Textilmunkás, 1987 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1987-01-01 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A TEXTILIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA XXXI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1987 JANUÁR ÁRA: 2,50 FORINT ■■■■ Végzős tanulók figyelem! Szakközépiskolások országos versenye A Művelődési Minisztérium — középfokú nevelési főosztálya — a képzés szakiránya szerinti illetékes minisztériumokkal, az országos hatáskörű szervekkel közösen az 1986/87-es tanévre textilvegyipari, fonóipari, kötőipari, szövőipari országos szakmai tanulmányi versenyeket hirdet, melyeken a IV. osztályos szakközépiskolai tanulók vehetnek részt. A versenyek első tíz helyezettje — ha szakirányú továbbtanulásra jelentkezett — mentesül a felvételi vizsga kötelezettsége alól és megkapja a felvételin elérhető maximális pontszámot (60 pont). Ezen tanulók az érettségi vizsgán a szakmai és elméleti tantárgyakból és a szakmai gyakorlatokból jeles minősítést kapnak. Szakszervezetünk csatlakozik a versenyfelhíváshoz, és javasolja a textiles szakközépiskolák társadalmi, gazdasági vezetőinek, a végzős tanállománynak, hogy a versenyfelhívást megfelelően propagálják; a pedagógusok segítsék a tanulók felkészítését, a tanulók pedig mind nagyobb számban vegyenek részt a versenyben. Jó versenyzést és sikereket kíván szakszervezetünk! (P.F.) Éppen egy esztendő telt el szakszervezetünk XXVI. kongresszusa óta. Korántsem könnyű esztendő. A nehézségek, gondok azonban nem akadályozhatnak meg bennünket abban, hogy számvetést készítsünk, sorra vegyük szerény, de mégis figyelemre méltó eredményeinket. Mit sikerült megvalósítani ágazati kongresszusunk határozataiból? Erre kértünk választ Dr. Martos Istvánnétól, szakszervezetünk főtitkárától. — Mint tudjuk, a kongresszus öt esztendő munkáját összegezte. Értékelte a szakszervezeti munka kettős funkciójának működését, a gazdálkodást segítő, illetve az érdekvédelmi, érdekképviseleti munkát. Mindkettő gyakorlásában eredményeket, fejlődést állapított meg. Kongresszusunk azonban meglehetősen nehéz időszakban ülésezett. Ekkor indult a népgazdaság VII. ötéves terve, a mindannyiunk által jól ismert terhekkel tetézve, ráadásul ugyanezen időben ágazatunk helyzete is a vártnál kedvezőtlenebbül alakult. A kihasználatlan kapacitások, az eszközhatékonyság romlása, a termelés csökkenése, a létszámhiány, megannyi béklyó ma is az iparágon. S ez az állapot a dolgozók lelkiismeretes munkája, többletvállalás, mértéktelen túlmunkaidő-felhasználás mellett, illetve ellenére következett be. Ez a helyzet rányomta bélyegét az 1986. évi munkára. Kiindulási pontnak mégis azt tekintettük, hogyan tudjuk az ágazat előtt álló feladatokat teljesíteni, a vállalati terveket megvalósítani? A kongresszus úgy fogalmazott, hogy az ágazat előtt álló feladatok és a rendelkezésre álló feltételek között nincs megfelelő összhang. Mi adott reményt mégis a munkához? — A tenniakarás és egy ígéret, amely a kongresszuson elhangzott, s az annak nyomán megindult széles körű vizsgálódás. Kongreszszusunk épp a kilátástalan helyzetünkből való kilábalás végett a textilipar kormányzati szintű áttekintését kérte. Nem sokkal ezután szakértői csoportok vették nagyító alá az ágazat legkülönbözőbb bajait. Szakszervezetünk az évindításhoz, a középtávú tervek kidolgozásához adott