Textilmunkás, 1970 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1970-01-01 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XIV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1970 JANUÁR ÁRA: 50 FILLÉR t nummi dolgotók szmnmmullium Az új esztendő küszöbén és új esztendő küszöbének átlépése akaratlan számvetésre késztet mindenkit. A családban, a vállalati közösségekben és országos méretekben egyaránt A valós számvetésihez, az eredmények és gondok reális összegezéséhez nyújt segítséget a párt Központi Bizottsága ülésének néhány nappal ezelőtti értékelése: „A népgazdaság helyzetéről, az 1969. évi tervteljesítésről és a jövő évi népgazdasági feladatokról.” Megnyugvásunkra szolgál, hogy országunk gazdasága tervszerűen fejlődik a párt IX. kongresszusán megszabott irányban. Az 1968-ban bevezetett gazdasági reform megfelelően szolgálja gazdaságpolitikai céljainkat, a gazdasági munka több területén kedvező folyamatok indultak meg. Emlékezzünk rá, két évvel ezelőtt célul tűztük ki, hogy gazdaságunkat zökkenőmentesen állítsuk át az új mechanizmus viszonyai közé, ugyanakkor biztosítsuk az előirányzott életszínvonalat Szándékunkat alapjában véve sikerült valóra váltanunk. Harmadik ötéves tervünk elmúlt négy esztendeje két ellentétes „félidőből” állt Az első két évben gyorsabban nőtt a termelés, de a népgazdaság egyensúlya romlott. A másik két esztendőben átmenetileg mérséklődött a termelés felfutása, s ezzel egyidőben javult gazdaságunk egyensúlya. Valószínűnek látszik, hogy a nemzeti jövedelem évi 4,4 százalékos tervezett üteme öt év alatt végül is körülbelül 6,7 százalékos lesz. A termelés növekedése minden bizonnyal eléri majd a számításba vett 33—35 százalékot. A foglalkoztatottság a tervezetthez képest sokkal jobban nőtt. Négy évvel ezelőtt azzal számoltunk, hogy körülbelül 210 000-rel nő az aktív keresők száma. Az emelkedés öt év alatt várhatóan mintegy 330 000 lesz. 1906-ban kissé bizonytalannak látszott, hogy miként jut munkához körülbelül 80—100 000 fiatal. Az intézkedések hatására ezt a problémát lényegében megoldottuk, s munkát, kenyeret biztosítottunk mindenkinek. Mindez szilárdította a dolgozók létbiztonságait, javította a munkások és a parasztok életkörülményeit. Az életszínvonal alakulása miatt nem kell szégyenkeznünk. A munkások és az alkalmazottak reáljövedelme és reálbére lényegesen gyorsabban emelkedik a tervezettnél. A reáljövedelem a tervezett 14— 16 százalék helyett körülbelül 28—30 százalékkal, a reálbér a 9—10 százalékos emelkedés helyett várhatóan 15— 16 százalékkal nő. A munkaidő-csökkenés — mind az iparban, mind az építőiparban — gyorsabban valósult meg a tervezettnél. A kétmillió dolgozót érintő intézkedésből 1969 végén mindössze 82 000, 4 százalék dolgozik ma már heti 48 órát. A 8 százalékos munkaidő-csökkentést növekvő bérek mellett hajtották végre a vállalatok. A lakosság vásárlása — változatlan árakon — mintegy 41—42 százalékkal nő. Az egy főre jutó fogyasztás gyors emelkedését jelzi az 1965— 1969 adatainak összehasonlítása. Eszerint a húsfogyasztás 51,6 kg-ról 54,7 kilogrammra, a tej és tejtermékeké 97,1 kg-ról 110,6 kg-ra, a cukoré 30,1 kgról 32,5 kg-ra emelkedett. Ugyanebben az időszakban az ezer lakosra jutó ellátottság televízióból 82-r5l 154 darabra, hűtőszekrényből 