Textilmunkás, 1967 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1967-01-01 / 1. szám

Pályázat A MUNKA Szerkesztőbi­zottsága abból a célból, hogy a hasznos kezdemé­nyezések terjesztésével elő­segítse a gyakorlati tevé­kenységet, MEGOLDOTTUK.. . címmel pályázatot hirdet. A pályázatban egy-egy fel­adat, probléma megoldásá­ról kell beszámolni, amely­nek a feltételei nem vol­tak eleve adottak.­­A pá­lyaművek szólhatnak bizo­nyos intézmények, beren­dezések, például orvosi ren­delő, szellőző berendezés, klubszoba stb. létesítéséről, vagy egyes emberek anya­gi, társadalmi, jogi, szociá­lis problémájának a meg­oldásáról, egy vitás ügy stb. rendezéséről.) Egyetlen követelmény, hogy a dol­gozatból világosan kiderül­jön : mit tettek az eljáró szakszervezeti szervek, szakszervezeti tisztségvise­lők, illetve a tagok? Az esetleg szükséges eszközö­ket miként teremtették meg? Nem követelmény, de nö­veli a beküldött pályázat értékét, ha a pályázó az eset tanulságai alapján köz­érdekű intézkedésre hívja fel a figyelmet. A dolgozat terjedelme 100 —200 sor lehet. Beküldési határidő: 1967. február 1. (Cím: Munka Szerkesztő­sége, Budapest, VI., Dózsn György út 84 /b.) A legjobb pályaműveket lapunk márciusi számától kezdődően közöljük — ek­kor számolunk be a pályá­zat eredményéről, a nyer­tesekről is. I. díj: külföldi út I. díj: 2 hetes (esetleg családos) üdülés üI. díj: Kiskönyvtár. ­ A legutóbbi választások óta ismét eltelt két esztendő. A szakszervezeti tisztségviselők arra készülnek, hogy munká­jukról számot adjanak válasz­tóiknak. A szervezett dolgozók elbírálják a tisztségviselők te­vékenységét, gyűjtik a jó ta­nácsot, véleményt, hogy ezzel is segítsék a szakszervezeti mozgalom további fejlesztését. Nagy feladatok várnak a szakszervezeti aktivistákra. A pártkongresszus határozata a dolgozók életkörülményeinek továbbfejlesztését fő feladat­ként határozza meg minden aktivista számára. A jólét nö­veléséhez eszközként a gazda­sági reformot jelöli meg a párt. A jelenlegi választás jelen­tősebb a korábbi választások­nál, mert pártunk IX. kong­resszusa után a gazdasági irá­nyítás reformjának küszöbén kerül végrehajtásra. A szervezett munkásoknak olyan vezetőket kell választa­niuk, akik jól eligazodnak az elkövetkezendő évek bonyolult tennivalói között. Szeretnénk, ha az új gazda­ságirányítási rendszer beveze­tésének előkészítésében alap­­szervezeteink kezdeményezően vennének részt. A vállalati önállóság, felelősség, kockázat növekedésével jár. A gazdasá­gi vezetők döntései nagymér­tékben hatnak a vállalati és egyéni jövedelmek alakulásá­ra, a szociális, kulturális, egészségügyi ellátottságra. Ilyen esetekben a szakszerve­zeti tisztségviselők, a dolgozók képviseletében önállóan, bát­ran kell hogy véleményt mondjanak. Véleményükkel segítsék elő a gazdasági veze­tők helyes kezdeményezéseit. De következetesen harcolja­nak az olyan döntések ellen, amelyek csak pillanatnyi ered­ményt jelentenek a kollektíva számára és egy későbbi idő­pontban, káros következmé­nyei lehetnek. A közösen el­döntött intézkedések megvaló­sítását nevelőeszközök alkal­mazásával, a dolgozók lelkese­désére