Textilmunkás, 1978 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1978-01-01 / 1. szám
TürriuirxKis | ,ANWut 2 KI MIT VÁR (ÉS AD) AZ ÚJ ESZTENDŐBEN? Székesfehérvárott, a központi vezetőségünk tagja: Magyar János Energetikus. Tekintélyt parancsoló munkakör. Így, talán érthető: idősebb szakembert képzeltem beszélgetőpartnernek. Meglepődtem hát, amikor a találkozóra egy 27 éves fiatalember érkezett: Magyar János, a Pamuttextilművek székesfehérvári gyárának energetikusa. S nemcsak szakképzettségén belül került ilyen felelős posztra, de munkatársai bizalmából tagja az üzemi szakszervezeti bizottságnak, a vállalati szakszervezeti tanácsnak, és 1975 őszétől szakszervezetünk központi vezetőségének is. Amikor azt kérdeztem, hogy munkahelyén és a magánéletben mit vár az 1978-as esztendőtől , Magyar János először a múltról, eddigi feladatairól beszélt. Arról, hogy 1968-ban került a Pamuttextilművekhez villanyszerelő szakmunkás-bizonyítvánnyal. Folytonos tanulásának eredménye, hogy később technikus, majd most két éve pedig energetikus. A csendes szavú fiatalembert hamar szívükbe zárták munkatársai. Mert, csakhamar kiderült: tud szószólója is lenni a közösségnek ... — Ez az a közel tízesztendős múlt, amely meghatározza az 1978-as évemet is — mondja Magyar János. — Hogy mit várok az új esztendőtől? Sok mindent. De egyik sem olyan mesebeli kívánság, amit a jó tündér teljesít. A javát nekem kell megvalósítanom, természetesen a munkatársaimmal együtt. — Tehát, mit kíván Magyar János, az energetikus? — A kikészítőgyárban többnyire hőenergiával dolgozunk. Biztosítanunk kell a gőz-, a villamos energiát, és a szükséges vízmennyiséget. Ez utóbbi érdekében jelenleg patronálom a villanyszerelők csoportvezetőjét, aki most ismerkedik a munkaterületével... Az új esztendőben szeretném, ha minél kevesebb üzemzavar lenne. A gyárunk igen tisztes korú 1836-ban alapították. Megérett a rekonstrukcióra. Már befejeződött a fehérítő üzemrész tetőcseréje, amit folyamatos termelés mellett kellett elvégezni. A festődében 1978-ban új, folyamatosan üzemelő festőgépsor felállítására kerül sor. Ez nagy feladatot jelent nekünk, elektromos szakembereknek is. — S mi a második kívánsága Magyar Jánosnak, mint a szakszervezeti tisztségek viselőjének? — Inkább, kívánság csokorról beszéljünk — alkudozik Magyar János. — Hiszen a rekonstrukció hatását majd csak hónapokkal, évekkel később, élvezzük. Addig pedig nagy lesz a „felfordulás”, a szerelésekkel együttjáró látszólagos összevisszaság. S ami tény: átmenetileg valóban rosszabb, nehezebb körülmények között készülnek majd a gyár híres termékei, többek között a frottír és a kordbársony. Nekünk, a szakszervezeti mozgalomban dolgozó embereiknek, együtt kell segíteni a gyárban a felmerülő gondok megoldását, és kérni munkatársaink türelmét, megértését. Az elmúlt esztendőben sokat foglalkoztunk a szakszervezeti bizalmiak jog- és hatáskörének bővülésével. Szeretnénk, ha az új esztendőben jó eredményeket hozna a bizalmiak oktatása, és tovább bővülne látókörük ... Nekem, mint központi vezetőségi tagnak is van feladatom: szeretnék majd aktívabb résztvevője lenni a testületi üléseknek. A központi vezetőség mellett működő szerkesztő bizottság rendszeres tevékenységében — úgy érzem — már sikerült megtalálnom a helyemet. Ami további feladatot jelent számomra: igyekszem majd a központi vezetőségi ülések munkájába is olyan aktívan bekapcsolódni, hogy ott is megfelelően tudjam képviselni a Pamuttextilművekben dolgozó szervezett munkásokat... — Akkor most, nézzük a harmadik kívánságot: a magánemberét. — Mit is kívánjak? A legfontosabb az egészség. Feleségem nemrégiben tért vissza a gyermekgondozási szabadságról. Két kislányunk van; az egyik három, a másik négy és fél éves. Tehát, mindketten óvodások. Családi házban lakunk, akad munka a háztartásban, és a kertben is. Szeretnénk az idén a Balatonnál tölteni a nyári szabadságot. És ősszel — úgy gondolom