, hogy önöknek nehéz a helyzetük sokszor, azt is tudom, hogy önöknek védeni kell a régi állásokat, de azt hiszem, hogy nem mindig, nem minden áron és nem minden eszközzel és nem mindenkivel szemben, mert ha mi többsé­giek is ugyanerre az álláspontra helyez­kedünk, akkor nekünk a „restitució in in­tegrum” végrehajtható ítélete alapján sokukat el kellett volna vagy el kel­lene seperni. Nem, mi ezt nem tettük és nem tesszük, azt hiszem, hogy önöknek is úgy kell el­járni. E sorok kinyomatásáért kérem fogadja Szerkesztő Úr mély tiszteletem nyilvání­tása mellett készséges polgártárs­ köszö­neteinél. Dr. Capetianu Nicolae. * Ebből a levélből lényegileg bennün­ket egyedül az érdekel, hogy nem elvi döntés, de a l­a­k­i formaságok miatt utasította el Capetianu dr. fe­­lebbezését a központi revíziós bizott­ság. Ennyi tartozik a dolog lénye­géhez. A többi véleményünk szerint elkalandozás a tárgytól, de reflektá­lunk azért rá. Érthetőnek tartjuk, hogy Cape­tianu dr. a maga igaza tudatában ha­dakozik és természetesnek találjuk, ha megkísérli a törvényes formák ki­merítésével a városnál állásba jutni. Ugyanakkor azonban objektív szem­pontból és pártatlanul nézve a dolgo­kat meg kell értenünk a városi tisztviselők álláspontját is, akik ab­ban az esetben, ha egy városi tiszt­viselő kerül a szóbanforgó állásba, va­lamennyien előlépnének, tehát kedve­zőbb helyzetbe jutnának. Míg kívül jövő embernek a kérdéses állásba való helyezése által visszavetve érzik magukat. Így tehát igaz, hogy a Capetianu dr. által „szovjetizisnek“ kimondott mozgalmakat „érdekelt elemek“ szít­ják, viszont ezek az érdekek éppen olyan természetesek, legalább is ki­felé, ahol a nagy nyilvánosság ismeri őket, mint Capetianu dr.-é. Ha Capetianu dr. más érdekekről tud és más indítóokokról úgy valóban nagy szolgálatot tenne a köznek, ha leleplezné őket és nincs kétségünk aziránt, hogy akad fórum, mely igazságos ügyben szíve­sen ad teret az ilyen érdekes felvilá­­gosításoknak. Mi sem idegenkedünk attól, hogy kellő alkalommal a közélet tisztaságát harcos módon kivívjuk. Éppen ezért kellő alkalomnak tartjuk Capetianu dr. levelét arra, hogy a kormányzóság hivatalos lapjának, a Vestulnak is üzenjük, amikor azt írja, hogy a Temesvári Hírlap ebben a kér­désben talán bizonyos érdekkötele­zettségek miatt foglal állást. Üzenjük a Vestulnak, hogy „wie der Schelm ist, so denkt er“ és a Temesvári Hír­lapnak még kevesebb érdeke van ebben az ügyben mint a Vestulnak Capetianu dr. kinevezésénél, ha ugyan van a Vestulnak valamilyen érdeke ebben. A történelmi refleksziókat illetőleg Capetianu dr. őseit és restitució in integrumot említ. Tiszteljük ezeket az a Bánát legszebb fekvésű für­dőhelye. A legtermészetesebb gyógyvíz a reuma ellen. Mo­dern komfort. Mérsékelt árak. Számos szórakozási lehetőség. Újonnan megnyílt kaszinó Rulett, Baccarat, Chemin de fer, Bulă ősöket, de nem értjük a reájuk való hivatkozást, hiszen előbb a levél­író éppen maga szólt az elő­jogok ellen. A kisebbségi saj­tóra vonatkozó részt részben visz­­szautasítjuk, részben hálával fogadjuk. Nem vagyunk elfogultak, sokkal többször kívánunk, követelünk objektivitást és igazságosságot, sem­hogy ebbe a hibába esnénk, amit annyiszor elítélünk. Tényleg „nehéz a helyzetünk“, különösen nehéz akkor, ha olyan „kálvinista nevelésű, ke­mény, szigorú, egyenes, de soha tü­relmetlen“ románok is „elsep­rés­r­ő­l” beszélnek, mint Capetia­nu dr. Temesváriak találkozóhelye István Király Szálloda BUDAPEST vH. ker., Podmaniczky­ utca 8. Nyugati pályaudvar mellett telefonszámok: 'Interurbani 202 43, 294 34.