Turista, 1970 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1970-02-01 / 2. szám
nyéktől. Most még borzadalmas a Bakony hírneve — írta könyvében —, de erősen hiszi, hogy lesz idő, amikor a Bakony az országban a természetjárók kedvelt vidéke lesz. Vajon Rómer Flóris, aki a „Bakony” című könyvében beszámolt az ott élő erdei emberekről, a szén- és mészégető, hamukészítő földművesekről, favágókról, pásztorokról, kanászokról, akiknek az erdő rengetegje adott szűkös megélhetést, de ha kellett védelmet is, gondolta-e volna, hogy valaha egy évszázad múlva a Bakonyban fejlett ipari bázisok létesülnek, az ország egyik fontos iparvidéke lesz. Ismeretlen kincsét, a bauxitot abban az időben még konokul magába zárta a hegység. Mindössze a herendi porcelánnal találkozott Rómer Flóris, valamelyes vörösmárvány bányával Szűcs község határában és egy kis faluban. Ajkán működött egy kezdetleges üveggyár, a százévesnél is idősebb ajkai üveggyár őse. A mai Bakonyt korántsem erdőrengetegének csodálatos világa jellemzi elsősorban, amelyről Rómer Flóris könyvében először számolt be az országnak, hanem sokkal inkább azok az új ipari települések, amelyeket főképpen a hegység méhének kincse: a bauxit varázsolt az országnak ebbe a részébe. Hazánk legnagyobb ércvagyonát a bauxit adja, amelynek roppant — és még ismeretlen — előfordulási helyei éppen a Bakony dolomithegyeiben vannak. Eddig három, nagy bányaegység — a Fejér megyében levő Iszkaszentgyörgy (Kincsesbánya), valamint a Veszprém megyében levő Halimba és Nyírád térségében — hozza felszínre a Bakony bauxitját. De előreláthatóan további bányatelepek létesülnek, hiszen még évekig kutatnak újabb és újabb bauxitelőfordulások után. Így Fenyőfő község határában, Bakonyszentlászló térségében létesül majd a Bakony negyedik nagy bauxitbányatelepe. Ez a hatalmas ipari fejlődés, amely egyrészt a szénbányászattal, másrészt a bauxitbányászattal kapcsolatos, szinte meghatározza a Bakony új arculatát. A Sárrét síkságán és a Bakony lábánál fekvő Várpalota és Inota is már erről vallanak. Krúdy Gyula, akit sok kedves gyermekkori élmény fűzött Várpalotához, vajon ráismerne-e az 1951 óta városi rangra emelt Várpalotában gyermekkorának sokszor felkeresett falujára. A várpalotai iparmedencében szép, modern város alakult ki. Thury Györgynek, az egykori várkapitánynak a törökök ostromát oly sokáig hősiesen védő várában ma a Magyar Vegyészeti Múzeum rendezkedik be, a hajdani vár újjáépített része a hazai vegyipari tudománytörténeti kutatás és ismeretterjesztés fellegvára lesz. A Bakony kincsének, a bauxitnak tájformáló hatása már eddig is megváltoztatta jó néhány település, falu és város arculatát. Elég csak két városra hivatkoznunk, amely a Bakony kincsének köszönheti gyors iramú fejlődését. Az egyik Ajka, a másik Tapolca. Ajka, ez a huszonöt évvel ezelőtt még csak alig háromezer lakosú kis bakonyi falu, 1962-ben városi rangra emelkedett. Lakosainak száma ma már huszonkétezer körül mozog. A bányakincsekben gazdag környék, a fokozatos iparosodás nagy fejlődést ad a városnak. A falu életében fordulatot jelentett az Ajkai Erőmű, amely a várpalotai szénbányászatra alapítva azért létesült, hogy villamosenergiát adjon a timföldgyárnak és az alumíniumkohónak. Városlődön, Halimbán, Nyirádon az utóbbi években új bauxitbányákat tártak fel, a padragi és csingeri szénbányák egyidejű fejlesztő- várpalotai külszíni fejtet e/ minal alumniiinikohn (MTI felvételek)