Textilmunkás, 1987 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1987-01-01 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A TEXTILIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA XXXI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1987 JANUÁR ÁRA: 2,50 FORINT ■■■■ Végzős tanulók figyelem! Szakközépiskolások országos versenye A Művelődési Minisztérium — középfokú nevelési főosztá­lya — a képzés szakiránya szerinti illetékes minisztériumok­kal, az országos hatáskörű szervekkel közösen az 1986/87-es tanévre textilvegyipari, fonóipari, kötőipari, szövőipari orszá­gos szakmai tanulmányi versenyeket hirdet, melyeken a IV. osztályos szakközépiskolai tanulók vehetnek részt. A versenyek első tíz helyezettje — ha szakirányú továbbta­nulásra jelentkezett — mentesül a felvételi vizsga kötelezett­sége alól és megkapja a felvételin elérhető maximális pontszá­mot (60 pont). Ezen tanulók az érettségi vizsgán a szakmai és elméleti tantárgyakból és a szakmai gyakorlatokból jeles mi­nősítést kapnak. Szakszervezetünk csatlakozik a versenyfelhíváshoz, és ja­vasolja a textiles szakközépiskolák társadalmi, gazdasági ve­zetőinek, a végzős tanállománynak, hogy a versenyfelhívást megfelelően propagálják; a pedagógusok segítsék a tanulók felkészítését, a tanulók pedig mind nagyobb számban vegye­nek részt a versenyben. Jó versenyzést és sikereket kíván szakszervezetünk! (P.F.) Éppen egy esztendő telt el szakszervezetünk XXVI. kong­resszusa óta. Korántsem könnyű esztendő. A nehézségek, gondok azonban nem akadályozhatnak meg bennünket abban, hogy számvetést készítsünk, sorra ve­gyük szerény, de mégis figye­lemre méltó eredményeinket. Mit sikerült megvalósítani ága­zati kongresszusunk határozatai­ból? Erre kértünk választ Dr. Martos Istvánnétól, szakszerve­zetünk főtitkárától. — Mint tudjuk, a kongresszus öt esztendő munkáját összegezte. Értékelte a szakszerveze­ti munka kettős funkciójának működését, a gazdálkodást segítő, illetve az érdekvédelmi, érdekképviseleti munkát. Mindkettő gyakorlá­sában eredményeket, fejlődést állapított meg. Kongresszusunk azonban meglehetősen nehéz időszakban ülésezett. Ekkor indult a népgazda­ság VII. ötéves terve, a mindannyiunk által jól ismert terhekkel tetézve, ráadásul ugyanezen időben ágazatunk helyzete is a vártnál kedve­zőtlenebbül alakult. A kihasználatlan kapacitá­sok, az eszközhatékonyság romlása, a termelés csökkenése, a létszámhiány, megannyi béklyó ma is az iparágon. S ez az állapot a dolgozók lelkiismeretes munkája, többletvállalás, mér­téktelen túlmunkaidő-felhasználás mellett, il­letve ellenére következett be. Ez a helyzet rá­nyomta bélyegét az 1986. évi munkára. Kiindu­lási pontnak mégis azt tekintettük, hogyan tud­juk az ágazat előtt álló feladatokat teljesíteni, a vállalati terveket megvalósítani? A kongresszus úgy fogalma­zott, hogy az ágazat előtt álló fel­adatok és a rendelkezésre álló feltételek között nincs megfele­lő összhang. Mi adott reményt mégis a munkához? — A tenniakarás és egy ígéret, amely a kongresszuson elhangzott, s az annak nyomán megindult széles körű vizsgálódás. Kongresz­­szusunk épp a kilátástalan helyzetünkből való kilábalás végett a textilipar kormányzati szintű áttekintését kérte. Nem sokkal ezután szakértői csoportok vették nagyító alá az ágazat legkü­lönbözőbb bajait. Szakszervezetünk az évindí­táshoz, a középtávú tervek kidolgozásához adott segítségen kívül, részt vett ebben a komplex vizsgálatban is, amelynek megállapí­tását központi vezetőségünk novemberi ülésén a saját állásfoglalásával is kiegészítette, meg­erősítette. Mindannyian reméljük, sőt bízunk benne, hogy az ágazat helyzetét elemző, részle­tekre kiterjedő anyag nem csupán sokadik helyzetfeltárásunk lesz, hanem egy ágazatun­kat érintő, közeli döntés fontos alapdokumentu­ma is. Miközben készült a felmérés, végezni kellett a hétköznapi fel­adatokat is. Említsen ezek közül néhányat.