Textilmunkás, 1977 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1977-01-01 / 1. szám
KETTEN A KITÜNTETETTEK KÖZÜL A Rico Kötszerművek gazdasági felelőse A Rico Kötszerművek fehér köpenyes munkahely. Vattát, kötszert, sebvarrófonalat csak teljesen higiénikus körülmények között szabad gyártani. Óránként takarítanak, és ha valaki néhány percre elhagyja a munkahelyét, csak fertőtlenítő oldatos kézmosás után mehet vissza. Mindez természetes az ott dolgozók számára, és az is nyilvánvaló, hogy a szabályok betartását szigorúan ellenőrzik. Sokat fejlődött a gyár az utóbbi időben. Korszerű, új gépeket vásároltak, és azt mondják, aki néhány éve járt ott, azt hinné idegen helyre tévedt... A szakszervezeti bizottság irodájából egy modern, sok emeletes épületre látni, amelynek négy esztendeje volt az ünnepélyes átadása. Meleg Jánosnéval, a szakszervezeti bizottság titkárával Gáli Mihálynéra vártunk, aki nemrég vette át a Szakszervezeti munkáért kitüntetés ezüst fokozatát. — Ilonka néni csendes természetű — hallgattam a jellemzést. — Keveset beszél magáról, de a munkára sohasem kell biztatni. Mindig lehet rá számítani. Megérkezett Gáli Mihályné, mosolygós, kedves asszony. Évtizedek óta foglalkozik kötszerekkel, sebvarró fonalakkal. Nehéz körülmények között kezdett dolgozni a Rico Kötszerművek konfekció üzemében 1951-ben. A férje betegeskedett, kislánya mindössze néhány hónapos volt akkor. De nem folytatta, nem szeretett panaszkodni. 1959 óta műszaki anyagbeszerzőként dolgozik. Véleménye szerint ez a munkakör elsősorban udvariasságot, kitartást igényel. — Sajnos, hiánycikkekkel mindig kell számolni — jegyezte meg, amikor a munkájáról kérdeztem. — Előfordulhat az is, hogy nem tudok azonnal küldeni az áruért, és másnap már nem kapjuk meg. Ilyenkor sem veszthetem el a fejem. Váratlan események is előfordulhatnak. Például eltörik egy gép, és a kijavításához alkatrészt kell keríteni, mégpedig azonnal. Nálunk nem lehet mindent előre megtervezni. Mióta a Ricó Kötszerművekben dolgozik, részt vállal a szakszervezeti munkából is. 1962-től tagja a számvizsgáló bizottságnak. 1971-ben a szakszervezeti bizottság gazdasági felelősének választották. Nem könnyen vállalta, mert számításba vette, hogy munkaideje egy részét házon kívül tölti. Mégis, azért mondott igent, mert tudta, hogy nagy szükség van rá. Az előző szb-titkár sokat betegeskedett, akkor fokozott önállóságra kényszerült. Mindenki ismeri, könynyen szót ért a bizalmikkal. Szeret az emberekkel foglalkozni. Sokan megkeresik a nyugdíjasok közül is, pedig nem tőle kapják a bélyeget. Régi ismerősök jönnek, akiknek jólesik vele szót váltani. Amikor betegségről, gondokról hall, a segély ügyében is intézkedik. Tagkönyvcserénél, beszámoló készítésénél hazaviszi a munkát. A férje megértő, gyermekei már felnőttek. A lánya üzemmérnök, két kisgyermeket nevel. Évekkel ezelőtt válogatott tornász volt. A fia katona, ő is elsőosztályú sportoló. Gáli Mihályné büszke lehet a családjára. Nemrég nagy öröm érte, amikor elnyerte a Szakszervezeti munkáért kitüntetés ezüst fokozatát. — Boldog voltam — mondta —, amikor megkaptam a kitüntetést, mert ez elismerése a munkámnak. A legjobb talán az volt, hogy éreztem, a munkatársaim együtt örültek velem . .. Nem formaságból gratuláltak. GÁL JUDIT Gáli Mihályné Mire e sorok megjelennek, Kovács Jenőné szövőgépeit már más kezeli. A Lenfonó és Szövőipari Vállalat Győri Lenszövőgyárának szövőnője december elseje óta