Textilmunkás, 1994 (89. évfolyam, 1-11. szám)

1994-01-01 / 1. szám

Elfogadjuk vagy támadjuk a kapitalizmust? A baloldaliság öröme és batyuja ! Ez volt a címe annak a vitának, amelyet a Belvárosi­­ Szabadegyetem szervezett Hegyi Gyula újságíró, Krausz­­ Tamás történész és Király Zoltán országgyűlési képviselő,­­ az MSZDP elnökének részvételével. Hegyi Gyula — A baloldali­ság öröme című könyv szerzője — elmondta: számára a balol­daliság öröme abban áll, hogy a baloldaliság szabadon válasz­tott érték, van jövőképe és egy ellenzéki gondolkodásmód. A batyu ezeknek az örömöknek az ellentéte: az, hogy a kapitaliz­must tényként kell elfogadni, függetlenül attól, szeretjük-e vagy sem. Az ismert publicista részlete­sebben is kifejtette fenti meg­állapításait. Hangsúlyozta, hogy a baloldaliság értékválasztás is egyben. A legfontosabb érté­keknek a szabadság eszményét és a szociális érzékenységet tartja. Ide számítja a kulturá­lis értékek tiszteletét, a prog­resszív művészetek szeretetét és támogatását is. Erről azért kell külön is szólni — mondta —, mert a mai gazdasági nehézsé­gek miatt háttérbe szorul a kultúra. A baloldali embert együtt jel­lemzi az álmodozás és a reali­tásérzék. A baloldali ember nem fogadja el a történelem végéről szóló Fukuyama-elmé­­letet és azt sem, hogy addig is a liberálisok lesznek a meg­határozó erők. A baloldali em­ber — véli Hegyi — rövid táv­ra elfogadja a kapitalizmust, s egyben gondolkodik annak meghaladásán, tűnődik azon, mi lesz az utána következő időszakban. A kapitalizmus realitásként való elfogadása azonban nem jelenti azt, hogy el kell fogadni minden következményét. Olyan ez, mint a tél: szeretjük vagy nem szeretjük a telet, védekez­ni kell ellene. A kapitalizmus negatív hatásai ellen is véde­kezni kell és ki kell csikarni belőle mindazt, ami az embe­reknek jó, ami szebbé teszi a családok életét. Az előadó fontosnak tartottta a szembenézést a múlttal. Azt, hogy választ adjunk a múlt kérdéseire. A Kádár-rendszer megítélésében ő maga nem hí­ve sem a totális elvetésnek, sem a felmagasztalásnak. Lé­nyegesnek tartja viszont, hogy az egész időszakot differenciál­tan értékeljük, figyelemmel a hatvanas-hetvenes és a nyolc­vanas évek különbözőségeire. A közelgő választásokról szól­va Hegyi Gyula koalíciós kor­mányt prognosztizál. Vélemé­nye szerint erre kell készülni. De addig is ki kell használni a baloldaliság javára az ellenzé­kiség örömét. — Aki a kilencvenes évek elején a baloldaliság örömét vá­lasztja könyve címéül, az való­ban megérdemli a figyelmet — kezdte vitaindítóját Krausz Ta­más. A történész szerint nincs homogén baloldal. Vannak vi­szont típusok, irányzatok asze­rint, hogy milyen a jövőképük, milyen a viszonyuk saját múlt­jukhoz és a fennálló társadal­mi rendszerhez. Eszerint három típust lehet megkülönböztetni. A liberális baloldal jövőképe a jó kapita­lizmus valamilyen nyugati or­szág példája. A konzervatív baloldal látja, hogy ami nap­jainkban történik, az rossz a munkavállalóknak, a nyugdíja­soknak, ezért a múltat hozza fel példának. A harmadik, a szocialista baloldal szerint nem lehet nemlétezőnek tekinteni a jelenlegi kapitalizmust. Ez olyan életidegenség benne, amely kép­telen alkalmazkodni a realitá­sokhoz. Azt is tudomásul kell venni, hogy nem lehet túllépni rajta egy pillanat alatt. Ugyan­akkor a szocialista baloldal jö­vőképébe beépíti a rendszer kritikáját, s állandóan gondol­kodik és munkálkodik a meg­oldásokon. Nincs olyan, hogy jó kapita­lizmus vagy rossz kapitalizmus — hangsúlyozta Krausz Tamás. Van a fejlett országok kapita­lizmusa, van a félperifériák (Latin-Amerika, Kelet-Európa) kapitalizmusa és a harmadik világ kapitalizmusa. A struktú­rák a döntők. A szocialista bal­oldalnak túl kell látni a jelen­legi rendszer keretein. Az igazi baloldali érzelmileg sem tudja vállalni a kapitalizmust. Az igazi baloldali