­­ Új feladatot jelentett például az új vállala­ti vezetési formák kialakításának segítése, ami gyakorlatilag be is fejeződött. Azóta már átte­kintettük a megalakulással kapcsolatos tapasz­talatokat, megjelöltük a szakszervezetek tenni­valóit, a működéssel összefüggésben, a dolgo­zói képviselők munkájának segítségét illetően. Elsőként az ágazatok között elkészítettük a szakszervezet működési szabályzatát, meghatá­roztuk jog- és hatáskörét, szabályoztuk a part­ner vezető szervek, illetve az új vállalati vezeté­si formák és a szakszervezeti szervek együtt­működését, eljárási módjait. A kongresszus határozatának megfelelően megkülönböztetett figyelmet fordítottunk az el­múlt évben is a vállalati bér- és keresetpolitika alakítására, a teljesítmények és bérek viszo­nyára. Jelentős tárgyalássorozat keretében si­került elérni, hogy 1987-re központi­ keresetsza­­bályozásba került a négy alapanyagelőállító al­­ágazat. Egyébként most térünk majd vissza a fonók bérfejlesztési tapasztalatainak az értéke­lésére, megnézzük, hogyan sikerült felhasznál­ni a preferenciaként kapott 22 millió forintot, hogyan érvényesül ennek hatása az ösztönzés­ben. A fonök eszerint megkülönböz­tetett figyelmet élveznek? — Ők is. A kongresszusi határozat ugyanis a rétegpolitikai tevékenység további javítását, ki­­terjesztését sürgeti. Aminyi más, korábbi réteg­vizsgálatunk után most a szövőnők helyzeté­nek konkrét elemzése következik. Rétegtevé­kenységünk fontos része, hogy kialakítottuk az ifjúsági munka továbbfejlesztésének formáit. Gyakorlatilag alapszervezeti szinten befejező­dött az ifjúsági tagozatok létrehozása; hamaro­san vállalati szinten is befejezzük ezt a munkát; kidolgoztuk a működés feltételrendszerét, a jo­gosultságokat. Szeretnénk, ha az idei évtől e ta­gozatok érdemi tevékenysége megindulna. Ter­mészetesen nem élünk abban az illúzióban, hogy e tagozatok létrehozásával megoldjuk az ifjúság valamennyi gondját, de sokat várunk tőle! A fiatalokkal együtt, a saját érdekükben szeretnénk dolgozni, szeretnénk őket bevonni saját ügyeik intézésébe, egyáltalán a szakszer­vezeti munkába. Manapság óvatosan beszélünk a szociális kérdésekről. Legfel­jebb a szinten tartást emleget­jük, mint elérhető óhajt. — Ez így igaz. Ezzel együtt az elmúlt év tük­rében eredményekről is adhatunk számot. Nemhogy nem kellett visszalépnünk, néhány helyen még a fejlesztésre is merünk vállalkoz­ni. Jelentősnek ítéljük meg, hogy sikerült egy olyan kormányzati döntést elérni, amelynek ér­telmében a gyesen, gyeden lévők után is ké­pezhető fejkvóta; e kérést többen is felvetették a kongresszuson. Továbblépés, hogy egy-két vállalatnál a nem megfelelően hasznosítható épületeket, szociális létesítményeket lakássá alakították át. Újabb eredmény, hogy 1986-ban Hajdúszoboszlón megvalósíthattunk egy csalá­di üdültetési formát; az elmúlt szezonban 120-an vették igénybe e kedvelt gyógyüdülést, amelyet