nyugdíjas. Otthon kerestük fel. Huszonhat évet töltött három műszakban a gyár szövödéjében. Hogyan telt el ez a huszonhat esztendő? — Szinte észre sem vettem — mondta. — Csak dolgoztam, szerettem a munkámat. Férjemmel felneveltük a két fiúnkat. A munkában észre sem vettem, hogy elteltek az évek. Korkedvezménnyel már tavaly eljöhettem volna, de akkor nem tudtam megválni a gyártól, a szövődétől, a munkatársaktól, így, egy évet még „ráhúztam”... A lakás nyugalmat árasztott. Jó ízléssel, móddal berendezett. Itt beszélgettünk. Kovács Jenőné szavai fölidézték a huszonhat munkás esztendő örömeit, gondjait, s rákanyarodott a sírő a megbecsülésre. A szálak, fonalak igazításához, a gép karjainak beállításához szokott ujjak okleveleket, kitüntetéseket simogattak. Az első elismerés, az első oklevél 1954-ből való. Aztán nyolc piros dobozka, bennük a nyolc Kiváló Dolgozó kitüntetés, melyeket a Könnyűipar Kiváló Dolgozója kitüntetés követ. És a legfrissebb, mely Kovács Jenőné egész munkásságát megkoronázta: a Szakszervezeti Munkáért kitüntető jelvény arany fokozata. — Az idén november hetedikére kaptam. Ennél nagyobb ajándékot, szebb elismerést nem tudtam volna elképzelni. Ha idehaza vagyok, sokszor azon veszem magam észre, hogy a vitrinhez lépek, már kezemben is a kitüntetés, és csak nézem. Úgy érzem, ezzel a legtöbbet kaptam társadalmi munkásságomért. Nem tudom, hányan mondhatják el, hogy huszonhat munkás esztendőből az utóbbi tizenhat évben szakszervezeti bizalmiak voltak. Kovács Jenőné elmondhatja: a Győri Lenszövőgyár szövödéjében tizenhat esztendeig huszonegy szakszervezeti tagtársának volt a bizalmija. Ahogy megkérdeztem: — A bizalmi feladatai közül melyiket végezte a legszívesebben, a legnagyobb készséggel? — rácsodálkozott a kérdésre: — Hát melyiket? Mindegyiket egyformán szerettem. Jó volt intézni a segélyügyeket, szétosztani a tüzelőutalványokat, szervezni az üdültetést. Tudtam, hogy hasznosat cselekszem az emberekért. S ha beteget látogattunk, örültem, hogy jólesett a betegnek a szakszervezet figyelme. Úgy éreztem akkor, hogy gyógyulásához is hozzájárultunk a látogatással. Beszélgetés közben az asztalon rendezgette a kitüntetéseket, s egy kis szünet után így folytatta: — Sokan húzódoznak a bélyegek szétosztásától. Én azt is úgy tettem, mint a legfontosabb szakszervezeti munkát. A bélyegek osztásáig mindig megjelent a TEXTILMUNKÁS. Fogtam az újságokat, a bélyegeket és ment minden a maga rendjén. — És van, aki átvette a „stafétabotot”? — Míg dolgoztam, gondoskodtam, hogy legyen utódom. Az utóbbi időben Solymosi Gyulánéval együtt végeztem a bizalmi munkát. Ő váltott fel, és nyugodt vagyok, hogy nem lesz zökkenő a csoportomban. Egy kicsit irigylem is, hiszen bővülnek a bizalmi jogai, jobban, szebben lehet végezni ezután a szakszervezeti munkát. Majd arról beszélt, hogy hiányzik a szövődé, idehaza még alig találja a helyét. Szinte naponta bemegy a gyárba, s felajánlotta, ha hiányzik a szövőkéz, hívják, bármikor örömmel megy. — Jövőre aztán itthon is lesz több foglalatosságom, unokát várunk. Akkor majd könnyebb lesz... PÉK IMRE Bizalmi volt tizenhat évig Kovács Jenőné A tanácskozások idején! A szocialista vezetőinek véleménye -------------------------------------------------------------------------------------A PTM lindai gyárában A gyárakban ezekben a hetekben zajlanak a szocialista brigádvezetők tanácskozásai, melyeket rövid időn belül a vállalati értekezletek követnek. A