Vörös Fonal, 1949 (1. évfolyam, 1-12. szám)
HI. évfolyam, 1—2. szám, 71 textilmunkánő Felöltöztetni az Magyar Textilipari Munkások Országos Szabad Szakszervezetének közlönye a munkásosztály, diktatúrája A múlt hónap 16-án jelent meg a »Szabad Nép“ hasábjain Rákosi elvtárs nagyjelentőségű cikke: „A népi demokrácia néhány problémájáról, amely félreérthetetlenül tisztázta a népi demokratikus államhatalom jellegének kérdését, „A népi demokrácia olyan állam, — írta Rákosi elvtárs — melynek segítségével a Szovjetunió győzelmének eredményeként és a Szovjetunióra támaszkodva, a dolgozó nép a munkásosztály vezetésével halad a kapitalizmusból a szocializmus felé. A népi demokrácia funkciójára nézve, proletárdiktatúra szovjet forma nélkül.“ Lenin és Sztálin tanításaira támaszkodva világítja meg Rákosi elvtárs a fenti tételt. Az állam az a gépezet, amelynek segítségével minden uralmon lévő osztály uralma fenntartását biztosítja. Az állam minden formája diktatúra tehát. Ha a tőkések és földbirtokosok kezében van a hatalom, akkor az állam a kizsákmányoló osztályok diktatúrájának eszköze a kizsákmányoltakkal szemben, de nem a tőkések és földbirtokosok számára. Amidőn a munkásosztály van hatalmon, akkor az állam a proletariátus diktatúrájának eszköze a kizsákmányoló ogetályoska* - r rjbec. rVV írvafwkVo»" ,eddig ismeretlen szabadságot biztosít a munkások, dolgozó parasztok és haladó értelmiségiek számára. Ebből következik, hogy az államra, a proletáriátus diktatúrájára csak addig van szükség, amíg Magyarországon és külföldön kizsákmányoló osztályok vannak, amelyek a mi népi demokratikus rendszerünk megdöntésére törnek. Ezeknek a kül- és belföldi kizsákmányolóknak a megsemmisülése után államra, azaz diktatúrára nem lesz szükség. Ez persze nem következik be máról holnapra, hanem hosszabb folyamat, amelynek során az állam lassanként megszűnik létezni és az emberek feletti uralom eszközéből (diktatúra) fokozatosan átalakul a dolgok igazgatásának eszközévé (termelés irányítása, az elosztás megszervezése, stb., pl. ma az új iparügyi minisztérium). Sztálin elvtárs a proletárdiktatúra fő feladatait a következő három pontban jelöli meg: »a) meg kell törni a forradalom által megdöntött és kisajátított kapitalisták ellenállását, meg kell semmisíteni a tőke hatalmának visszaállítására irányuló minden néven nevezendő kísérletüket; b) szervezni kell építőmunkánkat abban a szellemben, hogy az összes dolgozók a proletariátus körül tömörüljenek és ezt a munkát abba az irányba kell vinni, hogy az osztályok felszámolása, megszüntetése előkészíttessék; c) fel kell fegyverezni a forradalmat, meg kell szervezni a forradalom hadseregét, a külső ellenség, az imperializmus elleni harcra.“ A magyar népi demokrácia mindeme feladatok teljesítésére komoly erőfeszítéseket tett és jelentős eredményeket ért el. Lelepleztük a népellenes összeesküvések egész sorát. Legutóbb az egyházi méltóságával takaródzó hazaáruló Mindszentyre csapott le a népi demokrácia ökle, mert az idegen, népnyúzó Habsburg Ottót akarta a magyar nép nyakára ültetni az amerikai imperialisták segítségével. Neki fogtunk állami szerveink megtisztításának (lásd földmívelésügy-, külügy-, iparügyi minisztérium, stb.). Közhivatalaink és közintézményeink élére elsősorban ipari munkások, továbbá a dolgozó parasztok és haladó értelmiségiek kerülnek. 50 ezer ipari munkás jut ez évben fontos állásokba. A Sztálin elvtárs által kijelölt második főfeladat: a szocializmus építése és az osztályok fokozatos megszüntetése. A szocializmus építése terén sok tennivaló hárul még tank és főképpen az ipari munkásságra. A munkásoknak alaposan meg kell érteniök, hogy most mi vagyunk a gazda ebben az országban, be kell osztanínunk azt, amink van, meg kell tanulnunk takarékosan élni, hogy a jövőben annál jobban és szebben rendezhessük be országunkat, vigyáznunk kell arra, hogy a dolgozók nagy családjának tagjai közül senki igaztalanul előnyökhöz ne jusson. Ezért oly fontos most a normák rendezése, ami biztosítja azt, hogy mindenki munkája arányában részesüljön a termelt javakból. Persze ezt nem értik meg mindenütt egyformán hamar. Pedig tudni kell, hogy az önállóság, a függetlenség, a szabadság