folytatom tovább a tanulást —, ha sikerül, nekivágok az energetikus szaktanfolyamnak is ... A halkszavú fiatalember elmereng. Azon gondolkodik, vajon valamennyi elképzelése megvalósul-e majd egy év alatt? Bizonyára. Erre a biztosíték: szorgalma, szakma- és emberszeretete. BANGHA KATALIN A TMTE főtitkárhelyettese, Selmeci Istvánná TMTE — ez a négy betű megszokott rövidítés a szakemberek körében. A Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesület a szakmájukat szerető, a mánál előbbre látó, érdeklődő és vitatkozó textil- és ruházati ipari dolgozók, vezetők, közgazdászok, mérnökök fóruma. Már lassan harminc esztendeje, 1948- ban alakult ez az egyesület, akkor néhány száz résztvevővel. Ma csaknem nyolcezer tagot számlálnak, s minden vállalatnál igyekeznek kialakítani a tagcsoportot. Mindezeket Selmeci Istvánnétól, a TMTE főtitkárhelyettesétől hallom, aki maga is „textiles” szakember, s aki immár negyedszázada tölti be ezt a tisztséget. A TMTE működésének módjait így ismerteti: — Izgalmas viták, kisebb és nagyobb ankétok zajlanak le megszabott témákban, s ezeken nagyon gyakran hallunk őszinte, szókimondó véleményeket. Az embereket itt nem köti a beosztás — amelyben a hivatalos álláspontot kell képviselniük —, hanem elmondják esetleges ellentmondó nézeteiket is. Munkánkban együttműködünk a Textil- és Ruhaipari Dolgozók Szakszervezetével, évente kétszer — márciusban és októberben — műszaki hónapot tartunk. Ez azt jelenti, hogy ebben a két hónapban különösen sok üzemben tartunk előadásokat, ankétokat. A TMTE működéséhez szorosan hozzátartoznak nemzetközi kapcsolatai. Ezek nagyon széles körűek és sok tekintetben — a szocialista országok között — egyedülállóak. A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének (MTESZ) — amelynek tagegyesülete a TMTE — keretmegállapodása van a szocialista országok hasonló szervezeteivel, s ennek értelmében előadókkal és küldöttekkel különböző konferenciákon vesznek részt egymás országaiban. Ezenkívül kétoldalú megállapodások is vannak, tavaly kötöttek ilyet, például a lengyel testvérszervezettel. Elhatározták, hogy évente közös konferenciát tartanak Lengyelországban és hazánkban, most legközelebb az új rendszerű szövőgépek — főként az SZTE-k — tapasztalatai kerülnek napirendre. A nem szocialista országokkal tartott kapcsolatok közül legfontosabbak: a TMTE tagja a Kolonista Egyesületek Nemzetközi Szövetségének — egyedül az európai szocialista országok közül —, s ennek a konferenciáját legközelebb éppen hazánkban tartják. Hasonló jelentőséggel bír, hogy az egyesület tagja a kötő-hurkoló szakemberek nemzetközi szövetségének is, s az angol textilipari egyesülettel szintén nagyon jó együttműködést építettek ki. — A TMTE cselekvési programja az 1978— 80-as időszakban nagyon gazdag — mondja a főtitkárhelyettes. —A textil- és textilruházati ipar ötödik ötéves tervének gerince a rekonstrukciós program második ütemének végrehajtása. .Ebből következően az egyesület alapvető feladatának tartja e program végrehajtásának társadalmi segítését. Ez magába foglalja a rekonstrukció során felmerülő műszaki nehézségek megoldásában való közreműködést, a gyártmánykorszerűsítést, az iparban dolgozók szakmai műveltségének emelését, tartalmazza az egyesültnek a közművelődési törvényből adódó feladatait, a textiliparban dolgozó értelmiség minél szélesebb körű bevonását az egyesületi munkába. Selmeci Istvánné ezzel kapcsolatban külön kiemeli: " Az egyesület munkájában igyekszünk tovább erősíteni a vitafórum jelleget, mert ez teszi lehetővé az azonos érdeklődésű szakemberek tapasztalatcseréjét, s ugyanakkor azt is, hogy az egyesület, mint társadalmi szervezet, a javaslataival hozzájáruljon az ipar előtt álló feladatok végrehajtásához. Tovább erősítjük kapcsolatainkat a megyei szervezetekkel, s szinte az egyesület megalakulása óta külön foglalkozunk a fiatalokkal. A már hagyományos Kőszegi Ifjúsági Napokat a jövőben úgy