támadja a rendszer gyenge pontjait, kriti­zál­­ a munkavállalók néző­pontjából. Erő nélkül a politi­kában sem megyünk semmire. A nosztalgiázás nem jó — hívta fel a figyelmet az elő­adó. Bánjunk óvatosan és dif­ferenciáltan a múlttal. Tradí­ciók nélkül a baloldal halálra van ítélve. Nem véletlen, hogy az MDF meg akarja fosztani a múlttól a baloldalt. Olyan ér­tékeket, mint a létbiztonság, a teljes foglalkoztatás sohasem szabad feladni. Ugyanakkor ar­ra is figyelmeztetett Krausz Tamás, hogy a látványos bal­oldali győzelmek ellenére sincs okunk eufóriára. A magyar bal­oldal sincs olyan helyzetben, mint ahogy látszik. Király Zoltán szerint megha­tározó lesz az idei parlamenti választás. A fő kérdés 1994-ben: a bal vagy jobb? Ha a baloldal elbukik, akkor hosszú jobbolda­li kurzusra számíthatunk, mert elvégzik a Horthy-rendszer in­tézményesítését. De másféle veszélye is van a választásnak — intett a képvi­selő. Ha az MSZP győz és kor­mányra kerül, akkor más lesz a helyzete, másként kell poli­tizálni. A szocialista pártnak egyébként érdeke, hogy mi be­kerüljünk a parlamentbe — vélte az MSZDP elnöke. Kérdésekre válaszolva Király Zoltán elmondta, hogy neki semmi gondja sincs az MSZP- vel. Azért választotta a szociál­demokratákat, mert az MSZDP talpraállítása nagyobb kihívást jelentett számára. Mi az azonos és mi a különbség az MSZP és az MSZDP között? Erre prog­ramjaink adják meg a választ. Van néhány dolog — például gazdasági kérdésekben —, ame­lyekben mi balra állunk az MSZP-től. Elképzelhetőnek tart­juk az adósságállomány fel­függesztését is. A Kádár-rend­szer több értékét vállaljuk, vi­szont a vadkapitalizmus ellen vagyunk. Emlékeztetett arra, hogy az SZDSZ és a Fidesz programjában is megjelentek a szociáldemokrácia értékei. — Az SZDSZ és a Fidesz ugyanazt képviseli mint az MDF, csak kicsit másképpen, radikálisan — jegyezte meg Krausz Tamás. A piacgazdaság­ról szólva megemlítette, hogy a kérdés: milyen érdekeket szol­gál, kik a szereplők? A lényeg: hogyan lehet olyan érdekeket érvényesíteni a piacon, amelyek kedvezőek a munkavállalók­nak? Kifejezte reményét, hogy a baloldal fúziója előbb-utóbb létrejön, esetleg az elit ellené­re, alulról, a tagság kezdeménye­zésére. Ebbéli óhajukat és akaratukat a közönség soraiból felszólalók is kifejezték, megerősítették. Azt a véleményt is visszaigazolták, hogy az 1944. évi választás rendkívül fontos lesz. Ha a jobboldal győzne, hosszú időre berendezkedne. Ám ha a kor­mányt sikerülne leváltani, az azzal a haszonnal is járna, hogy emberek megélnék a kormány­­váltás tényleges lehetőségét, s annak élményét. Érvényesüljön a választási kampány során a baloldali együttgondolkodás — hallottuk —, ha szervezeti összefogás nincs is. De legalább ne támad­ják egymást. (Kárpáti) Régi szövődé­s sok géppel Textilmunkás • 3 VAN MUNKAHELYÜNK (egyelőre!) A hetvenes években a megye egyik legszebb textilipari léte­sítménye Fehérgyarmaton való­sult meg. A szatmári lányok­­asszonyok százai találtak itt munkahelyre. Időközben a Ha­diköt (mert hiszen róluk van szó) központi, de vidéki üzemei is nehéz helyzetbe kerültek. A felszámoló biztos a közelmúlt­ban Fehérgyarmaton is járt. Nem tudni mit hoz a jövő. Mi viszont a jelenben beszél­getünk Gyantár Imréné (Kanyó Erzsébet) betanított munkással. — Mielőtt idekerültem, a kölcsei gyógyszertárban, mint takarítónő dolgoztam. Mikor megépült a gyarmati üzem, a szép gyár nagy vonzerőt jelen­tett. 1977 októberében orsózó­ként kezdtem. Három évig dol­goztam, közben férjhez mentem. Született egy fiam, majd még egy fiam. Utána az ikrek: egy fiú-egy leány, összesen hét évet voltam távol az üzemtől. Ami­kor terhes voltam — jártam dolgozni. Az utolsó hónapokban könnyített — átlagbéres — munkát végeztem. A gyarmati Hódiban mindig rendeztek kis­mama-találkozót amire, ha a 4 gyerekkel nem is tudtam eljön­ni — az ajándékot mindig megkaptuk. Mikulásra, illetve karácsonyra is. Még most is őr­zöm a nőnapi üdvözleteket. Amikor visszajöttem, láncoló­ feladatokat kaptam. Éreztem az első perctől, hogy ez nekem nem megy. Nem szeretem csi­nálni. Főnökeim orsózóként mindig elismeréssel beszéltek rólam. Időközben azonban már olyan fonalakkal dolgozik a gyár, ahol nincs szükség orsó­zásra. Elő-átnéző lettem. 