Textilmunkás, 1965 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1965-01-01 / 1. szám
Közgazdasági bizottság Győrött A Textilszakszervezet Győr- Sopron megyei Bizottsága a SZOT határozata alapján ez év végén megalakította közgazdasági bizottságát. A bizottságban kiváló szakemberek foglalnak helyet. A bizottság vezérkara, a Győri Textilipari Vállalat szervezési osztályvezetője, a Pamutnyomóipari Vállalat Soproni Pamutgyárának főmérnöke, a Magyaróvári Kötöttárugyár textilipari közgazdásza és a megyebizottság egyik nagy gyakorlattal és szakismerettel rendelkező munkatársa, ők irányítják a reszortbizottságokat. A közgazdasági bizottság célja segíteni a termelést, a termelékenységet, a szervezettséget, a gazdaságosságot, az exporttervet, javítani a minőséget, emelni a szakképzettséget és a vezetés színvonalát. Jól tudjuk, hogy mindez nemcsak Győr-Sopron megye textilüzemeiben, hanem úgyszólván mindenütt probléma. Ezért ismertetünk a bizottság negyedik negyedévi munkatervéből néhány témakört. Felül kell vizsgálni a megye minden textilüzemében a nehéz testi munkát végzők bérezését, valamint a munkájukat megkönnyítő kisgépesítés helyzetét. A tapasztalatokat tűzzék napirendre a megyebizottság ülésén. Értékelni kell a munkaversenyt, s előkészíteni a jövő évi feladatokat. Felülvizsgálni a vállalatok átlagbér-felhasználását. A textilipari technikumot 1965-ben végző hallgatók részére ankétet kell szervezni a műszaki utánpótlás problémáiról. A bizottság négy vezető tagja — munkakörük ezt lehetővé teszi — havonta kétszer megtárgyalja a vizsgálati anyagot, amelyet a megyebizottság elé terjeszt. A bizottság lelkes tagjai már 1965-re is elkészítették a munkaterv főbb témáit. Néhány pontot ebből is kiragadunk: a mérlegbeszámolók alapos elemzése és a költségtöbbletek kivizsgálása. Az üzemek általános költségének vizsgálata. A vezetők tájékoztatásának megszervezése. Az alapanyag és a hulladék arányának vizsgálata. A szakmunkás-utánpótlás, a politechnikai oktatás tapasztalatai. A munkaerővándorlás. A tervezés realitása. Az exporttervek és a minőség felülvizsgálása. A bizottság ismeri a textilipar égető problémáit, s olyan kérdésekkel kíván foglalkozni, amelyeken javítani kell. A bizottság a reszortbizottságoféma támaszkodik, akik alapos, elemző helyszíni vizsgálat alapján javasolnak megoldást. A közgazdasági bizottság dolga, hogy a javaslatokat napirendre tűzze, a megyebizottság elé terjessze és részletes zárójelentést készítsen. Legutóbb a nehéz testi munkát végzők helyzetét vizsgálták. Jelentésüket a megyebizottság elé terjesztették. Kanitsch Tibor Lehet, hogy rosszakaratú embernek tartja azokat, akik nem lelkesednek az ön egészen nagyvonalú és szép elképzeléseiért. Talán még gáncsoskodásnak is tekinti a szakszervezeti központ munkatársának eljárását, aki kifogásolta, hogy a szocialista brigádok munkaidő után fejtenek, kocsit rakodnak, dobozolnak, címkéznek, s e munkát naplóikban társadalmi munkaként tüntetik fel. Önnek e munkák szükségességéről sikerült meggyőznie a szakszervezeti bizottságot és a gazdasági beosztottakat azzal, hogy bűn lenne megakadályozni a kitűnő kezdeményezéseket, fel kell karolni és minden segítséget megadni a nemes mozgalomhoz. Önnek annak idején eszébe sem jutott, ha a szocialista brigádok társadalmi munkában termelő munkát végeznek, fokozzák a vállalat gazdaságosságát, és bizonyára rossz néven vette volna, ha valaki közli, hogy ez nem más, mint „fekete túlóra”. Az ön által kitűnően vezetett gyáregység gazdasági vezetőit meggyőzték és ők a „fekete túlórákat” elismerték. A legegyszerűbb megoldásként felkérték önt e túlórák kifizetésére. Igen ám, de miért fizetne ön olyan túlórákért, amelyeket nem rendelt el? Hiába vannak most munkatársai meggyőzve és meggyőződve, hogy a túlórákat ki kell fizetni, ebből fizetni nem lehet. Úgy látszik, önt sokkal nehezebb meggyőzni az egyedül helyes eljárásról, mint beosztottjait. Remélem azonban, hogy e nehéz feladattal végül is megbirkóznak, hisz a törvény is mellettük áll. — s. m. — Az újpesti textilgyárak dolgozóinak a Kolozsvári utcai munkásotthonban csak befizető helyük volt. Szervezeti életet nem éltek a munkásotthonban. 