Textilmunkás, 1965 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1965-01-01 / 1. szám
Szocialista brigádvezetők tanácskozása A szocialista brigádvezetők II. országos tanácskozását megelőző pamutiparági értekezletén brigádvezetők, szakszervezeti titkárok, üzemi párttitkárok, KISZ-vezetők, vállalati igazgatók és más meghívottak csaknem kétszáz főből álló hallgatósága előtt Apró József, szakszervezetünk titkára ismertette az értekezlet feladatait és mutatott rá a szocialista brigádmozgalom gazdasági, építő és társadalomformáló szerepére. Végh László vezérigazgató, szakszervezetünk elnökségének és a Könnyűipari Minisztérium kollégiumának tagja, vitaindító előadásában a mozgalom tapasztalatairól, eredményeiről és feladatairól beszélt. Elmondta, hogy hazánkban mind több szocialista brigád alkot, termel, építi a szocializmust. Szervezőmunkájuk és vállalásaik nyomán alakulnak a szocialista műhelyek és üzemrészek. A pamutiparágban ma már csaknem másfélezer szocialista brigád működik. Ennek a lelkes gárdának nagy része van abban, hogy a könnyűipar gyártmányainak minősége és választéka évről évre javul, s eredményei kedvezőbbek. Számos ifjúsági brigád zárkózott az idősebbek és tapasztaltabbak mellé, és vettek részt a gazdasági feladatok végrehajtásában, a szocializmus építésében. 1964. évi tervét az iparág — a munkaerőhiány ellenére — mind mennyiségben, mind értékben előreláthatóan egy százalékkal teljesíti túl. Végh elvtárs részletesen ismertette az 1965. évi termelési, termelékenységi és munkaügyi terveket. Vállalatonként közölte a növekedés arányait. Hangsúlyozta, hogy a fokozódó feladatok tejesítéséhez elengedhetetlenül szükséges a dolgozók, a szocialista brigádok és a gazdasági vezetők még szorosabb együttműködése. Fontos, hogy valamennyi brigád jó kezdeményezéseit a szakszervezeti bizottságok támogassák. Változtatni kell azon, hogy a munkabrigádok általános növekedése mellett, a szocialista címért versengő brigádok száma egyhelyben topog. Elő kell segíteni számszerű növekedést a tartalmi munka javításával együtt. Örvendetes viszont, hogy a szocialista üzem címért folyó magasabb színvonalú versenymozgalomban 1964-ben az iparágban mintegy hét százalék — 3700 dolgozó — vett részt. A brigádtagok kulturális igényei gyors ütemben növekednek. Nem helyes viszont, hogy néhány ütemben a művelődési és tanulási vállalások sablonosak. Sok szocialista brigád több érdeklődést, biztatást, konkrét segítséget és tanácsot vár a vállalatok vezetőitől. Az előadó dicsérettel említette, hogy a szocialista brigádok termelési vállalásainak mind a mennyiségi, mind a minőségi mutatóit túlteljesítették. Kiemelte a Lőrinci Fonó „Olvass, tanulj, művelődj!” mozgalmát, a Magyar Pamutipar Madách és Papp József tmk-brigádjának kimagasló termelési és megtakarítási eredményeit. A Keltex fiatalokból álló Győzelem-brigádja a budapesti brigádok versenyében harmadik helyezést ért el. A Goldberger Textilnyomó Ságvári ifjúsági brigádja az inkurrens anyagok felhasználásával ötszázezer forintot takarított meg. A Lőrinci Fonó és a KISTEXT brigádjai a betegek és árva gyermekek patronálásának nemes munkájában tűntek ki. A jó példa mellett a Keltexnél, a Pápai Textilnél azonban visszaesett a szocialista üzem