­­ Sürgönyeim: HOTELIST 'Minden modern kényelemmel Berendezett elsőrangú családi szálloda, minden szobában központ ülés, hideg-meleg folyó víz és telefon. Lift. A szállodában kávéház, cukrászda és fodrász­terem, a keleti pályaudvartól közvetlen villamosösszeköttetés 2 és' 46-os kocsikkal az A városi házak bérlői, dacára hogy hajlandók az árverésen felsrófolt bért fizetni, még nem tudják, hogy meg­­maradhatnak-e helyiségeikben Temesvár, július 31. _A__városi házak üzlethelyiségeinek bérlői heteken át izgalomban éltek. Az a veszély fenyegette őket, hogy ki kell költözködniök azokból a helyiségekből, amelyekben évtizedek óta üzlethelyisé­geiket tartották. A város ugyanis az új számviteli törvény értelmében árlejtést írt ki a város régi bérlői által kirt üzlethelyiségekre, miután a régi bérlőkkel a szerződés le­járt és azt meg nem újították, már­pedig az új számviteli törvény előírja, hogy három évre kell szerződést kötni a városnak bérlőivel. Az árlejtésen igen sokan adták be ajánlatukat és majdnem a legtöbb esetben többet ígértek, mint amennyit a régi bérlők fizettek. Az alábbi statisztika erre nézve szem­léltető képet nyújt: Krausz Ármin fizetett az üzlethelyi­ségért évi 36.000 lejt, az új reflektálá­sok ígértek 66.000 lejt. Tihamel Lajos 16.000 lej, új árajánlat 16.000 lej. Holz Mária 60.000 lej, új árajánlat 60.000 lej. Augenstein Miklós 4000 lej, új ár­ajánlat 4000 lej. Özvegy Ludvig Gi­zella 24.000 lej, új árajánlat 32.000 lej. Lázits Dusán 24.000 lej, Ígértek 36.000 lejt. Gálfy András 10.000 lej, ígértek 12.000 lejt. Moran Domonkos 12.000 lej, ígértek 18.000 lejt. Pellegrini Giu­seppe 4000 lej, ígértek 5000 lejt. Mol­dovan és Társa 60.000 lej, Ígértek 80.000 lejt. Márton Zsigmond 24.000 lej, ígértek 24.000 lejt. Georgevics Kornél 15.000 lej, ígértek 15.000 le­jt. Fekete Mihály, az Ilona-fürdő bérlője 70.000 lej, Ígértek 40.000 lejt. Murath és Kollinger 60.000 lej, Ígértek 50.000 lejt. Árvay Antal 36.000 lej, ígértek 24.000 lejt. Miután a városnak az árlejtés által elért, eredményt kellett alapul venni, a régi bérlőket az a veszély fenyegette, hogy augusztus elsejére, amely időre a felmondás szólt, ki­költözködni kény­telenek. A régi bérlők és a város kö­zött tárgyalások indultak meg, amely­nek eredményeképpen a város bele­egyezett abba, hogy a régi bérlőket meghagyja üzlet­helyiségeikben, ha azt a bért fize­tik a jövőben, amely a legtöbbet ígérő ajánlata jelent. A város régi bérlői erre hajlandóknak mutatkoztak, mire a város a régi bér­lők iránti méltányosságból az árlejtést informatív jellegűnek minősítette és a régi bérlők ajánlatát elfogadta. Sajnos, a város méltányosságának egyelőre nincsenek praktikus eredmé­nyei, mert az egész ügy három feleb­­bezés következtében a revíziós bizott­ság elé kerül. Ugyanis Löwy kárpi­tos. A d a m e s c­u Constantin és B­a­r­­b­e­s Trif­u tükörgyáros megfelebbezték a város döntését. Löwy kárpitos a Krausz Arm­in-féle üzlethelyiségre, Adamescu Constantin a Moldován-féle üzlethelyiségre és a Pellegrini Giuseppe által bérelt helyi­ségre, Barbes Trifu pedig az özvegy Ludvigné által bérelt helyiségekre adott be árajánlatot és minden egyes esetben ők is ígérték a legtöbbet. Most arra akarják köteleztetni a várost, hogy az árlejtési eredmény alapján adja ki nekik bérbe a helyiségeket. "Szerintük az a tény, hogy a város ké­sőbb a régi bérlőkkel oly értelemben egyezett meg, hogy meghagyja őket a helyiségekben ,ha a legtöbbet ígérő ál­tal felajánlott összeget elfogadják, már­ utólagos licitáció és a törvény sze­rint megengedve nincs. Ennek következtében a város a régi bérlőkkel nem is kötötte meg a végle­ges új szerződést, hanem értesítette őket, hogy a továbbiakig bérlőinek te­kinti őket, de a végleges szerződést csak akkor köthet meg velük, ha az ügy a revíziós bizottság és a többi fe­­lebbezési fórum előtt az ő javukra el­dől. Egyedül Fekete Mihály ügyé­ben hozott elutasító végzés a várost, miután az Aona-fürdőt az új egészség­ügyi törvény értelmében be kell szün­tetni és így azt a város többé bérbe nem adhatja. Természetesen a régi bérlők most szívszorongva lesik a re­víziós­­ bizottság határozatát, amely úgyszólván egzisztenciájuk felett dönt.

Next