kívánjuk megrendezni, hogy ne csak az ipar vezetői tájékoztassák a fiatalokat, hanem egyben a fórumon lehetőséget teremtsünk a fiatal szakembereknek is: üzemi kutatási és fejlesztési eredményeik ismertetésére . .. RÁCZ JUDIT A PFV Nagyatádi Cérnagyárában: Három fiatal A Pamutfonó Vállalat Nagyatádi Cérnagyárában 1977. augusztus 20-án elkészült az új modern üzemrész, összesen 146 millió forintot költöttek a beruházásra. A patyolat tisztaságú termekben három műszakban dolgoznak, s lényegesen termelékenyebben, mint a régi munkahelyen, aminek területén most a cérnázót fogják fejleszteni. Három fiatalt kérdeztünk meg: ki, mit vár az 1978-as évtől, és ki, mit ad az új esztendőben? Molnár Imre nyolcadik éve dolgozik a gyárban, mint üzemlakatos a kiszerelő részlegben. — Munkámat nagyon szeretem. Fő feladatunk a géppark folyamatos üzemeltetése. Ez nem könnyű, hiszen majdnem minden gép másmilyen. Ezeket a berendezéseket akkor ismertük meg, amikor a külföldi szakemberek, itt a helyszínen, összeszerelték... Ami a terveimet illeti, úgy érzem, az egy kicsit összefügg a munkámmal is: szeretnék ugyanis 1978-ben beiratkozni a szakmunkások szakközépiskolájába... Az érettségire mindenképpen szükségem van, mert tovább akarok tanulni. A gyárban megígérték: támogatni fognak... " Stróber Klára, vegyipari szakközépiskolai végzettségével, a minőséget ellenőrző osztályon végzi feladatát. Mielőtt ide került, mind a három üzemrészben dolgozott, így, módjában volt, hogy megismerje a gyártástechnológiai folyamatot. — Ez mindenképpen nagy hasznomra volt. Hiszen elmondhatom, hogy nemcsak a termelési folyamattal ismerkedhettem fő meg, hanem a három üzemrészben dolgozó emberekkel is. S akikkel akkor együtt dolgoztam, azok bizalommal fogadnak. Megértették: a minőségellenőr célja, hogy csak kifogástalan termékek kerüljenek ki a kezünk alól... Amikor ide a gyárba jöttem, még nem volt határozott elképzelésem: mit is fogok a jövőben csinálni? De nem kellett hozzá sok idő, és megszerettem a munkát. Jó légkör, kedves munkatársak fogadtak, és csakhamar bizalmat szavaztak nekem a vezetőim is. Éppen ezért, a továbbtanulásról sem mondtam le. Szeretnék felvételizni a Könnyűipari Műszaki Főiskolán. A minimális célom pedig a technikusi minősítés megszerzése... Terveim eléréséhez minden segítséget megígértek a munkahelyemen, amit azzal szeretnék meghálálni, hogy a főiskolán tanultakat majd itt akarom kamatoztatni... A nagyatádi gyárban dolgozók úgy érzik, gondjaik megoldásához — a lehetőségekhez képest — minden támogatást megkapnak. Példaként említették, hogy a Nagyatádon épülő 36 munkáslakás közül tizenkettőbe 1978 márciusában a gyár dolgozói költöznek majd be... S mi több: a kedvezménnyel épülő lakások új tulajdonosainak kamatmentes kölcsön felvételét nem kötötték ahhoz, hogy a dolgozó több évre lekösse magát a gyárhoz. Ugyanis, itt Nagyatádon hisznek abban a gyár vezetői, hogy a személyenkénti — közel 40 ezer forint — támogatást, valóban olyannak adják, aki arraérdemes. TORNAI PÉTER Őrségváltás előtt. A KISZ-titkár Panker Sándor, a PNYV Szegedi Textilművek KISZ-bizottságának titkára: — Nem kis feladat vár rám az új esztendőben, újból pályát kell választanom — ezzel kezdi a beszélgetést Panker Sándor. — Harminchárom éves vagyok, kiöregedtem a KISZ-ből, el kell tehát döntenem: mit csinálok a jövőben? A következő választáson, 1978. májusában elbúcsúzom a KISZ-vezetői munkától. Így, most akár leltárt is készíthetek. Tizennégy éve, 1963. óta dolgozom a gyárban, textiltechnikumi végzettséggel voltam szövődes művezető, aztán gépellenőr, 1971-ben egyéves pártiskolát végeztem, s ezt követően megválasztottak a KISZ-bizottság titkárának. S végül, 1975-ben elvégeztem a marxista esti egyetemen a szakosítót is. — Tehát, hat évvel ezelőtt felcserélte a gazdasági munkát politikai tevékenységre. Megbánta-e? — Erről szó sincs! Igaz, kisebb a fizetésem, mint a termelést közvetlenül irányító vezetőknek, de