mozgalom, holott annak minden előfeltétele adott. Alapos vizsgálattal kell megállapítani, hogy milyen tényezők okozták ezt. Az előadó a szocialista brigádmozgalomnak nyújtott segítségen kívül a szocialista munka gyára mozgalom indítását is javasolta, miután a nagyobb gazdasági egységek kialakulása tágabb teret nyit a versenymozgalom hatékonyabb formái előtt. Lehetőséget lát arra, hogy létrejönnek a területileg egymástól elhatárolt gyárakban dolgozó munkások és műszaki-gazdasági értelmiségiek komplex vállalati brigádjai, egy-egy közös feladat megvalósítására. A gazdasági és mozgalmi vezetők — hangsúlyozta — tegyék szervezettebbé a mozgalmat, és a megfelelő propagálásról is gondoskodjanak. Befejezésül rámutatott: a brigádok léte és tevékenysége nem öncél, hanem eszköz arra, hogy jobb anyagi és kulturális körülmények között élhessünk. A hozzászólók közül többen brigádjuk megalakulását, fejlődését ismertették, mások a nehézségekről beszéltek, vagy a verseny egyes epizódjait elevenítették fel. Kis Szabó Lászlóné (Kistext), a nődolgozók áldozatkészségéről szólt, akik nemcsak brigádjukban, hanem családi életükben is helytállnak. Kőszegi István (KISZ Központi Bizottság), elmondta, hogy 1950-ban több mint 5300, 1962-ben 5800, 1964-ben csaknem 8300 ifjúsági brigád versenyzett hazánkban. Ezek közül több mint 2800 nyerte el a szocialista brigád címet. Mégis bizonyos elnehezülés tapasztalható, melynek megszüntetéséhez a szakszervezet segítségét is kéri. Igaz József (M. Pamutipar) javasolta, minél több ipari tanulót osszanak brigádok mellé, ahol munkafegyelmet tanulhatnak. Kovács György (Kőbányai Textil), a művezetőktől kérte számon, miért nem állnak kellő eréllyel a brigádmozgalom mellé. Nagy Józsefné (a Keltex igazgatója) szerint, a brigádtagokat anyagilag is érdekeltebbé kell tenni, és feladataikat mindenkor konkrétan szabják meg. A brigádok kiválóan végzett termelőmunkáját tartja a vállalások között a legfontosabbaknak. A Győri Pamutszövő brigádjai 84 árva gyermeket patronálnak. A Miskolci Pamutfonó minden második dolgozója brigádtag. A Szombathelyi Pamutiparban egy teljes havi nyereségrészesedésre számítanak, amelyek eléréséhez szocialista brigádjaik adtak döntő segítséget. Tóth Tibor (SZOT), a hogyan további kérdést vetette fel abból a célból, hogy a mozgalom színvonalasabb, tartalmasabb legyen. A közvetlen munkahelyi segítségben látja a megoldást. A műhelybizottságok, üzemvezetők éljenek együtt a brigádokkal és értékeljék munkájukat. Éves keretvállalásaikat negyedévenként töltsék meg tartalommal. Az értékeléseknél bármiféle lazítás az alapelvet tagadná meg. A szocialista brigád tagjainak lenni erkölcsi kitüntetés, de a jutalmazásoknál is előtérbe kell állniuk azoknak, akik vállalásaikat kiválóan teljesítették. Apró József elvtárs a hogyan további kérdésre, a Szovjetunió hét gyárában szerzett tapasztalatai nyomán válaszolt. Az egyikben a brigádmunka már száz százalékos, most a kommunista gyár címért harcolnak. Egy másik a kulturált gyár címet kapta meg, de olyan vállalatnál is járt, ahol a nyolcszáz dolgozó önként kérte a normaszigorítást. Másutt — egy nyolcezer dolgozót foglalkoztató gyárban — egy év alatt tizenöt baleset történt. Jók a mi brigádmozgalmunkra vonatkozó határozatok is — hangsúlyozta —, csak egy kicsit jobban kell alkalmazni azokat. A brigádvezetők kifejezésre juttatták, hogy a gazdasági vezetőktől kérik a munka jobb megszervezését, az anyagellátás fennakadás nélküli biztosítását, és akkor — ahogyan eddig —, ezután is támaszkodhatnak munkájukra, a vállalások teljesítésére. A kongresszusi küldöttek megválasztásával zárult az értekezlet Az öntudat diktálta hozzászólások mindenkit meggyőzhetnek arról, hogy a brigádokban új, szocialista embertípus alakul. Olyan emberek, akik dolgoznak, tanulnak és többet tesznek, mint mások. A földön járnak, de szárnyaló gondolatokkal és nagyon is hasznos tettekkel viszik előre a közös ügyet. MOLNÁR GYÖRGY Egy kulcs története Az appreturában volt dolgom. — Van valami újság? — kérdeztem Jurik Józseftől, a művezetőtől. — Semmi különös. Dolgozunk, dolgozgatunk... Már indulni akartam, amikor az asztal sarkán díszes könyvet pillantottam meg. A „Vosztok szocialista brigád naplója” — olvastam. Belelapoztam. A termelésre utaló számok között felfigyeltem egy szerényen meghúzódó mondatra: „S. Annának lakást kell szerezni. A javaslatot a brigád egyhangúlag elfogadta.” A további oldalakon még néhány mondat a lakásügyről. — Hogyan áll S. Anna lakásügye? — kérdeztem, behajtva a könyvet. — Sikerült elintéznünk— felelte a művezető, — éppen holnap lesz az ünnepélyes kulcsátadás. Gyere el te is. ★ S. Annát jól ismerem. Fiatalon, alig tizenhat éves korában került a gyárba. Ma harminckét éves. Mindene a gyár, szereti munkahelyét. Őt is szeretik, mert jól dolgozik, csendes és szerény. Többször jutalmazták. Éveken keresztül nyugodtan élt nagyanyjával és kisfiával. Anna dolgozott, a néni meg vigyázott a gyerekre. A baj akkor kezdődött, amikor a nagymama meghalt. A szoba-konyhás lakás az ő nevén szerepelt, s így Anna kisfiával együtt visszakényszerült édesanyjához. A mostohaapa azonban nem szívlelte a fiatalasszonyt és gyermekét. Napirenden voltak a veszekedések. A férfi ivott és ilyenkor elvesztette józan eszét. Nem egyszer ütlegelte a családot, sőt kést is fogott rájuk. Anna tűrt, hallgatott. Ám, amikor a részeg egyszer kisfia után hajította a baltát és az majdnem halálra sebezte a gyermeket, betelt a pohár. Anna magánkívül volt. Egyik ájulásból a másikba esett. A vonat elé akarta vetni magát. Rettenetesen el volt keseredve. Az otthon történtek nem maradhattak titokban a brigádtagok előtt. A mindig pontos Anna, aki inkább negyedórával korábban jelent meg munkahelyén, egy időtől rendszerint az utolsó percben, kifulladva érkezett. Arca megnyúlt, szemei beestek, s olykor olykor riadtan nézett maga elé. Sőt, egyszer fényes nappal elaludt gépe mellett. — Mi van ezzel a nővel — kérdezgették egymástól az emberek. Elhatározták, a végére járnak a dolognak. Ebéd után körülvették Annát. — Valld be, hogy valami baj van! — Nem ilyen voltál Te! — Mondj el mindent őszintén — faggatták, biztatták. S ő nem tudott tovább hallgatni. Elpanaszolta, hogy nincs egy nyugodt perce, életük állandó veszélybe forog, és nincs hová menniük. A brigádtagok egy percet sem tétováztak. Első útjuk a szakszervezeti bizottsághoz vezetett, majd felkeresték a párttitkárt és a vállalat igazgatóját: segítsenek Annának lakást szerezni. Ezután a lakáshivatal következett, majd