Textilmunkás, 1991 (86. évfolyam, 1-12. szám)

1991-01-01 / 1. szám

A TEXTILIPAR ELENÉRŐL, JÖVŐJÉRŐL 86. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1991. JANUÁR ÁRA: 4 FORINT Látszik-e már az alagút vége? A TEXTILIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA ALAPÍTVA 1906-BAN A tájékoztatót dr. Botos Balázs, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium helyettes államtitkára tartotta - Örömmel és megtisztelte­téssel vettem át az eredetileg a miniszter úrnak szóló meg­hívást - mondta bevezetőként dr. Botos Balázs, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium he­lyettes államtitkára. - A mi­niszter úr más elfoglaltsága miatt nem tudott eljönni erre a mai tanácskozásra. Nem biz­tos, hogy minden kérdésükre azt fogom válaszolni, amit hal­lani szeretnének, de örömmel jöttem ide, mert korábban én is a textiliparban dolgoztam. Mielőtt a minisztériumba kerül­tem, egy kutatóintézetben a hagyományos iparágak vizsgá­latával foglalkoztam. Akkor is az volt a véleményem, hogy legyen jól szervezett könnyű­ipara, ezen belül textilipara Magyarországnak. Dr. Botos Balázs azt is hang­súlyozta, hogy az Ipari és Ke­reskedelmi Minisztérium szak­embereinek és vezetőinek a véleménye az ipar jelenlegi ne­hézségeiről és a jövőbeni el­képzelésekről nem mindenben azonos a vállalati szakem­berek álláspontjaival. Mielőtt az 1990-es tapasztalatok ecse­teléséhez fogott a helyettes államtitkár, utalt arra, hogy ezekben csak részben van sze­repe a minisztériumnak, hiszen a kormány májusban alakult meg, s a minisztériumi szak­emberek többsége pedig csak júniusban foglalta el a helyét. Tájékoztatójában dr. Botos Balázs először a negatívumo­kat sorolta fel. 1990-ben az ipar termelése az elmúlt negy­ven évben soha nem tapasztalt mértékben csökkent. A statisz­tika szerint a csökkenés mérté­ke meghaladta a tíz százalékot. Önmagában ez a tény nem je­lentene tragédiát, hiszen már korábban nyilvánvalóvá vált, hogy Magyarországnak nem olyan méretű, és főleg nem olyan szerkezetű iparra van szüksége, mint amilyen kiala­kult. A nagyobb baj az, hogy a hatékonyságban, a jövede­lemtermelő képességben, a ter­melékenységben nincs javulás. A magyar ipar teret vesztett. Sú­lyos gondot jelent az ipar pénz­ügyi helyzete. Lassan az elle­hetetlenüléshez vezet a pénz­telenség, az eszközök hiánya. És a helyettes államtitkár azt is belátta, hogy nem születtek olyan intézkedések, amelyek előremutatóak lennének. Saj­nos, jelentősen nőtt a munka­­nélküliek száma, a létszám csökkenése az iparban 9,6 szá­zalékos,­­a textiliparban pedig megközelíti a 75 százalékot. Örvendetes viszont, hogy sikerült növelni a konvertibilis exportot és ha nehezen is, de megkezdődött a privatizáció, megjelentek a kis- és közép­üzemek. Ezekben az üzemek­ben nagyon dinamikus fejlődés tapasztalható, bár a nagyipart ellensúlyozni nem tudják, de a tendencia jelzi, hogy ebbe az irányba célszerű haladni. Bi­zonyos mértékű műszaki fejlő­dés is tapasztalható, de ez messze elmarad attól, mint amilyenre szükség lenne. Mielőtt a textilipar helyzeté­ről, és a jövővel kapcsolatos minisztériumi elképzelésekről szólt volna dr. Botos Balázs, emlékeztetett A nemzeti meg­újhodás című kormányprog­ramra és a három évre szóló gazdasági programra. E doku­mentumok deklarálják a hosz­­szas vita után kialakított állás­pontot: Magyarország adott­ságait