Textilmunkás, 1974 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1974-01-01 / 1. szám

tEXTILMUNKÁS 2 FLÓR MIHÁLY: „A mi szakszervezeti bizottságunk nem tartja reszortfeladatnak az agitációs, propaganda- és nevelési munkát.” VARGA MIKLÓSNÉ: „Gyárunkban 120 szocialista brigád van, tagjainak száma 1300, közülük 823 a nődolgozó.” HARASZTI LÁSZLÓ: „A sok, szétszórt munkahelyen dolgozók művelődésének lehetőségei igen korlátozottak.” PAPP JÁNOSNÉ: „Arra a megállapításra jutottam, hogy mindenütt a bejáró dolgozók nevelése a legnehezebb.” POTHORSZKI LÁSZLÓNÉ: „A gyárakban a kulturális nevelőmunkára fordítható pénzkeret nagyon kevés.” 1974. JANUÁR Miként tudjuk teljesebbé tenni A Hazad Fésűsfonó- és Szövőgyár kultúrotthonában megtartott legutóbbi központi vezetőségi ülésen nemcsak a választott központi vezetőségi tagok, de nagyon sok — az üzemekben dolgozó — kultúrmunkás is részt vett. Ez utóbbiak meghívása, illetve részvételük a központi vezetőség elé kerülő fontos téma megtárgyalásában nemcsak dicséretes, de mindenképpen gyakorlati hasznossággal is bír. Hiszen ők, az üzemekben nap mint nap tevékenykedő népművelők, kultúrmunkások azok, akiknek jó, vagy kevésbé sikeres tevékenységén, ügybuzgalmán, szervezőkészségén és agitálóerején sok minden lemérhető. Nem elsősorban számokban, nem statisztikai kimutatásokkal — ettől, ha lehet lényegesebb, még fontosabb mérőeszközzel: az emberek tudatának alakulásával! Hogyan formálódik a dolgozó ember véleménye a saját, a kollektívája, az ország építésén, gazdagításán fáradozók munkájáról; miként ítéli meg felkészülését feladatának ellátásához, a textilipar gépi rekonstrukciójának szellemi befogadásához; a szocialista kollektívákban a hármas követelmények igényeihez igazodó tevékenységük milyenségében. Az írásos anyag —, amit a központi vezetőségi tagok már az ülést megelőzően egy héttel megkaptak — ezekre a kérdésekre igyekezett választ adni, tizenöt textilipari nagyüzemben végzett vizsgálat tapasztalatai alapján. A jelentés szóbeli kiegészítése — melyet dr. Bajor Józsefivé, szakszervezetünk agitációs propagada-, kultúr- és sportosztályának vezetője ismertetett — szintén hangsúlyozta: a textilipar előtt álló feladatok megkövetelik, hogy a nagyüzemi munkások művelődésével behatóbban foglalkozzunk és továbbképzésük feltételeinek megteremtéséről következetesebben gondoskodjunk, illetve ennek érdekében az eddigieknél többet tegyünk. Egyetlen mondatban summázva a feladatot: javítani kell a nagyüzemi munkások munkahelyi művelődésének anyagi, tárgyi és személyi feltételeit! Ez utóbbinak egyik alapja, hogy a szakszervezeti munka végzésére rátermett fizikai dolgozók képzését biztosítsuk. A központi vezetőségi ülés részvevőinek hozzászólása, véleménynyilvánítása megerősítette az írásban közreadott és a szóbeli kiegészítésben elmondott megállapításokat oly módon, hogy azt sok hasznos, a gyakorlati életben előforduló örömteli, illetve gonddal terhes tényekkel egészítette ki. Valamennyiünk okulására és munkánk javítására szolgálóan — ha rövidítve is — ezekből a véleményekből, javaslatokból idézünk az alábbiakban: a felelősség is, hogy az iparunkba kerülők elvégezzék a nyolc általánost, megszerezzék az alapműveltséget! — S kik azok, akikről szó van? Fiatalok. Sajnos, a felszabadulás óta újra termelődött a nyolc általánost el nem végzettek száma. S ők a fiatalok. Ebben én az állam felelősségét is látom. De nekünk azt kell fontolóra vennünk: mit tehetünk mi, az üzemekben, az alapműveltséggel nem rendelkező fiatalok érdekében? Hiszen, ha azt nézzük, munkásaink többsége nő, akkor azt is látnunk kell, hogy ezek a fiatal munkásnők lesznek a nevelői a jövő generációjának — kell-e mondanom, milyen nagy felelősség hárul ránk? Kialakítottunk új általános iskolai oktatási formákat — de nem igyekeztünk