25-ről 78 darabra, mosógépből 114-ről 160 darabra nőtt. A lakásépítés tervszerűen halad. Az előirányzott 300 000 lakásból — az eddigi teljesítés és a jövő évi terv alapján — várhatóan öt év alatt mintegy 320 000 lakás épül (108 000 állami és 212 000 magánerőből). Fejlődésünk persze nem problémamentes. Bizonyos aránytalanságok és negatív jelenségek megmaradtak, sőt, néhol újra keletkeztek. Egyik legégetőbb gond, hogy a beruházási tevékenység nem kiegyensúlyozott, s ez sok veszteség forrása. A nagyarányú lakásépítés ellenére sem csökkent a lakásigénylők száma, így a feszültség változatlan. Az iparban sok még az alacsony jövedelmezőséggel gazdálkodó vállalat. A termelékenység növelésével, a technológia korszerűsítésével és az ésszerű belső munkaszervezéssel kapcsolatos vállalati tevékenység ma még elég kezdetleges. Ilyen szempontból viszont nem feledkezhetünk el róla, hogy harmadik ötéves tervünkre nem csupán a fejlődés, de a gazdasági átrendeződés is jellemző. Számos példával bizonyítható, hogy gazdasági életünkre ma még — többi között — nagy hatást gyakorolnak a reform előtti döntések, amelynek helyességét vagy esetleg helytelenségét az új mechanizmus újra értékeli, s ez sajátos átmeneti problémákat is teremthet. Ezek helyes levezetése megköveteli, hogy tovább fejlesszük a gazdaságirányítás jelenlegi helyzetét, s az úgynevezett közgazdasági szabályozóban bizonyos módosításokat hajtsunk végre. A reform kezdetén nagy politikai és gazdasági érdek fűződött ahhoz, hogy elejét vegyük az inflációnak. Az átlagbér-szabályozás — mely tervszerű keretek között tartja a pénzkiáramlást — lényegében teljesítette feladatát. Hátránya viszont, hogy az indokoltnál jobban ösztönöz a létszám szaporítására, s gátolja a bérek ésszerű és ösztönző emelését. Ezért döntött úgy a kormány, hogy a munkaügyi szabályozók módosításával fékezi az indokolatlan létszámemelést és egyúttal a termelékenység gyorsabb emelkedésére ösztönöz. A rendelkezés szerint a szocialista iparban és a kivitelező építőiparban, az 1989. évi tényleges átlagbérhez viszonyított 4 százalékig nem a teljes béremelkedést, hanem annak 70 százalékát kell csak a részesedési alapból fedezni, 30 százalékát pedig a költségek terhére lehet elszámolni. A 4 százalékon felüli átlagbéremelés továbbra is teljes egészében a részesedő alapból történhet. A létszámnövekedés, illetve csökkenés bértömegének egyharmada csökkenti, illetve növeli a részesedési alap képzésére szolgáló nyereséget, illetve az adózatlan részesedési nyereséget Gondoskodni kell a fogyasztói piac jobb egyensúlyáról, a lakosság áruellátásának bővítéséről. A termelő és a kereskedelmi vállalatok törődjenek vele, hogy a tömegfogyasztás szempontjából fontos, olcsóbb cikkeket is folyamatosan lehessen vásárolni. A megállapítás szerint a belkereskedelem korábbi készletezési feltételei néhány pénzügyi szabályozója nem ösztönöz eléggé a forgalom növelésére, a megfelelő készletek kialakítására. Ezért a közgazdasági szabályozók egy részét úgy módosítják, hogy fokozottabban ösztönözzenek az árukínálat javítására, a forgalom növelésére, megfelelő nagyságú és összetételű árukészlet tartására, a lakosság jobb kiszolgálására. A készletek túlzott csökkentésére irányuló törekvések megszüntetését elő kell segíteni a nyereségfelosztási