Vörös Fonal, 1952 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1952-01-25 / 1. szám

IV. évfolyam, I. szám Világ proletárjai egyesüljetek! Budapest, 1952 január 25 A KÖNNYŰIPARI MINISZTÉRIUM ÉS A TEXTIL- ÉS RUHÁZATIPARI DOLGO­­K SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA Ára 20 fillér A ruházatipar dolgozói a minőségi munka megjavításával készülnek Rákosi elvtárs születésnapjára írta: K­ostás István, a KIM ruházati főosztályának vezetője Gerő elvtárs a gazdasági vezetők nagyaktíváján néhány főkérdés kö­rül csoportosította azokat a problé­mákat, amelyek megoldása a szo­cialista építés mai fokán — a fej­lődés legfontosabb tényezői. A ru­házati főosztály a vállalatok veze­tőivel megtárgyalta ezeket és meg­határozta a feladatokat. Az 1951. év első felének tervtel­jesítése 92,4­,1-os, ami azt mutatja, hogy a ruházatipar rosszul hasz­nálta fel a lehetőségeket. Az év második felében megjavult a ter­melés, mert behozta az ipar a le­maradást és a második félév­­ 106%-os eredménye kikorrigálta a hibák egy részét. Az éves terv 101%-os eredményt hozott munka­­béralap-túllépés nélkül. Ez annak köszönhető, hogy a vezetés meg­fogadta pártunk útmutatásait és megfelelőbben tudta felhasználni a rendelkezésre álló eszközöket , a gépeket, a munkaerőt, a kádereket és hozzákezdett a minőség megjaví­tásához. A Férfiruhagyár úgy exportra, mint belpiacra színvona­las árut tud szállítani, a Nőiruha­­gyár női kabátot és ruhát exportra és belpiacra javított minőségben termelt a terv teljesítése mellett. De ez csak jó kezdet... Az új mi­nőségi szabványok bevezetésével december 1-től útban vagyunk a minőség osztályozásával­­— az ipar minőségének megalapozásához. A ruházatipar továbbfejlődését ma már nem a mennyiségi terme­lés dönti el elsősorban, hanem a minőségre, a kifinomításra kell na­gyobb gondot fordítanunk. 1951-ben minden kritika erre hívta fel figyel­münket. Ez harci kérdés és biztos, hogy ezen a területen is megnyer­jük a csatát. Üzemeink dolgozói ezt a csatát forrón szeretett Rákosi elvtárs 60-ik születésnapjára tett vállalá­saikkal kívánják fordulatszerűen megnyerni. A Férfiruhagyárban a 15-ös ifi sztahanovista szalag dolgozói vál­lalták, hogy 1952. első féléves ter­vüket március 9-re, Rákosi elvtárs születésnapjának tiszteletére be­fejezik ... és ezt 99%-os minőség­gel párosítják és a politikai tovább­képzésben kivétel nélkül részt vesz­nek; ezzel fejezik ki szeretetüket Rákosi elvtárs iránt. Wimmer Já­nos sztahanovista vállalta, hogy első féléves tervét március 9-ig be­fejezi ... Minőségét visszavetés nélkül 99,9%-on fogja tartani, a munkafegyelem terén az ötperces mozgalmat magáévá teszi és négy szaktársat sztahanovista szintre emel munkamódszere átadásával. A Női ruhagyár sztahanovistája Matus Sándor gépész 1952 első fél­éves tervét március 9-re befejezi, napi 265%-os teljesítés mellett — 99.9%-os minőséggel. Ugyanitt Bendi Mária sztahanovista 1952 első féléves tervét március 9-re fe­jezi be 99.5%-os minőséggel. A Központi Gépjavítóban­ Domonkos mérnök, aki dobozos futószalag ter­vezője, újító — háromfajta speciál­­gépre szóló újításának egy-egy min­tadarabját elkészíti március 9-re oly módon, hogy utána tömeggyár­tásra is alkalmassá válik. A Gyermekruhagyárban Horváth Gábor teremmester a többi szala­got minőségi és mennyiségi ver­senyre hívta ki, ugyanakkor a mű­szakjában dolgozókból megalakított egy bizottságot, amely a munka­­fegyelem megszilárdítását, a késé­sek és hiányzások megszüntetését tűzte ki célul és csatlakozott a Deák­­mozgalomhoz. A Szegedi Ruhagyárban Kasza Ferenc terem­mester vállalta, hogy a szalagon megszervezi a minőségi munkát. A terem tervét pedig 105%-os szinten fogja tartani. A munkafegyelem megszilárdítása ér­dekében a terem minden egyes dol­gozójával egyénileg foglalkozik. Vállalja még, hogy a terem­ dolgo­zóival ismertetni fogja Rákosi elv­­társ életrajzát. A Fehérneműpyár­­ban, ahol a dolgozók 29%-a normán alul termel,­­ a műszakiak vállal­ták, az újonnan átszervezett szala­gokon 50%-kal csökkenteni fogják a 100 százalék alatt teljesítők szá­mát. Megszilárdítják