Textilmunkás, 1981 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1981-01-01 / 1. szám
Mit vár az új Decemberben korán sötétedik. Délután négy órakor már csak a hó világít a gyárudvaron, meg az a halvány lény, ami a munkatermekből kiszűrődik. Hörcsin Mihálynét keresem, és a szövődében könnyen eligazítanak. Mindenki ismeri, mert több mint húsz esztendeje dolgozik a Magyar Gyapjúfonó és Szövőgyárban, amellett régi szakszervezeti bizalmi. Amikor a műhelyirodában leülünk, egy kicsit meglepődik. Nem várta ezt a kérdést, hogy most saját magáról beszéljen, arról, hogy mit remél az 1981-es esztendőtől? Azután mégis a közös ügyekkel kezdi: — Nekünk, itt a szövődében az a legfontosabb, hogy kiegyensúlyozottabb, szervezettebb legyen a munka. Az anyagellátás javult az utóbbi időben, de még mindig előfordulnak kihagyások. Ezzel is összefügg, hogy alacsonynak tartom a szövőik keresetét. Jobban mondva az alapfizetést, mert a műszakpótlék megemeli, de az már más kérdés. Én különben szívesen vállalom a váltott műszakot, mert megszoktam ezt az időbeosztást, de a többség nehezen bírja az éjszakázást. Szóval, úgy gondolom, hogy ezt a nehéz körülmények között, nagy zajban végzett munkát jobban meg kellene fizetni. — És a családjának, mit vár az új esztendőtől? — A szövők keresetéről beszéltem az előbb, és talán furcsa, ha nyomban utána mondom, de így igaz, hogy anyagiakban mi már nem akarunk különösebben gyarapodni. A férjem is textilmunkás, beosztással élünk, és megvan ami nekünk kell. Lakásunk a József Attila telepen, hétvégi telkünk meg házunk Tárnokon. Tizenkilenc éves lányunkat férjhez adtuk, és ha valami igazán fontos, most csak az, hogy békességben éljünk. Amikor elköszönünk egymástól, még arról beszél, hogy másnapra szabadságot vesz ki, mert vásárolni akar a lányával együtt, meleg cipőt, téli holmikat. Igaz, a lánya dolgozó nő már, és férjes asszony, de ma is éppen olyan fontos neki a mama ízlése, tanácsa, mint amikor még kisiskolás volt. Nagyon jó lenne, ha ez így maradna ezután is... (G. J.) A bizalmi A Lőrinci Szalag és Csipkegyárban találkoztam Varga Dezsőnével, aki hat esztendeje a szakszervezeti bizottság titkára. Két évtizeddel ezelőtt kezdte itt a munkát, méltán mondhatja magát törzsgárdatagnak. — Sajnos, egy kicsit elkésett a látogatással — tréfálkozik kedvesen, majd sorolja a tényeket. — Megszűnt ugyanis a szalaggyártás, a csipkeverő gépeink leszereléséhez is hozzáfogtak már a munkások. A hernádi mezőgazdasági termelőszövetkezet megvásárolta tőlünk a még működőképes 80 darab csipkeverő gépet. Nekik talán még kifizetődik a csipkekészítés. — Se szalag, se csipke. Akkor mit termel a gyár? — Jersey anyagokat kötünk, függönyöket, sálakat, gyermeknadrágokat készítünk. Az utóbbi években jelentős mértékű volt nálunk a rekonstrukció. Korszerű sík- és körkötő gépeket vásároltunk, és viszonylag rövid idő alatt sikerült végrehajtanunk a termékváltást is. Nem minden gond nélkül zajlott le az átszervezés, hiszen negyven csipkekészítő aszszonyt kellett átképeznünk, és a kötőüzembe helyeznünk. Az udvaron járva, vagy bepillantva az üzemekbe, azt látja a látogató, hogy még nem ért véget a rekonstrukció. — Valóban, folytatódik a korszerűsítés. A csipkeüzemet átépítjük, ezután kerül sor a szövőde régi gépeinek a kiselejtezésére. Helyükre cseh célgépek kerülnek. Ez újabb munkaerő-átcsoportosítást kíván majd. Nálunk