Textilmunkás, 1981 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1981-01-01 / 1. szám

TEXTILMUNKAS 2 (Folytatás: az 1. oldalról) 2. A szocialista munkaverseny-mozgalom jelentős eredményei ez ideig is komoly gazdasági tényezőként jelentek meg a vállalatok gazdálkodásában. A továbblépés érdekében szükség van a szocialista munkaverseny és brigádmozgalom elismerési rendszerének felülvizsgálatára, mely mind az egységes követelményrendszerre, mind a kapcsolódó anyagi, erkölcsi elismerésre értendő. 3. Az élet- és munkakörülmények hatékony kézben tartása érdekében szükséges, hogy a szakszervezeti mozgalom rendelkezzen önálló bér-, jövedelem- és életszínvonalkoncepcióval. Becsüljék egymás munkáját ALBERT ÉVA kötőnő, bizalmi (Hódmezővásárhelyi Divatkötöttárugyár). A HÓDIKÖT több mint négyezer tagú kollektívájának életére hatóan a szakszervezet munkájában az elmúlt időszakban meghatározóvá vált a termelést, gazdálkodást segítő tevékenység, melynek nagyon lényeges három fő tényezője: az ember, a gép és az anyag. A termelést segítő szakszervezeti munka bonyolult, állandóan változó, ezért nagyon fontos, hogy tervszerűség jellemezze. Vállalatunknál ennek jól kialakult rendszere van. Részt veszünk a tervek előkészítésében, végrehajtásában és ellenőrzésében. Mindebből oroszlánrészt vállalnak a szakszervezeti bizalmiak. A gyakorlat alapján bizalmi társaimmal együtt fontosnak tartjuk, hogy a testületi ülésre kerülő vállalati szintű tervjavaslatokhoz széles körben gyűjtsünk információt. Előzetesen kérjük ki dolgozótársaink véleményét, és azokat továbbítsuk. Felelősségünk van abban, hogy a terv reális és végrehajtható legyen. Az indításnál nemcsak a feladatokkal, hanem a végrehajtáshoz szükséges pluszmunkákkal, a váratlan akadályokkal is számolni kell. A végrehajtást nehezíti a mi esetünkben például az anyaghiány, a késedelmes szállítás, és a rossz minőségű fonal. Komoly gondot jelent a termeléshez szükséges munkáskezek biztosítása is. Nálunk, a fizikai foglalkozásúak 80—85 százaléka dolgozó nő, többségük fiatal édesanya. Az anyasággal járó kötelezettségek is elég gyakran elszólítják dolgozóinkat a gépek mellől. A pótlásukról való gondoskodás legalább olyan gondot jelent a vezetőknek, mint az anyag biztosítása. A termelési feladatokat teljesíteni kell. Ez mindenki érdeke, ezért a bizalminak, s vele együtt a csoporttagoknak részt kell vállalnia a váratlanul felmerülő gondok enyhítésében, megoldásában. Ilyen esetben nem könnyű a bizalmi helyzete. Ideges a vezető és ideges a dolgozó. Gyors intézkedésekre van szükség. Az a helyes gyakorlat alakult ki a vállalatunknál, hogy a terület vezetője a döntése meghozatala előtt kikéri a bizalmiak véleményét, javaslatait, a megoldást illetően. I 1981. JANUAR A textilmunkások nevében... Nagyon fontos a dolgozók gyors és érdemi informálása a változásokról, és az ebből adódó személyre szóló feladatokról. Nálunk ez közös munka. Mindemellett a bizalminak arra is oda kell figyelni, hogy a váratlan események következményeként a dolgozók ne kerüljenek hátrányos helyzetbe. Gondolok itt a bérre, és a családdal szembeni kötelezettségre is. Például: nem minden édesanyától, dolgozótól lehet elvárni a műszakcserét, a túlmunkát, ismerve családi körülményeit, ilyen esetben a munkatársak megértését kell kérni, ami nem mindig könnyű feladat. A munka eredményessége, a nehézségek áthidalásának gyorsasága nagy részben attól függ, hogy milyen a művezető és a bizalmi kapcsolata. Saját példánkkal szeretném érzékeltetni, hogy nem könnyű feladat ez, de a termelés szempontjából elengedhetetlenül fontos. A negyedik és az ötödik ötéves tervidőszakban szinte teljes gépcserét hajtottunk végre az új, korszerű gépek beállítása, s ezek kezelése, karbantartása mindenki számára új feladatot jelentett, és teljes körű átképzést is igényelt. Ebben a sok irányú munkában