a fegyelmet és megszüntetik a fluktuációt. Az Egyenruhagyárban Szabó Jánosné vállalta, hogy jelenlegi normáját 170 százalékról 200 százalékra fogja teljesíteni és küzdeni fog a fegyelemsértők ellen, minőségi munkáját pedig 99,8 százalékra fogja teljesíteni Rákosi elvtárs szü­­letésnapjára. Laurenczkiné 27-es szalagvezető vállalta, hogy szalag­ját sztahanovista szintre fogja fej­leszteni 98,5 százalékos minőség mellett. Az Egyenruházati és Felszerelési Vállalat DISZ-szervezete csatlako­zott Kék Zoltán elvtárs felhívásá­hoz, melyet a magyar fiatalokhoz intézett Rákosi elvtárs születésnap­jára. »Vállaljuk, hogy a tervteljesí­tésért folyó harcunk közben nem lesz egyetlen ifi dolgozónk sem, aki 100 százalék alatt teljesítene.« A vállalat vezetője jutalmat tűzött ki azok részére, akik a gépeiket a leg­jobban megőrzik, valamint vállalta azt, hogy március 3-tól 9-ig »Rákosi műszak­­ot szerveznek az üzemben. Megtakarított anyagból a Férfi­ruhagyár 250.000 ruhát, az Egyen­ruházati 225.265 forintot ajánlott fel túlteljesítés formájában. A za­laegerszegi új ruhagyár DISZ- szervezete olyan kitűnő minőségi áruval kívánja ellátni a fogyasz­tókat, amely minőséggel »Rákosi Mátyás Ruhagyár« elnevezéséhez megkaphassák az engedélyt magá­tól Rákosi elvtárstól. Az üzemi szakszervezeti bizott­ságokra fontos feladatok várnak, a dolgozók lelkes versenyének se­gítése, felkarolása, a verseny nyil­vánosságának biztosítása és az, hogy magyarázzák meg: ebben a versenyben lemaradni szégyen. Feltétlenül szükséges, hogy Rákosi elvtárs születésnapjára indult ver­seny segítői legyenek a kultúr- és sportszervezetek is, hogy a ver-­­ senyt kampánymentesen, a béke­harc, a szocialista építés állandó­­ eszközévé tegyük. Sok jó minő-­­­ségű árut a fogyasztók rendelkezé-­­ sére­h­ez Rákosi elvtárs útmuta­tása a ruházati ipar dolgozói felé, ez a jelszavunk! A sokezer felajánlás visszatük­rözi a ruházati dolgozók háláját és szeretetét bölcs vezérük, Rákosi elv­társ, Lenin és Sztálin elvtársak legjobb magyar tanítványa iránt. Neki köszönhetjük, hogy útmutatá­sával államunk a kis, sötét műhe­lyekből gyönyörű, nagy, egészsé­ges, egész éven át jó munkát biz­tosító modern gyárakat létesí­tett Előre az eddigi versenyek so­rán elért jó eredmények túl­szárnyalásáért! Ruházati szánt Rákosi elvtárs születésnapjára a munkaverseny megjavításával készülnek a Békéscsabai Ruhagyár dolgozói A termelési értekezleten csaknem valamennyi dolgozó tett vállalást A Békéscsabai Ruhagyár 1951. évi tervét csak­­nehezen tudta be­fejezni az év utolsó munkanapján. Az utolsó órában született meg a 10-12%-os tervteljesítés. Ha vizsgáljuk a nehéz tervtel­jesítés okát, sok komoly hiányos­ságra jövünk rá: tervszerűtlen ter­melés, váratlan átállások, a terv­fegyelem és a munkafegyelem lazasága, a 100%-on alul teljesí­tők elszaporodása, a népnevelő munka teljes hiánya, a minőség nagyfokú leromlása, s általában a műszaki vezetők elégtelen mun­kája. Már úgy nézett ki, hogy szégyennel, adóssággal kezdjük az 1952-es tervévet, de a Sztálini­műszak lelkes hangulata, jó po­­litkai előkészítése a lemaradás csaknem teljes felszámolását eredményezte. A gyár kommunis­tái pedig elhatározták, hogy az év utolsó munkanapján addig nem távoznak el az üzemből, amíg a tervet be­­nem fejezik.­­ Ennek volt köszönhető, hogy a­­ tervet 2 tized százalékkal túltel­jesítettük. A Sztálini-műszak és az év utolsó napjainak lelkes han­gulatával kezdtük az új terv­évet s ez a hangulat volt ta­pasztalható a most lezajlott termelési értekezleteken is. Az előadó elvtárs beszélt ötéves tervünk második évének hatalmas eredményeiről, a tervteljesítés és a békeharc fokozásának jelentő­ségéről. Ismertette az üzem ter­melési eredményeit és hiányos­ságait, kihangsúlyozta, hogy a már ismertetett műszaki hibák mellett a lemaradást döntően elő­idézték a munkafegyelem meg­bonták a későn jövők, az igazolat­lan hiányzók és a »lógósok«. Már a Sztálini-műszak alatt sokat javult a munkafegyelem, miután néhány notórius rend­bontóval szemben példás ítéle­tet hoztak munkatársaink, így pl. Gábriel Máriát, akit