Textilmunkás, 1946

1946-01-01

2 TEXTILMUNKA . A Szakszervezeti Tanács első szabad kongresszusa A Vasas Székházban, úgy érezzük, ünnepi még a levegő is. Szabadság! Barátság! — köszön vissza a portást — »Szabadság!« »Barátság!« »Éljen a munkásegység« olvassuk a feliratokon a gyönyörűen felvíszített márványteremben. »Éljen az első szabad szakszervezei kongresszus!« Valóban a magyar munkásmozgalom történetében ünnepi nap volt. A Szakszervezeti Tanács, első ízben tarthatta cenzúra-, rendőrtisztmentesen kongresszusát. A mai súlyos helyzetet fejezné ki komor szavakkal Kisházi Ödön elvtárs elnöki megnyitójában. Majd Tildy Zoltán miniszterelnök emelkedett szólásra: »Azt hiszem, én vagyok az első magyar miniszterelnök, aki Magyarországon szakszervezeti összejövetelen megjelenik« — mondotta többek között. — »Nem engedjük hogy szabadságunkat, amelyik kivívatott — azért mondom így, mert, sajnos, nem a magunk erejéből vívtuk azt ki — elvegyék tőlünk.« A miniszterelnök beszéde után a közgyűlés viharos ünneplése közepette Rákosi Mátyás emelkedett szólásra. Beszédében kijelentette, hogy a szervezett munkásság nem riad vissza adott esetben a népszerűtlen feladatok vállalásától sem. »Minél öntudatosabban és gyorsabban végezzük el a fegyelmező munkát, annál hamarabb leszünk túl ezeken a keserves hónapokon, amikor 11%-ra lenyomott életszínvonal mellett a magyar munkásság felismerve történelmi szerepét és a nemzettel szemben vállalt kötelezettgét, elvégzi feladatát az ország újjáépítésében!« Majd így folytatta: »A magyar demokrácia legerősebb tartó oszlopa a két munkáspárt együttes munkája, vállvetett harca és a két munkáspárt egységének külön záloga a szakszervezeti egység.« »Kíméletlenül el kell utasítani minden olyan kísérletet, amely ezt az egységet bármelyik oldalról veszélyeztetné.« »Éljenek az erős, fejlődő, egységes szakszervezetek«, fejezte be nagyhatású beszédét Rákosi elvtárs. Szakasits Árpád elvtárs beszédébenszintén a szakszervezeti egység gondolata mellett tört lándzsát. »Lehetnek kisebb-nagyobb nézeteltérések részletkérdésekben, de nem lehetnek nézeteltérések az alapvető kérdésekben. Nem lehetnek közöttünk ellenétek, mert nekünk harcunk nem egymással szemben, hanem a reakció ellen van.« Majd a továbbiakban így folytatta: »A Kommunista Párt hároméves programot adott. Egész szívünkkel csatlakozunk ennek a programnak az időbeliségéhez és szeretnénk, ha három esztendőn belül valóban eltűnnének a romok, felépülnének az üzemek és Magyarország ipari és mezőgazdasági termelése elérné a békebeli színvonalat A két munkáspárt együtt van és bizton remélhetjük: együtt is marad« — fejezte be nagy figyelemmel hallgatott beszédét Szakasits Árpád elvtárs. Ekkor Kossa István elvtárs lépett a szónoki emelvényre, hogy megtartsa főtitkári beszámolóját. A kongresszus résztvevői azzal az odaadással hallgatók Kossa Istvánt, amely méltán kijár olyan elvtársaknak, akik a fasizmus börtönein, büntetőszázadain, majd a fegyveres ellenálláson keresztül szolgálták hűen a munkásosztályt és a nemzetet.»Szálljon erről a helyről a hála azok felé a hősök felé, akik számunkra a szabad szervezkedés lehetőségét megteremtették és köszönettünk azok felé a népek felé, amelyek szabadságszerető fiainak áldozatkészsége zúzta szét a fasiszta barbárok uralmát.