Textilmunkás, 1994 (89. évfolyam, 1-11. szám)
1994-01-01 / 1. szám
Elfogadjuk vagy támadjuk a kapitalizmust? A baloldaliság öröme és batyuja ! Ez volt a címe annak a vitának, amelyet a Belvárosi Szabadegyetem szervezett Hegyi Gyula újságíró, Krausz Tamás történész és Király Zoltán országgyűlési képviselő, az MSZDP elnökének részvételével. Hegyi Gyula — A baloldaliság öröme című könyv szerzője — elmondta: számára a baloldaliság öröme abban áll, hogy a baloldaliság szabadon választott érték, van jövőképe és egy ellenzéki gondolkodásmód. A batyu ezeknek az örömöknek az ellentéte: az, hogy a kapitalizmust tényként kell elfogadni, függetlenül attól, szeretjük-e vagy sem. Az ismert publicista részletesebben is kifejtette fenti megállapításait. Hangsúlyozta, hogy a baloldaliság értékválasztás is egyben. A legfontosabb értékeknek a szabadság eszményét és a szociális érzékenységet tartja. Ide számítja a kulturális értékek tiszteletét, a progresszív művészetek szeretetét és támogatását is. Erről azért kell külön is szólni — mondta —, mert a mai gazdasági nehézségek miatt háttérbe szorul a kultúra. A baloldali embert együtt jellemzi az álmodozás és a realitásérzék. A baloldali ember nem fogadja el a történelem végéről szóló Fukuyama-elméletet és azt sem, hogy addig is a liberálisok lesznek a meghatározó erők. A baloldali ember — véli Hegyi — rövid távra elfogadja a kapitalizmust, s egyben gondolkodik annak meghaladásán, tűnődik azon, mi lesz az utána következő időszakban. A kapitalizmus realitásként való elfogadása azonban nem jelenti azt, hogy el kell fogadni minden következményét. Olyan ez, mint a tél: szeretjük vagy nem szeretjük a telet, védekezni kell ellene. A kapitalizmus negatív hatásai ellen is védekezni kell és ki kell csikarni belőle mindazt, ami az embereknek jó, ami szebbé teszi a családok életét. Az előadó fontosnak tartottta a szembenézést a múlttal. Azt, hogy választ adjunk a múlt kérdéseire. A Kádár-rendszer megítélésében ő maga nem híve sem a totális elvetésnek, sem a felmagasztalásnak. Lényegesnek tartja viszont, hogy az egész időszakot differenciáltan értékeljük, figyelemmel a hatvanas-hetvenes és a nyolcvanas évek különbözőségeire. A közelgő választásokról szólva Hegyi Gyula koalíciós kormányt prognosztizál. Véleménye szerint erre kell készülni. De addig is ki kell használni a baloldaliság javára az ellenzékiség örömét. — Aki a kilencvenes évek elején a baloldaliság örömét választja könyve címéül, az valóban megérdemli a figyelmet — kezdte vitaindítóját Krausz Tamás. A történész szerint nincs homogén baloldal. Vannak viszont típusok, irányzatok aszerint, hogy milyen a jövőképük, milyen a viszonyuk saját múltjukhoz és a fennálló társadalmi rendszerhez. Eszerint három típust lehet megkülönböztetni. A liberális baloldal jövőképe a jó kapitalizmus valamilyen nyugati ország példája. A konzervatív baloldal látja, hogy ami napjainkban történik, az rossz a munkavállalóknak, a nyugdíjasoknak, ezért a múltat hozza fel példának. A harmadik, a szocialista baloldal szerint nem lehet nemlétezőnek tekinteni a jelenlegi kapitalizmust. Ez olyan életidegenség benne, amely képtelen alkalmazkodni a realitásokhoz. Azt is tudomásul kell venni, hogy nem lehet túllépni rajta egy pillanat alatt. Ugyanakkor a szocialista baloldal jövőképébe beépíti a rendszer kritikáját, s állandóan gondolkodik és munkálkodik a megoldásokon. Nincs olyan, hogy jó kapitalizmus vagy rossz kapitalizmus — hangsúlyozta Krausz Tamás. Van a fejlett országok kapitalizmusa, van a félperifériák (Latin-Amerika, Kelet-Európa) kapitalizmusa és a harmadik világ kapitalizmusa. A struktúrák a döntők. A szocialista baloldalnak túl kell látni a jelenlegi rendszer keretein. Az igazi baloldali érzelmileg sem tudja vállalni a kapitalizmust. Az igazi baloldali