a jól bevált módszereket általánossá tenni. Vajon megtettünk-e mindent an- nak érdekében, hogy a fiatal munkásokra olyan erős legyen a dolgozó kollektíva hatása, amely az alapműveltség és a szakmai ismeretek elsajátítására ösztönözzön? Méghozzá úgy, hogy a későbbi években erre az állandó és szívós ösztönzésre hálával és köszönettel gondoljanak azok, akik ma még a szabad idejük egy részének „elrablását” látják a továbbtanulásiban... — Az írásos anyag készítését megelőző vizsgálatban részt vettem, voltam a Szegedi Textilművekben, valamint a Győri Pamutszövő- és Műbőrgyárban. Arra a megállapításra jutottam, hogy mindenütt a bejáró dolgozók nevelése a legnehezebb. Egy-egy üzembe 50—60, sőt 80 különböző községből járnak be a dolgozók. A munkásnők, az asszonyok az utazással együtt napi 10—12 órát töltenek el a családjuktól távol. S bár számokban kimutatva nőtt a szakszervezeti tömegpolitikai oktatásban részt vevők száma — azért látnunk kell: nem mindenki tud aktívan részt venni a foglalkozásokon. A bejáró dolgozók lényegében nem kapcsolódnak be a vitába, meghallgatják az előadásit, s utána sietnek a buszhoz, a távolsági járatok indulási ideje köti őket. Vég elvtárs említette, az általános iskolai oktatás: állami feladat. Én még tovább megyek. Az államnak nemcsak ebben kellene következetesebbnek lennie De a tanácsoknak nagyobb gondot kellene fordítaniuk a községekben, a kis falvakban , a kulturális feltételek megteremtésére. Mert: a nevelőmunka nem öncélú, és nemcsak a szakszervezetek feladata szabad időt. A világon mindenütt a fiatalok megnyeréséért folyik a küzdelem. E rétegnek a megnyerése, tanítása és nevelése annál is inkább indokolt, mert alapképzettségük még hiányos, a közéletbe való bekapcsolódásuk nehézkes. Nagy gondot kell tehát arra fordítanunk, hogy ezek a fiatalok mielőbb őszintén érezzék: ők szervezett munkások ... A hátrányos helyzetű fiatalok nem olvasná, nem szerzik meg az alapműveltséget DR. TERBÓCS LÁSZLÓNÉ, a Magyar Pamutipar kultúrotthonának igazgatója: — Az általános műveltség megszereztetése, a 8 általános elvégeztetése nagyon nagy gondot jelent nálunk is. A mi üzemünkben például 654-en nem fejezték be még a 8 általánost. Közöttük 270-en vannak olyanok, akiknek az életkora 40 év alatt van, 84-en pedig kimondottan fiatalok. S ez utóbbiak száma — a fluktuációval együtt — évek óta emelkedő tendenciát mutat. Ők azok, akik nem olvasnak, nem vesznek részt a kulturális megmozdulásokon. S meg kell mondanom, bár három évvel ezelőtt sikerült az üzemben a dolgozók általános iskoláját megindítani, az ilyen — többnyire hátrányos helyzetű — fiatalok, most is mindöszsze csak tizenhatan járnak a dolgozók általános iskolájába. — Ha már az állam az iskolakötelezett korig nem tudja elvégeztetni ilyen nagy tömegekkel az általános iskolát, akkor — szerintem —, valamilyen adminisztratív intézkedésre lenne szükség. Arra gondolok, ha a gyárak felveszik munkára az ilyen fiatalokat, kötelezhessék őket, hogy 26 évet évük eléréséig szerezzék meg a hiányzó alapműveltséget. — A szakmunkás-tanulóinkkal — 120-an vannak —, nincs ilyen gondunk. Valamennyien rendelkeznek a 8 általános iskolai végzettséggel. Otthont is építettünk számukra. Olyan közösséget alkotnak, amellyel feltétlenül törődnünk kell. Szeptemberben megalakítottuk számukra a tízen túliak klubját, melynek rendezvényeit a lányotthonban tartjuk, s ide még a felnőtt lányok is elmennek. Addig, amíg az itt élő fiatalok szakmunkássá érnek, — életkori sajátosságukhoz, igényeikhez igazodva —, minden eszközt fel kell használnunk arra, hogy belőlük érdeklődő munkásemberek váljanak ... tározott feladatok a vállalat sajátos helyzetére épülnek. Budapesten öt munkásszállásunk van, itt rendszeresítettük a kihelyezett szakszervezeti politikai oktatást, vidéken pedig a