építve segítsék. A párt IX. kongresszusán Kádár elvtárs a Központi Bi­zottság beszámolójában azt mondta: „...az eddigi telje­sítményt és munkabért bizto­sítva, 1968-ban megkezdve, vállalatonként, üzemenként fo­kozatosan 1970 végéig az ösz­­szes ipari dolgozó munkaidejét 48 óráról átlagosan 44 órára kell csökkenteni. Az egészség­re ártalmas és különösen ne­héz fizikai munkát igénylő munkakörben eddig 170 ezer dolgozó munkaidejét csökken­tették heti 36—42 órára, ezt a munkát folytatni kell és foko­zatosan 1970 végéig azonos mérvű munkaidőcsökkentést kell végrehajtani az összes még hátralevő hasonló munka­körben, mintegy 60—70 ezer dolgozónál.”­­ Szakmánkban többségében nők dolgoznak. A kisgyerme­kes anyák havi 600 forintos gyermekgondozási segélyezése két­ és fél éves koráig ugyan­csak nagy jelentőségű intézke­dés és ebben a megválasztás­ra kerülő szakszervezeti tiszt­ségviselőknek igen fontos ten­nivalóik lesznek. A szakszervezetekre vár az üzemi kollektív szerződések megkötése, a dolgozók érde­keinek határozottabb képvise­lete. Részt vesznek a szak­szervezetek a vállalatok tevé­kenységének, jogkörének ki­alakításában. Szélesítik az üze­mi demokráciát, bevonják a dolgozókat a vezetésbe. Ezek az intézkedések mu­tatják, hogy milyen feladatok megvalósítására választjuk tisztségviselőinket Törekedjenek arra, hogy a vezető testületekben megfelelő létszámban helyet kapjanak az üzemek dolgozói, a munk­ások, a műszakiak, az adminisztra­tív dolgozók egyaránt. A vá­lasztásokon megbízható, a szo­cializmus és a dolgozók ügye iránt felelősséget érző, a dol­gozók bizalmát élvező, mozgal­mi munkákban járatos szak­­szervezeti tagokat választanak a különböző tisztségekbe, tes­tületekbe. Ez elsősorban a je­lölő bizottságok feladata, de valamennyi szervezett dolgozó kötelessége, saját érdeke, hogy ilyen javaslatokat tegyen. Az üzemekben a szakszerve­zeti tanácsok választására ho­zott határozatot Központi Ve­zetőségünk. Sokan kérdezhet­nék, hogy miért? Azért szük­séges a nagyobb számú vezető testület, mert így lehet bizto­sítani, hogy a szervezett dol­gozók saját ügyükben, az egész kollektívát érintő fontos kér­désekben dönteni tudjanak. Azok a legilletékesebbek a dolgozók sorsáról dönteni, aki­ket érintenek az intézkedések. Valamennyi szervezett dol­gozónak részt kell vállalnia a közös munkából. Minden szer­vezett dolgozó fogadja munka­társainak megbízatását meg­tisztelő feladatnak, mert a kö­zösségért dolgozni becsület dolga. A mi társadalmunk erejét az növeli, hogy fárad­hatatlan, becsületes társadal­mi munkások tízezrei viszik előre ügyünket. Az elkövetke­zendő idők fokozzák a köve­telményeket, növekedni fog azoknak a száma, akik részt vállalnak az üzemek, gyárak vezetésében, jobb életkörül­ményeink megteremtéséért fo­lyó harcunkban. Albrecht Károly Szakszervezeti választások A mechanikus szövőgép feltalálója A szövés nehéz munkáját 1733-ban a John Kay által fel­fedezett repülő vetélő könnyí­tette meg. A vetélőt egy zsi­nór meghúzásával repítették a szádon át, egyik oldalról a másikra. Fia, Robert Kay már váltóládát alkalmazott, és tar­­kánszőtt árut is készített. Ezek az újítások azonban nem vál­toztatták meg lényegesen a ké­ziszövők munkáját, felkeltet­ték a takácsok félelmét a mun­kanélküliségtől. Az igazi nagy találmány a mechanikus szövőszék, nem váratott magára sokáig. A fel­találó nem takács volt. Ed­mund Cartwright 1743-ban Angliában született. Oxfordban tanult, plébános, költő és orvos volt egy személyben. Angliába Indiából és Észak-Amerikából özönlött a gyapot. Az eldugott kis plébániát is elérte a fej­lődés szele. 