« Kossa elvtárs ezután sorra beszámolt a Szaktanács kebelében dolgozó titkárságok munkájáról s eközben élesen kikelt a gazdasági életben előforduló visszásságok ellen. »Az új Szakszervezeti Tanácsra és az egész szakszervezeti mozgalomra vár az a feladat, hogy az üzemi bizottságokból kiemelje mindazokat, akikhez csak a legkisebb gyanúja is fér a korrupciónak és helyüket betöltse ,olyan elvtársakkal, akik az üzemi bizottságok munkáját a magyar dolgozók érdekében végzik.« A titkárságok munkájának ismertetése után Kossa elvtárs többek között a következőket mondotta: »Két döntő kérdést kell rendeznünk: A jóvátétel és a külföldi kölcsönök kérdését. Ha mi ebben az országban olyan demokratikus rendet tudunk teremteni, amely biztosítékot nyújt a körülöttünk élő népek számára, hogy itt nem lesz többé reakció és sikerül megteremteni a vásárlóképes magyar pénz alapfeltételeit, lehetővé válik, hogy a jóvátételi terhek enyhüljenek és kölcsönöket kapjunk.« »A szakszervezetek megváltozott körülmények között folyatják munkájukat. Le kell mondanunk arról, hogy csak népszerű álláspontot képviseljünk, vállalnunk kell a népszerűtlen feladatokat is.« Kitért még Kossa elvtárs beszédében a társadalombizosítás korszerűsítésére, a külföldi kapcsolatok ápolásának szükségességére és élesen megvilágította a jövő tennivalóit. »Azokat az eredményeket, amelyeket elértünk, a magyar szakszervezeti mozgalom ereje teremtette meg: az az áldozatkészség, amelylyel a szakszervezetek a felszabadítás óta részt vettek az ország újjáépítő munkájában« — mondotta Kossa elvtárs beszámolója végén. »De meg kell mondanom, nem jöhetett volna létre az eredmény, ha a szakszervezetek mögött, nem állt volna ott két munkáspárt. A főtitkári beszámolót követő vitában egymásután szólaltak fel az elvtársak a különböző szakmák képviseletében, majd Kóssa elvtárs válaszolt a felvetődött problémákra. Ezután a határozati javaslatok feletti szavazásra került a sor. A Szakszervezeti Tanács kongreszszusán megszavazott javaslatok követelik a mozgó bérskála bevezetését, a vásárlóképes pénz megteremtését, a szénbányák azonnal állami kezelésbe vételét, a földhözjuttattak érdekeinek fokozottabb védelmét, a kizárólagos szakszervezeti mnkaközvetítési jogot, a reakció elleni harc fokozását. Végül az új vezetőség megválasztására került sor; büszkeséggel közöljük, hogy a kongresszus a Szakszervezeti Tanács alelnökéül Ratkó Anna szaktársnőt, szakszervezetünk főitkárát választotta meg egyhangúan. Az elnök Kisházi Ödön elvtárs, a főtitkár pedig Kossa István elvtárs lett. Véget ért az első szabad Szakszervezeti Kongresszus, de még fokozottabban indul meg a munka, az új küzdelem, a harc a munkásságért, az egész dolgozó magyar népért. -------------------------- ----------------------- Milyen legyen az új Üzemi Bizottság ? Egy év múlt el a felszabadulás óta. Nagy utat tettünk meg a textiliparban. Vissza kell tekinteni az üzemi bizottságok munkájára, mint olyanokra, amik körül megfordult a termelés egész menete. Nézzük meg, mennyire váltak