Vörös Fonal, 1949 (1. évfolyam, 1-12. szám)

HI. évfolyam, 1—2. szám, 71 textilmunkánő Felöltöztetni az Magyar Textilipari Munkások Országos Szabad Szakszervezetének közlönye a munkásosztály, diktatúrája A múlt hónap 16-án jelent meg a »Szabad Nép“ hasábjain Rákosi elvtárs nagyjelentőségű cikke: „A népi demokrá­cia néhány problémájáról, amely félre­érthetetlenül tisztázta a népi demokra­tikus államhatalom jellegének kérdését, „A népi demokrácia olyan állam, — írta Rákosi elvtárs — melynek segítségé­vel a Szovjetunió győzelmének eredmé­nyeként és a Szovjetunióra támaszkodva, a dolgozó nép a munkásosztály vezetésé­vel halad a kapitalizmusból a szocializmus felé. A népi demokrácia funkciójára nézve, proletárdiktatúra szovjet forma nélkül.“ Lenin és Sztálin tanításaira támasz­kodva világítja meg Rákosi elvtárs a fenti tételt. Az állam az a gépezet, amely­nek segítségével minden uralmon lévő osztály uralma fenntartását biztosítja. Az állam minden formája diktatúra tehát. Ha a tőkések és földbirtokosok kezében van a hatalom, akkor az állam a kizsák­mányoló osztályok diktatúrájának esz­köze a kizsákmányoltakkal szemben, de nem a tőkések és földbirtokosok szá­mára. Amidőn a munkásosztály van ha­talmon, akkor az állam a proletariátus diktatúrájának eszköze a kizsákmányoló ogetályoska* - r­ rjbec. rV­V írvafwkVo»" ,eddig ismeretlen szabadságot biztosít a munkások, dolgozó parasztok és haladó értelmiségiek számára. Ebből következik, hogy az államra, a proletáriátus dikta­túrájára csak addig van szükség, amíg Magyarországon és külföldön kizsákmá­nyoló osztályok vannak, amelyek a mi népi demokratikus rendszerünk megdöntésére törnek. Ezeknek a kül- és belföldi kizsák­­mányolóknak a megsemmisülése után ál­lamra, azaz diktatúrára nem lesz szükség. Ez persze nem következik be máról hol­napra, hanem hosszabb folyamat, amely­nek során az állam lassanként megszűnik létezni és az emberek feletti uralom esz­közéből (diktatúra) fokozatosan átalakul a dolgok igazgatásának eszközévé (ter­melés irányítása, az elosztás megszerve­zése, stb., pl. ma az új iparügyi minisz­térium). Sztálin elvtárs a proletárdiktatúra fő feladatait a következő három pontban jelöli meg: »a) meg kell törni a forradalom által megdöntött és kisajátított kapitalisták ellenállását, meg kell semmisíteni a tőke hatalmának visszaállítására irányuló min­den néven nevezendő kísérletüket; b) szervezni kell építőmunkánkat abban a szellemben, hogy az összes dolgozók a proletariátus körül tömörüljenek és ezt a munkát abba az irányba kell vinni, hogy az osztályok felszámolása, megszüntetése előkészíttessék; c) fel kell fegyverezni a forradalmat, meg kell szervezni a forradalom had­seregét, a külső ellenség, az imperializ­mus elleni harcra.“ A magyar népi demokrácia mindeme feladatok teljesítésére komoly erőfeszíté­seket tett és jelentős eredményeket ért el. Lelepleztük a népellenes összeesküvések egész sorát. Legutóbb az egyházi méltó­ságával takaródzó hazaáruló Mindszentyre csapott le a népi demokrácia ökle, mert az idegen, népnyúzó Habsburg Ottót akarta a magyar nép nyakára ültetni az amerikai imperialisták segítségével. Neki fogtunk állami szerveink meg­tisztításának (lásd földmívelésügy-, kül­­ügy-, iparügyi minisztérium, stb.). Köz­hivatalaink és közintézményeink élére elsősorban ipari munkások, továbbá a dol­gozó parasztok és haladó értelmiségiek kerülnek. 50 ezer ipari munkás jut ez évben fontos állásokba. A Sztálin elvtárs által kijelölt második főfeladat: a szocializmus építése és az osztályok fokozatos megszüntetése. A szo­cializmus építése terén sok tennivaló há­rul még tank és főképpen az ipari mun­kásságra. A munkásoknak alaposan meg kell érteniök, hogy most mi vagyunk a­­ gazda ebben az országban, be kell osztan­í­nunk azt, amink van, meg kell tanulnunk­­ takarékosan élni, hogy a jövőben annál­­ jobban és szebben rendezhessük be orszá­gunkat, vigyáznunk kell arra, hogy a dol­gozók nagy családjának tagjai közül senki igaztalanul előnyökhöz ne jusson. Ezért oly fontos most a normák rende­zése, ami biztosítja azt, hogy mindenki munkája arányában részesüljön a termelt javakból. Persze ezt nem értik meg mindenütt egyformán hamar. Pedig tudni kell, hogy az önállóság, a függetlenség, a szabadság­­ egyben