Textilmunkás, 1962 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1962-01-01 / 1. szám

DECEMBERT A SZOVJETUNIÓ KOMMU­NISTA PÁRTJÁNAK XXII. KONGRESSZUSA mér november 1-én befejezte munkáját, de a nemzetközi közvélemény, elsősorban a nemzetközi munkásmozgalom, nem vette le napirendről a kongresszus­ anyagát. A kommunista és munkáspár­tok vezetői és központi bi­zottsága nap mint nap nyilat­koznak az SZKP új prog­ramjának jelentőségéről ta­nulságairól. Világszerte vi­tatják azokat az elvi és gyakorlati kérdéseket, ame­lyeknek megoldását a XXII. kongresszus — a szovjet dol­gozókra támaszkodva — vál­lalta. A nemzetközi mun­kásosztály mindinkább fel­ismeri, hogy a XXII. kong­resszus, — melyet a történe­lem úgy jegyez fel, mint a kommunizmus programjának kongresszusát — az egész emberiség útját megvilágít­ja. Az SZKP programja Marx, Engels és Lenin tudományos elméletére támaszkodik, de új vonással is gazdagítja a tudományos szocializmus eszméit, a kommunizmus épí­tésének gyakorlatát köti össze az elmélettel. Kádár elvtárs mondotta a „Kommun­iszt” szerkesztő­ségének adott nyilatkozatá­ban: — Az a véleményünk, hogy hazánk viszonyait fi­gyelembe véve, a kongresz­­szus tételei közül sokat már a mai munkánkban, má­sokat holnapi munkánkban hasznosítani tudunk és a Magyar Szocialista Munkás­párt, az egész dolgozó ma­gyar nép nagy segítséget ka­pott a szocialista társadalom felépítéséért folytatott mun­kájához, harcához. ÖSSZEOMLÓBAN A GYAR­MATI RENDSZER Az elmúlt évek eseményei mindenki előtt bebizonyítot­ták ezt a megállapítást. De­cember hónapban újabb két gyarmat nyerte el független­ségét. Az egyik egy kelet­afrikai ország, TANGANYI­KA brit igazgatás alatt lé­vő ENSZ gyámsági terület vett. Több mint 900 ezer négyzetkilométernyi ország területén 9 238 000 lakosa rendkívül nehéz gazdasági körülmények között jutott el a győzelemig. Mégis öröm­­tüzek gyúltak a Kilimandzsá­ró hegy tetején azon az éj­szakán, mikor Tanganyika el­nyerte függetlenségét. A függetlenségi mozgalmat a Tanganyika­ Afrikai Nem­zeti Unió vezette, élén Ju­lius Nyererével, aki az első független tanganyikai kor­mány miniszterelnöke. Nyerere eddigi politikai nyilatkozataiban arra tett ígéretet, hogy a független Tanganyika semlegességi po­litikát akar folytatni és a nemzetközi életben a békés egymás mellett élés híve lesz. GOA IS FELSZABADULT Portugál-India néven volt ismert és 450 évi gyarmati rabság alól az indiai nép győzelmes harcának eredmé­nyeként lett szabad. India az angol gyarmati uralom alól való felszabadulása óta (1947) igényt tartott Por­­tugál-Indiára. India sok éven keresztül békés tárgya­lásokat folytatott Goa fel­szabadításáért, de a Salazar­­kormány mindig mereven visszautasította, hogy le­mondjon a területről. A fegyveres felszabadító harcra mégis közvetlenül Portugália kényszerítette rá az indiai kormányt. Decem­berben terror had­járatot in­dítottak a goai hazafiak el­len és többízben támadást intéztek India területe ellen. Goában a győzelmes har­cok után teljesen helyreállt a rend és nyugalom. InnI kai C­SR A terület és a félmilliónyi lakosság, amely Goával a gyarmati rendszerből kisza­kadt, nem nagy ugyan, de az imperialisták mélységes aggodalommal kísérték az eseményeket. Erre az aggoda­lomra a goai ügy példája ad okot, melyet könnyen lehet, hogy más, még gyarmati igában sínylődő népek is követhetnek. A gyarmattartók attól félnek, hogy végül is ez a folyamat a gyarmati rendszer teljes megszűnésé­hez