segítségen kívül, részt vett ebben a komplex vizsgálatban is, amelynek megállapítását központi vezetőségünk novemberi ülésén a saját állásfoglalásával is kiegészítette, megerősítette. Mindannyian reméljük, sőt bízunk benne, hogy az ágazat helyzetét elemző, részletekre kiterjedő anyag nem csupán sokadik helyzetfeltárásunk lesz, hanem egy ágazatunkat érintő, közeli döntés fontos alapdokumentuma is. Miközben készült a felmérés, végezni kellett a hétköznapi feladatokat is. Említsen ezek közül néhányat. Új feladatot jelentett például az új vállalati vezetési formák kialakításának segítése, ami gyakorlatilag be is fejeződött. Azóta már áttekintettük a megalakulással kapcsolatos tapasztalatokat, megjelöltük a szakszervezetek tennivalóit, a működéssel összefüggésben, a dolgozói képviselők munkájának segítségét illetően. Elsőként az ágazatok között elkészítettük a szakszervezet működési szabályzatát, meghatároztuk jog- és hatáskörét, szabályoztuk a partner vezető szervek, illetve az új vállalati vezetési formák és a szakszervezeti szervek együttműködését, eljárási módjait. A kongresszus határozatának megfelelően megkülönböztetett figyelmet fordítottunk az elmúlt évben is a vállalati bér- és keresetpolitika alakítására, a teljesítmények és bérek viszonyára. Jelentős tárgyalássorozat keretében sikerült elérni, hogy 1987-re központi keresetszabályozásba került a négy alapanyagelőállító alágazat. Egyébként most térünk majd vissza a fonók bérfejlesztési tapasztalatainak az értékelésére, megnézzük, hogyan sikerült felhasználni a preferenciaként kapott 22 millió forintot, hogyan érvényesül ennek hatása az ösztönzésben. A fonök eszerint megkülönböztetett figyelmet élveznek? — Ők is. A kongresszusi határozat ugyanis a rétegpolitikai tevékenység további javítását, kiterjesztését sürgeti. Aminyi más, korábbi rétegvizsgálatunk után most a szövőnők helyzetének konkrét elemzése következik. Rétegtevékenységünk fontos része, hogy kialakítottuk az ifjúsági munka továbbfejlesztésének formáit. Gyakorlatilag alapszervezeti szinten befejeződött az ifjúsági tagozatok létrehozása; hamarosan vállalati szinten is befejezzük ezt a munkát; kidolgoztuk a működés feltételrendszerét, a jogosultságokat. Szeretnénk, ha az idei évtől e tagozatok érdemi tevékenysége megindulna. Természetesen nem élünk abban az illúzióban, hogy e tagozatok létrehozásával megoldjuk az ifjúság valamennyi gondját, de sokat várunk tőle! A fiatalokkal együtt, a saját érdekükben szeretnénk dolgozni, szeretnénk őket bevonni saját ügyeik intézésébe, egyáltalán a szakszervezeti munkába. Manapság óvatosan beszélünk a szociális kérdésekről. Legfeljebb a szinten tartást emlegetjük, mint elérhető óhajt. — Ez így igaz. Ezzel együtt az elmúlt év tükrében eredményekről is adhatunk számot. Nemhogy nem kellett visszalépnünk, néhány helyen még a fejlesztésre is merünk vállalkozni. Jelentősnek ítéljük meg, hogy sikerült egy olyan kormányzati döntést elérni, amelynek értelmében a gyesen, gyeden lévők után is képezhető fejkvóta; e kérést többen is felvetették a kongresszuson. Továbblépés, hogy egy-két vállalatnál a nem megfelelően hasznosítható épületeket, szociális létesítményeket lakássá alakították át. Újabb eredmény, hogy 1986-ban Hajdúszoboszlón megvalósíthattunk egy családi üdültetési formát; az elmúlt szezonban 120-an vették igénybe e kedvelt gyógyüdülést, amelyet