ennek ellentéteként rengeteget tanulhattam az utóbbi években, s a tanultakat életem további részében is hasznosítani tudom majd. Olyan új munkakört szeretnék, ahol továbbra is „élő”, mindennapi kapcsolatom lehet az emberekkel. Erre ígéretet is kaptam... — Milyennek ítéli meg a KISZ szerepét a gyár életében? — Még az elődeim jó munkájának eredményeként, tekintélye van a KISZ-nek, partnerként kezelik a gazdasági és a politikai vezetők. A KISZ nemcsak az 582 ifjúkommunistát, de a gyár dolgozóinak a felét is képviseli, hiszen a létszám ötven százaléka fiatal. A vezetők adnak a KISZ véleményére, s el is várják, hogy minden alkalommal, a fiatalokat képviselve, felelősséggel véleményt nyilvánítsunk. — Mi az, amire a legbüszkébb? ■— A KISZ-munkánkban talán a legeredményesebben az ifjúsági versenymozgalmat szervezzük, immár egy évtizede. A célunk, hogy a fiatalokat ösztönözzük a szakmai és a politikai ismereteik folyamatos bővítésére. Ennek erkölcsi, tudati hatása nagyon jelentős, és a gazdasági eredménye is felbecsülhetetlen. A gépét jól ismerő, annak hibáit gyorsan észlelő szövőnő például felbecsülhetetlen értéket jelent a napi termelésben! Mi az ilyen értékek gyarapítására törekszünk. Évente 100—120 fiatal (húsz százalékuk KISZ-en kívüli) jelenetkezett a Szakma Ifjú Mestere, a Kiváló Ifjú Szakmunkás és a Kiváló Ijú Munkás versenyfelhívásunkra, s általában minden ötödik eleget tett a szigorú követelményeknek. Tavaly, számunkra is kellemes meglepetés volt, hogy a 118 jelentkezőnek több mint fele, vagyis 74 fiatal elnyerte valamelyik címet. — Talán, a követelményeket csökkentették? — Nem! A feladatok változatlanul nehezek voltak, csak éppen előzetesen kaptak több segítséget a fiatalok. Az üzemvezetők ugyanis ezúttal a fiatal műszakiakat megkérték, patronálják a versenyben résztvevőket. Ők, a kérésnek eleget tettek: három hetenként szakmai konzultációkat tartottak ... A tavalyi versenynek nagy visszhangja volt a gyárban, ennek köszönhető, hogy az újabban meghirdetett „kiválóak” mozgalmára rekordszámban jelentkeztek a fiatalok: 170-en kísérlik meg elnyerni a címeket, így hát — úgy gondolom —, szép kollektív sikerrel búcsúzhatom... — S lesz-e megfelelő utód a titkári poszton? — Nyugodt lelkiismerettel mondhatom: igen. Tudatosan készültünk ugyanis a váltásra ... Jelenleg három olyan jelöltünk is van, akik közül bármelyiket választja a tagság, nem kell majd csalódnia. Mindhárman munkáslányok, kettő közülük gép mellett dolgozik. A politikai végzettségük megfelelő: ketten a marxista esti egyetemet is elvégezték, a harmadik pedig a pártiskolát. Minden adva van hát ahhoz, hogy jó vezetője legyen a gyári KISZ-szervezetnek az új esztendő"-"" ... DR. REIGL ENDRE . — Horváth Erzsébet tavaly lépett ki az általános iskola nyolcadik osztályának padsoraiból. Óvónőképzőbe jelentkezett, de helyhiány miatt a felvételét elutasították. — Nem emlékszem már pontosan, hogy ki is javasolta: jelentkezzem ide a gyárba. Hogy megfogadtam a jó tanácsot — nem bántam meg. Az a szeretet, ahogy fogadtak, az nagyon jólesett. Az üzemi orvos javaslatára a délelőtti műszakban (csomagolóként) csak napi hat órát kell dolgoznom. Koromra való tekintettel, ma még nagyon könnyű munkát végzek. Persze, azért — mert érdekel —, már megismerkedtem majdnem mindegyik munkaterülettel. De ma még nem tudom pontosan eldönteni, hogy melyiket is fogom választani... A legnagyobb bánatom, hogy itt a gyárban előforduló szakmákat, a szakmunkásképző intézetekben nem tanítják, így nálunk, a legtöbb dolgozónak csak a „betanított munkás” bejegyzés szerepel a munkakönyvében ... A továbbtanulásra azért így is gondoltam. Megszerettem a gyárat, és elhatároztam: itt fogok maradni... Hiszen a munkatársaim nagyon kedvesek, főleg a fiatalok. Már többször is meghívtak a KISZ- gyűlésre, és a csoportos rendezvényeikre, meg a társadalmi munkákra is magukkal vittek. Ebben az új esztendőben szeretnék én is KISZ-tag lenni.