vezet. A haladás hívei azonban örömmel üdvözölték Goa fel­szabadulását és ha ezzel meg­gyorsul a gyarmati rend­szer végleges felszámolása, ez csak újabb igazolása a marxizmus—leninizmus e kérdésben lefektetett elvei­nek. ÉLÉNK VITA FOLYT AZ ENSZ-BEN KÍNA MANDÁ­TUMÁRÓL Az egész világ haladó köz­véleménye, de minden józan gondolkodású ember, elítéli az Egyesült Államok újabb manőverezését, amellyel is­mét egy évre elzárta az utat Kína jogainak gyakorlásától. Elég átlátszó ürügyet keresett az USA Kína ENSZ-felvéte­­lének megakadályozására. Évekig napirendre „nem méltónak” ítélte a kínai képviselet vitáját. Most, amikor úgy látszott, hogy kétségen kívül megkapja Kí­na a szükséges szavazatot a felvételhez, hirtelen „fontos” kérdéssé vált, aminek eldön­téséhez 2/3-os többségre van szükség. 650 milliós kínai nép még egyre várja, hogy küldötte elfoglalhassa jogos helyét az Egyesült Nemze­tek Szervezetében. A KATANGAI HARCOK ÉS AZ USA ÉRDEKELTSÉGE Másfél éve tartanak a tra­­­­gikus események Kongóban.1. A belga uralmat lerázni kész­­, kongói nép a gyarmatosítók­­ áldozata még ma is. A ha- s­zafias erők bátran küzdöttek­­ a belgák ellen. A tét túl nagy­­ volt. A belgák elveszett po­­­zícióira étvágyat kaptak a­ többi ragadozók. Franciaor-­­­szág, Anglia és az Egyesült­­ Államok jelentkeztek hatal- $­mi igényeikkel.­ Miközben egymással ellen-­­ tétben állottak — egy dolog-­­ ban megegyeztél:. Kongót :■ mindenáron megtartani.­­ Ezért keleti Lumumbának *, meghalni. E célra használják ■. fel Csombe-4 Kaszavubut és­­ a hozzájuk hasonlókat. Az­­ ENSZ fegyveres erői elvé- Z gezték feladatukat. A tények­­ azt mutatják, hogy a kiala- \ kult helyzetet az USA saját­­ kongói uralmának megszi- i lárdítására akarja kihasznál- \ ni. Ez pedig új feladatokat, \ megpróbáltatásokat jelent a | kongói hazafiak küzdelmé- | ben. 7 f* STOCKHOLMBAN ÜLÉSE- | ZETT A BÉKE-VILAGTA- \ NÁCSO­I Négy napi tanácskozás után­ fontos határozatokat hozott­­ a Béke-Világtanács stockhol-­­­mi ülésszaka. Határozatot­ hoztak a német kérdés és­­ Nyugat-Berlin problémáinak­ megoldásáról, állást foglaltak az általános, teljes és ellen­őrzött leszerelés mellett és a nemzeti felszabadító harcok­kal kapcsolatban. A Béke-Világtanács össze­fogásra és összehangolt cse­lekvésre szólítja az összes békeszerető erőket. Javaslatot fogadtak el, hogy 1962-ben hívjanak össze le­szerelési és béke világ­­kongresszust. Előkészületeket tesznek egy konferencia ösz­­szehívására is, amelyen a három kontinens képviselői vitatnák meg a nemzeti fel­­szabadítási harc feladatait. Textilipari dolgozók az iráni börtönökben 1961. november 8-án az iráni katonai főügyész he­lyettese sajtóértekezleten be­jelentette, hogy letartóztat­tak 90 munkást és értelmi­ségit Iszfahánban (Irán tex­tilipari központja, ahol 40 ezer ember dolgozik ebben az iparágban). Mi a vád a letartóztatottak ellen? Mind­össze az, hogy állítólag tag­jai a Tudeh pártnak (Iráni Néppárt) és ezért, hadbíró­ság elé akarják állítani va­lamennyit. Az iráni események Most vessünk egy pillan­tást az iráni eseményekre, hogy a textilipari dolgozók helyzetét a való igazság fé­nyében lássuk. 