a közvetlen gépes munkahelyeken ilyen feladatok megoldásában kellett a szakszervezetnek, illetve a bizalminak helytállnia, textilmunkásokra a jövőben is számíthatnak, támogatjuk a munkáshatalmat, és mint szakszervezet védjük a dolgozóink érdekeit. Az egészségügyi ellátás gondjai PAPP JÁNOSNÉ vszbtitkár (Váci Kötöttárugyár) : Örömmel számolhatok be arról, hogy a textiliparban, és ezen belül a Váci Kötöttárugyárban is folyamatosan és jelentősen fejlődött a dolgozók szociális ellátása, a biztonságos munkakörülmények kialakítása. E célokra öt év alatt 5,3 milliárd forintot fordított iparunk. Alapvető célkitűzésként szakszervezetünk az elért eredmények szintentartását határozta meg, természetesen nem mondva le a lehetőség szerinti fejlesztésről sem. Vállalatunk gyáregységeiben is korszerű termelőberendezésekkel biztosítottuk a színvonalas termelést, a jó munkakörülményeket. Nem ilyen egyértelmű azonban a szociális létesítmények fejlesztése. Az egészségügyi ellátás egy-egy beruházás esetében csak részben valósul meg. Ugyanis, az nincs kötelezően előírva, hogy az új létesítményekben üzemorvosi rendelőnek, betegszobának, üzemegészségügyi ellátásnak is kell lennie. Például, Jászapátiban a 400 dolgozót foglalkoztató konfekció üzemünkben — ahol 90 százalékban nők dolgoznak két műszakban —, a termelés korszerű feltételek biztosítva vannak, de nincs orvosi rendelő, egészségügyi szoba, nincs üzemi ebédlő és még egy kicsinyke helyiség sem, ahol a dolgozók összejöhetnének különböző rendezvények megtartására. A vállalat és szakszervezetünk minden erőfeszítése ellenére sem tudjuk magunk megoldani az ilyen gondokat. Nagy segítséget jelentene, ha felsőbb szinten szabályoznák az üzemegészségügyi ellátás normatíváit, a 300—400 dolgozót foglalkoztató egységek esetében is. falok között azonban jelenleg is sok olyan akad, aki csupán hat osztályt végzett. Ennek az egyik oka, hogy elnézőek a szülők, és elnéző a társadalom. Kérem a kongresszust, hívja fel a tanácsok figyelmét, hogy szerezzenek érvényt a tankötelezettség betartására. A gazdasági nehézségeink leküzdésének egyik feltétele a dolgozók tudati színvonalának javítása. Mindezt a szakszervezeti tisztségviselők is előmozdíthatják, példamutatással, a marxista etika és munkaerkölcs napi alkalmazásával, a becsületes munka, a szerénység gyakorlati felvállalásával. A szabolcsi textilprnkások hatezres kollektívájának nevében a vidéki ipartelepítés és a munkássá válás folyamatával kívánok foglalkozni. Az elmúlt években Szabolcs- Szatmár megye textilipara eredményesen és dinamikusan fejlődött. Tíz évvel ezelőtt a megye textiliparában az ipari foglalkoztatottak 1,3 százaléka foglalkozott, ma már közel tíz százaléka. Az elmúlt öt évben még jobban felgyorsult ez a folyamat, új üzemek létesültek: Demecserben a Magyar Gyapjúfonó- és Szövőgyár, Újfehértón a Gyapjúszövőgyár, Mátészalkán a BFK. Néhány üzemben pedig rekonstrukciót hajtottunk végre. A szabolcsi üzemek nagy része tehát még nem rendelkezik jelentősebb történelmi múlttal, de azt máris megállapíthatjuk, hogy könnyebb volt ezeket az üzemeket megtervezni, kivitelezni, mint munkástartalommal megtölteni. Olyan tevékenység ez a munkánkban, melynek eredményeit nem lehet számokkal, kimutatásokkal, grafikonokkal mérni. Tükröződik azonban már az önállóan gondolkodó, az egyre tudatosabban cselekvő fiatal munkásnemzedékünk tetteiben, véleményalkotásában, a társadalom és egymás iránt érzett felelősségükben. Megyénkben alapvető megoldásra váró feladat a fiatalokkal való folyamatos foglalkozás. A szervezett dolgozók 41 százaléka 30 éven aluli. Szabolcsban több szakma, így a textilipari is állandó és rendszeres kapcsolatot tart az általános iskolákkal. Üzemlátogatásokat szervezünk a pályaválasztás előtt álló fiatalok részére. Több szocialista brigád patronál iskolákat, a gyermekeket az üzemi