Thalassa - Pszichoanalízis–Társadalom–Kultúra, 1990 (1. évfolyam, 1. szám)

1990 / 1. szám - HIDAS GYÖRGY: Beköszöntő

THALASSA 1990,(1), 1,3 BEKÖSZÖNTŐ A Thalassa első számával köszöntjük az olvasót. A Ferenczi Sándor Egyesület most, a századvég Magyarországán arra vállalkozik, hogy a századelő oly gazdag szellemi áramlataiból bemutassa a pszichoanalízis eszmevilágát a kultúra és a tu­dományok kölcsönhatásában, folytatva a megkezdett utat. Amikor Ferenczi Sán­dor létrehozta a Magyar Pszichoanalitikai Egyesületet, az alapító tagok között he­lyet biztosított a kor egyik jelentős irodalmi vezéregyéniségének, Ignotusnak, a Nyugat főszerkesztőjének. Ezzel a magyar pszichoanalitikus mozgalom szüle­tésekor kedvező feltételeket alakított ki arra, hogy a pszichoanalízis gondolat­rendszere ne csak a szigorúan vett gyógyító munkában, hanem a kultúrában is he­lyet találjon magának. A pszichoanalitikus eszmék megjelentek a szociológiában, a néprajztudományban, a pedagógiában, és — túl e diszciplínák keretein — a pol­gári és baloldali értelmiség szellemi életében. Csáth Géza, Babits Mihály, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Füst Milán, József Attita alkotó módon éltek az ana­litikus gondolatok keltette új lehetőségekkel, beleszőtték azokat a magyar nyelv szövetébe. Ennek a korszaknak a hagyományait szeretnénk követni új folyóiratunkkal a Thalassával. Thalassa: a Tenger, Ferenczi Sándor életművének nemcsak egyik fő alkotása, hanem szimbóluma is, amelyben kifejeződik alkotói hitvallása. Thalassa Ferenczi számára nemcsak a tengert jelentette, hanem minden dolgok kezdetét. Thalassa: az őstenger, az anyaméh, amelynek biztonságára az ember egész életében visszavágyik tudattalan és tudatos imaginációjában. A Thalassax&X. e folyóirattal emlékezünk Ferenczi szellemiségére, és visszaté­rünk a kezdetek sokszínűségéhez, az egészlégességhez, amelyben az emberi élet­nek, a kultúrának, a társadalmi létnek jelentős egymásra hatása gazdagítja és el­mélyíti a pszichoanalitikus gondolatokat. Törekszünk arra, hogy helyt adjunk olyan tanulmányoknak — a fiozófia, a tör­ténelem, a nyelvészet, a pedagógia, a szociológia és a tudományok más ágainak köréből —, amelyek merítettek a lélekelemzés tapasztalataiból, vagy amelyek megtermékenyítően hatottak a pszichoanalízisre. Ezt a szándékunkat fejezzük ki a Thalassa első számával, és a pszichoanalízis nagy gondolkodósa előtt a Ferenczi Sándor Egyesület „Pszichoanalízis és társa­dalom” című szimpóziumának előadásaival tisztelgünk. Hidas György 3

Next