szemináriumvezetők a legképzettebb szocialista brigádvezetőjnk. Népszerűek nálunk a vetélkedők. Legutóbb október 25-én Pest—Buda—Óbuda egyesítésének 100. évfordulójának alkalmából tizenhat szocialista brigád részvételével rendeztünk sikeres szellemi vetélkedőt. — Nagyon egyetértek az írásos és szóbeli beszámoló azon megállapításával, hogy a politikai nevelés tendenciája pozitív, de hatóköre még korántsem terjed ki minden rétegre. Most tartjuk vállalatunknál is a szocialista brigádok tanácskozásait: sok szó esik itt arról, hogy milyen felelősség hárul egyegy ilyen kollektívára , hiszen ténylegesen a szocialista brigádok fogják össze a dolgozókat Az ő munkájukra támaszkodva lehet eredményeket elérnünk... A nagyüzemi munkások kulturális helyzetéről tárgyalt az óév utolsó ülésén Milyen képzettséggel nevelik a jövő munkásgenerációját ? VÉG LÁSZLÓ, nyugdíjas, az elnökség és a központi vezetőség tagja: — Kritikusan el kell mondanunk, sok még a hiányosság, a tennivaló a munkánkban, a gazdasági feladatokkal arányosan, gyorsabban kellene növelnünk a dolgozók tudati és szakmai képzettségét! De ebben nem elsősorban és nemcsak szakszervezetünknek van feladata: a politikai és gazdasági állami irányító szervezeteknek kell több segítséget nyújtania szakszervezetünknek. Hiszen, tény: a nyolc általános iskolát el nem végzettek közül a nők többsége a mi iparunkba kerül. Ilyen alanyi és tárgyi feltételekkel nagy felelősség hárul szakszervezetünkre abban, hogy miként valósítja meg a nők helyzetének javítására hozott határozatokat? Az iparba kerülő munkásnők általános műveltsége milyen színvonalat ér el? Sajnos, ma még az üzemekre hárul az A dolgozó igénylik, hogy saját, házi könyvtáruk legyen ERDŐS LAJOSNÉ, a Magyar Posztógyár hullúmnevelési felelőse: — Nálunk a dolgozók 72 százaléka szocialista brigádban dolgozik. Véleményem szerint, a hármas jelszó alapján a helyi gazdasági vezetőknek kötelességük, hogy a termelési célok teljesítésének figyelemmel kísérése mellett segítsék a kulturális, a nevelési feladatok végrehajtását is. Nekünk, szakszervezeti aktivistáknak szakítanunk kell azokkal a régi módszerekkel, amelyek ma már korszerűtlenek, tehát érdektelenek lettek. A tömegpolitikai oktatást sem szabad csak úgy tekinteni, hogy az kizárólag a szakszervezeti politikai képzést jelenti, nem. A párt-, a szakszervezeti, a KISZ- és az állami oktatást az emberek képzésében együttesen kell számbavenni. Mint ahogy az ismeretterjesztést sem csak a TIT-előadások számával lehet lemérni. Ismereteket adnak a különböző vetélkedők, a múzeum-, a tárlatlátogatással egybekötött kirándulások is. Helytelen lenne az is, ha kizárólag az üzemi szakszervezeti kölcsönkönyvtár olvasóit tekintenénk könyvolvasó embernek, hiszen ma már dolgozóink igénylik, hogy saját könytáruk legyen. Például a brigádvetélkedőkhöz nálunk a legtöbben már megvásárolják a különböző ajánlott irodalmat, és azokat saját könyvtárából olvassa, ugyanúgy, mint a különböző igényes sorozatokat. Az írásos jelentés is szólt arról, hogy a három műszakos üzemekben nehéz a különböző rendezvényekre mozgósítani. Mi, szintén három műszakban dolgozunk: sok nővel és fiatallal. A tapasztalatunk az, hogy lehet velük dolgozni, lehet őket mozgósítani, a kulturális, nevelési ügynek őket megnyerni — megfelelő hanggal. Természetesen ehhez a tárgyi feltételek sem nélkülözhetők ... A bejáró dolgozók napi 10-12 órát töltenek távol családjuktól PAPP JÁNOSNÉ, a Váci Kötöttárugyár vszb-titkára, elnökségi és központi vezetőségi tag. A világon mindenütt a fiatalért megnyeréséért folyik a küzdelem VARGA MIKLÓSNÉ, a Kispesti Textilgyár szakszervezeti bizottságának titkára: — Üzemünk olyan vertárium, mely periférián helyezkedik el, gyárunkban a szakmunkások aránya a munkásállomány 35 százaléka, 1200-an vidékről járnak