kulturális rendezvényekre meghívják. Ez a munka tette lehetővé, hogy megyénkben a néhány éve még ismeretlen szövő, fonó, kötő-hurkoló szakma ma már nemcsak ismertté, hanem a kedvelt szakmák közé tartozik. A fokak nem szűntek meg KOVÁCS GYÖRGYNÉ fonó, bizalmi (Kőbányai Textilművek): Mint fonónő, immár tíz éve dolgozom három műszakban. Szeretem a munkámat, s szeretném a korkedvezményes nyugdíjat megérni. Mint ismeretes 1972-től a fonó- és a szövőszakma területén dolgozók korkedvezményes nyugdíjra jogosultak. Sokan felvetik, hogy amiért ez a kedvezmény bevezetésre került, azok az okok már megszűntek. Sajnos nem szűntek meg. Aki nem hiszi, az jöjjön hozzánk dolgozni, próbálja ki! Igaz, a rekonstrukcióval javultak a munkakörülmények, de a leterhelés tovább nőtt, csökkent a létszám, s növekedett a kezelt gépek száma. Ezért a fonó és szövőnők nevében kérem a kongresszust, erősítse meg továbbra is e határozat fenntartását mindaddig, amíg a feltételek valóban megérnek arra, hogy az egészségben már károsodás nem következik be. Jóleső érzéssel fogadtuk a Központi Bizottság legutóbbi ülésén elhangzott állásfoglalást, mely szerint a három műszakos üzemekben 1981. év közepétől a feltételek megteremtésével át lehet térni az ötnapos munkahétre. Dolgozóink elismeréssel nyilatkoznak arról, hogy a Textilipari Dolgozók Szakszervezetének XXV. kongresszusán elhangzott kérés visszhangra talált, érdemes volt elmondanunk, mert kormányunk odafigyelt. Mi úgy érezzük, hogy ez megbecsülést jelent. Részt vállalunk a feltételek megteremtésében, végrehajtásában, a mi munkáskollektívánk ezt biztosítja. Ránk. Elnéző a társadalom VARGA MIKLÓSNÉ szb-titkár (PNY) Kispesti Textilgyári: A textilipari dolgozók általános, szakmai és politikai felkészültségéről szólva elmondhatom: a marxista ismereteket elvben minden tisztségviselő tudja, de ezek alkalmazására a kapcsolatokban, a gyakorlatban már nem mindenki képes. Előfordul többeknél, hogy a fejében marxista rend uralkodik ugyan, de a tetteit a kispolgári életforma jellemzi. Az eredmények mellett változatlanul sok pótolnivaló van az általános iskola elvégzésében. Az alapműveltség hiánya kétes kimenetelűvé tesz minden szakmai, politikai felkészültséget, javítani szándékozó erőfeszítést. Jóllehet, a textilipari dolgozók alapképzettsége valamivel jobb az ipari átlagnál, de a fia Az őszinte szó jelentősége VARGA LAJOSNÉ vszbtitkár (Lenfonó és Szövőipari Vállalat.) A szakszervezeti mozgalomban nagyon fontos a tisztségviselők alkalmassága, felelősségtudata, a helyi konkrét feladatok és a reális lehetőségek ismerete, a szakszervezeti tagság gondjai iránti érzékenység, vagyis az úgynevezett ügyszeretet. Nem mindig figyelünk arra — legalábbis súlyának megfelelően —, hogy a családi környezet, az iskola, az előző munkahelyek, a baráti közösségek hatása végigkísérik az embert. Ezek felerősítő vagy visszahúzó hatása a gondolkodás, cselekvést jó vagy rossz irányba fordíthatja. Szakszervezeti mozgalmunk számára éppen ezért a legfontosabb nevelési terület a munkahely, a jó közösségek szervezése, alakítása. Eredményesebb lehet a munkánk, ha a közélet színterén a szakszervezeti csoportokon és a brigádokon belül meggyőző, jó munkahelyi légkör az uralkodó, mert a nevelő munka elsősorban nem az előadásokból, kultúrprogramokból áll, hanem az élet minden emberi megnyilvánulására, a napi cselekvésre irányul. Maguk a tisztségviselők is érzékelik, hogy a nevelőmunka közben maguk is formálódnak: egész magatartásuk, gondolkodásuk is változik, tudatosabb lesz a munkájuk. A neveléssel kapcsolatos feladatok végrehajtásában nagyon fontos az aktívák személyes példamutatása, a türelmes, következetes, meggyőző, érvelő, őszinte emberi szóra való támaszkodás. Szeretném kiemelni az őszinte szó jelentőségét, a szavak és tettek azonosságát, mert ha nyíltan elmondjuk gondjainkat, s