1987- től ezt a munkát végzem. Én el­lenőrzöm munkatársaim készít­ményeit. Mivel bárkinek a hi­báját egyértelműsíteni lehet, így ami nem jó , azt közölni szoktam azzal, aki hibázott. A kritikát én elviselem. Nekem ez a kötelességem. Sajnos a hiba előfordulhat — ez többletmun­kát jelent. Érdemes tehát oda­figyelni. Az utóbbi 3 évben már 11 ezer forint a fizetésem (bruttó). Közben az árak nőttek (a fizetés nem). Amit én fizetek a buszra, az havi 528 Ft. Otthon készítek magamnak reggelit (itt 8 órakor eszünk), illetve ebédet. Most hétről hétre zsíros kenyér almá­val az úticsomag. Otthon 4 órakor kelek. A csa­lád reggelijét is elkészítem (s 5 órakor indulok a buszhoz). A gyerekek maguk ébrednek. A legnagyobb fiú (nyolcadikos) ügyel rájuk. Szerencsére egész­ségesek, jó magatartásúak. Ugyanis a férjem is elmegy dol­gozni a mezőgazdasági szövet­kezet asztalosműhelyébe, fél 7- kor indul. A műszakot követően 15 órára érek haza. Szalad a ház. Rendet csinálok, adok a sertésnek enni (reggel a férjem eteti). Baromfi és nyúl is ad munkát. Természetesen a me­­legvacsora-készítés napi köte­lesség. A férjem és én ilyenkor eszünk főtt ételt. A gyerekek napközisek, ott étkeznek. Egyi­kőjük teljesen ingyen, a másik háromért úgy 1600 fizetünk ha­vonta. A családi pótlék a 4 gye­rek után 15 ezer forint. A férjem fizetése? Volt, amikor 260 fo­rintot hozott haza. A szövetke­zet 3 havonta fizet, most 9 ezer 600 forintot kapott. Én segítek még be azzal, hogy kötök-horgo­­lok. Havonta 5700 forint OTP-t fi­zetek (1987-ben építettünk), eh­hez jön a villanyszámla, a Ke­­let-Magyarország havi előfizeté­si díja (több újságra nem telik) + a tv-adó. S mire egy hónapra bevásárolok?!... Most például egy karton olajat vettem a fe­hérgyarmati Szegények-boltjá­­ban (a Start-Diszkontot így hív­ja a köznép). Egyenként haza­hordom. Viszont üvegenként 3-4 forint az nekünk nagyon sokat jelent. Mindent így vásárolunk, ahol a legolcsóbb. Cukrot, paprikát, lisztet, sót ugyancsak egy hónapra előre vásárolok. A baromfi, a vágott disznó mellé, Gyarmaton üzlet­ből is vásárolunk húst. Mikulás. A gyerekek megér­tik, hogy erre nincs pénz. Ők is teljesen tisztában vannak azzal, hogy mire futja. Ami a Jézus­kát illeti: egy kis szaloncukor, a fiúknak 60-80 forintos autó, a lánynak egy olcsó meséskönyv. Ez a puszta igazság! Én nem szégyellem a sze­génységet! Nem én okozom, nem mi vagyunk a hibásak! Dolgo­zunk erőnkön felül, felesleges dolgokra nem szórjuk el. Tessék kiszámolni: hatunknak kell él­ni havi alig 30 ezer (bruttó) fo­rintból. S ebben már minden benne van. Ez a térség most is nagyon hátrányos helyzetben van. S ha még ez sem lesz?! Ugyanis azt rebesgetik, hogy felszámolják ezt a gyarmati üzemet is. Akkor végképp nem tudom mi lesz velünk. Pedig termékeinket viszik külföldi piacokra is. A felszá­moló biztos ugyan biztatott bennünket, de én nem nagyon bízom az ígéretekben. Van munkahelyünk! Ez ma minden­nél fontosabb! Gyerekeink nő­nek. A fiúk már a továbbtanu­lással foglalkoznak. Harmincöt éves vagyok. Epével operáltak, azonban élni, s lehetőleg köny­­nyebben élni — szeretnénk. Odafönt kellene tenni valamit. Akadozik a munka. Olasz és francia piacokra szállítunk. Az alapanyagot viszont úgy hozzák ide. Szeretnénk megfelelni az elvárásoknak. Értem ezt arra, hogy gyerekeink: Imre, Péter, Gergely és Erzsébet minimális igényeit is ki tudjuk elégíteni. Bízunk abban, hogy nekik már sokkal könnyebb lesz, mint ne­künk. Molnár Károly

Next