1784-ben látja Cartwright a magyar Kempe­­len találmányát, a csodálatos sakkozó gépet. A bábukat ki­tűnően mozgató gépről nem tudja, hogy szellemes csalás. Cartwrightot nem hagyja nyu­godni a gondolat, hogy hason­ló szerkezettel munkát is le­hetne végeztetni. 1787-ben szerkeszti meg az első szövő­széket, amely 300-szor termel többet, mint egy takács. A ve­télés és a nyüstök emelése me­chanikus megoldású. Később tökéletesíti a gépet, amely már 600-szor termelt többet, mint egy kéziszövő. A szabadalom alapján gyárat nyit, de hama­rosan megbukik. Arkwright pamutfonó, Watt gőzgépét és Cartwright szövő­székét egyesítve alapítják egy­más után a gyárakat.­­A gyá­rosok elkülönítik magukat a takácsoktól, külön osztályt ké­peznek. A munkanélkülivé vált takácsok feleségeiket és gyermekeiket küldhetik a gyá­rakba. A szövés korábban fér­fimunka volt, a mechanikus szövőszéket nők és gyermekek is kiszolgálhatják. Tizennégy, tizennyolc órás munkaidőben, éhbérért dolgoznak. A taká­csok az emberi munkát meg­könnyítő gépeket, melyek az ő életüket feldúlták, lerombol­ták vagy lerombolni akarták, csak katonasággal tudták meg­fékezni őket. A békés termelés jelképe, a mechanikus szövő­szék, így született véres har­coktól, nyomortól és átkozó­­dásoktól kísérve. Sz. F. Textilmunkások gyermekei játszadoznak egy belgrádi gyár óvodájában Emelkedő árucsere-forgalom Csehszlovákiával Az évenként ismétlődő csehszlovák—ma­gyar árucsereforgalmi tárgyalások alkalmá­val arra kértük Jaromir Hettes elvtársat, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság nagykö­vetsége kereskedelmi osztályának munkatár­sát, hogy mind a csehszlovák textilipar fejlő­déséről, mind a két ország textilipari kapcso­latainak jelenlegi helyzetéről nyilatkozzék. Hettes elvtáns elmondotta, hogy Csehszlo­vákia külkereskedelmi forgalma a demokra­tikus országokkal az utolsó tíz év alatt 151 százalékkal emelkedett. Országuk külkeres­kedelmében Magyarország a negyedik helyet foglalja el a Szovjetunió, a Német Demokra­tikus Köztársaság és Lengyelország mögött. A csehszlovák—magyar árucsere-forgalom 1950-be­n 486 millió cseh koronáról 1965-re kétmilliárd 186 millióra, tehát körülbelül négy és félszeresére emelkedett. A textilipari árucsere 1955. évi 403-as in­dexszáma 1965-ben 674-re nőtt, amely jelen­tős fejlődést azonban mindkét ország fokozni kívánta. Csehszlovákiában az életszínvonal emelése érdekében hozott párt- és kormány­határozatok természetesen a textiliparban is éreztették hatásukat. Ennek egyik jellemző­je, hogy a pamut-, gyapjú-, len- és kötszövő­­iparban a munkatermelékenység átlagosan 3,5 százalékkal emelkedett, amelyet egyebek között igen sok újítás