szeretnénk a télre is kiterjeszteni. Folynak a tárgyalások, hogy kedvezőbb és olcsóbb területre helyezzük át a balatoni sátortáborunkat, másfél millió forintot takarítva meg ezzel a lépéssel. A megváltozott gazdasági helyzet nagyobb rugalmasságot, megújulást kíván a szakszervezetektől is. Erről is szó esett a kongresszuson. — Igen. Azóta sokat léptünk előre a vezetőirányító munka korszerűsítésében. Még közelebb kerültünk az alapszervezetekhez, ezt a központi vezetőség is így ítélte meg. Megfelelő információ biztosításával — rendszeres alapszervezeti titkári értekezletek tartásával — segítjük szervezeteinket munkájuk mind jobb ellátásában. Továbbléptünk a szakszervezeti munka nyitottságának, nyilvánosságának fejlesztésében. Széles körben biztosítunk különböző agitációs-propaganda eszközöket, már videofilmeket is, s nagy eredménynek tartom, hogy vállalataink a nehéz gazdasági helyzetük ellenére is felismerik a videokészülékek alkalmazásának szükségességét például a tömegpolitikai oktatásban. Örömmel mondhatom el, hogy az elmúlt évben erősödött a szakma képviselete, a szakmai érdek védelme a különböző állami szerveknél. Sok operatív közreműködéssel sikerült nem egy vállalat konkrét, napi gondját megoldani, jelzőszerepünk érvényesítésével egy-egy intézkedés meghozatalához hozzájárulni. Apró, mégis fontos eredményként könyvelem el, hogy 1986-ban sikerült úgy elhelyezni a bv pénzeszközeit, hogy közel 400 ezer forinttal több kamatbevételre tettünk szert. Ez lehetett például az alapja, hogy karácsony előtt központi eszközökből is támogathattuk az egyedülálló, a különösen nehéz körülmények között élő nyugdíjas textiles dolgozókat. — Milyen gondolatok foglalkoztatják 1987. küszöbén? — Előttünk az 1986. év pontos számbavétele, s ismerjük az 1987-es célkitűzéseket, az MSZMP KB állásfoglalását, nemkülönben a decemberi központi vezetőségi ülésünk által kialakított, idei szakszervezeti feladatokat. Azzal a felelősséggel, elhatározással készülünk tehát az új évre, hogy messzemenően teljesítjük az ágazatunkra rótt feladatokat. Az emberek dolgozni akarnak, ugyanakkor igénylik azokat a feltételeket, amelyek alapján teljesíteni tudják feladataikat. De igénylik a bv-től, a helyi szakszervezeti szervektől is, hogy sokkal jobban éljenek jelzőszerepükkel, kezdeményezőbben lépjenek fel a hiányosságok felszámolása érdekében. Ezekben az időkben nagyon nehéz politikai munkát végezni, nem tételezhetjük fel ugyanis, hogy mindenki tisztában van a népgazdaság jelenlegi helyzetével, hogy ismeri e helyzetet kiváltó okokat. A tagság sokkal határozottabb igényt támaszt a szakszervezet érdekképviseleti munkájával szemben. Sajnos az 1987-es népgazdasági terv olyan kedvezőtlen intézkedések várható jeleit tartalmazza, amelyek megértetése, elfogadtatása nagyon komoly politikai munkát igényel. Tagságunkat további áldozatvállalásra kell kérni, de emellett változatlanul szükségesnek tartjuk olyan kormányzati szintű döntések meghozását, amelyek a népgazdaság nehéz helyzetétől függetlenül, illetve éppen ezért — halaszthatatlanok. Végezetül, megragadom az alkalmat, hogy e lap hasábjain a központi vezetőség nevében is megköszönjem szakszervezetünk tisztségviselőinek, a textiliparban dolgozó tagságunknak az 1986-os évben — jelentős többletmunkával, áldozatvállalással, számtalan esetben a családi együttlét idejét is