1933 őszén azonban már annyian jelentkeztek a tagdíjbefizető helyen, hogy a központ befizető csoportot létesített. Hetenként egyszer-kétszer összejöttek a dolgozók egy-egy előadás meghallgatására. Ezek voltak a szervezeti élet első megnyilvánulásai. Ebben az időben az újpesti Pamutipar szövzödésében dolgoztam. Napi nyolc órán át automata szövőgépek cséretartóit raktam meg csévékkel. Bejártam a befizető csoportba és miután a szakszervezet akkori jobboldali vezetői, Horváthék, nem ismerték kommunista múltamat, mint a legnagyobb újpesti textilgyár férfidolgozóját, megbíztak a befizető csoport vezetésével. Néhány kommunistával, akik szintén eljártak a csoportba, elhatároztuk, hogy kibővítjük a szervezeti kereteket, több textilüzem dolgozóival teremtünk kapcsolatot és beszoktatjuk őket a munkásotthonba. Így akartuk megindítani a rendszeres szervezeti életet, amelyet a szakszervezet jobboldali vezetői teljesen elhanyagoltak. Egyes értelmesebb, hangadó munkástársakat a lakásukon is rendszeresen felkerestünk. Elbeszélgettünk velük és családjukkal. Rövid idő alatt sokat megtudtunk egy-egy üzem munkakörülményeiről, dolgozóiról, amiről egyébként csak hosszú évek múlva értesültünk volna. Egy-egy házi agitáció után nemegyszer sikerült az illetőt is beszoktatni a munkásotthonba, aki a maga üzemében szintén a mozgalom harcosává vált. Mint ismeretes, a Pamutipar már a harmincas évek elején Magyarország egyik legnagyobb textilgyára volt. És mint a textilüzemekben általában, a dolgozók teljesen szervezetlenek voltak. Egy kézen meg lehetett számlálni a szakszervezeti tagokat, akik ezt amúgy is titkolták, mert az üzem vezetői — mint a Horthy-rendszerben általában — nem ismerték el a szakszervezetet. Aki pedig igyekezett megszervezni a dolgozókat, az elég gyorsan a gyáron kívül találta magát. Ez történt velem is ... Csévelőként állandóan éjjeli műszakban dolgoztam. Keresetem nem haladta meg a heti tíz pengőt. Beosztásomnál és keresetemnél fogva nem tartoztam a tekintélyes dolgozók közé. Mikor azonban 1934 tavaszán szövete terültem, ez a helyzet lassan-lassan megváltozott. Szabad időmet arra szenteltem, hogy megismerjem társaimat. Műszak előtt és után igyekeztem segíteni, ahol lehetett, és így a dolgozók nagy részével kölcsönösen megismertük egymást. A beszélgetések alkalmával vissza-visszatértünk az üzemi állapotokra, a kereseti viszonyokra és a bánásmódra. Ezekről mindig akadt mondanivaló, ami foglalkoztatta az embereket. A Pamutipar közismert volt rossz munkakörülményeiről. Az üzem tele volt ócska szövőgépekkel. Legtöbbször a mester hangulatán, illetve a velük kialakított viszonytól függött a munka folyamatossága. A gépet gyorsan vagy lassan, jól vagy rosszul javítani, az esetek nagy részében ezen múlott a termelés mennyisége, minősége, végső soron a dolgozó keresete. Egy-egy rossz gép mellett a szövő keveset és hibásat termelt, és még az idegei is kikészültek. Megállapodtunk, hogy ha valaki egyénileg nem kap segítséget, akkor többen egyszerre mennek be az üzemvezetőhöz és az előre kijelölt szóvivő adja elő panaszaikat. Néhány hónap alatt elértük, hogy egypáran vállalkoztak arra, hogy bemennek az irodába. Szóvivő azonban senki sem akart lenni. Hogy az irántam megnyilvánuló, csírázó bizalmat ne veszítsem el, kénytelen voltam vállalni a szóvivő szerepét, noha kockáztattam: kiderül a priuszom. Tudniillik, kommunista szervezkedés miatt az előző években éppen háromszor kerültem a rendőrségre. De más