Textilmunkás, 1984 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1984-01-01 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A TEXTILIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA XXVIII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1984. JANUÁR ÁRA: 2 FORINT A központi vezetőség üléséről jelentjük Tiszteletet parancsolnak az eredményekkel is honorált erőfeszítések December 13-án, Apró József elnökletével tanácskozott szak­­szervezetünk központi vezetősé­ge. A testület értékelte az 1983-as esztendő gazdasági eredményeit, meghatározta az 1984-es év leg­fontosabb feladatait, és állásfog­lalásával utat jelölt a szakszer­vezeti tisztségviselők számára a gazdálkodást segítő munkában. A gazdasági témákkal foglalkozó első napirendi pont előadója Ke­lényi Gábor, az Ipari Minisztéri­um főtanácsosa és Turáni József, központi vezetőségünk titkára volt. A tanácskozás résztvevői dr. Martos Istvánné főtitkár elő­terjesztésében tájékoztatást kap­tak a testület két ülése között végzett főbb tevékenységéről. A tanácskozás résztvevői a napi­rendek megtárgyalását megelő­zően egyperces néma felállással adóztak a közelmúltban elhunyt Keresztényi Csaba, a SZOT munkatársa emlékének Az esztendő végéig az ipar vár­hatóan eleget tesz a legfontosabb népgazdasági követelményeknek — szögezte le bevezetőjében Ke­rényi Gábor. Ennek bizonyítására elmondta, hogy az év utolsó hó­napjaiban élénkült és felgyorsult az ipari termelés, valamint az ex­port üteme. Történt mindez an­nak ellenére, hogy az év első fe­lében reménytelennek látszott a lemaradások behozása, amelyet elsősorban az esztendő első ne­gyedének anyaghiánya idézett elő A tervezetthez közelítő adatok mellett gondot okoznak a rubelel­számolású exportban tapasztalha­tó lemaradások — figyelmeztetett a főtanácsos, majd a továbbiak­ban a népgazdaság egészére vo­natkozó várható adatokat ismer­tette. Mint mondta, a bruttó nem­zeti termelés 1 százalékos növeke­désével számolhatunk, és ugyan­csak 1 százalékra tehető az a nemzeti jövedelem emelkedése, amely reálértékben azonban ki­sebb a korábbinál. Az ipari ter­melés ugyancsak a tervezettnek megfelelően alakul, de a tervezési keretszámok alsó sávjának felel meg: a termelés növekedési üte­me várhatóan 1,2 százalékos lesz. A nemzeti jövedelem belső fel­­használása az előirányzott 3-4 százalékos csökkenéssel szemben várhatóan csupán 2-3 százalékkal apad. Mindezt elsősorban az okozza, hogy a beruházások a tervezett 10 százalék helyett mindössze két-három százalékkal mérséklődnek. A rubelelszámolású kivitel alat­ta marad a tervezettnek, és a kon­vertibilis elszámolású kivitel sem éri el — dollárban — az előirány­zottakat. így van ez, annak elle­nére, hogy például az ipar a kon­vertibilis elszámolású kivitel ter­vezett 4,6 százalékos növelésével szemben 8,6 százalékkal javította produktumát. A növekedésben nagy szerepet játszott az energia­­hordozók kivitele, ugyanakkor az árfolyamveszteségek érzékenyen érintették a népgazdaságot. Az import a tervezett szinttartás helyett 2-3 százalékkal mérséklő­dik. A könnyűiparra a népgazda­sági terv szintentartást írt elő — emlékeztetett a 100,2 százalékos termelésnövelési adatra a főtaná­csos. Az eredmények arra utal­nak, hogy az ágazat megfelel a tervben megfogalmazott elképze­léseknek. Mindez olyan előzmé­nyek után következett be, amikor is az év első felének termelése csak folyóáron érte el a bázis­szintet, a harmadik és negyedik negyedévben azonban a könnyű­iparban is felgyorsult a termelés­­növekedés üteme. Kelényi Gábor a továbbiakban néhány fontosabb termék terme­lésének alakulásáról szólva el­mondta, hogy az előzőekben vá­zolt adatok az ágazatokat tekintve nagymértékben szóródnak. A tex­­tilhordozós műbőr termelése pél­dául jelentősen, a pamutfonalé csekély mértékben nő. A gyapjú- és a kötöttáruipar termelése ki­sebb, a gyapjú- és selyemszövet termelése jelentősen csökkent. Bizonyos eltolódás tapasztalható az ágazatok termelésének havi alakulásában is. Az alapanyag­­gyártók első negyedévi nehézsé­gei