megrövidítve — végzett tevékenységét, s kívánok valamennyi textilmunkásnak 1987-re gazdaságépítő tevékenységéhez, munkahelyi és családi életéhez egy békés, eredményes, boldog, új esztendőt! HORVÁTH ILDIKÓ Egy évvel a kongresszusunk után Beszélgetés dr. Martos Istvánnéval, szakszervezetünk főtitkárával DR. MARTOS ISTVÁNNÉ főtitkár — Erőink végéhez érkeztünk, nincsenek már feltáratlan tartalékaink, lehetetlen a teljesítményeket növelni, ha a feltételek nem változnak — hallatszottak nemrég a VI. ötéves tervidőszak végén ezek a vélemények. S jobbára hallatszanak ma is, amikor már a VII. ötéves terv második esztendejére készülünk. Az Ipari Minisztériumban Mándoky Lászlótól, a könnyűipar szakértői csoportvezetőjétől arról érdeklődtünk, mit várnak a textilipartól a jövőben, milyen feladatokat kell teljesíteni ahhoz, hogy eleget tegyen a népgazdasági követelményeknek, s munkáját megfelelően elismerjék? — Azon ma már senki nem vitatkozik, hogy a könnyűipar, s ezen belül a textilipar a népgazdaság számára mennyire nélkülözhetetlen ágazat. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy hazánk lakosságát 80—85 százalékban ma is és előreláthatóan a jövőben is a textilruházati ipar öltözteti. Ez önmagában is olyan feladat, amelyet egyáltalán nem könnyű teljesíteni, hiszen a fejlett országokban a hazai ipar részaránya ennél hagyományosan jóval alacsonyabb. Ha még ehhez hozzáveszszük az utóbbi években kialakult tendenciákat, amelyek azt bizonyítják, hogy az eszköz- és főként munkaerőigényes textilipar szinte „kiköltözött” a Távol-Keletre, a fejlődő országokba — különösen nagyra kell értékelnünk azt a teljesítményt, amit a hazai ipar ilyen nemzetközi körülmények között eddig nyújtott. Végül is — jelentős ellátási hiányok nélkül rendkívül differenciált igényeket elégített ki — valóban az erők végső, és maximális megfeszítésével. Úgy gondoljuk, ez tovább már aligha fokozható, az ágazat valóban a kifulladás határához érkezett. Az idén már mutatkoztak ennek jelei, bár sem az iparon, sem a könnyűiparon belül gyakorlatilag nem produkált az ipari átlagtól eltérő, vagy annál gyengébb teljesítményt, sőt bizonyos területeken a dinamizmus jelei is tapasztalhatók. Az 1986-os gazdasági folyamatokat vizsgálva, megállapítható, hogy a könnyűipar termelési értéke várhatóan (összehasonlító áron) a tervezett 2,5 százalékos növekedés helyett csak 1 százalékos lesz. A textilipar termelése az egy évvel ezelőttinél 1,3 százalékkal kisebb értéket ér el, viszont az iparfejlesztés koncepciójának megfelelően a kiemelt termékek, például a pamut- és pamut-típusú fonalak előállítása növekedett. Csökkent azonban a nyers pamut és gyapjúszövet termelés, ami egy bizonyos szintig ugyancsak beleillik a struktúraváltási elképzelésekbe. Az export teljesítése kiemelt feladat ebben a szakmában is, a rubelelszámolású kivitel az államközi szerződéseknek megfelelően realizálódik, javulás mutatkozik a kiszállítások ütemességében. A konvertibilis export feladatoknak gyakorlatilag eleget tettek a textilipari vállalatok. Az, hogy az év végi elszámolás végül is előreláthatóan azt mutatja majd, hogy a tervezettnél, sőt az egy évvel ezelőttinél kevesebbet produkáltak, a forint leértékelésének következménye. Érdekes módon, a gazdálkodási feltételek szigorodása a létszám alakulásában a stabilizálódás felé vezet, összességében alig fogyott a