Tiszatáj, 1966 (20. évfolyam, 1-12. szám
1966 / 6. szám - Fórum
rejtőzés után egy lemásolt költeményeket tartalmazó füzetben talált meg Rexa Dezső”. Bár Petőfi egykori pápai diáktársának, Horváth Ignácnak Dalfüzér című versgyűjteményében „a szerző megemlítése nélkül” szerepelt a közlés alapjául szolgáló költemény, Rexa szerint mindenki azonnal felismerheti benne Petőfi költeményét. Rexa — a cikk tanúsága szerint — konkrét bizonyíték nélkül, csak a Petőfiversekhez való hasonlóság alapján tulajdonította Petőfinek e verset, melynek — ő maga is kénytelen volt megállapítani— „akadnak sorai, amik itt-ott kételyt támasztanak arra nézve, hogy e vers tényleg teljes egészében Petőfitől származik-e?”. A Petőfi Társaság lapja, a Koszorú is kétellyel ismertette 1942. január 8-án a Rexa által felfedezett, ismeretlennek hitt verset: „lejtése és ritmusa kétségkívül Petőfiszerű, de egyes sorokban bántó zökkenők vannak”. A döntést „szakavatott irodalomtörténészek vizsgálatára” bízták, állásfoglalásra azonban sem 1942-ben, sem a következő évtizedekben nem került sor. Valóban nem könnyű végleges érvénnyel eldönteni Petőfi szerzőségének kérdését. Számos érv szól mellette — de ellene is! Nem helytálló például Bulyovszky Gyula érve, ki többek közt a Fóti dallal való hasonlóság miatt vetette el Petőfi szerzőségét, mert szerinte Petőfi „nem szeretett utánozni”. E hasonlóságot sokkal inkább a Petőfi szerzősége melletti, mint elleni érvek közt tarthatjuk számon. Hisz nem csak az 1848-as Dicsőséges nagyurak című verse íródott a Fóti dal versformájában, de pár hónappal Vörösmarty versének megszületése és 1842. október 27-i megjelenése után, már 1843 elején e versformában írta Petőfi a Szeget szeggel, s 1844 elején, a Rokkadal feltételezett megírásával egy időben az Ivás közben című versét is! Persze más is utánozhatta a Fóti dal versformáját, vagy éppen Petőfinek Vörösmarty versformáját utánzó költeményeit. Petőfi szerzőségét erősíthetik a Rokkadalban és Petőfi Disznótorban című versében található egyezések is: „Hosszan nyúljon / A fonal” olvashatjuk a Rokkadalban, míg a Disznótorban ,3. versszaka így hangzik: „Hosszan nyúljon, mint e / Hurkaszál, / Életünk rokkáján / A fonál”. Persze ez az egyezés is mutathat utánzásra is. A Disznótorban már 1843-ban megjelent; Petőfi maga és a diákok is gyakran szavazathatták e jó humorú, víg verset. Ez időben már találkozhatunk Petőfi verseivel az önképzőköri szavalatok között is. (Az „Eperjesi Magyar Társaság” 1843—44-i jegyzőkönyvéből írtam ki az 1844. június 22-i, alábbi bejegyzést: „Simon János a Szomjas ember tűnődése című Pettőfy költeményét készületlensége miatt nem legsikerültebben szavalta”.) Kétségessé teszi viszont Petőfi szerzőségét a vers művészi színvonalának egyenetlensége. "Rexa ezt azzal próbálta menteni, hogy a hibás, rossz részekért esetleg a másolatok szövegrontása felelős. E feltevését azonban a legújabban előkerült Vetró-féle szöveg is csak részben támasztja alá. A három rendelkezésünkre álló szöveg ugyanis — a befejezést eltekintve— igen csekély eltérést mutat! Ezek közül a két szóváltozaton kívül csak a Vetró-féle szövegből kimaradt szó említésre méltó, ami által hibás lett a leginkább Petőfinek tulajdonítható szöveg. A 41. sor a két korábbi változatban így hangzik: „Így most már rendin van újra”; a most szó a Vetró-féle szövegből kimaradt. Ennél a különbségnél azonban sokkal jelentősebbb a szövegváltozatok befejezésében mutatkozó eltérés. A korábbi változatok négy sorral hosszabbak. A Vetróféle változatban nem szereplő négy sor adott a korábbiakban leginkább okot Petőfi szerzőségének kétségbevonására. Nem csak azzal, hogy megtöri a korábbi változatok 8 soros versszakaszainak rendjét, de még inkább magyartalan megfogalmazásával. A különböző változatokba Lelkesedve, csábosan, mi. Épen itt. Debrecen, január 31. Lelkesedve, csinosan, mint. Épen itt. Addig is, míg e’Leendne Vigadjunk! Úgy is mi egy víg kedélyes Nép vagyunk! Hosszan lehetne még sorolni a Petőfi szerzősége mellett és a (szerintem még inkább) ellene felhozható érveket. Remélhetőleg az új változat tanulságait is felhasználó, kiszélesedő vita a közeljövőben végre véglegesen megállapítja: felvehetjük-e Petőfi versei közé a Rokkadalt. Péchynél: m így fejeződik be a vers: Horváth Ignácnál: Vetrónál: Lelkesedve, csinosan, mint Éppen itt. Addig is míg e’leendesz Vigadjunk! Úgy is mi egy víg kedélyes Nép vagyunk. 1844. Petőfi Sándor 464 H. TÖRŐ GYÖRGYI