be az UB-ok egyes üzemekben, de ugyanúgy azt is, hogy mennyire nem váltak be nagyon sok üzemben. Amiket itt most le fogok írni, szolgáljanak elő például, hogy a jövőre vonatkozóan az ÜB-ok a lehetőséghez képest jól lássák el a rájuk bízott feladatokat. Az első, amiről meg akarok emlékezni, a lágymányosi Goldberger gyár. Mátyás István, az ÜB alelnöke, motorja a gyárnak. A munkásság teljes bizalmát élvezi, a termelés, ha van szén, zökkenésmentes, jó. Igaz, hogy amit a mai szűkös lehetőségek közöt az élelmezés és egyéb juttatás terén lehetséges, azt a munkásság megkapja. Ez természetesen emeli a munkakedvet. Vagy nézzük meg a Hazai Fésűsfonót. Ezt a gyárat szociális szempontból példaként lehet a többi gyárak elé állítani. Itt jól felszerelt gyermeknapközi és bölcsöde van, ahol a gyárban dolgozó nők gyermekeiről egész nap szakszerűen képzett óvónők gondoskodnak, így elérjék azt, hogy a dolgozó anyák a műhelyekben nyugodtan végezhetik nehéz munkájukat. 446 gyermeket ruháztak fel karácsonyra, ami egyedülálló eddig az elmúlt évtizedek történetében. Újpesten a Magyar Pamutipar, a HPS, majd a belerületen a Gyapjúmosó és még jónéhány gyár üzemi bizottsága komoly eredményeket tud az elmúlt évről felmutatni. De sajnos, vannak üzemek elég nagy számmal, amelyekben egész más a helyzet, így pl. az Óbudai Fehérítő, ahol már második ÜB van. Matissza, az első ÜB elnöke leutazod vidékre élelemért, hozott fel 7 mázsa burgonyát, ebből 380 kg-ot a lakásán tett le és 320 kg-ot vitt be az üzembe, 140 munkás részére. Leváltottuk. Az új ÜB elnöke, Wolfhard László, a korrupciónak a magasiskoláját vitte véghez. 15 méter anyagot azért kért, hogy lemehessen vidékre, azt zsírért elcserélte, felhozta Pestre, itt feketén eladta és ebből a pénzből fizette ki az anyag árát. Lepedőanyagot kapott, majd ruhát stb., sb.... Igaz, hogy a többi munkás is kapott ruhát, de azok csak karácsonyra és sokkal silányabb anyagból, mint amilyent ő kapott. It van a Reich Zsinórgyár. A gyárban 120 munkás dolgozik. Az ÜB gyenge és a munkások jóformán semmiféle juttatásban sem részesülnek. Nincs tisztában a gyár helyzetével és így természetes, hogy a munkásság nem támogaja, hanem támadja. És még sok korrupciós és gyenge ÜB-ot lehetne felsorolni. Szakszervezetünk látva ezeket a súlyos problémákat, elhatározta, hogy sürgősen meg fogjuk indítani az ÜB-s szemináriumokat, hogy az ÜB-ok tagjai megszerezzék a kellő képzettséget. Ezekre a szemináriumokra kötelezően járni kell minden gyár, üzem, sőt 20 munkáson aluli kisüzem bizalmiainak is. Azokban az üzemekben, ahol ÜB-ok vanak, a bizalmiak kötelessége lesz arról gondoskodni, hogy az ÜB-ok tagjai pontosan részt vegyenek a szemináriumokon é® ha nem vesznek részt, akár hanyagságból, akár egyéb okból, azt a gyár munkásaival közölni kell, mert a tudatlanságuk az általánosan felmerülő bajoknak egyik okozója. Ezen túlmenően még egy feladat vár a bizalmi testületekre. Köztudomású, hogy ez év elején új UB-okat választanak a gyárakban. A bizalmi testületek gondoskodjanak arról, hogy olyan dolgozók kerüljenek be az UB-okba, akik nem a zsebükön kerésrül gondolkodnak, hanem a közösségi szempontokat tartják