mellette megteremtjük az érintett dolgozók érdekeltségét — együttértve az anyagi és erkölcsi érdekeltséget — akkor szívesebben vesznek részt a végrehajtásban, legyen az társadalmi vagy termelési feladat. Munkássá válás Szabolcsban SZABÓ IMRÉNÉ, szktitkár (Kender-Juta és Politextil nagyhalászi gyára). Hogyan tovább? Jobban! Lóránt Kálmánné vszb-titkár (Halasi Kötöttárugyár) : A textilipar egyik legfiatalabb vállalata a Halasi Kötöttárugyár a beszámolási időszak alatt létesült, alig ötéves. Korszerű gyár, magas szintű technikával, 1300 dolgozóval, és 26 éves átlagéletkorral. Új munkafogásokat kellett megtanulni, új munkatársakat, vezetőket, környezetet megszokni. Betanító tanfolyamokon és önképzéssel sajátították el az új ismereteket, szerezték meg a gyakorlatot egy olyan szakmában, melynek hagyományai a városban egyáltalán, a megyében is csak telephelyszinten volt korábban. Az üzemi demokrácia kiszélesítésének gátja, nogy dolgozóinknak közel az 50 százaléka tíz-ötven kilométeres körzetből naponta bejáró dolgozó. A jelen és a jövő feladata a gyermekgondozási szabadságon levő kismamák kal való kapcsolattartás, a munkába való visszatérésük megszervezése, segítése. A szakszervezet munkájának további javításában figyelmünket jobban a „hogyan tovább” kérdésre kell irányítanunk. Jobban gazdásnak kell lennünk az üzemi demokrácia erősítését szolgáló feladatok, intézkedések végrehajtásának. Krónikus létszámhiány CSŐRE ZOLTÁN művezető (Győri Textilipari Vállalat): A Rábatexben a IV. és V. ötéves tervben kicseréltük a kikészítőüzem teljes gépparkját, korszerűsítettük fonalfestő üzemünket, a legmodernebb felvető-, ívezős befűzőgépeket helyeztünk üzembe, automatizáltuk az egész szövődét, és jelentős beruházást hajtottunk végre a fonodában is. Technikai eszközeink fejlesztésével magas színvonalat értünk el, amit évről évre nagyobb hatékonysággal használtunk ki. Az a feladat áll ma a vállalat kollektívája előtt, hogy a beruházás adta lehetőségek kihasználását meggyorsítsuk. Ebben a munkában a textilipart leginkább sújtó létszámgond nehezíti helyzetünket, különösen a fonodában. De komoly nehézséget jelent a gépeket közvetlenül kiszolgáló műszaki személyzet hiánya és nem megfelelő képzettsége is. Ennek bizonyítására néhány adat. A szövődében 89 gépmesterből 49-nek van csak textilipari szakközépiskolai végzettsége. A gépszerelők, segédmesterek között ez az arány még rosszabb, 68 közül mindössze nyolcnak van textilipari szakközépiskolai végzettsége.Ugyanakkor húsznak, azaz csaknem egyharmad részüknek általános iskolai vagy még annál is kevesebb iskolai végzettsége van. Ezek, gyakorlatilag az utcáról a szövődébe csöppent emberek hivatottak arra, hogy a teljesen automatizált szövödénkben igényes, minden piacon versenyképes terméket állítsanak elő. Ez az állapot sajnos egyre rosszabb lesz, hiszen a nyugdíjba vonuló, vagy a vállalatnál tíz-tizenöt évi munkaviszony után kilépő szövőmestert nem tudják pótolni. Amikor a textilipar létszámgondjáról beszélünk, úgy érzem, feltétlen meg kell önmagunktól kérdezni: vajon mi az, ami egyáltalán vonzóvá teszi a textilipart, vajon miért is jöjjenek ide dolgozni az emberek? A három műszak? A helyenként fájdalomküszöb feletti zajszint, vagy ennek csökkentésére vattával, dugóval dolgozni egy életen keresztül? A 60—70 százalékos nedvességtartalom és az állandó por? Vagy az a tény, hogy a neurotikus megbetegedések aránya a textiliparban a legmagasabb? Vagy mindez ellenére az állami ipartól elmaradó bérek? Az utánpótlás biztosítása érdekében a textilipart népszerűsítő szélesebb propagandát kellene folytatni. Vannak az iparban csodálatosan szép dolgok, amikre igazán büszkék lehetünk. S a dolgozóinkkal, a nyugdíjasainkkal, a kismamáinkkal semmivel sem törődünk kevesebbet, mint bármely más iparágban. Ezt is mutassuk meg, mert ez is a textilipar!