Textilmunkás, 1983 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1983-01-01 / 1. szám
TEXTILMUNKÁS 1983. JANUÁR 2 A központi vezetőség üléséről jelentjük (Folytatás az 1. oldalról) szakszervezeti aktíváknak jobban ki kell venni a részüket abból, hogy a dolgozók reális képet alkothassanak a népgazdaság és vállalatunk helyzetéről. A kollektíváknak ismeretekkel kell rendelkezniük arról, hogy milyen intézkedésekre, milyen kivezető utak kidolgozására van szükség. A szakszervezeti tisztségviselőknek munkálkodniuk kell azon is, hogy bemutassák: a világgazdasági recesszió közepette elért eredmények nem lebecsülendők. Mindezek az információk elősegíthetik, hogy a vállalati terveket tárgyaló demokratikus fórumok munkája a korábbiaknál hatásosabb legyen. A központi vezetőség titkára végezetül a szociális feladatokra és a munkavédelmi teendőkre hívta fel a testület figyelmét. A lehetőségektől függően igyekezni kell az elért színvonal megőrzésére, ahol pedig arra szükség van, elengedhetetlen a munkavédelem javítása. A munkahelyi biztonság semmiképpen sem lehet a vállalat gazdálkodásának függvénye — szögezte le Turáni József —, s az említettek ismeretében hívta fel a figyelmet az állásfoglalástervezet megvitatására, korrekciójára, pontosítására. Gyárban általában jónak ítélték a gazdálkodó szervezet munkáját, ugyanakkor felhívták a figyelmet a negatívumokra is, nevezetesen, az elfekvő készletek mérséklésére és a belföldi szállítási fegyelem javítására. Az idei feladatokról szólva Muszkatai Ilona elmondta, elsődlegesnek tartják a tőkés export növelését, ennek érdekében akár még fonalat is értékesítenek. A jövedelmezőség javításáért szigorú költséggazdálkodást vezetnek be, és igyekeznek előre lépni a hulladéknemesítésben is, ugyancsak szorgalmazzák a különböző vállalatokon belüli kisvállalkozási formák kialakítását. A hozzászóló az állásfoglalást jónak ítélte, miután az hozzájárulhat a vállalati gazdasági és szakszervezeti munka segítéséhez. SPONNER JENŐ (Kenderfonó és Szövőipari Vállalat) felszólalásában megjegyezte: a nem rubelelszámolású kivitel elmaradásában az is közrejátszik, hogy a vállalatok nagy része az év elején — részben a kormányzati szervek inspirációi miatt — várakozó állásponton voltak. A KSZV is időt veszített ezzel a magatartással, emiatt akkoriban olyan megrendeléseket utasítottak vissza, amelyeket ma már szívesen elfogadnának. A következőkben arra hívta fel a figyelmet, hogy a közvetett export megítélése és anyagi ösztönzése nem megfelelő. Ezt követően beszámolt azokról a vállalati kezdeményezésekről, amelynek révén mérsékelték a nem rubelelszámolású beszerzéseket. Az ilyen ötletek valóra váltását azonban olykor hátráltatják az adminisztrációs, külkereskedelmi, bürokratikus módszerek. Spanner Jenő szólt azokról a feladatokról is, amelyek az egyidejűleg létező kapacitáskihasználatlanság és túlterhelés egyensúlyba hozását segíthetik. Javasolta, hogy a textilipari vállalatok változatos eszközökkel segítsék elő, hogy a hiány és a felesleg egymásra találjon. Mint mondta, bérmunkára nemcsak a ruházati iparban, hanem a textiliparban is van lehetőség. A KSZV egy olasz cég félkész termékét dolgozza fel, amit a külföldi vállalat vissza is vásárol. Exportnövelés HUSZÁR LÁSZLÓ (Magyar Gyapjúfonó és Szövőgyár) elmondta, hogy vállalatuknál a módosított tervekhez képest is mintegy 100 ezer négyzetméteres a lemaradás. Viszaesett a rendelések száma, ez azonban differenciáltan oszlik meg az egyes gyárak között. Miközben budapesti részlegek elegendő, esetleg a kapacitásnál is több munkával rendelkeznek, a vidéki gyáregységek dolgozóinak nem tudnak megfelelő mennyiségű feladatot adni. Ebben a helyzetben különösen nagy szükség lenne a vállalatok közötti együttműködésre. Ennek ellenére a vállalatok egy része inkorrekt, meg nem engedett módszereket alkalmaz a belföldi konkurrens cégekkel szemben — jelentette ki a hozzászóló. A teljesítmény nélküli bérkiáramlásról szólva megjegyezte, hogy a Magyar Gyapjúfonó és Szövőgyár — összhangban a mérsékeltebb termeléssel — 1982-ben csupán 2 százalékos bérfejlesztést hajtott végre, és 1983-ban sem tervezhet többet. A szabályozóváltozásokkal kapcsolatban szóvá tette a túl sűrű módosítást, és kérte a központi vezetőséget, hogy szorgalmazza az előírások legalább egyéves életben tartását. A hozzászóló az állásfoglalástervezetet hasznosnak és jónak ítélte, mindazonáltal véleménye szerint ezt is — hasonlóan a tervekhez — rugalmasan kell kezelni. HEGEDŰS JÓZSEFNÉ (Magyar Posztógyár) a vállalat gondjait és feladatait ecsetelte a tanácskozás résztvevői számára. Mint mondta, a Magyar Posztógyár a minőség javítása, a követelményekhez való alkalmazkodás, a nem rubelelszámolású kivitel és exportjövedelmezőség javítása érdekében körültekintő programot dolgozott ki. A szakszervezeti vezetőket ugyanakkor aggasztja, hogy egyebek között a nem rubelelszámolású kivitel növelésével kapcsolatos feladatokhoz elegendő-e a tervezett bérnövekedés. A munkaverseny-rendszerrel kapcsolatban megjegyezte: országosan, de szakmai és gyári szinten is szükség van a módszerek felülvizsgálatára. A Magyar Posztógyár például egyebek közt a Rába Vagon- és Gépgyárban szerzett tapasztalatok alapján fog hozzá az új versenyjavaslatok kidolgozásához. DR. TORZSA ISTVÁNNÉ (Habselyem Kötöttárugyár) beszámolt arról, hogy vállalatuknál az importkorlátozás nagy nehézséget okozott, miután nem kizárólag az export növeléséhez, hanem a belföldi fogyasztók ellátásához is használnak importanyagokat. Első megdöbbenéséből felocsúdva az operatív bizottsággá alakult igazgatótanács felmérésre szólította fel minden terület vezetőjét. Az egyes részlegek több variációs terveket készítettek. Mindezek ellenére gondot okozott például apró importtételek törlése, nevezetesen egy festék hiányát — felmentés árán — repülőgépszállítással kellett megoldani. A kérdés: olcsóbb-e ez a megoldás? A gépbeszerzések és tartalékalkatrészek vásárlásának átütemezése ugyancsak sok veszélyt rejt magában. A Habselyem Kötöttárugyárban a gazdaságos exportszerkezet érdekében folyamatosan visszaszámolják az eladott termékek jövedelmezőségét. A hozzászóló felvetette: az ingadozó piaci helyzet olykor zökkenőket okoz a munkaellátásban, ráadásul az átállások keresetcsökkenéssel járnak, ami óriási feladatot ró a szakszervezeti és társadalmi tisztségviselőkre. Az emberi és gépi kapacitások jobb kihasználása érdekében a vállalat új cikkeket mutatott be a kereskelemnek, a reagálás azonban nem mindig volt pozitív. Ami a vállalat 1983. évi termelési feladatait illeti, az említettek ellenére különösebb értékesítési gondjaik nincsenek, a folyamatos alapanyag-ellátásban azonban már kevésbé reménykedhetnek. Dr. Torzsa Istvánné szóvá tette: a belföldi alapanyag-ellátók nem érdekeltek a továbbfeldolgozók exportjában, illetve az import hazaival való pótlásában. A Habselyem Kötöttárugyárnál az elképzelések szerint a bizalmi testület rugalmasan kezeli a tervet, és a szakszervezeti tisztségviselők igyekeznek megnyerni a bizalmiakat, hogy az évközi változtatások jogát engedjék át a vszb-nek. A következőkben a hozzászóló a bizalmiak példamutatásának szükségeségéről és mozgósító tevékenységéről, valamint információs feladatairól szólt. Mi lesz a szakmunkástanulók ösztöndíjával? CSORBA JÁNOSNÉ (Pamutfonóipari Vállalat) felvetette, hogy miközben az országnak nagy szüksége van a pamutfonalra, vállalatuk létszámhelyzete a megtett bérintézkedések ellenére vészesen romlik. A vállalat tervét elsősorban a munkaerőhiány miatt nem tudta teljesíteni, holott mindent elkövettek a korszerű munkaszervezési eljárások bevezetésére. • A hozzászóló szóvátette azt is, hogy a PFV 1982 őszén levélben fordult a partnervállalatokhoz az igények felmérése érdekében, ezzel azonban csak kevesen éltek. Csorba Jánosné megemlítette, hogy a műszakszám esetleges csökkenése — az ország fonalszükséglete miatt — a PFV-nél óriási nehézségeket támasztana. Aggodalmát fejezte ki az importkeretek kiszabásával kapcsolatban is. Mint