küldöttek lázasan készülődnek, magukban fogalmazzák, vagy papírra is vetik gondolataikat — mit is mondanak majd el a vállalati tanácskozáson? Ötleteket, javaslatokat, értékes „muníciót” kapnak brigádjuk valamennyi tagjától. A Pamuttextilművek budai V. I. számú gyárából a brigádvezetők vállalati tanácskozására hét brigádvezetőt jelölt küldöttnek a gyári kollektíva. Közülük hárommal beszélgettünk arról, hogy miről is szeretnének szólni a tanácskozáson? Hárman sokféle mondanivalót fogalmaztak meg, de a beszélgetés során vissza-visszatérő téma volt a gyárban jelenleg is folyó rekonstrukció. A gyári kollektíva, s a szocialista brigádok munkáját ma nemcsak a háromműszakos munkabeosztás, a profil esetleges változásai, vagy a fluktuáció nehezíti. Gondot jelent az, hogy munkaidő alatt folynak az építkezések, érkeznek a BD és textila gépek, s a pneumatikus szövőgépek. Ezek a későbbiek során, igaz, megkönnyítik, korszerűvé teszik a termelést, de ma sok zavart okoznak és nehezítik a termelő munkát. Dénes Zoltánná, a szövődés Tyereskova ezüstkoszorús szocialista brigád vezetője- Brigádjával a befűzőben dolgozik. — Készülök a vállalati tanácskozásra — kezdte Dénes Zoltánná. — Szeretném elmondani tapasztalataimat. Ahhoz, hogy egy kis közösség, egy szocialista brigád összeszokjon, jó munkát végezzen, s eredményt is elérjen, több év kell. Mi négy év után jutottunk el addig, hogy munkánkkal a szakszervezeti bizottság, a gyárvezetés és mi magunk is elégedettek ..lehessünk.. Annyiból szerencsés a helyzetünk, hogy egy területen dolgozunk, s állandó délelőttös műszakban. Az idei évre célul tűztük ki a „Vállalat legjobb brigádja” cím elérését. Talán nem hiába igyekeztünk, s végeztünk jó munkát. Jezsó László, a szövődes bronzikoszorús Petőfi szocialista brigád vezetője: — A gyárvezetés mindig számíthat a szocialista brigádok munkájára. Legyen az napi feladat, vagy munkaidőn túli társadalmi munka. Szeretnénk viszont kérni, hogy gazdasági vezetőink időben, s előre szóljanak nekünk, hogy mi az a feladat, amit el kell végeznünk. Néhány óra alatt nehéz társadalmi munkára, vagy egy rendkívüli feladat elvégzésére munkatársakat toborozni, hiszen többségük családos és vidékről bejáró dolgozó. Ha egykét nappal előbb kapunk jelzést, még van idő a családdal megbeszélni, egyeztetni a tennivalókat. Üzemrészünk, a szövődé nagy változások előtt áll, s az elmúlt években is sok változáson ment keresztül. Ez akadályozta a brigád folyamatos munkáját, mert a brigádtagok a szélrózsa minden irányába — az új és a régi szövődébe — szóródtak szét. Ennek ellenére mi is megpályáztuk a Vállalat legjobb brigádja címet. A Verseny bronzkoszorús szocialista brigádvezetője, Fegyver Anna. Brigádja a gyűrűsfonodában dolgozik, e hetekben bizony mostoha körülmények között. — Mindennapi munkánk nem zökkenőmentes — mondta. — A rekonstrukció ma még negatív hatását a „bőrünkön” érezzük. Ugyanis hézagos a tető és nem kielégítő a klímaberendezés. Termelési eredményünk így az időjárástól is függ. Növekszik a szakadásszám, romlik a minőségi és mennyiségi teljesítményünk. Szeretnénk, ha minél előbb elhárulnának ezek az akadályok. Brigádom tagjait az is érdekli, hogy milyen gépek kerülnek a fonodába, illetve, ki, milyen gépet kezel majd a rekonstrukció után. A három brigádvezető kis közösségük nevében mondta el, hogy miről is számolnak majd be, mit tesznek szóvá a vállalati tanácskozáson. Bizonyos, hogy észrevételekben, kérésekben, javaslatokban