Theologiai Szemle, 1947 (Nyári körlevél)
Czeglédy Sándor: „Keressétek először Istennek országát!”
KERESSÉTEK ELŐSZÖR ISTENNEK ORSZÁGÁT! Máté 6 : 33. „Keressétek először Istennek országát és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.“ Jézus a hegyen, körülötte a hallgató sokaság. Elől a tanítványok, aztán alattuk a lejtőn, mint egy megfordított amphitheatrumban, a hallgatásra összesereglett nép. A kicsinyek, a szegények, a „föld népe“, bizonytalan életű, nyomorgó, küszködő, társadalmilag és politikailag elnyomott, szenvedő emberek. Jézus szinte a szájukból veszi ki a kérdéseket : „Mit együnk ? mit igyunk ? mivel ruházkodjunk ? Komolyan veszi ezeket a kérdéseket, mert a sokaság számára ezek nagyon komoly kérdések. Ha Jézus ezekre a kérdésekre nem felelt volna, lehetett volna sugárzó életű aszkéta, lánglelkű költő, nagy tanítómester, de nem lett volna az, akinek valljuk Őt: a mi testvérünk, a mi Megváltónk. Feleletének summája egy parancs és egy ígéret. „Keressétek először Istennek országát és az Ő igazságát!“ — ez a parancs. „És ezek mind“, t. i. az étel, az ital, a ruházat, vagyis mindaz, ami a földi életben szükséges, — „megadatnak néktek“, — ez az ígéret. Ünneplő keresztyén gyülekezet, lássuk meg ebben az órában, hogyan függ össze egymással ez a parancs és ez az ígéret. A legkézenfekvőbb magyarázatnak az látszanék, hogy a kettő között a kapcsolat egyszerűen az, isteni rekompenzáció, vagyis aki most az Isten uralmáért buzgólkodik, azt Isten majd az eljövendő világban bőségesen kárpótolja. Mint ahogy a jó hadvezér a kivívott győzelem után bő zsoldot ad katonáinak, éppen úgy Isten is majd megadja híveinek mindazt, amitől ebben az életben a győzelem érdekében megfosztották magukat. Ennek a magyarázatnak azonban az a hibája, hogy nem veszi eléggé figyelembe az eredeti szöveget. Ott ugyanis a TippnTsd-fiDeTcu ige egészen pontos fordítása ez : hozzáadatnak, ráadásul megadatnak. Ennek azonban csak úgy van értelme, ha a ráadás a földi életre vonatkozik. Vagyis ha itt és most, a földi életben valóban mindenek előtt Isten országát és az Ő igazságát keressük, akkor nemcsak azt találjuk meg, amit keresünk, hanem már itt és most ráadásképpen a földi élet szükségeire való dolgok is megadatnak. De hogyan, milyen törvényszerűség alapján történik ez a „ráadás“ ? Meg lehetne próbálni azt a lélektani magyarázatot, hogy ez a ráadás egyszerűen a szubjectív állapotunk megváltozását jelenti, vagyis azt, hogy az Isten ügyét buzgó odaadással szolgáló ember előtt a földi élet szükségei elvesztik jelentőségüket. Az ilyen embernek sem lesz több étele, itala és ruhája, de nem is fogja érezni olyan kínosan