talán azért nem okoz nagyobb nehézséget a termékszerkezet átalakítása, mert kis gyár a miénk, s így rugalmasabban tudunk alkalmazkodni a megváltozott követelményekhez. — Mondhatjuk, hogy mint a szakszervezeti bizottság titkárának a gyári átszervezések adják az 1981-es év egyik legfontosabb feladatát? — Ez lesz a legnagyobb feladatunk, de szakszervezeti bizottságunknak ezzel összhangban szorgalmaznia kell a dolgozók bérének rendezését is. — Elégedett-e a gyári dolgozók szervezettségével, a szakszervezeti élettel? — Szervezettségünk csak elégségesnek minősíthető hiszen csupán 93 százalékos, alatta van a budapesti ágazati átlagnak. Nálunk a szállítási dolgozók bevonása okoz gondot, hiszen köztük nagyon magas a fluktuáció. Úgy gondolom, hogy a kilépések okainak feltárásával mérsékelhetjük a létszámváltozásokat, az... egyben a szervezettségünk gyarapodását is magával hozhatja. A másik gondunk a munkaverseny. Lehet, hogy a gyári átcsoportosítás is oka, de nem megy úgy a szocialista munkaverseny, a brigádmozgalom, mint ahogy azt szeretnénk. Az új esztendőben feltétlenül javítanunk kell ezen is. Ezek tartalmas, szép tervek. Megvalósulásukkal gazdagodik majd a vállalati kollektíva. Engedje meg, hogy megkérdezzem: melyek a magánember tervei az új évre? — Szeretném eredményesen befejezni a SZOT felsőfokú munkaügyi tanfolyamát. Nagyon sokat segít majd a munkámban, hogy el tudok igazodni a jogi, a bérügyi, a szociálpolitikai kérdésekben. A férjem munkahely-változtatás előtt áll. Úgy érzi, hogy teljesül végre élete vágya: ha sikerül a felvétele, akkor kamionos lesz. Járhatja az országot, a világot. Emberekkel, tájakkal, városokkal ismerkedhet. S van egy 16 éves fiam, ő a közlekedési szakközépiskolába jár. Szeretném, ha jól venné a második évvel járó komoly akadályokat. Szóval, ez így együtt az én életem, az én tervem. Őszintén kívánjuk, hogy így, együtt, valamennyit sikerüljön valóra váltani. Nógrádi Tóth Erzsébet Az szb-titkár Vácott, a PFV Finompamutfonó és Cérnázógyárban Karácsonyi György főmérnököt kérdeztük: milyen tervei vannak 1981- re a magánéletben és a munkájában? — A munkával kezdem, mert számomra ez a legfontosabb. Ez a gyár látványos beruházások nélkül, évek óta mind kevesebb létszámmal termel több fonalat. 1980-ban csúcsteljesítményt értünk el, túlléptük az 1000 tonnás menynyiséget. Mielőtt 1981. évi terveinkkel foglalkoznék, elmondom, hogyan is értük ezt el. A műszaki fejlesztést saját erőből, hitelek nélkül oldottuk meg, úgyszólván teljesen az újításokra alapozva. Van egy nyolcttagú fejlesztési csoportunk, amely kizárólag az újítások kivitelezésével foglalkoziik. Segítségükkel 1980-ban több nagy dologba is belefogtunk, így például a kártoló aggregátozásába, a klímaberendezések felújításába. Több gépet alapvetően átalakítottunk, most pedig egy bálaprést készít a fejlesztési csoport. Több új termék gyártását is megkezdtük. A nyúlszőr-poliester keverésű fonalunk a BNV-n nagydíjat nyert. A kötöttárugyárak az ebből készült termékeiket most jó áron értékesíthetik a tőkés piacokon. Ezért, 1981-ben szeretnénk gyorsan felfuttatni az új fonal gyártását. A műszaki alapok megteremtése érdekében hitelkérelmet nyújtottunk be, és az 1981- es évtől elsősorban ennek kedvező elbírálását várjuk. Új gyártmányunk még a viszkózfonal, valamint a fésült pamutfonal, amelynek a minőségét az utóbbi hónapokban sikerült