fel­ősségvállalást jelent. Azt je­­­­lenti, hogy magunk gazdálkodjunk saját­­ javainkkal. Aki a normarendezést ellenzi, az ma ezt a szabadságot utasítja el. De helyes lett volna-e, ha a paraszt el­utasította vo­la a földosztást csak azért, mert azután már neki magának kellett i­g­azon törnie a fejét, hogy mikor vessen és s mikor arasson, mert neki magának kellett gondolkoznia azon, hogy honnan szerezhet igásálatot, mert neki mágiának kellett eldöntenie azt, hogy terményeiből mennyit tesz el vetőmagnak és mennyit fordít eladásra, vagy fogyasztásra? Nyil­ván nem lett volna helyes. Jóllehet, az első időkben sokat kellett parasztainknak kínlódniok. De végül is a népi demokrá­ciánk segítségével úrrá lettek e nehézsé­gek felett. Váljon melyik leány utasítja el a férj­­hezmenést csak azért, mert azután már édesanyja helyett neki magának kell a háztartást vezetnie? Bizony nincs ilyen leány. Igaz ugyan, hogy a fiatal menyecs­kével eleinte előfordul még, hogy túl­­hamar elfogy a kosztpénze és ilyenkor a fiatal férj kicsit pöröl vele, de lassanként az ifjú asszony megtanul gazdálkodni. Ilyen fiatal menyecskéhez hasonló még a proletariátus diktatúráját gyakorló ma­gyar munkásosztály is, amely csak most tanulja meg, hogyan is kell a saját ház­tartásában gazdálkodni. Megszünteti a fölös kiadásokat, hogy a megtakarított pénzből később annál jobb ellátást, szép lakást, több ruhát, cipőt és kultúrát biz­tosítson családja tagjainak, az összes dol­gozóknak. A proletárdiktatúra harmadik feladata megvédeni az ország népét a külföldi im­perialista hatalmak támadásával szemben. Népi demokráciánk ezt a szerepét is ered­ményesen tölti be. Megteremtettük és tovább fejlesztjük néphadseregünket. Ám ezen túlmenően, helyes külpolitikánk­kal olyan hatalmas barátokat szereztünk, mint a Szovjetunió és szövetségeseink, a népi demokratikus országok is. Ennek a politikának egyik legkiemelkedőbb ered­ménye, hogy tagja lettünk a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának, amely hazánk és a Szovjetunió, valamint a népi demokráciák gazdasági együttműködése révén biztosítja iparunk nyersanyag­ellátását, külkereskedelmünk kedvező pia­cait és mentesít bennünket a tőkésorszá­gok gazdasági válságának hatásaitó. Joggal írhatta tehát Rákosi elvtárs, hogy:­­A népi demokrácia funkciójára nézve proletárdiktatúra szovjet forma nélkül.H­ ASPÁR LÁSZLÓ Az új Üzemi Bizottsági választások elé írta: HEGYI GIZELLA A proletárdiktatúra korszakában a szakszervezetek legfőbb feladata a szo­cializmus építése, a munka termelékeny­ségének növelésére irányuló tömegmoz­­galom­ hathatós támogatása, nemzetgaz­dasági tervünk megvalósítása. E feladatok sikeres megoldása céljából szükséges, hogy a szakszervezet közelebb kerüljön a termelés színhelyéhez, az üze­mekhez. Ezért határozott a Szakszerve­zetek XVII. Kongresszusa úgy, hogy az üzemekben létre kell hozni a szakszer­vezetek alapszerveit. Az új ü. b. válasz­tás tehát a szakszervezet üzemi alapszer­vének vezetőségi választása lesz. Az üzemi bizottságok fejlődése Az új üzemi bizottságok megválasztá­­sának szükségességét , mind­­szakszerve­­zetünk, mind a te­xtilgyárak dolgozói,­­ de a­ textilipar termelését irányító szer-­ vek is érzik. Ennek egyik oka, hogy 0. tu választás lényegében már 7 év óta nem volt. Az atikor választott üzemi bizottságaink ■‘Jo'o .“£55 t'gr tut’J . ’p.lxibb párt, gazdasági, közigazgatási — tutisé­­gekbe került vagy, mert feladatát nem­ látta el megfelelően visszakerült a munkapad mellé, üzemeink nagy részében 5—7 tagú intézőbizottságok végzik az ü. b. munkáját ideiglenes megbízatással. Ezen ideiglenes állapotot érzik az üzemi bizottságok, az üzem dolgozói, de nem kevésbbé érzi meg maga a termelés. Mindezeken túlmenően a régi üzemi bizottságokat az 1945-ös állapotoknak meg­felelően hoztuk létre a romok el­takarításának, a­ gyárak megindításának és a tőkések ellenőrzésének céljából. Ezen feladatokat a. b.-aink általánosság­ban jól végezték el. Ma azonban, amikor már gyáraink újjáépítése megtörtént, másrészt az ipar, túlnyomó többségben az állam, a mi államunk tulajdonában van, megváltozott a viszony az ü. b. és a vállalatvezetés között. Államosított üzemeink élén leg­megbízhatóbb szaktársaink állnak, akiket már nem úgy kell ellen­őrizni, mint a tőkéseket. A szakszervezetnek, az ü. b.