rendszer módosításával is. Ezért a nyereségszámításból 1970-ben a készletnövekményt ki kell iktatni és az 1968—69-es év átlagkészletét kell figyelembe venni. Az ipar termelése várhatóan 3,5—4 százalékkal haladja meg az 1968. évit, s alacsonyabb lesz a tervezettnél. A termelés ütemének mérséklődése annyiban túlzottnak tekinthető, hogy olyan termékekből is hiányos az ellátás, melyeket a magyar ipar a mai műszaki fejlettségi állapotában gyártani tud. Gondjaink közé .. tartozik, hogy a munika termelékenysége nem megfelelő. Általános tapasztalat, hogy-a vállalatok nagy részében- ma még túlzottan a létszám bővítésére tervezik a gazdasági növekedést. Az úgynevezett állóeszközök (üzemépületek, gépek, berendezések) kihasználása számos területen elégtelen. Országosan az egy munkaórára jutó termelés nőtt, az egy dolgozóra jutó termelés viszont lényegében nem emelkedett. Mindez azt is jelzi, hogy az alkalmazotti létszám a kívánatosnál jobban szaporodott. Az utóbbi időben ismét tapasztalható nagyarányú munkásvándorlás a munkafegyelem lazulásával jár. A vállalatok egy részénél alacsony a munkaintenzitás, s hiányos a munkaszervezés, és a technika lassú fejlődése, valamint a kereskedelem hullámzó megrendelése miatt gyakori a kapun belüli munkanélküliség. A Központi Bizottság a továbbiakban elfogadta az 1970. évi gazdasági feladatokra vonatkozó javaslatokat. Ennek megfelelően — 1969-hez képest — az ipari termelésben mintegy 6 százalékos, a nemzeti jövedelemben 5—6 százalékos növekedést kell előirányozni. A lakosság egy főre jutó reáljövedelme 4,5—5,5 százalékkal növekedjék. A terv 68— 70 000 lakás felépítésével számoljon. Többek között gondoskodni kell róla: — a gazdálkodásban kibontakozó folyamatok úgy erősödjenek, hogy közben növekedjék a termelés üteme a népgazdaság számára legfontosabb ágazatokban, a legkeresettebb termékek előállításában; — intézkedéseket kell tenni, hogy a beruházásoknál lényegesen javuljon a tervezés és az anyagi, műszaki feltételek összhangja, az építkezések kivitelezésének ütemezése és minősége; — gondoskodni kell a fogyasztói piac jobb egyensúlyáról, a lakosság áruellátásának bővítéséről; — fokozni kell az állami ellenőrzést, a vállalati árképzés érdekében, a fogyasztói árszínvonal emelkedése 1970- ben sem haladhatja meg az 1—2 százalékot (a találgatásokkal, a mendemondákkal ellentétben 1970-ben nem lesz központi árrendezés). Az általános tennivalókon belül jövő évi tervünk azzal számol, hogy a ruházati cikkek forgalma 9 százalékkal nő. Az 1969. évi forgalmat a kereskedelem részben készletei csökkentésével bonyolította le, amely zavarta a textilipar termelésének folyamatosságát is. A Központi Bizottság álláspontja szerint ennek nem szabad megismétlődnie. Az 1970. évi zavartalan ellátás érdekében a kereskedelem beszerzése a forgalom növekedését lényegesen meghaladó ütemben nő. A terv ezt részben belföldi forrásokból, részben importból irányozza elő. A belföldi ellátás javítása, az áremelkedések mérséklése érdekében úgy véli a Központi Bizottság, hogy szigorúbban kell ellenőrizni a ruházati termékek kivitelének alakulását. Az export engedélyezésével a belföldi piacegyensúly biztosításának elsődlegességéből kell kiindulni. Az import fogyasztási cikkek árait reálisabban kell megállapítani, olyképpen, hogy