a kívánt színvonalra emelni. Szeretnénk 1981-ben a Werner munkaszervezési módszert adaptálnigyárunkba. Ez nehéz lesz, de igyekszünk bevezetését úgy megalapozni, hogy a módszer minden előnyét hasznosítani tudjuk. Ezzel a munkaszervezéssel remélhetőleg enyhítjük a létszámhiányt is. Az új esztendőben új típusú fonalat is elő akarunk állítani, hogy olcsóbb alapanyagot biztosítsunk a feldolgozó iparnak. Az 50-es fésűsfonalat például hosszú szálú pamutból készítettük, most viszont azt tervezzük, hogy középszálúból gyártjuk viszkóz bekeveréssel. Mivel mi vagyunk a legkisebb fonoda, nagyobb a lehetőségünk a termékszerkezet korszerűsítésére, a gyártmányfejlesztésre. Foglalkozunk például a Crumeron magyar poliakrilnitril szál gyártásával, illetve ennek különböző keverékével is. Tehát lényegében három nagy dolgot várunk 1981- től: a magyar nyúlszőr és a lengyel poliészterből készült fonalunk gyártásának műszaki megalapozását, a Werner munkaszervezés adaptálását, és különböző új gyártmányok bevezetését. Ha ez sikerül, akkor azt hiszem, elégedettek lehetünk. — S mik a tervei a magánéletben? — Több évtizedes munkaviszonyt hagytam ott öt évvel ezelőtt, hogy itt dolgozhassam. Sőt, ide is költöztem a gyár közelébe. Tehát nekem magánéletem úgyszólván nincs is. Utazgatom a családomhoz és vissza, ha van egy kis időm, a hétvégi házamat építeni a Börzsönyben. Ennyi az egész. Ez elveszi a kis szabad időmet. Persze a családdal is akad elég gond, meg öröm is. Szeretném, ha a gyermekeimnek minél kevesebb lenne az új esztendőben a gondjuk, s ha minden tervük megvalósulna. A gyár dolgozóinak kollektívan és egyénileg is többet akarunk nyújtani ebben az évben. Saját erőből javítjuk a munkakörülményeket, természetesen nem nagy dolgokról van szó, de a jó közhangulat sokszor apróságokon, az odafigyelésen is múlik.. Az óévben nyolc százalékkal fejlesztettük a bért, s bízunk benne,, hogy ezt 1981-ben is megtehetjük. Úgy érzem, a lehetőségek adottak, s ezért optimista vagyok, nemcsak a mi gyárunkat, hanem az egész textilipar jövőjét illetően. Szeretném azt is, ha az új esztendőben nagyobb segítséget kapnának az aszonyok, akikre különösen nagy teher hárul. Főleg a három műszakban dolgozó családanyákra gondolok. Jó volna, ha például az automata mosógépeket számukra is elérhető áron adnák, hogy az eddigieknél is emberségesebb körülmények között éljenek és dolgozzanak. SZÉNÁSI ÉVA A főmérnök 1981. JANUAR TEXTILMUXKAL 3 11 Számvizsgáló bizottság A Textilipari Dolgozók Szakszervezete újjáválasztott számvizsgáló bizottságának összetétele: BARTHA JÁNOSNÉ (PNYV Kispesti Textilgyár); KÁRPI FERENCNÉ (Magyar Gyapjúfonó és Szövőgyár); PRIBIL GYÖRGYNÉ (Paszományárugyár); REZSŐ BÉLÁNÉ (nyugdíjas); SÓTI LÁSZLÓNÉ (LSZV Budakalász); TÓTH GYULA (PFV Lőrinci Fonó); VÉG LÁSZLÓ (nyugdíjas). Gratulálunk ! A Textilipari Dolgozók Szakszervezete titkársága december 16-án kapta a hírt, hogy a Pamutfonóipari Vállalat kollektívája 15-én teljesítette a kongresszusi felajánlással megemelt ötéves tervét. A terven felüli 3500 tonna fonal, 1200 tonna varrócérna és kézimunkafonal legyártásában rendkívül nagy szerepe volt a vállalatnál folyó szocialista munkaversenynek, mindenekelőtt a szocialista brigádoknak. Az elért eredményekben tükröződik a vállalati kollektíva lelkiismeretes helytállása, az MSZMP XII. kongresszusa és a Textilipari Dolgozók Szakszervezete