figyelembe vevő, nem­zetközileg versenyképes, kor­szerű ipara legyen hazánknak. A textilipari tapasztalatok va­jon ebbe az irányba mutatnak­­e? — tette fel a kérdést a he­lyettes államtitkár és meg is próbált rá válaszolni. A statisz­tikai összegzés szerint a tex­tiliparban valamivel kisebb mértékben csökkent a terme­lés, mint az ipar egészében, de a textiliparon belül nagy különbségek tapasztalhatóak: van, ahol 67 százalékra esett vissza a termelés, s van, ahol 108—109 százalékra nőtt. Érde­mes megvizsgálni, hogy mit mutat a piaci helyzetkép, hi­szen nyilvánvaló, hogy termelni csak akkor érdemes, ha a terméket értékesíteni is lehet. Az egyik legfőbb tapasztalat az, hogy 1990-ben jelentősen visszaesett a belföldi kereslet a textilipari termékek iránt, s szintén nagymértékben csök­kent a rubelelszámolású export. (1990-ben még kétféle exportrelációt tartottak nyilván, 1991 januárjától már csak egyféle lesz.) Hogy a hazai ke­reslet visszaesett, ahhoz az im­portliberalizáció is hozzájá­rult, mert ez leginkább ebben az iparágban érintette a ter­melőket. Az ipari átlag (3,59 százalék) többszörösével, 18,6 százalék­kal nőtt a textilipar konverti­bilis exportja. Vajon azért-e, mert korszerűbbek lettek a ter­mékek, javult a piaci munka? E kérdésre nem lehet egyértelmű igennel válaszolni. A ruházati és textilipari termékek közepes, vagy annál alacsonyabb minő­séget képviselnek a nyugati piacon. A helyettes államtitkár óva int mindenkit, nehogy megtévesztőek legyenek az 1990-es exporteredmények. Nem lehet arra számítani, hogy amit eddig a Szovjetuniónak adtak el, azt majd ezentúl el­adják a nyugatiaknak. Nem veszik meg a termékeket, csak akkor, ha azok megfelelnek az általuk támasztott magas mi­nőségi követelményeknek. A jobb minőségű termék előállí­­tásához természetesen megfe­lelő alapanyag, termelőberen­dezés és korszerű vezetés, kor­szerű vállalati szervezet szük­ségeltetik. Fontos, hogy a vál­lalatoknak legyenek stratégiai elképzeléseik, tudják, mely ter­mékeik keresettek. A korszerű termelőberendezések megte­remtésében, a műszaki fejlesz­tésben nagyobbak a kormány­zati feladatok. A fejlesztés­kutatás költséges, ehhez az ál­lamnak hozzá kell járulnia. Majd arról szólt dr. Botos Balázs, hogy a textiliparban is megindult a privatizáció és a külföldi tőke beáramlása. Na­gyon nagy az érdeklődés a magyar textilipar iránt, ahol jó esélye van a privatizáció­nak. A magyar iparban az el­következendő három évben az állami tulajdon részarányát 30 -40 százalékkal tervezik csök­kenteni. Hogyan látják az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumban a textilipar jövőjét? A termelés visszaesése folytatódni fog. Ez önmagában nem jelent különö­sebb gondot — mondta a he­lyettes államtitkár —, arra kell törekedni, hogy azok a tevé­kenységek épüljenek le, ame­lyekkel a legkevésbé hatéko­nyan állítanak elő korszerűtlen termékeket. A nyugati piaco­kon szinte korlátlan a felvevő­­képesség, ha megfelelő minő­ségűek a termékek. A szovjet piacon más jellegűek az aka­dályok. A minisztérium fontos­nak tartja, hogy a dollárelszá­molásra való átállás miatt na­gyon kritikus első negyedév­ben, fél évben segítse a válla­latokat. A minisztérium szak­emberei nemrégiben kint jártak a Szovjetunióban és átnyújtot­ták a javaslatot, az ajánlatot, hogy a kőolajszállítás fejében hazánk milyen textilipari, bőr­és cipőipari termékeket tudna adni.