választásom nem volt. Vagy továbbra is szervezem a dolgozókat a jobb munkakörülményekért folytatott harcban — ez esetben nem térhetek ki az elől, hogy vállaljam a szóvivő szerepét. Vagy nem vállalom ezt, akkor azonban csak uszítónak tekintenek s többé nem állnak velem szóba. Az akkori körülmények között nem hozakodhattam elő azzal, hogy büntetett előéletű kommunista vagyok. Ez a legjobb esetben is hosszú időre teljesen elszigetelt volna. A tőkések kezében levő sajtó sötét színben tüntette fel az illegális kommunista pártot és annak tagjait. Így történt, hogy egy szép napon — fizetési nap volt — a szövőnők, borítékkal a kezükben, vitatkoztak a mesterrel, a nem várt alacsony kereset miatt. Alaposan fel voltak paprikázva. Javasoltam: gyerünk az irodába reklamálni. Hat vagy nyolc szövővel bevonultunk az üzemvezetőhöz. Az, a szokatlan eseménytől meglepetve nézett ránk. Egyszeregyszer az már előfordult, hogy egy ismertebb, jobb szövő panaszával bement az üzemvezetőhöz. De csoportosan, ez még nem történt meg. Beszélni kezdtem és a többiek egymás után közbe-közbe szóltak, majd átvették tőlem a szót. Ezt akartam! Az üzemvezető meglepetésében nem tudott mást mondani, majd utánanéz a panaszoknak, menjünk vissza a gépekhez. Másnap behívattak az irodába. Amint beléptem, megpillantottam azt a politikai nyomozót, aki kommunista szervezkedés miatt évekkel ezelőtt bekísért a főkapitányság politikai osztályára. Nem volt nehéz kitalálni, hogyan került oda. Rövid eszmecsere után kiadták a munkakönyvemet. Még örültem, hogy egyéb folytatása nem volt az ügynek. Illetve mégis volt. Levontam azt a tanulságot, hogy ez a módszer nem egészen megfelelő. Nagyobb gondot kell fordítani egyes tekintélyes, jó munkások megnyerésére, és rajtuk keresztül megmozgatni a többieket is. Következő munkahelyeimen az üzembe menet és jövet, majd a lakásukon igyekeztem kiépíteni a többi dolgozóval a kapcsolatot, amely komolyabb eredményekhez vezetett. Különösen meggyorsult a szervezés, amikor elértük, hogy a munkásotthonba is eljöjjenek. A befizető csoport, majd a helyi csoport megalakulása után, a legaktívabb tagokból szervező bizottság alakult, amelyben a komunisták vezetése érvényesült. Nem véletlenül: ők voltak a legaktívabbak. A szervező bizottság, amelyben lassanként majdnem valamennyi újpesti textilüzem dolgozói képviselve voltak, rendszeresen megbeszélte egyegy üzem problémáit, az illető üzemben dolgozók közreműködésével. Ez a módszer eredményes volt. Bizonyítja ezt az 1936-os kender-jutagyári sztrájk is, amelyet itt készítettünk elő. A sztrájk előtt hetekig párosával kerestünk fel egy-egy jutagyári dolgozót. Ezeken a látogatásokon sokoldalú tájékoztatást kaptunk az üzem helyzetéről és hozzájutottunk mások címeihez, akikkel állandóan bővítettük az aktívan dolgozók táborát. Hosszú, szívós munka volt ez. Amikor a gyárvezetőség egy gépről két gépre akarta helyezni a szövőnőket, betelt a pohár. Az amúgy is rossz munkakörülmények, a nyersanyag, amely sokkal porosabb és egészségtelenebb volt, mint más üzemben, és most tetejébe a több gépes rendszer... A jó előkészítés következtében a szövőde és a fonoda után, az egész üzem dolgozói abbahagyták a munkát és bevonultak a munkásotthonba. Egy hónapig tartott a sztrájk. A munkásotthon volt a sztrájktárgya. Hosszú lenne részletezni a sztrájk lefolyását. E rövid visszaemlékezés nem hivatott erre. Röviden csak annyit: ez a textilgyár: sztrájk a Horthy-rendszerben, egyike volt a legszervezettebbeknek és a legfegyelmezettebbnek, amely mindvégig a kommunisták vezetésével zajlott le. Sikerült e mozgalommal elérni, hogy a gyár vezetősége nem bocsátott el senkit a sztrájk miatt, pedig az akkori sztrájkok rendszerint így végződtek. Elismerte a dolgozók szervezettségét, a bizalmi rendszert, amelynek segítségével éveken át lényegesen