jubileumi évfordulója tiszteletére vállalt feladatokért érzett felelősség. Az elért eredményekhez ezúton is gratulálunk, és kívánunk sikerekben gazdag új esztendőt. Kooperáció Tízéves együttműködést írt alá december 4-én a Hungarotex Textilkülkereskedelmi Vállalat és a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár a svájci Schild céggel. Ilyen átfogó, komlex kooperációs szerződést első alkalommal kötöttek. A schild nagymúltú cég, amely hosszú idő alatt felhalmozódott szakmai tapasztalatait know-how átadással eredményesen kamatoztatja. Két évvel ezelőtt megvizsgálták a HFSZ-ben azokat az alapokat, amelyekre az új technológia átvétele épülhet. Felmérésük kiterjedt a géppark állapotára, a technológiákra, a termelékenységre, a minőségre, a termelésirányítási rendszere és a felhasznált alapanyagokra. Ezután került sor a kívánt próbagyártásokra, majd hosszú tárgyalások után a szerződés kidolgozására és aláírására. Az együttműködés két szakaszra osztható. Az első hároméves periódusban a svájci cég átadja a fésűsszövetek gyártásához szükséges, nagyteljesítményű berendezésekre vonatkozó know-how-ját, és 1900 szakmai napon biztosítja az eredményes betanulást. Ilyen módon segít azt a szövettípust kialakítani, amelynek mintája, fogása, külső képe és minden műszaki paramétere magas színvonalú, és a nemzetközileg elismert Schild emblémával forgalmazható. A gyártás alapvetően hazai alapanyagra, a magyar gyapjúra épül. Az első három év után a Schild cég további, hosszú távú segítséget nyújt szakértői tanulmányokkal és javaslatokkal. A know-how átvételével kapcsolatos költségeket a vállalat az eddiginél szigorúbb költséggazdálkodással kívánja ellensúlyozni. A kooperáció várható előnye a termékszekezet korszerűsítése mellett az, hogy hatékonyabb lesz az eszközkihasználás, és ezáltal versenyképes költségszintet lehet elérni. A HFSZ növelni tudja a belföldi méteráru- és konfekcióellátás választékát, s fokozni az exportot. s ret alkod. A HÓDIKOT szakszervezeti bizottsága „Mozgalmunk 75 éve” címmel vetélkedőt rendezett szakszervezetünk jubileuma tiszteletére. A versenyre — négynégy taggal — 46 csapat nevezett be. A „finisbe” tizenhét csapat jutott be, a gyári, illetve a központi elődöntők után. A döntőben — melynek zsűrielnöke Aszalói Sándorné vszb-titkár, játékvezetője pedig Barsi Gézáné üzemi könyvtáros volt —, a versengésre kelt csapatokra öt témakör feladatainak megoldása várt: mozgalmunk mártírjainak arcképcsarnoka; belpolitika; szakszervezeti jog- és hatáskör; Kodály Zoltán „Kállai kettős” című művének felismerése, valamint a munkásmozgalom az irodalomban. A szocialista brigádok, a főbizalmiak és a bizalmiak versenye háromszoros holtverseny után dőlt el. Az elsőséget a központi program osztály Bolyai János nevét viselő szocialista brigádja szerezte meg (Fejes Sándor, Kádár Mihályné, Makó Éva, Molnár Ferencnél, második a Munka, Műveltség, Mozgás nevű komplex munkabrigád, három taggal (Komáromi Ferencné, Szél Margit, Zombori Béla), harmadik pedig az anyaggazdálkodási főosztály Pablo Neruda szocialista brigádjának négyese lett (Balogh Árpádné, Hajdúk Anna, Kiss Pál, Szappanos Rozália). NAGY ATTILA TÁJÉKOZTATÁS! Tájékoztatjuk kedves olvasóinkat, hogy lapunk 1981. január 1-től, az utóbbi hónapokban megszokottól eltérő technikai minőségben, és egy forint 20 filléres áron kerül előállításra. SZERKESZTŐ BIZOTTSG