szeretnénk a télre is kiterjeszteni. Folynak a tárgyalások, hogy kedvezőbb és ol­csóbb területre helyezzük át a balatoni sátortá­borunkat, másfél millió forintot takarítva meg ezzel a lépéssel. A megváltozott gazdasági hely­zet nagyobb rugalmasságot, megújulást kíván a szakszerveze­tektől is. Erről is szó esett a kongresszuson. — Igen. Azóta sokat léptünk előre a vezető­irányító munka korszerűsítésében. Még köze­lebb kerültünk az alapszervezetekhez, ezt a központi vezetőség is így ítélte meg. Megfelelő információ biztosításával — rendszeres alap­szervezeti titkári értekezletek tartásával — se­gítjük szervezeteinket munkájuk mind jobb el­látásában. Továbbléptünk a szakszervezeti munka nyitottságának, nyilvánosságának fej­lesztésében. Széles körben biztosítunk külön­böző agitációs-propaganda eszközöket, már vi­deofilmeket is, s nagy eredménynek tartom, hogy vállalataink a nehéz gazdasági helyzetük ellenére is felismerik a videokészülékek alkal­mazásának szükségességét például a tömegpo­litikai oktatásban. Örömmel mondhatom el, hogy az elmúlt év­ben erősödött a szakma képviselete, a szakmai érdek védelme a különböző állami szerveknél. Sok operatív közreműködéssel sikerült nem egy vállalat konkrét, napi gondját megoldani, jelzőszerepünk érvényesítésével egy-egy intéz­kedés meghozatalához hozzájárulni. Apró, mégis fontos eredményként könyvelem el, hogy 1986-ban sikerült úgy elhelyezni a bv pénzeszközeit, hogy közel 400 ezer forinttal több kamatbevételre tettünk szert. Ez lehetett például az alapja, hogy karácsony előtt közpon­ti eszközökből is támogathattuk az egyedülálló, a különösen nehéz körülmények között élő nyugdíjas textiles dolgozókat. — Milyen gondolatok foglal­koztatják 1987. küszöbén? — Előttünk az 1986. év pontos számbavéte­le, s ismerjük az 1987-es célkitűzéseket, az MSZMP KB állásfoglalását, nemkülönben a decemberi központi vezetőségi ülésünk által ki­alakított, idei szakszervezeti feladatokat. Azzal a felelősséggel, elhatározással készülünk tehát az új évre, hogy messzemenően teljesítjük az ágazatunkra rótt feladatokat. Az emberek dol­gozni akarnak, ugyanakkor igénylik azokat a feltételeket, amelyek alapján teljesíteni tudják feladataikat. De igénylik a bv-től, a helyi szak­­szervezeti szervektől is, hogy sokkal jobban él­jenek jelzőszerepükkel, kezdeményezőbben lépjenek fel a hiányosságok felszámolása érde­kében. Ezekben az időkben nagyon nehéz politikai munkát végezni, nem tételezhetjük fel ugyanis, hogy mindenki tisztában van a népgazdaság je­lenlegi helyzetével, hogy ismeri e helyzetet ki­váltó okokat. A tagság sokkal határozottabb igényt támaszt a szakszervezet érdekképvisele­ti munkájával szemben. Sajnos az 1987-es nép­­gazdasági terv olyan kedvezőtlen intézkedések várható jeleit tartalmazza, amelyek megérteté­se, elfogadtatása nagyon komoly politikai mun­kát igényel. Tagságunkat további áldozatválla­lásra kell kérni, de emellett változatlanul szük­ségesnek tartjuk olyan kormányzati szintű dön­tések meghozását, amelyek a népgazdaság ne­héz helyzetétől függetlenül, illetve éppen ezért — halaszthatatlanok. Végezetül, megragadom az alkalmat, hogy e lap hasábjain a központi vezetőség nevében is megköszönjem szakszervezetünk tisztségvise­lőinek, a textiliparban dolgozó tagságunknak az 1986-os évben — jelentős többletmunkával, áldozatvállalással, számtalan esetben a családi együttlét idejét is megrövidítve — végzett