támadja a rendszer gyenge pontjait, kritizál a munkavállalók nézőpontjából. Erő nélkül a politikában sem megyünk semmire. A nosztalgiázás nem jó — hívta fel a figyelmet az előadó. Bánjunk óvatosan és differenciáltan a múlttal. Tradíciók nélkül a baloldal halálra van ítélve. Nem véletlen, hogy az MDF meg akarja fosztani a múlttól a baloldalt. Olyan értékeket, mint a létbiztonság, a teljes foglalkoztatás sohasem szabad feladni. Ugyanakkor arra is figyelmeztetett Krausz Tamás, hogy a látványos baloldali győzelmek ellenére sincs okunk eufóriára. A magyar baloldal sincs olyan helyzetben, mint ahogy látszik. Király Zoltán szerint meghatározó lesz az idei parlamenti választás. A fő kérdés 1994-ben: a bal vagy jobb? Ha a baloldal elbukik, akkor hosszú jobboldali kurzusra számíthatunk, mert elvégzik a Horthy-rendszer intézményesítését. De másféle veszélye is van a választásnak — intett a képviselő. Ha az MSZP győz és kormányra kerül, akkor más lesz a helyzete, másként kell politizálni. A szocialista pártnak egyébként érdeke, hogy mi bekerüljünk a parlamentbe — vélte az MSZDP elnöke. Kérdésekre válaszolva Király Zoltán elmondta, hogy neki semmi gondja sincs az MSZP- vel. Azért választotta a szociáldemokratákat, mert az MSZDP talpraállítása nagyobb kihívást jelentett számára. Mi az azonos és mi a különbség az MSZP és az MSZDP között? Erre programjaink adják meg a választ. Van néhány dolog — például gazdasági kérdésekben —, amelyekben mi balra állunk az MSZP-től. Elképzelhetőnek tartjuk az adósságállomány felfüggesztését is. A Kádár-rendszer több értékét vállaljuk, viszont a vadkapitalizmus ellen vagyunk. Emlékeztetett arra, hogy az SZDSZ és a Fidesz programjában is megjelentek a szociáldemokrácia értékei. — Az SZDSZ és a Fidesz ugyanazt képviseli mint az MDF, csak kicsit másképpen, radikálisan — jegyezte meg Krausz Tamás. A piacgazdaságról szólva megemlítette, hogy a kérdés: milyen érdekeket szolgál, kik a szereplők? A lényeg: hogyan lehet olyan érdekeket érvényesíteni a piacon, amelyek kedvezőek a munkavállalóknak? Kifejezte reményét, hogy a baloldal fúziója előbb-utóbb létrejön, esetleg az elit ellenére, alulról, a tagság kezdeményezésére. Ebbéli óhajukat és akaratukat a közönség soraiból felszólalók is kifejezték, megerősítették. Azt a véleményt is visszaigazolták, hogy az 1944. évi választás rendkívül fontos lesz. Ha a jobboldal győzne, hosszú időre berendezkedne. Ám ha a kormányt sikerülne leváltani, az azzal a haszonnal is járna, hogy emberek megélnék a kormányváltás tényleges lehetőségét, s annak élményét. Érvényesüljön a választási kampány során a baloldali együttgondolkodás — hallottuk —, ha szervezeti összefogás nincs is. De legalább ne támadják egymást. (Kárpáti) Régi szövődés sok géppel Textilmunkás • 3 VAN MUNKAHELYÜNK (egyelőre!) A hetvenes években a megye egyik legszebb textilipari létesítménye Fehérgyarmaton valósult meg. A szatmári lányokasszonyok százai találtak itt munkahelyre. Időközben a Hadiköt (mert hiszen róluk van szó) központi, de vidéki üzemei is nehéz helyzetbe kerültek. A felszámoló biztos a közelmúltban Fehérgyarmaton is járt. Nem tudni mit hoz a jövő. Mi viszont a jelenben beszélgetünk Gyantár Imréné (Kanyó Erzsébet) betanított munkással. — Mielőtt idekerültem, a kölcsei gyógyszertárban, mint takarítónő dolgoztam. Mikor megépült a gyarmati üzem, a szép gyár nagy vonzerőt jelentett. 1977 októberében orsózóként kezdtem. Három évig dolgoztam, közben férjhez mentem. Született egy fiam, majd még egy fiam. Utána az ikrek: egy fiú-egy leány, összesen hét évet voltam távol az üzemtől. Amikor terhes voltam — jártam dolgozni. Az utolsó hónapokban könnyített — átlagbéres — munkát végeztem. A gyarmati Hódiban mindig rendeztek kismama-találkozót amire, ha a 4 gyerekkel nem is tudtam eljönni — az ajándékot mindig megkaptuk. Mikulásra, illetve karácsonyra is. Még most is őrzöm a nőnapi üdvözleteket. Amikor visszajöttem, láncoló feladatokat kaptam. Éreztem az első perctől, hogy ez nekem nem megy. Nem szeretem csinálni. Főnökeim orsózóként mindig elismeréssel beszéltek rólam. Időközben azonban már olyan fonalakkal dolgozik a gyár, ahol nincs szükség orsózásra. Elő-átnéző lettem. 