és találmány, valamint új gépek hasznosításával értek el. Rendkívül eredményesnek mutatkozott a vetülék nélküli szövőtechnika bevezetése nemcsak a műszál-, hanem a pamutiparban is. Új típusú gépeik közül Magyarország is vásárolt, számos sza­badalmat kapitalista államoknak adtak el. Gépújdonságaik közül különösen beváltak az ARACHNE elnevezésűek, amelyeken az­beszt anyagtól a posztokig a legkülönfélébb­­textíliák szövés nélkül gyárthatók. Ezt a gé­pet egyébként a világon először hazánkban állították ki. ARABEVA-gépük modernizált típusát kötszövőiparunk szerezte be. A termelékenység emelését a POLCYON műszálsodró gép, az UNIPLET­ESA 4/2 var­rás nélküli harisnyakötő gép új rendszerű konstrukciója nagymértékben segítette, de nem kevésbé az évtizedek óta hírnevet szer­zett, a világpiacon is versenyképes MINER­VA ipari varrógépek tökéletesített példányai. Mindezekkel sikerült munkatermelékeny­ségük indexszámát 1948—1960-ig mintegy há­romszorosára emelniük. Ezt a valóban kima­gasló eredményt egyebek között a szakmun­kásképzés széles körű fokozása támogatta. Szakközépiskoláik számát megötszörözték, ipari főiskoláikon pedig a hallgatók száma hatszorosára nőtt. A fiatalok ilyen nagyará­nyú kiképzése az állam jelentős anyagi meg­terhelésével jár, de jól ismerik annak fontos­ságát, hogy a jövő dolgozói lépést tartsanak a technika rohamos fejlődésével. A tovább­képzésből a nők is kiveszik a részüket, a kor­mányzat pedig a házitartási munkák könnyí­tésével, bölcsődék, napközik, óvodák létesíté­sével segíti elő, hogy egyre többen léphesse­nek munkába. A csehszlovák államnak és hazánknak kö­zös érdeke, hogy gazdasági kapcsolataik fej­lődjenek és a kölcsönösen felajánlott cikkek választéka állandóan bővüljön. Erőfeszítéseik örvendetes eerdménye, hogy a legutóbbi há­rom év alatt a két ország közötti könnyűipari forgalom 4 százalékra tervezett emelkedése helyett 11 százalékot ért el. Bizonyosra tehető — fejezte be nyilatkoza­tát Hettes elvtárs —, hogy a régi hagyomá­nyokon nyugvó kölcsönös bizalom a két or­szág közötti barátságot szorosabbá fűzi, gaz­dasági kapcsolataikat egyre inkább kimélyíti. Molnár György ­ MOSZKVÁBAN ALÁÍRTÁK AZ 1967. ÉVI szovjet­­csehszlovák árucsere jegyzőkönyvét. A jegyzőkönyv­­értelmé­ben a két ország árucseréje 1967-ben jelentősen növekszik az 1966. évihez viszonyítva, s eléri a mintegy 13 milliárd koro­nát. Sor kerül a híres cseh textíliák, vásznak exportjára a Szovjetunióba, míg onnan modern gépeket szállítanak Cseh­szlovákiába.­­ A VIETNAMI SZAKSZERVEZETEK SZÖVETSÉGE, amelynek tagja a Textilipari Munkások Szakszervezete is, üzenetben felhívta a világ munkásosztályát, hogy fokozza a vietnami munkásosztály és nép támogatását az amerikai ag­resszió elleni harcban. A Vietnamii Szakszervezetek Szövetsé­gének nyilatkozata hangsúlyozza: „... A vietnami nép jelen­tős sikereket ért el az amerikai repülőgépek és hadihajók támadásainak visszaverésében. A jövőben is mindent meg­teszünk a támadás sikeres visszaverésére. Nem tesszük le a fegyvert csak akkor, ha az amerikaiak elhagyják Vietnamot. Felhívjuk a világ munkásait, hogy támogassák becsületes harcunkat a szabadságért és békéért . SZÓFIÁBAN ALÁÍRTÁK Bulgária és az Egyesült Arab Köztársaság 1967-re szóló árucsere-jegyzőkönyvét. Ennek ér­telmében az EAK gyapotot, mint nyersanyagot szállít a bolgár textiliparnak, míg Bulgária — többek között — kész textiliát exportál.