szem előtt és a rájuk bízott feladatokat kellő hozzáértéssel meg is tudják oldani. Az új évben a régi feladatok mellé is újak jönnek, ezért sokkal többet várunk az ÜB októl is. Ha ezt megértik azok a dolgozók, akik az ÜB-okba fognak kerülni, ha hiányos tudásukat kipótolják és a nemzet érdekeit mindig szem előtt tartják, akkor jogos lesz az a reményünk, hogy a demokráciának ez az intézménye tovább fejlődik és hatalmas eredményeket fog elérni. Dékány János Dragon Lajos szaktárs, a Szakszervezet pécsi helyi csoportjának elnöke 1945 november 28-án elhunyt Szeretett elnökünk Dragon Lajos! Egy percre némán állunk meg sírod előtt. Hirtelen szólított el közülünk a halál, s kihullott kezedből a kalapács. Eljöttünk hozzád megköszönni, amit értünk tettél. Magad köré gyűjtöttél minket és megmutattad a helyes irányt, a helyes utat, amelyiken haladnunk kell. Simán vezettél ezen az úton, pedig göröngyös volt, most már tudjuk. Harcoltál értünk az igazság fegyverével, és mindig győztél. Köszönjük Néked az értünk eltöltött fáradságos órákat, napokat, amelyeken a mi jobblétünkért küzdöttél. Ígérjük Néked, hogy arról az útról, amit mutattál, nem fogunk letérni, akármilyen göröngyös is lesz, hanem továbbhaladunk egy újjáépített boldog Magyarország felé. Isten veled, Dragon Lajos szaktársunk! Nyugodj békével! Mecseki Ferenc Felhívo 1* Minden dolgozó tisztán látja annak fontosságát, hogy a téli jégzajlások alatt se szakadjon meg Pest és Buda között az átjárás. A jelenlegi szükséghidak — köztudomású — nem képesek ellentállni a zajlásnak és így az épülő Kossuth-híd lesz az egyetlen állandó jellegű híd, amely a háború befejezése után épül. A híd 8 hónap óta épül és csak napok kérdése, hogy átadják a forgalomnak. Gyönyörű teljesítménye ez a magyar munkásságnak. A tél kérlelhetetlenül sürgeti a befejezést s éppen ezért a Szakszervezeti Tanács gyűjtést indít a »híd hőseinek«, hogy ne szenvedjenek semmiben szükséget, hanem teljes energiával dolgozhassanak az életet jelentő híd lefejezésén. Kérjük a szaktársakat, hogy üzemenként indítsanak gyűjtést és sürgősen juttassák el hozzánk, hogy illetékes helyre továbbíthassuk. Vezetését Újjáépítési beszámoló 1. Srausz Kötszövő munkássága.. Budapest: 25.100 P. 2. Oláh Sándor kötszövő munkássága. Budapest: 21.900 P. 3. Irtex szövőüzem munkássága. Újpest: 68.012 P. A Szakszervezeti Tanács »Mikulás estélyének« javára a következő cégek áldoztak: 1. Magyar Textil Rt.. Budapest: 200.000 P. 2. Francia-Magyar Pamutipar Rt.. Budapest: 100.000 P. 3. Albertfalvi Textilipar Rt., Albertfalva: 5000 PEzek az idők döntő próbára teszik a munkásság erejét, de mégis, mi mindezek dacára hittel tekintünk a jövő elé, mert tudjuk, hogy a magyar munkásság minden nehézségen keresztülharcolja magát. Mai számunkban újabb gyűjtésre hívjuk fel szaktársaink figyelmét, éspedig a hídépítő munkások javára, akik minden áldozatot megérdemelnek azért a teljesítményért, amelyet nyújtottak, mert magyar kéz által épített híd a legelső, amely a Duna két partját állandó jelleggel egész Közép Európában összeköti. S ezt a hihetetlen teljesítményt legelőször a munkásságnak kell megértenie és méltányolnia. ... t.