egyben felősségvállalást jelent. Azt jelenti, hogy magunk gazdálkodjunk saját javainkkal. Aki a normarendezést ellenzi, az ma ezt a szabadságot utasítja el. De helyes lett volna-e, ha a paraszt elutasította vola a földosztást csak azért, mert azután már neki magának kellett igazon törnie a fejét, hogy mikor vessen és s mikor arasson, mert neki magának kellett gondolkoznia azon, hogy honnan szerezhet igásálatot, mert neki mágiának kellett eldöntenie azt, hogy terményeiből mennyit tesz el vetőmagnak és mennyit fordít eladásra, vagy fogyasztásra? Nyilván nem lett volna helyes. Jóllehet, az első időkben sokat kellett parasztainknak kínlódniok. De végül is a népi demokráciánk segítségével úrrá lettek e nehézségek felett. Váljon melyik leány utasítja el a férjhezmenést csak azért, mert azután már édesanyja helyett neki magának kell a háztartást vezetnie? Bizony nincs ilyen leány. Igaz ugyan, hogy a fiatal menyecskével eleinte előfordul még, hogy túlhamar elfogy a kosztpénze és ilyenkor a fiatal férj kicsit pöröl vele, de lassanként az ifjú asszony megtanul gazdálkodni. Ilyen fiatal menyecskéhez hasonló még a proletariátus diktatúráját gyakorló magyar munkásosztály is, amely csak most tanulja meg, hogyan is kell a saját háztartásában gazdálkodni. Megszünteti a fölös kiadásokat, hogy a megtakarított pénzből később annál jobb ellátást, szép lakást, több ruhát, cipőt és kultúrát biztosítson családja tagjainak, az összes dolgozóknak. A proletárdiktatúra harmadik feladata megvédeni az ország népét a külföldi imperialista hatalmak támadásával szemben. Népi demokráciánk ezt a szerepét is eredményesen tölti be. Megteremtettük és tovább fejlesztjük néphadseregünket. Ám ezen túlmenően, helyes külpolitikánkkal olyan hatalmas barátokat szereztünk, mint a Szovjetunió és szövetségeseink, a népi demokratikus országok is. Ennek a politikának egyik legkiemelkedőbb eredménye, hogy tagja lettünk a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának, amely hazánk és a Szovjetunió, valamint a népi demokráciák gazdasági együttműködése révén biztosítja iparunk nyersanyagellátását, külkereskedelmünk kedvező piacait és mentesít bennünket a tőkésországok gazdasági válságának hatásaitó. Joggal írhatta tehát Rákosi elvtárs, hogy:A népi demokrácia funkciójára nézve proletárdiktatúra szovjet forma nélkül.H ASPÁR LÁSZLÓ Az új Üzemi Bizottsági választások elé írta: HEGYI GIZELLA A proletárdiktatúra korszakában a szakszervezetek legfőbb feladata a szocializmus építése, a munka termelékenységének növelésére irányuló tömegmozgalom hathatós támogatása, nemzetgazdasági tervünk megvalósítása. E feladatok sikeres megoldása céljából szükséges, hogy a szakszervezet közelebb kerüljön a termelés színhelyéhez, az üzemekhez. Ezért határozott a Szakszervezetek XVII. Kongresszusa úgy, hogy az üzemekben létre kell hozni a szakszervezetek alapszerveit. Az új ü. b. választás tehát a szakszervezet üzemi alapszervének vezetőségi választása lesz. Az üzemi bizottságok fejlődése Az új üzemi bizottságok megválasztásának szükségességét , mindszakszervezetünk, mind a textilgyárak dolgozói, de a textilipar termelését irányító szer- vek is érzik. Ennek egyik oka, hogy 0. tu választás lényegében már 7 év óta nem volt. Az atikor választott üzemi bizottságaink ■‘Jo'o .“£55 t'gr tut’J . ’p.lxibb párt, gazdasági, közigazgatási — tutiségekbe került vagy, mert feladatát nem látta el megfelelően visszakerült a munkapad mellé, üzemeink nagy részében 5—7 tagú intézőbizottságok végzik az ü. b. munkáját ideiglenes megbízatással. Ezen ideiglenes állapotot érzik az üzemi bizottságok, az üzem dolgozói, de nem kevésbbé érzi meg maga a termelés. Mindezeken túlmenően a régi üzemi bizottságokat az 1945-ös állapotoknak megfelelően hoztuk létre a romok eltakarításának, a gyárak megindításának és a tőkések ellenőrzésének céljából. Ezen feladatokat a. b.-aink általánosságban jól végezték el. Ma azonban, amikor már gyáraink újjáépítése megtörtént, másrészt az ipar, túlnyomó többségben az állam, a mi államunk tulajdonában van, megváltozott a viszony az ü. b. és a vállalatvezetés között. Államosított üzemeink élén legmegbízhatóbb szaktársaink állnak, akiket már nem úgy kell ellenőrizni, mint a tőkéseket. A szakszervezetnek, az ü. b.