1987- től ezt a munkát végzem. Én ellenőrzöm munkatársaim készítményeit. Mivel bárkinek a hibáját egyértelműsíteni lehet, így ami nem jó , azt közölni szoktam azzal, aki hibázott. A kritikát én elviselem. Nekem ez a kötelességem. Sajnos a hiba előfordulhat — ez többletmunkát jelent. Érdemes tehát odafigyelni. Az utóbbi 3 évben már 11 ezer forint a fizetésem (bruttó). Közben az árak nőttek (a fizetés nem). Amit én fizetek a buszra, az havi 528 Ft. Otthon készítek magamnak reggelit (itt 8 órakor eszünk), illetve ebédet. Most hétről hétre zsíros kenyér almával az úticsomag. Otthon 4 órakor kelek. A család reggelijét is elkészítem (s 5 órakor indulok a buszhoz). A gyerekek maguk ébrednek. A legnagyobb fiú (nyolcadikos) ügyel rájuk. Szerencsére egészségesek, jó magatartásúak. Ugyanis a férjem is elmegy dolgozni a mezőgazdasági szövetkezet asztalosműhelyébe, fél 7- kor indul. A műszakot követően 15 órára érek haza. Szalad a ház. Rendet csinálok, adok a sertésnek enni (reggel a férjem eteti). Baromfi és nyúl is ad munkát. Természetesen a melegvacsora-készítés napi kötelesség. A férjem és én ilyenkor eszünk főtt ételt. A gyerekek napközisek, ott étkeznek. Egyikőjük teljesen ingyen, a másik háromért úgy 1600 fizetünk havonta. A családi pótlék a 4 gyerek után 15 ezer forint. A férjem fizetése? Volt, amikor 260 forintot hozott haza. A szövetkezet 3 havonta fizet, most 9 ezer 600 forintot kapott. Én segítek még be azzal, hogy kötök-horgolok. Havonta 5700 forint OTP-t fizetek (1987-ben építettünk), ehhez jön a villanyszámla, a Kelet-Magyarország havi előfizetési díja (több újságra nem telik) + a tv-adó. S mire egy hónapra bevásárolok?!... Most például egy karton olajat vettem a fehérgyarmati Szegények-boltjában (a Start-Diszkontot így hívja a köznép). Egyenként hazahordom. Viszont üvegenként 3-4 forint az nekünk nagyon sokat jelent. Mindent így vásárolunk, ahol a legolcsóbb. Cukrot, paprikát, lisztet, sót ugyancsak egy hónapra előre vásárolok. A baromfi, a vágott disznó mellé, Gyarmaton üzletből is vásárolunk húst. Mikulás. A gyerekek megértik, hogy erre nincs pénz. Ők is teljesen tisztában vannak azzal, hogy mire futja. Ami a Jézuskát illeti: egy kis szaloncukor, a fiúknak 60-80 forintos autó, a lánynak egy olcsó meséskönyv. Ez a puszta igazság! Én nem szégyellem a szegénységet! Nem én okozom, nem mi vagyunk a hibásak! Dolgozunk erőnkön felül, felesleges dolgokra nem szórjuk el. Tessék kiszámolni: hatunknak kell élni havi alig 30 ezer (bruttó) forintból. S ebben már minden benne van. Ez a térség most is nagyon hátrányos helyzetben van. S ha még ez sem lesz?! Ugyanis azt rebesgetik, hogy felszámolják ezt a gyarmati üzemet is. Akkor végképp nem tudom mi lesz velünk. Pedig termékeinket viszik külföldi piacokra is. A felszámoló biztos ugyan biztatott bennünket, de én nem nagyon bízom az ígéretekben. Van munkahelyünk! Ez ma mindennél fontosabb! Gyerekeink nőnek. A fiúk már a továbbtanulással foglalkoznak. Harmincöt éves vagyok. Epével operáltak, azonban élni, s lehetőleg könynyebben élni — szeretnénk. Odafönt kellene tenni valamit. Akadozik a munka. Olasz és francia piacokra szállítunk. Az alapanyagot viszont úgy hozzák ide. Szeretnénk megfelelni az elvárásoknak. Értem ezt arra, hogy gyerekeink: Imre, Péter, Gergely és Erzsébet minimális igényeit is ki tudjuk elégíteni. Bízunk abban, hogy nekik már sokkal könnyebb lesz, mint nekünk. Molnár Károly