tevé­kenységét, s kívánok valamennyi textilmun­kásnak 1987-re gazdaságépítő tevékenységé­hez, munkahelyi és családi életéhez egy békés, eredményes, boldog, új esztendőt! HORVÁTH ILDIKÓ Egy évvel­­ a kongresszusunk után Beszélgetés dr. Martos Istvánnéval, szakszervezetünk főtitkárával DR. MARTOS ISTVÁNNÉ főtitkár — Erőink végéhez érkeztünk, nincsenek már feltáratlan tarta­lékaink, lehetetlen a teljesítmé­nyeket növelni, ha a feltételek nem változnak — hallatszottak nemrég a VI. ötéves tervidőszak végén ezek a vélemények. S job­bára hallatszanak ma is, amikor már a VII. ötéves terv második esztendejére készülünk. Az Ipari Minisztériumban Mándoky Lász­lótól, a könnyűipar szakértői cso­portvezetőjétől arról érdeklőd­tünk, mit várnak a textilipartól a jövőben, milyen feladatokat kell teljesíteni ahhoz, hogy eleget te­gyen a népgazdasági követelmé­nyeknek, s munkáját megfelelő­en elismerjék? — Azon ma már senki nem vi­tatkozik, hogy a könnyűipar, s ezen belül a textilipar a népgaz­daság számára mennyire nélkü­lözhetetlen ágazat. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy hazánk la­kosságát 80—85 százalékban ma is és előreláthatóan a jövőben is a textilruházati ipar öltözteti. Ez ön­magában is olyan feladat, ame­lyet egyáltalán nem könnyű telje­síteni, hiszen a fejlett országok­ban a hazai ipar részaránya ennél hagyományosan jóval alacso­nyabb. Ha még ehhez hozzávesz­­szük az utóbbi években kialakult tendenciákat, amelyek azt bizo­nyítják, hogy az eszköz- és főként munkaerőigényes textilipar szin­te „kiköltözött” a Távol-Keletre, a fejlődő országokba — különösen nagyra kell értékelnünk azt a tel­jesítményt, amit a hazai ipar ilyen nemzetközi körülmények között eddig nyújtott. Végül is — jelen­tős ellátási hiányok nélkül rend­kívül differenciált igényeket elé­gített ki — valóban az erők végső, és maximális megfeszítésével. Úgy gondoljuk, ez tovább már aligha fokozható, az ágazat való­ban a kifulladás határához érke­zett. Az idén már mutatkoztak en­nek jelei, bár sem az iparon, sem a könnyűiparon belül gyakorlati­lag nem produkált az ipari átlag­tól eltérő, vagy annál gyengébb teljesítményt, sőt bizonyos terüle­teken a dinamizmus jelei is ta­pasztalhatók. Az 1986-os gazdasá­gi folyamatokat vizsgálva, megál­lapítható, hogy a könnyűipar ter­melési értéke várhatóan (összeha­sonlító áron) a tervezett 2,5 száza­lékos növekedés helyett csak 1 százalékos lesz. A textilipar ter­melése az egy évvel ezelőttinél 1,3 százalékkal kisebb értéket ér el, viszont­­ az iparfejlesztés koncepciójának megfelelően a ki­emelt termékek, például a pamut- és pamut-típusú fonalak előállítá­sa növekedett. Csökkent azonban a nyers pamut és gyapjúszövet termelés, ami egy bizonyos szin­tig ugyancsak beleillik a struktú­­ra­váltási elképzelésekbe. Az export teljesítése kiemelt feladat ebben a szakmában is, a rubelelszámolású kivitel az állam­közi szerződéseknek megfelelően realizálódik, javulás mutatkozik a kiszállítások ütemességében. A konvertibilis export feladatok­nak­­ gyakorlatilag eleget tettek a textilipari vállalatok. Az, hogy az év végi elszámolás végül is elő­reláthatóan azt mutatja majd, hogy a tervezettnél, sőt az egy év­vel ezelőttinél kevesebbet produ­káltak, a forint leértékelésének következménye. Érdekes módon, a gazdálkodási feltételek szigoro­dása a létszám alakulásában a stabilizálódás felé vezet, összessé­gében alig fogyott a dolgozók