Textilmunkás, 1962 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1962-01-01 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! VI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM, 1962. JANUÁR , A/1'1 . k4 TEXTILIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA Az V. Szakszervezeti Világkongresszus a nemzetközi szakszervezeti mozgalom minden eddiginél Hatalmasabb seregszemléje volt A Szakszervezeti Világszövetség világkongresszusai minden alkalommal jelentős mérföldkövek voltak a nemzetközi szakszervezeti mozgalom történetében. Párizs, Milánó, Bécs és Lipcse után ezúttal Moszkva volt a nagy találkozó színhelye. 97 országból 958 küldött, megfigyelő és vendég volt jelen, összesen mintegy 143 millió szakszervezeti tag képviseletében. Ugyanabban a kongresszusi teremben üléseztek, ahol nemrégen a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. kongresszusa tanácskozott, s az V. szakszervezeti világkongresszusnak különös jelentőséget kölcsönzött az a tény, hogy ott Moszkvában, a béke és a szocializmus fővárosában, a kommunizmus építőinek országában tartották meg. A világ minden részéből öszszesereglett küldöttek így közvetlen tapasztalatokat szerezhettek arról, hogy milyen az élet abban az országban, amely már eddig is a világon a legtöbbet nyújtotta dolgozóinak, s amely 20 év múlva a kommunizmust valósítja meg. Az V. szakszervezeti világkongresszus kéthetes ülésszakán négy napirendi pont szerepelt. Az első napirendi pont a Szakszervezeti Világszövetség jelenlegi feladataival foglalkozott. A második napirendi pont azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy milyen feladatok állnak a nemzetközi szakszervezeti mozgalom előtt a gyarmati rendszer megszüntetésével kapcsolatban. Ennek a napirendi pontnak Ibrahim Zakaria, az SZVSZ titkára volt az előadója. A harmadik napirendi pont a számvizsgáló bizottság jelentése volt. A negyedik napirendi pontként szerepelt az SZVSZ vezető szerveinek megválasztása. Az SZVSZ főtitkára, Louis Saillant ismertette a szakszervezetek tevékenységét a békéért, a dolgozók gazdasági és szociális követeléseinek teljesítéséért vívott harcban. Több mint ötórás nagyhatású beszámolójában hangsúlyozta, hogy a IV. szakszervezeti világkongresszus óta eltelt 4 év alatt az SZVSZ a munkásosztály ügye iránti hűség és a munkásegység szellemében tevékenykedett és nevmértékben megerősödött. Az SZVSZ még az V. kongresszusra való felkészülés idején egy akció-programtervezetett dolgozott ki, és ezt az okmányt világszerte megvitatták és számos javaslat érke- zett a kongresszusra ezzel kapcsolatban. A főtitkár be-számolójának első fejezetében a szakszervezeti világmozga- lom küzdelméről beszélt, rész-letesen méltatta a különböző országok szakszervezeteinek a béke megóvásáért vívott har- 5 ci akcióit, s rámutatott arra, hogy a szakszervezeteknek meg kell magyarázniuk a dol- jgozóknak, hogy honnan és ^ miért fenyeget háborús ve- ^ szély, és felvilágosító, szerve-í ző munkával még szélesebb népi, nemzeti tömegeket kell megnyerniük a szakszervezeti egység gondolatának. Beszámolója második feje- zetében a gyarmati rendszer ^ megszüntetéséért vívott küz- £ delmekről beszélt — a prob- ^ léma főbb vonatkozásairól —, hiszen ez a kérdés külön na ^ pirendi pontként is szerepelt. Rámutatott arra, hogy £ korunkban elkerülhetetlen £ a gyarmati rendszer öszszeomlása.y Javasolta, hogy 1962 Algéria ^ függetlenségének éve legyen. ^ Felhívta a figyelmet arra, ^ hogy a kubai forradalom mi ^ nőségi változást hozott az el- ^ nyomott és függő országok ^ nak az USA-imperializmus el- ^ len vívott harcában. Aláhúz- ^ ta a gyarmati és az elmara- ^ dott országok szakszervezetei- ^ nek fontos szerepét népeik ! nemzeti függetlenségének és ? a társadalmi haladásért vívott ^ harcukban. Az SZVSZ — mon- ^ dotta — ezután is minden se- ^ gítséget megad ezeknek a szakszervezeteknek. Megemlékezett az afrikai szakszervezeti mozgalom nagy sikereiről, arról, hogy meg-alakult a Pán-afrikai (összafrikai) Szakszervezeti Szö- vetség. A beszámoló felhívta a világ dolgozóit és szakszervezeteit, hogy még hatéko- nyabban segítsék a gyarmati népek szabadságharcát. A főtitkár — a szocialista országok szakszervezeti mozgalmával foglalkozva — rámutatott arra, hogy ezekben az oszágokban van a legnagyobb hatásköre a szakszervezeteknek, s tevékenységük nagy hatással van a többi országok dolgozó tömegeire is. Külön méltatja a szovjet nép ^ példamutató, ösztönző erejét is A továbbiakban a tőkés- ^ vdáe körülményei között har- ^ coló szakszervezetek tevé- ^ kenységét méltatta. Az utóbbi időben a gazdasági és szociális követelésekért folytatott tömegharcok egyre inkább összekapcsolódnak a politikai követelésekkel. Egyre jobban kiéleződik az az ellentét, amely az osztályharcos tömegek és egyes áruló jobboldali „munkásvezérek” között van. A haladó szakszervezeti mozgalom befolyása erősödik a dolgozók körében, s szélesedik az egységmozgalom. Beszámolójának ötödik részében azokról a harcokról beszélt a főtitkár, amelyet Portugáliától Dél-Koreáig, Spanyolországtól az Egyesült Államokig, Görögországtól Dél- Afrikáig az úgynevezett „szabad világ” haladó szakszervezeti erőinek kell megvívniok. Számos példával világította meg az a tényt, hogy a „szabad világ”-ban lábbal tiporják a legelemibb szabadságjogokat. A szakszervezeti világmozgalomban a nemzetközi munkásegység a győzelem záloga. Ez a legfontosabb kérdés. Az V. szakszervezeti világkongresszus felhívta a világ minden dolgozóját, minden szakszervezetét, szigeteljék el az egységbontókat, fejlesszék a proletár-nemzetköziség szellemében testvéri és baráti kapcsolataikat. A kongresszuson felszólalt Hruscsov elvtárs. Elemezte a jelenlegi nemzetközi helyzetet, amelyre a szocializmus erőinek a fölénye a jellemző. A háború ma már nem végzetszerűen elkerülhetetlen. A szocialista tábor, valamint a békeszerető nem szocialista országok munkásosztályának, szakszervezeteinek, nemzeti felszabadító mozgalmának egyesült ereje lényegesen felülmúlja az imperialista tábor erejét. A háború kirobbanásának megakadályozására — mondotta Hruscsov elvtárs — idejében ártalmatlanná kell tenni a háborús veszély tűzfészkeit, tárgyalások útján rendezni kell az összes megoldatlan nemzetközi problémákat. Az agresszorok megzabolázása céljából aktivizálni kell az összes békeszerető erőket és elsősorban a nemzetközi munkásosztályt. A szovjet népnek létérdeke a béke. Mindig következetes és őszinte harcosa volt és lesz a békének. Az összes békeszerető népekkel vállvetve meg kell szabadítani az emberiséget a pusztító világháborútól. Végül Hruscsov elvtárs sikereket kívánt a kongresszus felelősségteljes munkájához, melyet a népek létérdekeiért, a békéért, a nemzeti függetlenségért, a társadalmi haladásért folytat. A magyar küldöttség nevében a küldöttség vezetője, Brutyó János, a Magyar Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára szólalt fel. Beszédében — többek között — rámutatott arra, hogy a magyar szakszervezetek teljes mértékben támogatják az SZDSZ harcát a békéért, az általános és teljes leszerelésért, a világ dolgozóinak lét- , érdekeiért. Beszédében megemlítette azokat a vádakat, amelyeket az úgynevezett Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségének jobboldali vezetői szajkóznak, hogy mi „állami szakszervezet” vagyunk, és kijelentette, hogy mi azt a rendszert támogatjuk, szívvel-lélekkel segítjük, amely egyszer s mindenkorra megszüntette hazánkban az embernek ember által történő kizsákmányolását. A munkásosztály érdekvédelme, persze, másképpen jelentkezik egy szocializmust építő országban, mint kapitalista viszonyok között. A magyar szakszervezetek tevékenysége rendkívül sokrétű. Kiterjed a gazdasági, politikai, társadalmi, kulturális élet minden területére. A kongresszus kéthetes ülésszakán számos hozzászólás hangzott még el — ismertetésükhöz kevés lenne a rendelkezésünkre álló hely —, azonban meg lehet állapítani, hogy maga az V. szakszervezeti