csökkenjen az import árfelhajtó hatása a hazai termelésre. A „számvetést” még hosszan folytathatnánk, de talán enynyiből is érzékelhető, hogy sikerekben gazdag évet, éveket zártunk, s tennivalónk a jövőt illetően is bőséges. Gazdaságpolitikai céljaink csakis tömegméretű helytállással, öntevékeny és aktív közreműködéssel valósíthatók meg. A Központi Bizottság ennél tudatában hívta fel a szocialista brigádok tagjait, minden dolgozót szélesítsék és gazdagítsák a munkaverseny-mozgalmat, hogy hazánk felszabadulásának 25. jubileumi évfordulójának megünneplése újabb sikerekkel párosuljon. M. K. A textilipszoan lesz az első szakosított Munkaegészségügyi Intézet A Győri Területi Bizottságunk 1966-ban javasolta, hogy a Textilszakszervezet adjon segítséget Győr üzemegészségügyi ellátásánakmegjavításához. Úgy látta a Területi Bizottság, hogy a Győri Műbőrgyár fejlesztésénél megfelelő a terület, és a beruházási összegek megemelésével egy nagyobb szakrendelő-intézet létesítésére nyílik lehetőség. Jankovits Nándor igazgató elvtárs jól tudta, hogy a győri adottságok miatt, amelyek elsődlegesen a Vagongyár fejlesztését tűzték ki célul, a könnyűiparban dolgozók egészségügyi ellátása elmaradt, így elfogadta a Textilszakszervezet központjának javaslatát a rendelőintézet építésére a gyár területén. Ezt a javaslatot a Gazdasági Bizottság 1968 októberi határozata megerősítette. Szakszervezetünk vezetősége a Győri Megyei Tanács Egészségügyi Osztályánál, a Városi Tanács Egészségügyi Osztályán eljárt és kérte, hogy dr. Szomolányi Károlyt nevezzék ki igazgató főorvosnak és vonják be a tervezés kezdésétől az építés minden fázisába. A kinevezés megtörtént és 1969-ben a Könnyűipari Tervező Intézet megbízást kapott olyan rendelőintézet tervezésére, amely hat győri textilgyár szakorvosi ellátását biztosítja a legmagasabb szinten. Az épületben húszárgyas fektető, kivizsgáló részleg is dolgozik majd és egyben az első textilipari Munkaegészségügyi Intézet is helyet talál benne. Hazánkban ez lesz az első szakosított Munkaegészségügyi Intézet, mert az Országos Munkaegészségügyi Intézet valamennyi ipar egészségügyével foglalkozik. Előreláthatólag ez az intézmény 1972. december 1-vel kezdi meg működését. Szakszervezetünk minden erőfeszítése azonban arra irányul, hogy a határidőt előbbre hozzák. Sok hasznos javaslat Dolgozótársaikat védik a munkavédelmi őrök November hónapban szakszervezetünk munkavédelmi osztálya általános vizsgálatot tartott a Pamutfonóipari Vállalat Lőrinci gyárában. A vizsgálat és az azt követő értékelések során sok szó esett a gyárban tevékenykedő munkavédelmi őrökről. A gyár gazdasági és mozgalmi vezetői igénylik a munkavédelmi őrök munkáját, tisztában vannak azokkal a lehetőségekkel, amelyek e tömeges társadalmi munkában rejlenek. Az üzemi szakszervezeti tanács határozata alapján a munkavédelmi bizottság az 1967. évi választásokat követően az üzem egész területén, valamennyi szakmányban újjászervezte a munkavédelmi őrséget. Ez azt jelenti, hogy a 16 műhelybizottság mellett 90 munkavédelmi őr dolgozik. A szakszervezeti bizottság nemcsak az őrhálózatot szervezte meg és biztosította munkájuk feltételeit, hanem rendszeres ellenőrzéssel és tájékoztatással segíti munkájukat. Tájékoztatják a munkavédelmi őröket az időszerű