nem lesz hiány. S mindez hasznos segítséget ad a vállalati kollektíva további eredményes munkájához. (B. K.) TEXTILÍÍITIKÁS 1977. JANUÁR 3 Az MSV Adria Selyemszövőgyárban A Magyar Selyemipar Vállalat Adria Selyemszövőgyárában, amikor ott jártam, még nem zajlott le a szocialista brigádvezetők tanácskozása. A készülődés heteiben, érthetően, sokakat foglalkoztattak a brigádmozgalom kérdései. Tizenhárom szocialista brigád tanul a gyárban, ebből kilenc a szövődében. Régi, mechanikai szövőgépeken dolgoznak, néha tréfásan matuzsálemnek becézik a harmincas évekből származó gépeket. Itt még várat magára a rekonstrukció. Mozgalmas brigádélet Kis gyár az Adria. Mindössze háromszázhúsz dolgozója van. Erősen megérzik, ha hosszabb-rövidebb időre meg kell válni valakitől. Tavaly például huszonheten mentek szülési szabadságra. Ez a létszámnak csaknem tíz százaléka. A brigádélet a nehézségek ellenére is mozgalmas. A termelési eredményeket havonta, a brigádokat évente kétszer értékelik. A munkafegyelem, a társadalmi munka, a kulturális vállalás, és a DH-rendszerre vonatkozó javaslat is erősen számít az értékelésnél Idén felújították a korábban jól bevált patronálási rendszert. Minden brigádot egy-egy gazdasági, vagy műszaki vezető segít. A patrónust a brigádok választják ki maguknak. Olyan még nem fordult elő, hogy valaki viszszautasította volna a kérésüket. • A gyár egyik büszkesége a Hámán Kató aranykoszorús brigád a befűzőben. Ez a kollektíva a Selyemipar Kiváló Brigádja címet is elnyerte már. Vezetője Bicskei Péterné, húsz esztendeje dolgozik az Adriában. Egy jó tanács — Milyen tanácsot tudna adni az újabb brigádoknak? — Nálunk sok törzsgárdatag van. A hoszszú évek közös munkája során erősen összeszoktunk. Másképp sokkal kevesebb lenne, mert párban dolgozunk. Az adogatónak fel kell venni a fűzőnő munkatempóját. — Hat hónap a betanulási idő, és utána bizony még mindig csak kezdőnek számít az ember. Ez már ilyen mesterség. Tudjuk, hogy fontos a munkánk, mert hiába van henger, ha nincs aki fűzze ... Adott esetben pedig a szövődé gyors átállása is tőlünk függ — mondta Bicskei Péterné, majd így folytatta: — Igyekszünk, hogy együtt maradjon a mi kis közösségünk. Szerintem ez nagyon fontos a brigádéletben. Az összehangoltság, hogy szinte már egymás gondolatát is kitaláljuk. Tartjuk a kapcsolatot a gyermekgondozási szabadságon levő édesanyákkal is, akik biztosak lehetnek abban, hogy visszavárjuk őket. A gyár nevét viselő Adria zöldkoszorús brigádnak Pálinkás Márta a vezetője, aki most végzi a vegyipari szakközépiskolát. A brigád tagjai szövőnők, váltott műszakban dolgoznak. Több gépet kezelnek — Bizony, nem könnyű dolog az összhangot megteremteni, és együtt tartani a brigádot — mondta Pálinkás Márta, aki egyike a legfiatalabb brigádvezetőknek a gyárban. — Mire betanul valaki, már elmegy szülési, gyermekgondozási szabadságra, és ha jön egy új kislány, mindent elölről kell kezdeni... Ilyenkor néha egy kicsit elveszítjük a kedvünket. Beszélgetésünk tanúja volt Vadász György, a szövődé gyártásvezetője, a brigád patrónusa. Véleménye szerint elkeseredésre semmi okuk. Legutóbb például, nehéz helyzetben ez a brigád több gép kezelésének vállalásával értékes segítséget nyújtott a gyárnak. Pálinkás Márta tíz gépet kezelt nyolc helyett, és hasonlóképpen dolgoztak a többiek is. A gazdasági vezetők tudják, hogy a brigádmozgalom olyan erő, amelyre minden körülmények között lehet számítani. (G. J.)