1953 augusztusában, ami­kor Iránban megdöntötték a Moszadik-kormányt, a sah szélsőséges terror­uralmat ho­zott létre, amely a legreak­­ciósabb nagybirtokosok, im­perialista szolgálatban álló nagytőkések és tábornokok érdekeit képviseli, a terror és vérengzés ez idő alatt több­ször mérhetetlenül fokozó­dott, valahányszor az iráni reakció újabb népellenes tettre, újabb hazaárulásra ké­szült. Amikor a sah vissza­­játszotta az államosított olaj­ipart az imperialisták kezé­re, amikor újabb kiterme­lési koncessziókat adtak az olaj­mágnásoknak, megindult az embervadászat. A legjobb hazafiakat tömlöcbe zárták, száműzték, kínozták, meg­ölték. A sah most meg akarja erősíteni a tavalyi választá­sokon meglazult uralmát, össze akarja törni a haladó erők minden megmozdulását, a rendszer hóhérai működés­be lépnek, fokozódik a ter­rorakció. Az iszfaháni textilmunká­­sok tavaly többhetes bér­sztrájkot folytattak. A fent­­említett sajtóértekezleten be­jelentették, hogy a „birtokuk­ban” levő dokumentumok arra mutatnak, hogy a Tudeh párt tagjai igyekeznek befu­rakodni a különböző legális társadalmi, politikai szerve­zetekbe, hogy azokat belül­ről bomlasszák. Szerintük a textilipari dolgozók bér­sztrájkja is a Tudeh párt műve. Mi az igazság? A „Legfelsőbb Gazdasági Tanács” (a sah utasítására létrehozott szerv) adatai sze­rint is csak az 1957 és 1959 évek folyamán a textilmun­kások havi átlagbére 2238 rtalról (iráni pénz) 1066 ital­ra, tehát több mint felére csökkent. Ugyanakkor az árak Iránban 1953 óta évente átlag legalább 10 %-kal emel­kedtek. És évről évre emel­kedik a munkanélküliek szá­ma. Különösen a textilipar­ban egyre nagyobb számban alkalmaznak nőket és kis­korúakat, csökkent bér mel­lett. A legtöbb textilgyárban 12—16 évesek alkotják a munkáslétszám többségét. Ezek napi 10—12 órás mun­ka fejében 15—30 rial napi bért kapnak (1 kg kenyér 7 rial, 1 kg hús 150 rial). Amíg az iráni dolgozók a legnyomorúságosabb helyzet­ben vannak, addig világszerte ismert az iráni uralkodó osz­tály mesébe illő fényűző éle­te, élén a sahhal és udva­rával. Ezek a tények mozgósítják az iráni dolgozó tömegeket, amelyek minden terror elle­nére egyre egységesebben harcolnak jogaikért. Az iráni reakció újabb gaztette: 90 ártatlan textil­ipari dolgozó letartóztatása, az egész világ figyelmét e népellenes kormány tetteire irányította. A magyar textilipari dol­gozók elítélik az iráni kor­mány terrorakcióját és felhá­borodva tiltakoznak iráni testvéreik letartóztatása és hadbíróság elé állítása ellen. Táviratban követeljük a de­mokratikus és szabadságjo­gok tiszteletben tartását, az ártatlanul fogvatartott test­véreink szabadon bocsátá­sát. Hatalmas zúgás, csattogás fogad, amikor belépek a Ken­­der-Jutagyár szövödéjébe. A szövőnők ügyes kézzel indít­ják, állítják a gépeket, gyor­san csomózzák az elszakadt szálakat. Az idegen fülnek oly nagy lárma, nekik megszokott, kedves munka zaj. Néha átszól­­nak egymáshoz és kételkedem, hogy értik-e a szót. De úgy látszik igen, mert az egyik ass­­szony sietve a másik géphez megy, valamit magyaráz és se­gít kijavítani egy hibás mun­kadarabot. Gyakori dolog, hogy segítenek egymásnak a hibák kijavításában, a na­gyobb eredmény elérésében. Reggel a­ korábban érkező be­indítja a szomszéd gépét is. Lelkiismeretesen tanítják a vállalt tanulókat a szakma el­sajátítására. Kik ezek az emberek, akik a szigorúan vett kötelességen túl, ilyen szívesen segítik egy­mást? Nyolcan vannak. Öte nyolcan egyszerű emberek, nem hősök. A szakszervezeti bizottságon találkozom ismét velük, itt ülnek az asztal kö­rül. Arcukon még az otthonról hozott gondok: aggodalom a­­ beteg gyerekért, a délelőtti , mosás fáradság­ felhője vagy­­ egy nehéz számtanpélda fe­­­­letti töprengés. Ezt most már félreteszik a „15 éves