mondta, előfordulhat, hogy alkatrészre jut pénz, de elegendő mennyiségű gyapotra már nem. Kifogásolta azokat a bérfejlesztéssel kapcsolatos differenciálási igényeket is, amelyekre — véleménye szerint — 2 százalékos bérnövelési lehetőség mellett aligha lesz mód. Ballépésnek ítélte azt az elképzelést, amely szerint a szamunkástanulók ösztöndíját a bérköltség helyett a részesedési alapból kellene fedezni. Nem szabad, hogy a vállalati kollektívákat sújtsa a szakmunkástanulók iskoláztatása — jelentette ki. MÁTYÁS ZOLTÁNNÉ (Budapesti Harisnyagyár) hozzászólásában emlékeztetett az utóbbi esztendők harisnyaellátási gondjaira, melyből kiindulva a vállalat 1982-ben öszszesen 78 millió darab pár áru termelésére vállalkozott. Mindezek után visszásnak tekinthető az a helyzet, hogy miközben a kereskedelem devizáért vásárol harisnyákat, a vállalat raktáraiban olcsó harisnyanadrágok halmozódtak fel. Ráadásul a piaci információk szerint a belföldi vevők keresik is ezeket a termékeket. A vállalat, hogy feloldja a nehézségeket, saját üzleteket és kereskedő-áruházakat létesített. A hozzászóló a testület segítségét kérte a vevők által is igényelt jó színvonalú termékek értékesítésében. A VITÁBAN FELSZÓLALÓK KÉRDÉSEIRE, MEGJEGYZÉSEIRE ÉS ÉSZREVÉTELEIRE DR. SZABÓ IMRE ÉS TURÁNI JÓZSEF VÁLASZOLT. A vállalatok értékesítési nehézségeivel kapcsolatban a miniszterhelyettes egyebek közt megjegyezte: ezeket a gondokat sokszor az okozza, hogy a vevők elpártolnak azoktól az eladóktól, akik a múltban nem tartották be ígéreteiket. Mindez arra utal, hogy a piaci etika alkalmazása, szabályainak betartása a vállalatok elsőrangú feladatai közé tartozik. Az importkorlátozásokból származó gondok valósak, de az intézkedésekre szükség volt, ezek révén a ténylegesen tapasztaltaknál nagyobb bajokat lehetett megelőzni — jelentette ki. A gyakori szabályozóváltozásokat nem minden vállalat nehezményezi, akadnak, akik élni tudnak ezekkel a lehetőségekkel, az ő példájukat kell követni a többieknek is. A szakmunkástanulók ösztöndíjrendszerének módosításával kapcsolatban dr. SZABÓ IMRE ígéretet tett az ügy tisztázására. TURÁNI JÓZSEF válaszában megköszönte a pontos és tárgyilagos, helyzetfeltáró és informatív hozzászólásokat, amelyek megerősítették az állásfoglalás-tervezetet. Az előadói válaszokat követően a központi vezetőség elfogadta a feladatok végrehajtásával kapcsolatos állásfoglalás-tervezetet, azzal, hogy a fogalmazási, kiegészítési korrekciók elvégzését, a végleges szöveg elkészítését a titkárságra bízza. Ezt követően a tanácskozás megtárgyalta a központi vezetőség 1983. évi programjára, az elnökség 1983. I. félévi munkatervére vonatkozó javaslatot és a központi vezetőség két ülése között végzett főbb tevékenységéről szóló jelentést. A központi vezetőség végezetül személyi kérdésekről tárgyalt, kv-tagokat mentett fel tisztségük alól és helyettük újakat kooptált a testületbe. MOLNÁR PATRÍCIA Spenner Jenő Huszár László Hegedűs Józsefné Dr. Torzsa Istvánná Csorba Jánosné Mátyás Zoltánná Profilbővítés MUSZKAXAL ILONA (Újpesti Gyapjúszövőgyár), a vita első hozzászólója, a gyapjúipari vállalat termelési nehézségeit elemezve elmondta, hogy ők már 1982-ben is vállalták a profilbővítést. Szakítva a hagyományokkal és igazodva az igényekhez, egyebek között cipőbélést és — kínai exportra — kártolt szövetgyártást vállaltak. Mindez a dolgozók vállalaton belüli átcsoportosítását tette szükségessé, a kivarrók például a szövődében vállaltak munkát. A következőkben a hozzászóló a gyár anyagtakarékossági eredményeit elemezte, majd a munkaerőhelyzetről szólva elmondta, hogy 1982. első három negyedévében az újpesti gyárban 70 dolgozóval mérséklődött a létszám. Apadt a férfi dolgozók száma is, annak ellenére, hogy korszerű férfi munkásszállót építettek. 1982-ben az Ipari Minisztérium átfogó vizsgálatot végzett az Újpesti Gyapjúszövő Muszkatalpona Muszkatai Ilona kezdte meg a felszólalók sorát Dr. Szabó Imre volt a vita egyik válaszadója Pillanatkép... (Fotók: DARVAS PÉTER)