a városi pártbizottság , és minden fórum, ahonnan csak támogatást remélhettek. Mindennap másik brigádtag sürgette az ügyet, csak egyetlen kis szobát... Miközben talpaltak a lakásért, Annáról sem feledkeztek meg. Az anyagot odakészítették a géphez, ha pillanat szabad ideje volt, máris ott volt mellette valaki, beszélgetett vele, erőt öntött belé. S a brigád összefogása, kitartása végül is sikerre vezetett. Egy szép napon a városi pártbizottságon közölték: megoldották a kérdést. Anna kap egy szép szobát, amelynek eddigi lakóját — egy magával tehetetlen öregasszonyt — szociális otthonba utalták. Sietve megnézték a szobát. A látvány lehangoló volt. A falak kormosak, füstösek, vakolat csak itt ott, a padló korhadt, az ablaküvegek töröttek... — Így nem adhatjuk át Annának — állapította meg a brigád. És újra bekopogtattak az igazgatóhoz. Hamarosan került asztalos, kőműves, a takarítást a brigád tagjai végezték. Az egyik lakatos új zárat szerelt a frissen festett ajtóra. Kulcsot is készített hozzá, újat fényeset... Ezt a kulcsot nyújtották át Annának a következő napon. Ott volt a brigád, a vállalat vezetői, s mindazok, akiknek része volt abban, hogy egy dolgos, fiatal nő nyugodt körülmények között élhessen, újra mosolyoghasson, és igazi otthont nyújthasson kisfiának. Gyimesi Dömötör Pamuttextilművek Kikészítőgyára, Székesfehérvár KÉT BIZALMI tettet beszélnek Nehezen lehet szóra bírni, g Azt mondja: „sokkal inkább megteszek valamit, mintsem beszéljek róla.” Pedig na- Egyen régen dolgozik már az üzemben. Gazdag Mahid 1938-ban lépett be először a Győri Textilművek portáján, g Nevével ellentétben nagyon szegény család sarja volt. § Szülei végtelen nehéz körül gmények között nevelték fel a tizenkét gyermeküket. Gazdag Matild, azóta Fe-hér Béláné, tagja az árutisz-g tí£ó szocialista brigádnak, s emellett már éppen egy tu- scat esztendeje szakszervezeti bizalmi. De erről beszél a legkevesebbet. Pedig dolga ép- ippen elég akad. Korábban huszonkét szakszervezti tag gy ügyes-bajos dolgait intézte, ma ötvenketten fordulnak \ | hozzá bizalommal. Bizalmi társa megbetegedett, s a \ g választásokig vállalta: ellátja beteg társa munkáját is. | Mindig ott van, ahol segíteni kell a munkában, ha § | akadozik az anyagellátás, ha meghibásodik egy-egy g g gép. Segíti a gyengébbeket, és munkájával maga jár i g elöl jó példával. Pontosan szedi be a szakszervezeti f | tagsági díjakat. Foglalkozik a tüzelőutalványokkal, g | az üdülő beutalókkal és a segélyekkel. Ezek közül — | | mint mondja — akad néha vitatkozni, megmagyaráz- | | ni valója is. Az üzemben úgy ismerik, hogy ő a legfőbb szer g g vező. Ha valamelyik munkatársuk nyugdíjba megy, | | Fehér Béláné és Tóth Gézáné brigádvezető szervezi | | meg a búcsúztatást. Legutóbb Samu Lajosnét búcsúzgtatták, és most Mészáros Kálmán búcsúztatására késszülnek. Azt akarják, hogy a nyugdíjba menők mindig is jó szívvel gondoljanak vissza volt munkatársaikra. Számítanak rá az üzem vezetői is. Ha megbeszélési vagy gyűlés van, Mayer Lajos üzemvezető csak neki | | szól, biztos benne, hogy nem lesz hiba a mozgási f | tással. Fehér Béláné azonban nemcsak akkor intézkedik, | | ha külön megkérik rá. Egyik munkatársa, Orbán La I | josné koraszüléssel került