Theologiai Szemle, 1995 (38. új évfolyam, 1-6. szám)
1995 / 5. szám - TANÍTS MINKET, URUNK! - Vollenweider, Samuel: A szabadság őskeresztyén üzenete
„Keresztyén közösség és polgári közösség” c. művében. In: Bölcskei Gusztáv: Imádkozni azokért, akik nem imádkoznak. Reformátusok Lapja 1994/9. 4.old. - 15. Magyar Értelmező Kéziszótár Bp. 1972. I. 154. old. - 16. Németh László - 17. Márványi György: Elnök eladás 1968. Rádió és Tv. Szemle 1970/4. 45. old. - 18. R.Werner: Julius Caesar Bp. 1969. 68. old. - 19. Németh László: Molnár Albert zsoltárai és ritmikájuk. „Az én katedrám” c. kötetben. Bp. 1969. 98. old. - 20. Németh László: Emberi színjáték Bp. 1973. 479-480. old. - 21. David Hume: A tudományok és a művészetek keletkezéséről és fejlődéséről. Holnap 1993/3. - 22. Papp Vilmos: Politika. Reformátusok Lapja 1994/18.SZ. 6.old. - 23. Bölcskei Gusztáv: Nevet adni a jelennek. Reformátusok Lapja 1994/8.sz. 5. old. A szabadság őskeresztyén üzenete* Különös kihívást jelent számomra, hogy egy olyan országban beszélhetek a szabadság témájáról, amelyik oly sokáig volt kommunista uralom alatt. A szabadság egyike azon nagy szavainknak, amelyek által Napnyugat újra és újra megkísérli saját ideálját megvalósítani. A politikai szabadság (egy város vagy egy ország polgárai önrendelkezéseinek értelmében az emberi jogok mellett a modern demokratikus államok egyik alappillére, s el tudom képzelni, hogy itt, Magyarországon a szabadság lényegének kérdése annál inkább is égető, mivel az egypártrendszertől való megszabadulás még távolról sem jelenti, hogy mindaz megvalósult, aminek a szabadság fogalmával együtt kellene járnia: a tényleges önmegvalósítás tapasztalata, a többé korlátok közé nem szorított, s nem irányított, hanem belülről teljes élet tapasztalata, a fejlődés lehetőségeinek egyenlősége, stb. A nyolcvanas évek vége politikai felszabadulásának döntő lépése után viharosan jelentkezett az a hangulat, ami nálunk, Nyugat-Európában már sokkal korábban, ám nem ennyire feltűnő módon mozgatja az embereket: a modern demokrácia eredményei - ide értve a jogi biztonságot, a mozgáslehetőséget és a jóléti intézményeket - ugyan jók és elengedhetetlenek, de egyre inkább magukban hordozzák a pusztítás potenciálját is. Az egyének vagy csoportok másokért való felelősségvállalása ui. sokszor csak marginális jelenség. A politikai szabadságot egyre kevesebben használják fel Svájc számos szavazásában a szavazásra jogosultaknak csupán egyharmada vesz rendszeresen részt, s mivel az anyag áttekinthetetlen, s ezek is biztonság okáért egyszerűen „nem”-mel szavaznak. Végük is nyugati szabadságunkat alapjában véve őrült ökológiai áron vásároljuk meg, amit viszont a későbbi nemzedékeknek kell megfizetniük. Az a látszat keletkezhet, hogy a nyugati szabadság eszméje mélységes ambivalenciát rejt magában. Az egyén szabadsága a közösség nyomása alól azt az árnyoldalt is jelenti, hogy teljesen elszigetelődünk és elveszítjük társasági vonatkozásainkat. A totalitárius ideológiák és uralmak alóli kollektív fölszabadulás az értékek ijesztő széthullását hozza magával, növekvő orientációvesztést. Végül pedig, ha megszabadulunk mindazoktól a megszorításoktól, amelyet a technikai forradalom előtt a természet szabott meg, úgy ez a legnagyobb ökológiai krízishez vezet. A szabadság ígérete azzal fenyeget, hogy végzetté válik. Mai előadásomban megkísérlem megvilágítani, hogy a szabadság ambivalenciájának tudata, a fény- és árnyoldalak együttese már kezdettől fogva jelen volt a szabadságról folytatott nyugati vitákban. Eközben a szabadságról szóló keresztyén igehirdetésre koncentrálok, s megpróbálom elhelyezni azt kulturális összefüggéseiben. Előadásomat négy részre osztom: 1) tárgyaljuk a görög nyelvű korai keresztyénség igehirdetését, 2) Pál apostol üzenetét, 3) János evangéliumának perspektíváit a szabadságról, végül 4) visszakérdezünk Jézusra és a legősibb keresztyénségre. 1. A görög nyelvű korai keresztyénség A korai keresztyénség kifejezetten attraktív üzenettel szembesítette a Földközi tenger térségének ókori, görög-római társadalmát. Azért volt attraktív ez az üzenet, mert egész konkrét formában vette föl magába a kor embereinek számos reménységét és eszméjét, s ezeknek megadta kellő helyét. Különösen a világváros Antiochia vált központjává a korai keresztyén missziónak; e misszió pogány köröket is megszólított. ApCsel 11,19-21 a pogányoknak tett igehirdetést azoknak a görög nyelvű zsidókeresztyéneknek tulajdonítja, akik István vértanú megkövezése után elhagyták Palesztinát (ApCsel 8,1-4; 11,19). Lk ezeket görög anyanyelvük miatt „hellénistáknak” nevezi. Minden valószínűség szerint ebben a millióben jöttek létre azon teológia alapvonásai, amelyeket Pál és János olyannyira különböző és mégis rokon megfogalmazásaiban, a Zsidókhoz írt levélben, de Jakab levelében és sok más korai keresztyén szövegben megtalálhatunk. Pál maga e teológiai környezetben dolgozta ki saját teológiáját, hiszen sok éven át az antióchiai központtal szoros kapcsolatban állva végezte missziói munkáját (ApCsel 13-14). Úgy tűnik, hogy a hellénisták mozgalma többek között a szabadság jelszava révén kezdett elválni a zsidó vallási köteléktől. Persze a „Pál előtti és Pál melletti” teológia alapvető adatait csak feltételesen tudjuk rekonstruálni. A görög anyanyelvű zsidókeresztyénekre meghatározó volt környezetük, a diaspóra-zsidóság, így már régtől fogva megtanulták a hagyományozott Tórá lelki magyarázatát. Amit például a törvény a tisztátalan ételek kerülése kapcsán követelt, azt a görög nyelvű zsidók már régóta a lélek tisztaságaként magyarázták, a léleknek tartózkodnia kell az érzékek fellazításától. Ugyanakkor többnyire megtartották a szokásos étkezési törvényeket is, hiszen a lelki magyarázat a szószerinti értelemre is utalt, miként a lélek és a test összetartozik. A görög nyelvű keresztyének másként jártak el. Vendégelőadás a Károli Gáspár Ref. Egyetem Hittudományi Karán, 1994. november 29. 259 *