feladatokról, a gyár munkavédelmi problémáiról, a baleseti statisztika alakulásáról. Elindultunk az üzemben, hogy tapasztalatokat szerezzünk az őrség gyakorlati munkájáról. Az orsózóban és □ cérnázóbéra Az orsózó A. szakmány munkavédelmi őre Jakab Erzsébet. Az elmúlt évben az egyik gép szállítószalagja megszorult. A dolgozó a hibát ki akarta javítani. Sikerült is neki, de a hirtelen meginduló szalag a kezét egy helytelenül alkalmazott védőlemez alá szorította. Jakab Erzsébet felhívása alapján a lemezt eltávolították. A napló bejegyzései szerint ebben az üzemrészben is a gyűrű viselése, a fejkendő mellőzése, a ládákból kiálló pántok és szögek okoznál, leggyakrabban sérülést, és sokszor ezek elkerülése érdekében emel szót a munkavédelmi őr. A cérnázó üzemrészben Papp Mihályné munkavédelmi őr, Tolnai Ferencné előmunkás segítségével látja el feladatát. A bejegyzések sűrűn követik egymást. Az üzemi rend és a gépek állapotával foglalkozó bejegyzések között találunk egy szokatlant is. Érdemes idézni: „Május 26. Nagy idegesség, nagy leterheltség. A kimerültség jele mutatkozik a dolgozókon. Nem lesz csoda, ha sok lesz a baleset.” A bejegyzést követte az intézkedés: „A fonoda segíteni fog a terhelés csökkentése érdekében. A fordulatokat levettem.” Valóban az történt, hogy a munkavédelmi őr megfigyelését megszívlelték, a gépek fordulatszámát kétezerrel csökkentették és leszedőmunkásokat irányítottak át a cérnázóba a gyűrűsfonóból. Féltett baleseti veszélyforrás a fonó I-ben A fonó I. főművezetőjével, Kelemér elvtárssal beszélgettünk, ő egyben a szakszervezeti bizottság tagja is. Elmondta, hogy az irányítása alatt álló üzemben minden szakmányban és üzemrészben dolgozik munkavédelmi őr, összesen tizenöt fő. Gyolcsos Mihály munkavédelmi őr, aki egyébként verőgép kezelő, olyan veszélyforrásra hívta fel a figyelmét amely a műszaki vezetőknek nem tűnt fel A KAEV által gyártott tekercsszállító kocsikon eredetileg úgy oldották meg az alumíniumlemez felerősítését, hogy azt ráhajtották a kocsi csővázára. Használat közben, az elkerülhetetlen ütközések miatt, különösen a kocsi legalsó szintjén, az alumínium lemez megsérült. Repedések keletkeztek rajta és az éles lemez több kisebb sérülést okozott a dolgozók lábán. Szerencsére csak kisebb sérülések következtek be, de súlyosabb baleset is történhetett volna emiatt. Gyolcsos Mihály felhívása alapján a tekercsszállít kocsikat állandóan fgyelik, a hibás kocsikat azonnal kivonják a forgalomból. Az így javításra szoruló kocsiknál az eredetitől eltérő módon oldják meg a lemezek felerősítését, amely nem okozhat sérülést. Erkölcsi és anyagi elismerés A Lőrinci Fonóban elismerik és számon tartják a munkavédelmi őrök munkáját. A naplókat gyakran ellenőrzi Szabó elvtársnő, munkavédelmi felügyelő, de megtalálhatók Peer elvtársnak, a gyár igazgatójának bejegyzései is. Például a cérnázó üzemrész naplójába augusztus 8-án, a fonó I. naplójába augusztus 11-én jegyezte be az igazgató, hogy még sűrűbben kéri az ellenőrzéseket és a bejegyzéseket. Egyben elismerését fejezte ki a naplók rendszeres vezetéséért. A munkavédelmi őrök mindenképpen rászolgálnak a tiszteletre és megbecsülésre, mert a termelő munkájuk közben nagy figyelmet szentelnek munkatársaik életvédelmére, a balesetek elhárítására. Hartai Ferenc