­­ Csak vázlatosan említettem néhány helyzetképet, úgy gon­dolom, talán hasznosabb, ha az önök kérdéseire válaszolok — fejezte be tájékoztatóját a testületi ülésen dr. Botos Ba­lázs, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium helyettes államtit­kára. - Ez a mostani az első találkozás volt, de remélem, hogy nem az utolsó. Bízom abban, hogy folytatni tudjuk a megkezdett párbeszédet. Segí­teni szeretnénk a gondok, ne­hézségek megoldásában, szol­gáltató jellegű minisztériumot akarunk, nem ágazati felügye­letet. Kérdésben a vélemény Dr. Botos Balázs tájékoztató­ja után kérdések következtek. Olyan kérdések, amelyek egy­ben már véleményt is tükröz­tek. SZABÓ PÁL, a Tabi Kem­pingcikkgyár Lv titkára arról szólt, hogy a kormány túl ma­gas vámmal bünteti a fejlett technikát, amire pedig ugyan­csak nagy szükség lenne a ha­zai iparban. Másik észrevétele az volt, hogy szerinte tudato­san lassítják a termelést. Ha egy vállalat pénzzavarba kerül, akkor csak nagyon magas ka­matra kaphat rövid lejáratú hi­telt, így a bankok nem segítik, hanem hátráltatják a termelést. Harmadik meglátása, ami egyben kérdés is: miért áraszt­ják el külföldi árukkal az or­szágot? Leértékeljük a saját munkánkat? És mi legyen azokkal, akik munkanélkülivé válnak? NAGY PIROSKA, a Patex Mezőberényi Rt. titkára az iránt érdeklődött, hogy vállalatok, részvénytársaságok közvetlenül köthetnek-e szerződéseket szovjet köztársaságokkal? DR. BOTOS BALÁZS, helyettes államtitkár BOLDOG ISTVÁN, az Újpes­ti Cérnagyár titkára a privati­zációval kapcsolatban úgy (Folytatás a 2. oldalon) TITKÁROK KÜLDÖTTEINEK TANÁCSA is változásokat szolgáló döntésekről Ülést tartott a titkárok küldötteinek tanácsa december 11-én, szakszervezetünk székházában. DR.­­BOTOS BALÁZS, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium helyettes államtitkára tartott tájé­koztatót a textilipar helyzetéről, a rövid és hosszú távú elképzelésekről. Második napirendi pontként a TDSZ vezetőtestületeinek szervezeti és működési szabályzatát, illetve a vállalati és munkahelyi szervezetek­­működési és szervezeti szabályzatára kidolgozott ajánlást fogadta el a testület. KELETI TAMÁS főtitkár nyitotta meg az ülést. Emlékeztetett arra, hogy egy évvel ezelőtt tartot­ta kongresszusát a Textilipari Dolgozók Szak­­szervezete. A most napirendre tűzött tájékoztató a textilipar helyzetéről jó alkalmat kínál arra, hogy a tapasztalatokat összevessük a kongresz­­szuson elfogadott célokkal. Egy év alatt számos változás zajlott le a gazdaságban és a társa­dalomban, ezekre a szakszervezeti tagság érde­kében reagálni kell. A tapasztalatok összegzé­sének mottója a tavalyi kongresszuson kialakított álláspont lehet: a szakszervezet a változásokat szolgáló döntéseket csak aszerint ítélheti meg, hogy azok miként érintik a tagságot. Külön köszöntötte főtitkárunk a tkt-ülésre meghívott vendégeket. Akik­­elfogadták a meg­hívást ,és részt vettek az ülésen, Deák András, az MGK budapesti szövetségének társelnöke; Honti László, az MGK­­könnyűipari szövetségé­nek­­elnöke; Veres Gábor, a Ruházati Dolgozók Szakszervezetének főtitkára; Tréber Tibor, a Bőripari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, dr. Pataki Pál, a TMTE főtitkárhelyettese; Gomb­kötő János, a TMTE intézőbizottsági tagja és Derzs Miklós, a Gyapjúipari Egyesülés elnöke.

Next