világkongresszus a nemzetközi szakszervezeti mozgalom egységének jegyében zajlott le. S a kongresszus által hozott határozatok egyértelmű és világos útmutatást adnak a világszervezet dolgozóinak a békéért és a jólétért vívott harcban — ezért számunkra, magyar szakszervezeti dolgozók számára is kötelezőek. Tanulmányozzuk tehát az V. szakszervezeti világkongreszszus anyagát és kövessünk el minden tőlünk telhetőt határozataink megvalósítása érdekében. Az SzVSz. V. kongresszusán Moszkvában V. V. Grisin, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke, megnyitja az egyik ülést. Kína és Ceylon küldöttei a kongresszus szünetében A. Kraszikov szövőnővel, a Szocialista Munka Hősével beszélgetnek Szakszervezeti választások Ezekben a hetekben szerte az országban szakszervezeti választásra készülnek dolgozóink. Január második hetében a bizalmiak adnak számot kétévi munkájukról, ekkor történik meg újjáválasztásuk is. A bizalmiak nagy gonddal készülnek a beszámolókra, a dolgozók pedig értékelik munkájukat. Nagyon sokan évek óta újból és újból elnyerik munkatársaik bizalmát, és már nemcsak 2 év, de akár tízévi munkájukról is számot tudnak adni. Az újraválasztás természetesen nemcsak a bizalmiakat érinti. A szakszervezeti bizottságok is készítik beszámolóikat. A szervezett dolgozóktól azt várjuk, szenteljenek most e kérdésnek a megszokottnál több figyelmet, hisz senkinek nem közömbös, hogy ki fogja képviselni érdekeit az elkövetkezendő két évben. Íme, néhányan azok közül, akikre nemcsak mint szakszervezeti bizalmiakra, aktivistákra, hanem mint kiváló dolgozókra is büszkék társaik. ODOR OLGA, KARLOVITS BÉLA a Hazai Fésüsfonógyár szövőnője 1957 óta szakszervezeti bizalmi. Társadalmi és üzemi munkáját kiválóan látja el. 1960 első felében „Kiváló dolgozó” oklevelet, majd jelvényt kapott, a Hungária Selyemipari Vállalatnál dolgozik mint szövőnő. Társadami munkáját a szakszervezeti bizottság munkásellátási felelősként végzi, melynek során bebizonyította, hogy kiváló termelési munkája mellett dolgozótársai érdekeit is jól képviseli. v\XXX\VvXXXV^\\\XV\.V^\\X\\\\V\XX\N\\\\\.X\ szövődéi segédművezető a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyárban. A szakszervezetben a gazdasági felelős tisztségét tölti be, a szövődében végzett jó munkájáért 1960- ban „Kiváló dolgozó” oklevelet kapott. 1918 óta dolgozik a Hazai Pamutszövőgyárban. 1950-ben választották a dolgozók műhelybizottsági titkárrá. Gazdasági munkáját kifogástalanul végzi, egy éve kapta meg a „Kiváló dolgozó” jelvényt. TOLDY BÉLÁNÉ KŐMŰVES LÁSZLÓ Üdvözlet a győzelmes Kubának! Forró elvtársi üdvözletünket küldjük a kubai textilipari dolgozóknak a forradalom győzelmének harmadik évfordulója alkalmából. Kubában az 1962-es évet a tervgazdálkodás évének nevezik. Négyéves gazdasági tervet dolgoztak ki és ezzel a kubai forradalom a szocializmus építésének szakaszába lépett. A kubai szakszervezetek s köztük a Textilipari Dolgozók Szakszervezete, mindent megtesz, s amivel segíteni tudja a kubai dolgozók harcát a gazdasági, politikai, kulturális felemelkedés útján. A magyar textilipari déli gőzök eddig is mély elvtársi együttérzéssel figyelték a kubai nép, a munkások és pa-rasztok nehéz körülmények között folytatott küzdelmét. örömmel és büszkeséggel töltenek el bennünket azok a hírek, melyek a kubai forradalom nagyszerű eredményeiről adnak számot. A textiliparban dolgozó lányok és asszonyok külön elismeréssel adóznak a hőslelkű kubai asszonyoknak, akik számtalanszor bebizonyították, hogy ha kell, fegyverrel a kezükben is megállják helyük°t és minden áldozatra készek ha a forradalom ügyéről van szó. Most bopv „ szakszervezetek az V. világkongresszuson csatlakoztak a Szakszervezeti Világszövetséghez, még erősebb szálak fűznek bennünket a messzi, Do',''m'’rikában élő testvéreinkhez. Kívántuk érienek el a gazdasági építő munkában épp«n olyan sikereket mint amilyen sikeresen vívták ki az ország függetlenségét és •,ít*ék győzelemre a forradalmat.