Felsza­­­­badulás” nevű szocialista bri­­­­gád tagjai, mert most a „nagy­­­család“ az üzem és munkatár­­­­saik problémáit vitatják meg­­ itt a brigádértekezleten. "­ A szocialista brigádok jel­­s­szava: Szocialista módon dol­­­­gozni, tanulni és élni! Mennyi­­r­­e tudta ezt megvalósítani a­­ „15 éves Felszabadulás”? —­­ Azt hiszem, elég közel já­­­­runk hozzá — mondja a fek­e­­t­­e, mozgékony brigádvezető,­­ Varga József — Első féléves­­ eredményünk 11­ százalék. S mindenki részt vesz valamilyen fz­oktatáson és munkán kívül­­ segítünk egymásnak, együtt já­­runk szórakozni is. 1. Ez valóban szép eredmény.­­ Ehhez tudni kell azonban, Z hogy a múlt év elején, amikor Z a brigád megalakult, nem így Z volt. Pletykák, veszekedések Z mérgezték a légkört s az akko­ri brigádvezető nem csillapí­totta, ink­ább szította a tüzet. Varga elvtárs, a művezető át­vette a brigád vezetését és se­gített a jó kollektíva kialakí­tásában. A volt brigádveze­tőt nem hagyták magára, be­széltek vele hibáiról, nevelték, formálták, hogy egyszer, mint arra valóban érdemest, visz­­szavehessék. Ez az idő már közel van. Pirosfedelű könyv a brigád­napló. Forgatom, beleolvasok. Peregnek a hónapok. Ennek az újfajta, szép emberi közös­ségnek a hétköznapjai és ün­nepei bontakoznak ki. 1961. január: — Első féléves terv megbe­szélése. Február: — Másodszor nyertük el a „szocialista brigád” címet. Március: — Részt vettünk a gyári klub­esten. Nagyon jól éreztük magunkat. Március: — Megtekintettük a Kőbá­nyai Textilművekben a kínai szövőgépeket. Április: — A május elsejei verseny­ben a brigád négy tagja ka­pott jutalmat. Novak szaktársnőt esküvője alkalmából megajándékoztuk. Május: — Megnéztük közösen a „Veszélyes út" című szovjet filmet. Ugyancsak együtt néztük meg az ipari vásárt. Június: — Országház látogatáson voltunk. Július: — Harmadszor is elnyertük a „szocialista brigád’’ címet és három kiváló dolgozónk lett! Szeptember: — Társadalmi munkán vol­tunk Lágymányoson. Termelési újítást vállalt a brigádunk. Ezentúl berakó nélkül dolgozunk, ez egy fő megtakarítást jelent az üzem­nek. Mindannyian vállaltuk. Október: — Három új taggal bővült a brigád. De most inkább a brigádér­tekezletre figyelek, éppen Var­ga elvtárs beszél a munka eredményeiről: — A szeptemberben vál­lalt újítás bevált, s bár eleinte nehéz volt, megérte, most 75 százalékos géphatásfokot ér­tünk el. Még egy probléma adódott: az elmúlt időhöz ké­pest túl sok a hulladékunk és ez valószínűleg a helytelen mérésből keletkezett. Ennek kivizsgálásához kérjük a szak­szervezet segítségét is. Most Molnárné szólal meg: — Én azt ajánlom, hogy lá­togassuk meg a beteg Tóthnét. Nekem is jól esett, amikor fel­váltva jöttek betegségem alatt a szaktársnők és segítettek né­ha még mosni, vagy takarí­tani is. Ezt a javaslatot el is fogad­ják. — Hát Feri, neked hogy megy az iskola? — kérdi val­­aki. Fresz Ferenc, a segédműve­zető most végzi a VIII. általá­nost és a brigád szívén viseli legfrissebb tagjának ügyét is. — Tanulgatok, számtanban és földrajzban Varga elvtárs segít — feleli a fiatalember, aki jövőre majd technikumba iratkozik. — Moziba mikor megyünk? Jó filmeket játszanak, meg­nézhetnénk az „Esőcsináló’‘-t, vagy a „Tiszta égbolt”-ot — mondja Kelemenné, aki szin­tén új tag. Rövid vita után a „Tiszta égbolt"-nál döntenek, mert „az mégis mai történet és azt mondják, hogy nagyon szép’­. A jegyeket a szakszervezeti bi­zottság szerzi majd meg. Az értekezlet ideje lassan lejár. Az ablakon keresztül már egyre sűrűbben látszanak a befelé sietők, nemsokára kezd a délutáni műszak. A „15 éves Felszabadulás” szo­cialista brigád indul a szövő­débe. Jó munkát kívánunk nyol­cuknak és azt, hogy jelszavuk maradéktalanul valóra vál­jék. ,.szocialista módon dol- F'””"" tanulni és élni!” Gábor Ágnes Varga József brigádvezető az új műanyagvetélő tulajdonos­ fait magyarázza a brigád tagjainak. 