javultak a munkakörülmények, főként a bánásmód. Ez abban az időben a textiliparban úgyszólván egyedülálló volt. A jutagyári sztrájk nagy lökést adott Újpesten a textilgyári szervezkedésnek. A jó példa követésre talált. Az újpesti csoport a legerősebb lett valamennyi csoport között, legtöbb és legaktívabb tagsággal rendelkezett. A szakszervezet központja is tudomásul vette e helyzetet azzal, hogy a helyi csoport elnökét — az 1944-ben mártírhalált halt — Némethy Ernőt, választotta meg a szakszervezet országos alelnökévé. A felszabadulás előtt nem volt könnyű a szervező munka. A kisebb-nagyobb eredmények —, de az akkori viszonyok között az elkerülhetetlen kudarcok is — további erőfeszítésre ösztönöztek mindannyiunkat, mert tudtuk, hogy az elhintett mag termékeny talajba hull. i ' « : Bárd András RÉGI HARCOK- eÁ főbb títtht Tűtakerékossági verseny a Budapesti Harisnyagyárban A harisnyagyártás nélkülözhetetlen segédeszköze a tű, amely nélkül a harisnyakötés lehetetlen A tű beszerzése azonban nagy gondot okoz a gyár vezetőinek, minthogy a szükségletet tőkés országokból kell fedeznünk. Évente körülbelül kétmillió forint értékű tű, szemképző eszköz fogy el. A gyártás természetes velejárója, hogy a finoman megmunkált tű hosszabb-rövidebb ideig tartó igénybevétel után megrongálódik, eltörik. A harisnyagyárrakban a tűtörés csökkentésére anyagilag ösztönzik a dolgozókat és ez a tényező a művezetőik prémiumfeltételei közül soha nem hiányozhat. Szocialista brigádjaink felismerték a tűtakarékosság jelentőségét és vállalásaik között — a minőség emelése mellett — legfontosabb szempontként kezelik. A tűtörést teljesen elkerülni lehetetlen, de a gépet kezelő dolgozó figyelmes munkájával befolyásolhatja csökkenését. A gép állandó tisztemtalitása, megfelelő olajozása, működésének figyelése, a biztonsági berendezések karbantartása befolyásolja a tűfelhasználást. Mindezeknek elengedhetetlen feltétele, hogy a kötő tisztában legyen a gép működésével, ismerje alkatrészeit és a tűtörést előidéző körülményeket. Szocialista brigádjaink a tűtörés csökkentése érdekében a korábbi, egységenkénti darabmutató mérést átalakították forintmutatóvá. Az eredményeket szemlélteti, hogy a kötődés szocialista brigádok az 1964. év három negyedéve alatt csak a tűtörés csökkentésével mintegy 82 700 forint megtakarítást értek el. A Makarenko szocialista brigád több mint 8200 forintot, a Gagarin kétszeres szocialista brigád pedig 5200 forintot takarított meg. A termelési tanácskozásokon a kötődéi vezetők ismertetik az eredményeket és a brigádok sok javaslatot tesznek a tűtörés csökkentésére. A javaslatok alapján a kötődéi brigádvezetők együttműködésbe léptek a csévélő üzemrész dolgozóival, hogy jó csévéléssel is csökkenteni lehessen a tűtózást. A brigádok rendszeresen ellenőrzik és segítik egymást. A megtakarítások csökkentik az önköltséget, tehát növelik a dolgozók nyereségrészesedését. Emellett a népgazdaság számára is fontos importanyag-megtakarítást eredményeznek. Horváth István vezérigazgató KULTURÁLIS ESEMÉNYEK A szocialista brigádok tagjai és szakszervezeti aktivisták részére a textilszakszervezet elnöksége ajándékműsort rendezett Sopronban, Pápán, Szegeden, Szombathelyen. A műsort az MSZBT művészgárdája mutatta be nagy sikerrel. Az üzemek dolgozói ezúton is köszönetüket fejezik ki a textilszakszervezet elnökségének az ajándékműsorért. Radnóti Miklós életével, műveivel ismerkedtek a Magyar Gyapjúfonó és Szövőgyár II-s telepének dolgozói jól sikerült irodalmi délután keretében. Czine Mihály méltatta a költő munkásságát, Palotai Erzsi és Keres Emil a költő legszebb verseiből és prózájából adtak elő. A mintegy 150 főnyi hallgatóság nagy érdeklődéssel és tetszéssel fogadta a színvonalas irodalmi műsort. A Habselyem Kötöttárugyár XIII. kerületi telepének könyvtára önálló, tágas