-nak a közösség vagyonára kell vigyáznia, a terv végrehajtását kell elősegítenie és ennek társadalmi ellenőrzésével kell támogatnia a vállalatvezető munkáját. A régi üzemi bizottságok a régi helyzetnek megfelelően , mindent, elkövettek hogy az üzemek vezetésénél minél nagyobb befolyást nyerjenek. Ez azt eredményezte, hogy az üzemek a dolgozók, a közösség javát is szolgálták, nemcsak a tőkésekét. Jó üzemi bizottságaink beleszóltak a gyár pénzügyi és termelési kérdéseibe és mindenhol ők intézték a felvétel, elbocsájtás, a kollektív szerződésbe való besorolás ügyét. Az a döntő változás azonban, mely nemzetgazdaságunk szerkezetét átalakította és az ipar túlnyomó többségét a nép tulajdonává tette, szükségszerűen előírja, hogy a termelés irányításáért a vállalatvezető egyénileg legyen felelős. A vállalatvezető köteles ugyan az üzem minden fontos — termelési, pénzügyi, elbocsájtási és egyéb — kérdéseiben kikérni és meghallgatni az üzemi bizottság véleményét, de végső fokon, mint felelős, ő dönt ezekben a kérdésekben. Természetesen mindez nem vonatkozik a még magánkézben levő üzemekre. Az OB, mint alantszervezeti srén* Az új üzemi bizottság kifejezetten szakszervezeti szerv. A régi üzemi bizottság csak részben volt szakszervezeti szerv, amennyiben a szakszervezet irányítása és ellenőrzése alatt állott. Azonban az üzem összes dolgozói választották, tekintet nélkül arra, hogy szervezett munkások voltak-e vagy sem. Az új v. b.-ot csak a szakszervezeti tagok fogják választani és működését, hatáskörét a Szakszervezetek XVII. Kongresszusa által hozott elvi határozatok alapján a Szakszervezetek Országos Tanácsa állapítja meg. A régi üzemi bizottság létrehozásának célja és összetétele végett, csak részben tudott szakszervezeti feladatokkal foglalkozni, a szakszervezeti munka területén más szervek is működtek, így a bizalmi testület, verseny-, nő- és több más bizottság, kultúr, propaganda, sportfelelős, stb., munkájukat azonban irányító üzemi szerv nem fogta és nem hangolta össze. Ezt a felemás helyzetet gyökeresen megszünteti az új a.b. létrehozása, amely az üzemi szakszervezeti alapszerv vezetőszerve és mint ilyen, összefogja, irányítja és ellenőrzi a szakszervezeti mozgalom minden ágát, a szervezést, a tagdíjrendezést, termelési verseny-, élmunkás- és újítómozgalmakat, valamint az üzemi szociálpolitikai munkát, a kulturális, oktatási és sporttevékenységet,, A szakszervezetek alapszerveinek kiépítése az üzemekben lehetővé teszi, hogy a vezetőszervek a tagság széles tömegeit bevonják a szakszervezeti munkába. Az új a. b. a szakszervezeti aktívák széles hálózatára fog támaszkodni, melyek mint műhely bizottsági tagok, bizalmiak vagy a termelési, szoc. pol., oktatási és egyéb munkaterületek akutái "fognak működni. Az ÜB. megválasztása Az új üzemi bizottságokat, a szakszervezeti demokrácia legteljesebb alkalmazásával fogjuk megválasztani. Az ilyen miódon az összes szervezett dolgozók " helyeslésével és támogatásával ír,ágyátalatos üzemi bizottságok képesek lesítiék't megoldani azokat ez ö, és naivjeremosejki feladatokat. *helyeset szocializmus építése, a munkásság életszínvonalának emelése és érdekvédelme reá hárít. Az üzemi szakszervezeti alapiszervek a széles tagság aktív munkára való bevonásával lehetővé teszik, hogy az üzemben a jó vezetőképes kádereknek tömegei emelkedjenek ki, melyekre mint uralkodó osztálynak a proletariátusnak nélkülözhetetlen szüksége van. Végül, de nem utolsó sorban a szakszervezeti alapszerv létrehozása az üzemekben lehetővé teszi pártunk alapszerveivel a jobb együttműködést, ami által Pártunk hatékonyabban érvényesítheti irányítását a szakszervezeti munkában. A fent elmondottak alapján nyilvánvalónak látszik, hogy a szakszervezeti mozgalom és ezen belül az üzemi bizottságok szerepe a szocializmus építésében nem csökken, sőt erősödik, amit Apró elvtárs ezekkel a szavakkal fejezett ki a Szakszervezetek XVII. Kongresszusán: »Ez szakszervezetek erősödése a népi demokratikus államhatalom megerősödését is jelenti és viszont a népi demokratikus államhatalom megerősödése elősegíti a munkásosztály és a szakszervezetek megerősödését is.«