-nak a közös­ség vagyonára kell vigyáznia, a terv végrehajtását kell elősegítenie és ennek társadalmi ellenőrzésével kell támogatnia a vállalatvezető munkáját. A régi üzemi bizottságok a régi hely­zetnek megfelelően , mindent, elkövettek hogy az üzemek vezetésénél minél na­gyobb befolyást nyerjenek. Ez azt ered­ményezte, hogy az üzemek a dolgozók, a közösség javát is szolgálták, nemcsak a tőkésekét. Jó üzemi bizottságaink bele­szóltak a gyár pénzügyi és termelési kérdéseibe és mindenhol ők intézték a felvétel, elbocsájtás, a kollektív szerző­désbe való besorolás ügyét. Az a döntő változás azonban, mely nemzetgazdasá­gunk szerkezetét átalakította és az ipar túlnyomó többségét a nép tulajdonává tette, szükségszerűen­­ előírja, hogy a termelés irányításáért­­ a­ vállalatvezető egyénileg legyen felelős. A vállalatvezető köteles ugyan az üzem minden fontos — termelési, pénzügyi, elbocsájtási és egyéb — kérdéseiben kikérni és­ meg­hallgatni az üzemi bizottság véleményét, de végső fokon, mint felelős, ő dönt ezekben a kérdésekben. Természetesen mindez nem vonatkozik a még magánkézben levő üzemekre. Az OB, mint alantszervezeti srén* Az új üzemi bizottság kifejezetten szak­szervezeti szerv. A régi üzemi bizottság csak részben volt szakszervezeti szerv, amennyiben a szakszervezet irányítása és ellenőrzése alatt állott. Azonban az üzem összes dolgozói választották, tekintet nélkül arra, hogy szervezett munkások voltak-e vagy sem. Az új v. b.-ot csak a szakszervezeti tagok fogják választani és működését, hatáskörét a Szakszerve­zetek XVII. Kongresszusa által hozott elvi határozatok alapján a Szakszerve­zetek Országos Tanácsa állapítja meg. A régi üzemi bizottság létrehozásának célja és összetétele végett, csak részben tudott szakszervezeti feladatokkal fog­lalkozni, a szakszervezeti munka terü­letén más szervek is működtek, így a bizalmi testület, verseny-, nő- és több más bizottság, kultúr, propaganda, sport­felelős, stb., munkájukat azonban irá­nyító üzemi szerv nem fogta és nem hangolta össze. Ezt a felemás helyzetet gyökeresen megszünteti az új a.b. létre­hozása, amely az üzemi szakszervezeti alapszerv vezetőszerve és mint ilyen, összefogja, irányítja és ellenőrzi a szak­szervezeti mozgalom minden ágát, a szervezést, a tagdíj­rendezést, termelési verseny-, élmunkás- és újítómozgalma­­kat, valamint az üzemi szociálpolitikai munkát­, a kulturális, oktatási és sport­­tevékenységet,, A szakszervezetek alapszerveinek ki­építése az üzemekben lehetővé teszi, hogy a vezetőszervek a tagság széles tömegeit bevonják a szakszervezeti munkába. Az új a. b. a szakszervezeti aktívák széles hálózatára fog támasz­kodni, melyek mint műhely bizottsági tagok, bizalmiak vagy a termelési, szoc. pol., oktatási és egyéb munkaterületek aku­tái "fognak működni­. Az ÜB. megválasztása Az új üzemi bizottságokat, a szak­szervezeti demokrácia legteljesebb alkalmazásával fogjuk megválasz­tani. Az ilyen miódon az­ összes szervezett dol­gozók " helyeslésével és támogatásával ír,ágyátalatos üzemi bizottságok képesek lesítiék't megoldani azokat ez ö, és naiv­jeremosejki feladatokat. *­­helyeset szocializmus építése, a munkásság élet­színvonalának emelése és érdekvédelme reá hárít. Az üzemi szakszervezeti alapi­­szervek a széles tagság aktív munkára való bevonásával lehetővé teszik, hogy az üzemben a jó vezetőképes kádereknek tömegei emelkedjenek ki, melyekre mint­ uralkodó osztálynak a proletariátusnak nélkülözhetetlen szüksége van. Végül, de nem utolsó sorban a szakszervezeti alapszerv létrehozása az üzemekben lehe­tővé teszi pártunk alapszerveivel a jobb együttműködést, ami által Pártunk hatékonyabban érvényesít­heti irányítását a szakszervezeti munkában. A fent elmondottak alapján nyilván­valónak látszik, hogy a szakszervezeti mozgalom és ezen belül az üzemi bizott­ságok szerepe a szocializmus építésében nem csökken, sőt erősödik, amit Apró elvtárs ezekkel a szavakkal fejezett ki a Szakszervezetek XVII. Kongresszusán: »Ez szakszervezetek erősödése a­ népi demokra­tikus államhatalom megerősödését is jelenti és viszont a népi demokratikus államhatalom megerősödése elősegíti a munkásosztály és a szakszervezetek meg­erősödését is.«

Next