dolgozók száma. Tudni kell azonban, hogy egyre nagyobb arányú a külföldiek foglalkoztatása, s nem vitás, így egyebek közt a vgmk-k és a hasonló kereseti lehetőségek időlegesen munkaerő-megtartó tényezők. Nem zár könnyű, gondmentes évet a textilipar sem, az ipar más ágazatához hasonlóan. A nehézségeket itt súlyosbítja az, hogy a fejlesztésben az átlagosnál is nagyobbak a lemaradások. Egyrészt a divatérzékenység miatt a textilipar fokozottabban igényelné a technikai megújulást, másrészt a VI. ötéves tervidőszaknak utolsó éveiben szinte alig remélhetünk műszaki-technikai fejlődést. Azt azért nem szabad mellékesen kezelni, hogy a VII. ötéves tervidőszaknak elején vagyunk, s a különböző fejlesztési pályázatok eredményei még korántsem értek be. Az kétségtelen, hogy kimaradt egy ötéves tervidőszak a beruházások tekintetében, a rekonstrukció utolsó évéhez képest feleannyi fejlesztés valósult meg a nyolcvanas évek közepén. Sokáig nem tartható, hogy 20—22 többlet műszakot vállaljanak a vállalatok. A teljesítmény kicsikarását azonban a szabályozók nem honorálják, sőt... Az operatív intézkedések nagyban közrejátszanak egyebek közt abban, hogy a nagymúltú hazai gyapjúipar vállalatai rendkívül nehéz gazdasági helyzetbe kerültek, s alapvető strukturális átalakulás nélkül nincs is remény a feléledésre. A következő esztendőkben már minden bizonnyal érződni fog a fejlesztésre való törekvés hatása, kérdés, hogy a világpiac hogyan honorálja, hogyan ismeri majd ezt el... — A tervek szerint 1987-ben a textilipar mintegy 5,3 százalékos növekedést tervez, a tőkés exportot viszont 20 százalékkal tervezik növelni. A szocialista kivitel az államközi megállapodásoknak megfelelően 4 százalékos növekedést irányoz elő. Évek óta most először tapasztaljuk, hogy a vállalati és népgazdasági elképzelések jobbára egybeesnek. Ez mindenképpen biztató, mert az is kirajzolódik a tervekből, hogy mik a struktúraváltás irányai. Mindenekelőtt a fonaltermelés növelése a cél, s emellett a nyersszövet visszafogása importtal, termeltetéssel való pótlása. A kikészítő, nemesítő műveletek fejlesztése, ami a magasabb értékű termékek előállítása felé visz. Nem kétséges, hogy a versenyképesség növeléséhez ez nem elegendő, rugalmasságra, pontosságra van szükség, és főként arra, hogy olcsóbbak legyünk. Erre a hagyományos cikkeken kívül lehetőségünk van egyebek közt a műszaki szövetek gyártásában is. A textiliparban is végbement az irányítási rendszer korszerűsítése. Két vállalat kivételével vállalati tanácsok, küldött- és közgyűlések vették kézbe a „kormányzást”. Nagy erővel, lendülettel kezdtek munkához, most folyik a VII. ötéves stratégiai tervek kidolgozása, aminek egyik lényeges vonása — tapasztalataink szerint —, hogy felerősödik egyebek közt a racionális létszámgazdálkodásra való törekvés a vállalatoknál. Erre mindenképpen szükség van ahhoz, hogy az eddigi kedvezőtlen folyamatok megtorpanjanak, illetve megforduljanak. A nagymértékű elvonásokat, a fejlesztési forráshiányokat, az importgazdálkodás korlátait azonban a vállalatok önmaguk nem képesek ellensúlyozni, így a jövőben is gazdálkodási nehézségekkel kell megküzdeniük , ha a feltételrendszer kedvező változása nem következik be. OSVÁTH SAROLTA A TEXTILMUNKÁS megkérdezte: Milyen feladatok megvalósítása vár 1987-ben a textiliparra? A textilmunkások szeretnék, ha a munkájukat elismernék