­­ OLASZORSZÁG KÜLKERESKEDELMI MINISZTÉ­RIUMÁBAN a közelmúltban tartotta első ülését a román­­olasz gazdasági, ipari és technikai együttműködési vegyesbi­zottság. A jegyzőkönyv leszögezte, hogy a két ország fejlesz­teni kívánja a jövőben gazdasági, ipari és műszaki együtt­működését. Ez kiterjed a textilipar területére is. Az olasz gépipari cégek modern textilgépeket szállítanak Romániába, míg a románok speciális textíliákat, Olaszországba.­­ KONGÓBAN LETARTÓZTATTÁK a Kongói (Kinshasa) Szakszervezeti Szövetség kilenc vezetőjét, köztük Jean Henry Malhonga főtitkárt, Pirre Botuil és Philippe Sassa titkárokat. A letartóztatott vezetők között vannak a textilipari szak­­szervezet legfőbb irányítói is. A Kongói Szakszervezeti Szö­vetség hivatalos közleményt adott ki, amelyben tiltakozik a szakszervezeti vezetők bebörtönzése ellen, és követeli azonnali szabadon bocsátásukat. + NICARAGUÁBAN SZTRÁJKBA LÉPTEK a textilgyá­rak munkásai, mert alacsony a keresetük és kedvezőtlen vi­szonyok között végzik munkájukat. A gyárak munkatermei elhanyagoltak, egészségtelenek. A Textilipari Munkások Szö­vetsége nyilatkozatban foglalt állást a munkások jogos kö­vetelései mellett. 1967 januárjában és februárjában a textil­ipari szakszervezeti vezetők tárgyalásokat kezdenek a mun­káltatókkal a helyzet megjavítására. A VENEZUELA ELNÖKE, RAUL LEONI rendeletet írt alá 32 politikai fogoly szabadon bocsátására. A foglyok között van Eloy Torrez, volt kommunista parlamenti képviselő, a Szakszervezeti Világszövetség Tanácsának tagja — ismert textilipari szakértő.­­ A TÁVOLI MOCAMBIQUE PORTUGÁL GYARMAT fővárosában, Lourenco Marquesben a katonai törvényszék 26—28 havi börtönbüntetésre ítélt kilenc bennszülött értelmi­ségit, akik közül több már hosszú évek óta aktív szakszerve­zeti funkcionárius. Azzal vádolják őket, hogy tagjai a Mocam­biquer Felszabadítási Frontnak (FRELIMO).­­ KANADÁBAN több textilgyárban 1967. tavaszán elbo­csátásokra kerül sor, mivel pénzügyi csődbe kerültek. A kana­dai szakszervezeti sajtó beszámol arról, hogy az országban drá­gul az élet. Az ottawai Szövetségi Statisztikai Hivatal közle­ményben jelentette be, hogy felment a textiliák, az egészség­­ügyi cikkek, a dohány, a szesz ára, emelkedik a lakbér. Az Általános Szakszervezeti Tanács akciót kezdeményez va­lamennyi iparág, köztük a textilipar bevonásával a gyárigaz­gatók intézkedései ellen. + OLASZ TEXTILIPARI MUNKÁSOK sztrájkba léptek több nagyvárosban, követelve a magasabb bérek teljesítésére már korábban előterjesztett szakszervezeti határozat megvaló­sítását. Ha a kormány, illetve a munkáltatók nem teljesítik a követeléseket, akkor a textilipari szakszervezeti központ szerint a munkások 1967 tavaszán több nagyszabású sztrájkot szerveznek. Egy moszkvai textilgyár modern munkaterme Próba közben látják a csehszlovák szakszervezeti kultúrcso­portot.

Next