helyiséget kapott. A budapesti bizottság szép, modern könyvszekrényt ajándékozott a könyvtárnak. A könyvállomány megközelíti az 1400 kötetet. Minden olvasó megtalálhatja az érdeklődési körének megfelelő műveket. A Hazai Fésűsfonógyár műszaki bizottsága és művelődési otthon vezetősége rendezésében „Műszaki Akadémia“ indult. Az első előadás a kibernetikával foglalkozott. A hallgatóság kérésére terven felül még két előadást iktattak be a kibernetika témaköréből. A CSEHSZLOVÁK KÖZPONTI SZAKSZERVEZETI TANÁCS plenáris ülésen tárgyalta meg több szakszervezet, közöttük a textilipariak feladatait az 1965-ös évben. A szakszervezeti tanács felhívással fordult a dolgozókhoz, amelyben hangsúlyozottan összefogásra szólítja fel a textilipari, a bőripar és más iparágak dolgozóit, a megnövekedett termelési feladatok megvalósítására. A felhívás külön foglalkozik a gyárak szakszervezeti tisztségviselőinek a feladataival. Ismeretes, hogy Csehszlovákiában a textilipar, a bőr és az autóipar mellett vezető szerepet tölt be a népgazdaságban. Hírneve nemzetközileg elismert. MOSZKVÁBAN EGYEZMÉNYT ÍRTAK ALÁ a jugoszláv, illetve a szovjet textilipari dolgozók szakszervezeteinek kölcsönös tapasztalatcseréjéről, szakemberek látogatásáról stb. LENGYELORSZÁG TEXTILIPARI TERMELÉSE mind jobban fejlődik, javul a minőség, a színek választéka, a minták gazdagsága. A kedvezőbb termelési eredmények elérésében fontos szerepet töltenek be a szakszervezetek, amelyek közreműködnek a termelési problémák megoldásában, fokozzák a dolgozók egészségvédelmét. A lengyel textilipar termékei népszerűek és keresettek a világpiacon. Anglia is nagymennyiségű textíliát vásárol Lengyelországtól. A legújabb hírek szerint 1965-ben különféle textíliákat szállítanak Nyugat-Németországba. A lengyel textilipari szakszervezetek éberen őrködnek az exporttervek teljesítésén és segítséget adnak azok megvalósítására. JUGOSZLÁVIA MŰFONALTERMELÉSE ÁLLANDÓAN NÖVEKSZIK. Jelenleg hatalmas, modern, nagy kapacitású gyár működik Skopjében, Ljubljanában és újabbakat is építenek. A szakszervezetek képviselői most azt tárgyalják, hogy Vajdaságban a textilgyárakat korszerűsítsék és megfelelő gépek üzembe állításával rendezkedjenek be műfonal gyártására. A MILATEX OLASZ TEXTILGYÁR MUNKÁSAI MEGSZÁLLTÁK A GYÁRAT 44 társuk elbocsátása elleni tiltakozásul. Tizenegy nap elteltével a rendőrség eltávolította a gyárat őrző munkásokat. De a harc tovább folyik. DOMINIKÁBAN NAGYSZABÁSÚ SZTRÁJKOT KEZDTEK a textilipari munkások törvényes jogaik kivívásáért. Az országban ismeretlen a szólásszabadság, ha a munkások bírálni merik a kormány bérezési politikáját, börtönbe vetik őket. A textilipari dolgozók követelték a kormánytól az alapvető emberi jogok biztosítását és szabad gyakorlását, valamint munkaviszonyaik megjavítását kérték, a dominikai textilmunkások primitív és egészségtelen körülmények között dolgoznak, rossz levegőjű munkatermekben, korszerűtlen gépekkel. SZOVJET FLANELL-ÁTFÉSÜLŐ GÉPET ÁLLÍTOTTAK ÜZEMBE a híres csehszlovákiai Ruzomberoki Lenin Textilművekben. A modern géppel egy perc alatt az eddigi 15 méter helyett 21 méter flanellt fésülhetnek át. A KUVAITI KORMÁNY ENGEDÉLYEZTE A SZAKSZERVEZETEK MEGALAKULÁSÁT az ország történetében először. Kuwait olajban egyik leggazdagabb terület az Arab-félszigeten. INDONÉZIÁBAN ÁLLAMOSÍTOTTAK TÖBB ANGOL TULAJDONBAN LEVŐ TEXTILGYÁRAT. Az államosítások nemcsak textilipari üzemekre, hanem más gyárakra is kiterjedtek. Az angol iparbárók ugyanis alacsony bérért dolgoztatták a textilmunkásokat, amíg ők nagy hasznot vágtak zsebre. Az új intézkedés változtat ezen a helyzeten és kedvezőbb kereseti és munkaviszonyokat teremt. Indonéziában jelentős és fejlett a textilipar. A szakszervezeteknek sikerült kiharcolniuk a szociális biztosítást, és a kedvezőbb munkakörülményeket.