Turista, 1970 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1970-02-01 / 2. szám
beleesett az állami gazdaság területébe. Bizonyára lehetne megoldást találni arra, hogy ezt a részt ismét szabaddá tegyék A romterület amúgy sem érdekes a gazdaság szempontjából, hiszen nem művelhetik meg. Ugyanakkor jelentős kulturális érdekességet nyújtana az erre járó kirándulóknak. A nyeregből negyedórányi kapaszkodó a Nagy-Csikóvár csúcsa. 557 m magas. Lent a Bölcsőhegyi nyeregben hozzám csatlakozik a piros -f- jelzés. A Holdvilág-árokból jött fel. Mert az is itt van a közelben. Évtizedek óta kutatott, de még mindig megfejtetlen titkával ott tátong a Nagy-Csikóvár alatt ez a rejtélyes sziklaszakadék. Sok mindent felszínre hozott már itt Sashegyi Sándor és régésztársainak ásója, de még legalább ugyanannyi a megfejtetlen kérdőjel is. És a népnek is megvan a maga külön véleménye, amely mindig egyezik a tudósokéval... A piros + útjelzés levezet a Lajosforráshoz. Ez is egy darabka turistatörténelem. A forrás turisták foglalták. Lelkes ünnepség keretében avatták fel 1908 júniusában, százötven főnyi közönség jelenlétében. Ekkor kapta a mai nevét is. Pompás foglalatát Gabrinyi Samu piliscsabai építész készítette; ugyanaz, aki a dobogókői kőházat is építette. Nézem a forrást: most nem folyik . . . Lehangoló látvány .. . Még akkor is, ha tudjuk, hogy jó célra hasznosítják a vizét a turistaházban. Alkonyodik ... Köd száll föl a völgyből és lassan ellepi a tájat. Eltűnik benne minden. Pápa Miklós dr. A csikavari nagyobbik tó, tavaszi vizálláskor (dr. Mosonyi Tibor felvételei) ÚJ ARCÚ MAGYAR TÁJAK A BAUXIT BAKONYA „Kiránduljunk gyakran a Bakonyba!” — ajánlotta a mai természetjárók elődeinek egy évszázaddal ezelőtt Römer Flóris, a „Bakony” című könyvében, amelyben először adott teljes képet a csodálatos bükkrengeteg titokzatos világáról. Ez a nagy tudósunk, aki egyaránt volt őskori és középkori régész, természettudós, geológus, numizmatikus, néprajzos, 1859 nyarán két hónapig gyalog járta be a Bakonyt — hegyeit, erdőségeit, több mint száz faluba látogatott a Bakonyban, hogy tanulmányozza a vidék történelmi múltjának emlékeit, megismerje a nép életét és jártában követve a hegyi patakok — a Cuha, a Gaja, a Séd — folyását, érdemleges híradást adjon a Bakony virágairól, fáiról, madarairól, vadjairól, minden természeti szépségéről. Azt szeretné, ha különösen a festők fedeznék fel a Bakony szépségeit, ezért biztatja őket, hogy ne csak a Balaton mentén keressék a tájat, hanem a Balatonnal határos Bakonyban is, és ne rettegjenek a vadontól, ne féljenek a szegénységé-