1962. december 31. helyett már április 4-re működni fog a szombathelyi fonoda örömmel üdvözöljük a Szombathelyi Pamutipar és a Vas megyei Építőipari Válla­lat közös versenyvállalását a fonoda építésének meggyor­sítására és módszerüket köve­tendő példaként állítjuk a többi vállalatok elé. A két vállalat igazgatója, pártszervezete és szakszerve­zeti bizottsága figyelembe vé­ve az elmúlt időszakban ki­alakult jó együttműködés eredményeit, mérlegelve az összes lehetőségeket, úgy ha­tározott, hogy a fonoda üzem­be helyezését 1962. december 31. helyett 1962. április 4-re valósítják meg. A Vas megyei Építőipari Vállalat dolgozói felajánlot­ták, hogy a termelő helyisé­gek mellett a fonoda öltözőhe­lyiségét, a rezsiműhelyek szo­ciális helyiségeit és az oktató­épületet a tervezett határidő előtt rendelkezésre bocsát­ják. A műszaki dolgozók vál­lalták, hogy a határidő be­tartása érdekében az építke­zés menetét állandóan figye­lemmel kísérik, problémák jelentkezése esetén megteszik a­­ szükséges intézkedéseket. Az építőipari vállalat dolgo­zói vállalták, hogy brigádo­kat alakítanak a feladatok maradéktalan teljesítéséért és küzdenek a „szocialista’­ cím elnyeréséért. A párt- és szakszervezeti bi­zottság az alvállalkozók párt­os szakszervezeti bizottságai­val rendszeres kapcsolatot létesít, hogy biztosítani tud­ják az alvállalkozók munká­jának határidő előtt történő befejezését is. A Szombathelyi Pamutipar vállalta, hogy az öltözőt és fürdőt az átadást követő 2 hé­ten belül berendezi. Vállalták a szakmunkás- és műszaki káderek április 4-ig történő kiképzését. A megnövekedett létszámnak megfelelően ter­vezik az üzemi konyha és ebédlő nagyobbítását is. Felajánlásuk teljesítését havonként közösen értékelik és közös termelési tanácsko­zásokon tárgyalják meg a dolgozókkal. A fonodának ha­táridő előtt történő üzembe helyezése a tervezettel szem­ben 470 tonna pamutfonal­­többletet eredményez, mely­nek értéke 16 millió forint. Vállalásuk teljesítéséhez a Vas megyei Építőipari Vál­lalat és a Szombathelyi Pa­mutipar dolgozóinak egyaránt sok sikert és jó egészséget kí­vánunk. Tóth Tibor Exportkiállítás nyílik a Textil Szakszervezetben Szakszervezetünk a „ Hunga­­rotex”-szel közösen 1962. ja­nuár 19—27-ig a szakszervezet székházában „Exportkiállí­tás”-t rendez. A kiállításon bemutatásra kerülnek a pamut, gyapjú, ten-kender és selyemipar leg­szebb export termékei és a selejtes, vagy kifogásolt ex­porttermékek is. A kiállítás célja, hogy az ipar dolgozóival megismertes­se a textilipar külkereskedel­mi jelentőségét, feltárja az exportgyártásban mutatkozó hibákat és segítséget adjon az exportáruk minőségének és választékának megjavításá­hoz . A kiállítás időtartama alatt a „Hungarotex” dolgozói elő­adásokon ismertetik az egyes külföldi piacok jellegzetessé­geit, kívánalmait és az ott élő népek életkörülményeit. Reméljük, hogy a szakszer­vezeti bizottságok jó szerve­zőmunkával lehetővé teszik, hogy vállalatuk minél több dolgozója tekintse meg a ki­állítást és hallgassa meg az előadásokat.. ' . c—tz'... -t v— ■.

Next