némi késéssel érintették a készárugyártókat. A könnyűipar a külkereskede­lemnek az előző esztendeinél 4 százalékkal nagyobb értékben adott el árut, miközben a nagy- és kiskereskedelemnek szállított ter­mékek értéke a tervezettnél 1,2 százalékkal volt alacsonyabb. Az utóbbin belül mintegy 4 százalé­kos , a tervhez közelítő mértékű a textiltermékek értékesítésének csökkenése. A ruházati termékek iránti kereslet élénk volt, felül­múlta a várakozásokat. Mindazonáltal krónikus ellátási zavarok legfeljebb elvétve voltak, de a választék- és mérethiány vál­tozatlanul nehezítette az igények kielégítését. Mindezt fokozta, hogy a nagykereskedelem az 1982. évihez viszonyítva csaknem 5 százalékkal kevesebbet impor­tált. A könnyűipar folyó áron számí­tott rubelelszámolású forgalma 6,2 százalékkal volt alacsonyabb az 1982. évinél. Gondot okozott, hogy a magyar vállalatok (köztük textilipari gazdálkodó szerveze­tek is) egy része nem tett eleget szerződéses kötelezettségeinek. Ráadásul a kiszállított termékek egy részének minőségi színvona­la is romlott. Ami a feladatok mennyiségi teljesítését illeti, a vállalatok az esetek többségében alaptalanul hivatkoztak vagonhi­ányra, és jogtalanul tették felelős­sé a vasutat elmaradásaikért. Kedvező viszont, hogy a köny­­nyűipar tekintélyes sikereket könyvelhetett el a konvertibilis elszámolású kivitelben. Az év el­ső 10 havában (a központi vezető­ség tanácskozásának időpontjá­ban pontos adatokkal még csak erre az időszakra rendelkeztek) összesen 22,4 százalékkal növeke­dett az előző évhez viszonyítva a konvertibilis elszámolású export. Az sem közömbös, hogy a köny­­nyűipar kivitele — ellentétben az átlaggal — dollárban is növeke­dett. A főtanácsos a továbbiakban felidézte az 1983-as esztendő ele­jének anyagellátási zavarait, mint utalt rá, az importengedélyezések elhúzódása mintegy 1,5 hónapos késedelmet okozott az anyagellá­tásban. Ugyanakkor figyelmezte­tett arra, hogy az új referencia­­rendszer bevezetése lehetővé tet­te egy sor nehézség kiküszöbö­lését. Egyebek között azt, hogy a vállalatok rangsorolhassanak és maguk dönthessenek az import­ból beszerzendő alapanyagokról és kellékekről. A könnyűipar létszámhelyze­téről szólva az előadó utalt az utóbbi tíz esztendő munkaerő­alakulásának romlására. Az év el­ső kilenc hónapjában sem állt meg ez a folyamat, a létszámvesz­teség 13 ezer dolgozó, azaz 4,3 százalékos, ami meghaladja az ipari létszámmérséklődés átlagát. Különösen kedvezőtlen a textilméterárut és a kötöttárut gyártók létszámapadása. A köny­­nyűiparban az év első három ne­gyedében 1982-höz képest 4 szá­zalékkal emelkedtek a bérek, és az esztendő végéig összesen 4,2 százalékos bérnövekedésre szá­mítanak. A tervezettnél maga­sabb adatokhoz hozzájárult, hogy a szabályozás lehetővé teszi a tá­vozók bérének részbeni felosztá­sát. Ugyanakkor a vállalatok nye­resége az előző esztendeihez vi­szonyítva 2-3 százalékkal csök­ken. A főtanácsos néhány konkrét textilipari adatot ismertetve el­mondta, hogy a textilipari vállala­tok folyó áron számított termelése szeptemberig 2-3 százalékkal nö­vekedett, s ez elsősorban a rövid­áru-, a len- és a kenderipar terme­lésének köszönhető. A textilipar rubelelszámolású exportja várha­tóan alulról közelíti meg a 100 százalékot, a tervezett 100,6 szá­zalékkal szemben. A vállalati tervek eredetileg 12 százalékos konvertibilis exportnövekedésre számítottak, azonban a tárca fel­kérésére felülvizsgálták lehetősé­geiket, és összesen 21,6 százalék­ra, többletvállalást tettek. Az év első 10 havában konvertibilis de­vizáért értékesített termékek érté­ke 25 százalékkal múlta felül az előző esztendő hasonló időszakát. A textilipari vállalatok — más gazdálkodó szervezetekhez ha­sonlóan — túl optimistán ítélték meg a várható létszámhelyzetet: mindössze 1,4 százalékos csökke­nésre számítottak. A tényleges el­vándorlás 4,1 százalék körül vár­ható, a fizikai dolgozók létszámá­nak csökkenése ennél is na­gyobb. A legnagyobb gondot a közvetlen termelőterületek lét­számmérséklődése okozza: első­sorban kötőkből, fonókból, szö­vőkből, varrónőkből van hiány. E tekintetben sikerült folytatni az eddigi szervezéseket, amelyek ál­talában ellensúlyozták az elván­dorlást. A textilipari vállalatok nyeresége a tervezettnek megfe­lelően, de az ipar átlagánál job­ban csökken, változatlanul gon­dot okoz néhány veszteséges és alaphiányos vállalat. A főtanácsos végezetül az 1984. évi fő gazdasági irányokról szólva elmondta, hogy a túlzottan op­timista jóslatok megalapozatla­noknak látszanak, változatlanul nehéz külgazdasági feltételekre kell számítanunk. Mindezt figye­lembe véve az 1983. évihez ha­sonló erőfeszítésekre lesz szüksé­ge a vállalatoknak. A textilipari termelés 1984-ben 0,5 százalék­kal, a szocialista kivitel 8,2 száza­lékkal, a tőkés export pedig 5,3 százalékkal haladja meg az egy esztendővel korábbit.­­ A tárca a tervezési munkához irányelveket adott ki, amelyben külön is figyelmeztetett a koope­rációs lazaságok megszüntetésé­re, a minőség javítására, a kapaci­táskihasználás fokozására. A munkaerőhelyzet megoldását segítheti a külföldi munkavállaló alkalmazásának fokozása. A főta­nácsos a továbbiakban utalt a kormány és a SZOT közös hatá­rozatára, amely a textilipari dol­gozókat is érinti. Eszerint lehető­ség nyílik a melegüzemekben és a több műszakban dolgozók telje­sítményének fokozott elismerésé­re. A bérnövelés mértékeiről a bv-ülés időpontjáig nem született döntés. Kerényi Gábor végezetül elismerően szólt a központi veze­tőség és az Ipari Minisztérium együttműködéséről, amely nélkül aligha valósulhattak volna meg az eredmények, amelyeknek első számú letéteményesei a textil­iparban dolgozó áldozatkész szak­emberek. Munkájukért, teljesít­ményükért köszönet illeti őket. A napirend másik előadója, Turáni József, ismertette a gaz­dálkodást segítő állásfoglalás­tervezetet kiegészítő elnökségi ja­vaslatokat. Előadásában foglal­kozott az 1983. évi foglalkoztatási nehézségekkel, a termelés havi ütemtelenségének okaival, majd leszögezte: az ilyen körülmények között elért eredmények és erőfe­szítések tiszteletet parancsolnak. Javasolta, hogy a központi veze­tőség mondjon köszönetet a mun­kásoknak és a szakszervezeti tisztségviselőknek a rendkívül nehéz munkáért. Hangsúlyozta: a vállalati szak­­szervezeti tisztségviselőknek ha­tározott javaslatokkal kell segíte­niük a gazdasági vezetők munká­ját. E tekintetben nagyobb ér­vényt kell egyebek közt szerezni a dolgozók jogos várakozásának, miszerint az irányítás keresse a termelési és anyagellátási feszült­ségek orvoslásának módját. Fel­hívta a figyelmet a felszabadulás 40. évfordulójára kezdeményezett munkaversenyben rejlő tartalé­kokra, majd az egyensúly- és fize­tési mérleget javító feladatokról, valamint a lakossági igények ki­elégítésének szükségességéről szólt. A demokratikus fórumokról szólva elmondta, hogy ezek akkor tudnak megfelelően működni, ha a vszb-k hozzájárulnak olyan, a döntést segítő orientáló állásfog­lalás-tervezetek kialakításához, amely alkalmas az évközi változá­sok rugalmas követésére. Megen­gedhetetlen, hogy a gyári fórumo­kon a vállalati teendőket ismer­tessék saját feladataik helyett. Turáni József a fórumok teendői­vel kapcsolatban figyelmeztetett a vállalati és gyári vezetők véle­ményezésének fontosságára, illet­ve alapelveire. Az előadásokat vita követte, amelyben többek között felszólalt szakszervezetünk főtitkára is. A testület állásfoglalást fogadott el az 1984. évi gazdasági felada­tok megvalósítását segítő szak­­szervezeti teendőkről. Az állás­­foglalást az Elnökségi Tájékozta­tóban nyilvánosságra hozzák. A központi vezetőség végül a testület két ülése között végzett munkáról tájékozódott. Az elnöki asztalnál: Vég László, Döbrentei Károly, Turáni József, Kelényi Gábor, Apró József, dr. Martos Istvánné, Aigner Ferencné, dr. Bíró Györgyné A tanácskozás résztvevőinek egy csoportja A vitában részt vett: Fábry Györgyné, a Köbtext vszb-titkára Elmondta véleményét: Kollár Enikő, az MTV vszb-titkára Szót kért Pejovics Bogdánné, a Patex vszb-titkára

Next