szá­ma. Tudni kell azonban, hogy egyre nagyobb arányú a külföldi­ek foglalkoztatása, s nem vitás, így egyebek közt a vgmk-k és a hasonló kereseti lehetőségek idő­­legesen munkaerő-megtartó té­nyezők. Nem zár könnyű, gondmentes évet a textilipar sem, az ipar más ágazatához hasonlóan. A nehéz­ségeket itt súlyosbítja az, hogy a fejlesztésben az átlagosnál is na­gyobbak a lemaradások. Egyrészt a divatérzékenység miatt a textil­ipar fokozottabban igényelné a technikai megújulást, másrészt a VI. ötéves tervidőszaknak utolsó éveiben szinte alig remélhetünk műszaki-technikai fejlődést.­­ Azt azért nem szabad mellé­kesen kezelni, hogy a VII. ötéves tervidőszaknak elején vagyunk, s a különböző fejlesztési pályázatok eredményei még korántsem értek be. Az kétségtelen, hogy kima­radt egy ötéves tervidőszak a be­ruházások tekintetében, a re­konstrukció utolsó évéhez képest feleannyi fejlesztés valósult meg a nyolcvanas évek közepén. So­káig nem tartható, hogy 20—22 többlet műszakot vállaljanak a vállalatok. A teljesítmény kicsika­rását azonban a szabályozók nem honorálják, sőt... Az operatív in­tézkedések nagyban közrejátsza­nak egyebek közt abban, hogy a nagymúltú hazai gyapjúipar vál­lalatai rendkívül nehéz gazdasági helyzetbe­ kerültek, s alapvető strukturális átalakulás nélkül nincs is remény a feléledésre. A következő esztendőkben már minden bizonnyal érződni fog a fejlesztésre való törekvés hatása, kérdés, hogy a világpiac hogyan honorálja, hogyan ismeri majd ezt el... — A tervek szerint 1987-ben a textilipar mintegy 5,3 százalékos növekedést tervez, a tőkés expor­tot viszont 20 százalékkal tervezik növelni. A szocialista kivitel az államközi megállapodásoknak megfelelően 4 százalékos növeke­dést irányoz elő. Évek óta most először tapasztaljuk, hogy a válla­lati és népgazdasági elképzelések jobbára egybeesnek. Ez minden­képpen biztató, mert az is kirajzo­lódik a tervekből, hogy mik a struktúraváltás irányai. Minde­nekelőtt a fonaltermelés növelése a cél, s emellett a nyersszövet visszafogása importtal, termelte­téssel való pótlása. A kikészítő, nemesítő műveletek fejlesztése, ami a magasabb értékű termékek előállítása felé visz. Nem kétsé­ges, hogy a versenyképesség nö­veléséhez ez nem elegendő, ru­galmasságra, pontosságra van szükség, és főként arra, hogy ol­csóbbak legyünk. Erre a hagyo­mányos cikkeken kívül lehetősé­günk van egyebek közt a műszaki szövetek gyártásában is. A textiliparban is végbement az irányítási rendszer korszerűsí­tése. Két vállalat kivételével vál­lalati tanácsok, küldött- és köz­gyűlések vették kézbe a „kor­mányzást”. Nagy erővel, lendü­lettel kezdtek munkához, most fo­lyik a VII. ötéves stratégiai tervek kidolgozása, aminek egyik lénye­ges vonása — tapasztalataink sze­rint —, hogy felerősödik egyebek közt a racionális létszámgazdál­kodásra való törekvés a vállala­toknál. Erre mindenképpen szük­ség van ahhoz, hogy az eddigi kedvezőtlen folyamatok megtor­panjanak, illetve megforduljanak. A nagymértékű elvonásokat, a fejlesztési forráshiányokat, az im­portgazdálkodás korlátait azon­ban a vállalatok önmaguk nem képesek ellensúlyozni, így a jövő­ben is gazdálkodási nehézségek­kel kell megküzdeniük , ha a feltételrendszer kedvező változá­sa nem következik be. OSVÁTH SAROLTA A TEXTILMUNKÁS megkérdezte: Milyen feladatok megvalósítása vár 1987-ben a textiliparra? A textilmunkások szeretnék, ha a munkájukat elismernék

Next