betegállományba. Mikor gs megtudta, hogy a gyermek meghalt, a bizalmi azon I | nal megkereste a szakszervezeti bizottságot, és kijárta is a segélyt. Nem teljes ez a kép Fehér Bélánéról, hiszen a g I munka során felmerülő gondokról, élményekről rend- n lkívül sokat lehetne beszélni. Ezt ő is érzi, de azt gy tartja: munkája beszéljen helyette. Ez pedig van most g | is elég. A bizalmi csoportok már készülnek a szakszer- g g vezeti választásra, s elsőnek éppen a bizalmiak vá- I g lasztására kerül sor, nem is olyan távoli idők"" — | | már januárban. p e. Több, mint tíz éve dolgozom a Lenfonó és Szövőipari Vallalat Szövőgyárának cérnázó üzemrészében. Munkatársaim iya 3ban megválasztottak szakszervezeti bizalminak és azóta látom el ezt a megtisztelő megbízatást. Egyik legfontosabb feladatomnak tartottam mindig a termetés segítését. A szakszervezeti bizottságtól rendszeresen kapunk tájékoztatást a termelés állásáról, az éves munkaverseny helyzetéről. Ezeken a bizalmi értekezleteken az eredmények mellett a hiányosságokra is felhívják a figyelmünket. Legtöbb esetben a hulladék csökkentésére, a cérnázatlan szálak kiküszöbölésére, a rend és a tisztaság fokozására. Mindig igyekszem dolgozótársaim figyelmét a hibák kijavítására irányítani. Figyelemmel követem a hozzám tartozó tagok munkáját és a gazdasági vezetőkkel együtt arra törekszem, hogy a legjobban dolgozók kapjanak jutalmat még akkor is, ha ez egyeseknek nem nagyon tetszik. Még mindig előfordul ugyanis az a vélemény, hogy az a jó jutalmazási rendszer, amikor előbb-utóbb mindenkire sor kerül. Nagy gondot fordítok munkatársaim egészségére, illetve a balesetek megelőzésére. Szóvá teszem, ha vajj g ki nem, jól köti be a fejét, vagy ha gépe körül renge detlenséget csinál. Különösen nyáron fontos meggyőz- w gni az embereket arról, hogy mossák meg a gyümöl- I g csőt, s az étel- és gyümölcshulladékot az arra kijelölt I g helyre tegyék. " | | Ha munkatársaim közül valaki megbetegszik, gon- I g doskodom arról, hogy beteglátogató, vagy más valaki | | meglátogassa. Ha bárkinek bölcsőde- vagy napközi | | problémája van a szakszervezeti bizottsághoz fordu- Ialók segítségért és a lehetőségekhez képest igyekezünk isazokat elintézni. Segély, illetőleg előleg kiadásánál a szakszervezeti fő bizottság mindig figyelembe vette javaslatomat. Ha is valaki jogtalan segélykérelemmel állt elő, akkor — , ha nehezen is, de úgy érzem, a legtöbb esetben sikerült megmagyaráznom, hogy kérése jogtalan. Volt egy- két olyan eset, amikor a szociális helyzete indokolta, s hogy egyik-másik munkatársam több alkalommal ré- Iszesüljön segélyben. Amikor pedig körülményei ren- g deződtek és továbbra is szerette volna igénybe venni a támogatást, ha nem is volt könnyű, de megmagyarráztam, hogy ma már erre nincsen szüksége. Nagy gondot fordítottam arra is, hogy csoportomból is minél többen tanuljanak. Négyen járnak közülük 16 munkásakadémiára, öten szakszervezeti politikai főiskolára és egy pedig gimnáziumba. Néhányan cső- iportomból tágján az üzemi könyvtárnak. A közelgő választás azt követeli, hogy az eddiginél többet és jobban dolgozzam. Úgy érzem, hogy mun- 1kámmal rászolgáltam munkatársaim bizalmára és arra törekszem, hogy e bizalmat továbbra is megtartsam. Király Ernőné