be dolgozni, s összdolgozóink 75—80 százaléka nő. Az előbbiek a vasúti menetrendhez, az utóbbiak a családi gondokhoz vannak elsősorban kötve. — Gyárunkban hagyományavan a munkásakadémiának: 8—10 sorozatot indítunk évenként. A tudatformáló munkánk másik fontos eszköze: a szocialista brigádklub — nevelőmunkánk jelentős bázisa. Gyárunkban 120 szocialista brigád van, tagjainak száma 13,00, közülük 823 a nődolgozó. Ma már elmondhatjuk, hogy a termelési vállalások mellett az első helyen a brigádjainkban a tanulásra vonatkozó vállalások szerepelnek. A brigádvezetők részére speciális tanfolyamot indítottunk, amelyen a gazdaságpolitikai ismeretek mellett, a vezetési és munkapszichológiai kérdésekben is tájékozódnak. Népszerűek gyárunkban a szakszervezeti politikai oktatási formák. Az elmúlt évben 21 tanfolyamot indítottunk, hallgatóinak a száma a kezdetben 353 volt, de év végére — a sikert igazolva — ez a szám 414-re emelkedett! Mivel a propagandisták többsége különböző szinten dolgozó gazdasági vezető — a tanfolyam egyben erősíti a vezetők és a beosztottak kapcsolatát is, és túlzás nélkül elmondhatom, hogy az üzemi demokrácia jobb kibontakoztatásához szintén hozzájárulnak. — Egyik legfontosabb feladatunk az ifjúsággal való foglalkozás, törődés, nevelésük sajátos eszközökkel való segítése. A gyárunkban tanuló 14—17 éves lányok valamenynyien vidékről jöttek, kiszakadtak a megszokott otthoni környezetből, feltétlenül segítenünk kell őket. Módot találni arra, hogy hasznossá tudjuk tenni a rendelkezésükre álló A szocialista brigádok munkájára támaszkodva lehet eredményeket elérni HARASZTI LÁSZLÓ, a Könnyűipari Szerelő- és Építő Vállalat szakszervezeti bizottságának titkára: — Vállalatunk az egész ország területén végez építési és szerelési munkákat. A sok, szétszórt munkahelyen dolgozók művelődésének lehetőségei igen korlátozottak, így, nálunk a népművelési tervben megha Az oktatási terv végrehajtása a gazdasági vezetőknek is kötelessége GROSSZMANN TIBOR, a Hazai, Fésűsfonó- és Szövőgyt. vállalati szakszervezeti tanácsának titkára, a központi vezetőség tagja: — Véleményem szerint, a központi vezetőség elé került írásos és szóbeli anyag megfelelően bemutatja, hogy a munkások műveltségi színvonalának emelésére milyen sokféle lehetőség és módszer van, de ugyanakkor őszintén és reálisan sorakoztatja fel a továbbfejlődést akadályozó tényezőket. Az, hogy a textilipari munkahelyek fele nem szakmunkahely, jelentős részének a betöltése semmiféle előképzettséghez nincs kötve — azt jelenti, hogy az ott dolgozók hiányos végzettségüknek hátrányát csak nagyon áttételes módon érzik, ha egyáltalán érzik. — A munkahelyi vezetők termelésközpontú szemlélet kialakítására kényszerülnek, mert a pillanatnyi gondok sokkal terhesebbek számukra mint ahogy a jövő gondjai látják. Ezért nem ritka, hogy az új, korszerű berendezések mellé olyan dolgozók kerülnek, akiknek csupán a legszükségesebb munkafogásokat tanítják meg, az e célból indított céltanfolyamokon. Ezzel a felfogással kívánunk szakítani akkor, amikor a pomázi gyárunk rekonstrukciójával egy időben az ottani dolgozók átképzését olyan tematika alapján valósítjuk meg, amely a gyakorlati oktatáson túlmenően technológiai, anyagismereti, munkajogi, munkavédelmi ismereteket is ad — s végül elvezet oda, hogy valamennyi fonónő szakmunkás-bizonyítványt szerezhet. — Az oktatási tervünk a gazdasági vezetők munkaköri kötelességévé tette, hogy a dolgozókat iskolai képzésre szervezzék, illetve a továbbképzésben részt vevő munkásoknak megfelelő műszakbe-osztást biztosítsanak. Mindezen tervek, megvalósításuk esetén is csak akkor jelentenek kimutatható eredményt, ha megszűnik a jelenlegi helyzet, az, hogy a hiányos iskolai végzettséggel rendelkezők „újratermelődnek” és a textiliparba koncentrálódnak ...