fe­­gyelemezetlen magatartása miatt eltávolíttattak az üzemből. Wig­­mann Magdát és Vieliki Máriát ugyancsak ezért áthelyeztették más üzemrészbe, több későn jövőt pedig pénzbírsággal sújtottak. A műszakiak részéről is sokat javult az egyéni felelősségérzet. A hozzászólások azt mutatták, hogy a múlt tapasztalataiból okul­va, a dolgozók harcot indítottak a mindennapi tervteljesítésért és nem tűrik tovább a lógósok, fegyelmezetlenek káros tevékeny­ségét. A műszaki vezetők felszó­lalásaikban csatlakoztak a Deák­mozgalomhoz és komoly felaján­lásokat tettek­ a munkafegyelem megjavítására, a gyártás egyen­letesebbé tételére és az elmaradók megsegítésére. Több sztahanovista a Rőder-mozgalom keretében vál­lalta a száz százalékon alul tel­jesítők patronálását. Jelentős vál­lalást tettek Gajdos Judit, Száraz Mária, Bodzsár Erzsébet és még sokan. Horváth Péter sztahano­vista vágószabász-brigádvezető versenyre hívta a Szegedi Ruha­gyár szabászait. Szabó­­Mátyás vágószabász pedig vállalta, hogy Rákosi elvtárs születésnapjára be­fejezi első féléves tervét Rákosi elvtárs születésnap­jára csaknem valamennyi dol­gozó tett felajánlást vagy egyénileg, vagy brigádban, vagy teremkollektívában. 424 egyéni, 84 páros, 33 brigád (szalag) és 2 teremkollektíva tett vállalást a tervteljesítésre, a mi­nőség megjavítására és a munka­­fegyelem betartására. A felajánlá­sokat jól átgondolták, amit az bi­zonyít, hogy a termelési értekez­letekig az ü­zem átlagtermelési százaléka már 114,6%-ra emel­kedett, üzemünk részére is adva van mindaz, ami a jó eredmények eléréséhez szükséges. Ha nemcsak az év utolsó heteiben javítottunk volna a versenyen, hanem már az év elején, rendszeres felvilágosító munkával, jó műszaki előkészítés­sel állandóan segítettük volna a dolgozókat, minden bizonnyal eredményesebben tudtuk volna teljesíteni tervünket és most a jól végzett munka büszke tudatával indulhattunk volna ötéves ter­vünk harmadik esztendejében! Barna László üzemű tudósító Békéscsabai Ruhagyár A szakszervezet és a minisztérium közös lapja (Szakszervezetünk és a Könnyűipari Minisztérium elhatározása alapján a »Vörös Fonalé 1952 január 1-től a szakszervezet és a minisztérium közös kiadásában jelenik meg. A közös lap vissza­tükrözi országunk és dolgozó népünk, valamennyi textil, és ruházat­­ipari dolgozó életében beállott változást. Megmutatja, hogy m­a a hatalom birtokosa a dolgozó nép. A szocializmus hatalmas méretű építése során, amely most nap­jainkban folyik, szakszervezetünk felhasználva töm­egmozgósító ere­jét, ott áll a Könnyűipari Minisztérium mellett, hogy segítse a nép­­gazdasági terv ráeső részének teljesítését, illetve túlteljesítését. A textil- és ruházati iparban is igen nagyméretű a fejlődés, csak az elmúlt egy év alatt 11,1 százalékkal emelkedett az iparban foglal­koztatottak száma. Az elmúlt hónapokban jelentős üzemek indultak meg, mint például: a Zalaegerszegi Ruhagyár és a Kaposvári Fo­noda. De a fejlődés nem áll meg, 1952-ben üzembe helyezzük a Sar­­kadi Kendergyárat és továbbfejlesztjük, korszerűsítjük a többi üze­meinket is. Alapról napra növekvő feladatok tették szükségessé, hogy a jövő­­j­é­ben a Könnyűipari Minisztérium és szakszervezetünk, már új, közös fegyverrel, a­­Vörös Fonah-lal is harcoljon az ipar területért mutatkozó hiányosságok ellen, így az anyagtakarékosság megvaló­sításáért, az önköltség csökkentéséért és az iparban még megbúvó ellenség megsemmisítéséért. Azért lehet ma közös lapja a minisz­tériumnak és a szakszervezetnek, mert pártunk vezetése mellett egy közös úton, egy cél felé haladunk. A minisztériumból ma munkások és pártunkhoz hű műszakiak irányítják az ipar feladatait, ezeknek a feladatoknak végrehajtását szakszervezetünk tömegmozgósító ere­jével segíti és támogatja. A »Vörös Fonal« úgy fogja betölteni jól a feladatát, hogyha har­col a dolgozók jólétéért, szervezi és mozgósítja dolgozóink tömegeit , munkásokat, műszakiakat és az adminisztratív dolgozókat — a terv teljesítésére, illetve túlteljesítésére, pártunk irányításával, a szocializmus felépítésére, békénk megvédésére.

Next