Tolnai Napló, 1951. január-június (8. évfolyam, 1-150. szám)

1951-01-03 / 1. szám

2 BEBlimit—. NAPI*0 Totabántén ^ A bánya- és energiaügyi minisztériu­m­­ mély fáj­dalommal­­ jelenti, hogy Tatabányán, a­­ tl.­­sz. aknán 1959 december 30-án éjjel, eddig még ki n­em­­­ derí­tett okból súlyos súrtólégrobbanás történt, melynek 81 hős bányász esett áldozatul. A mentési imunká­­latok a szerencsétlenség után haladéktalanul megin­dultak s a mentésben részvevők a munkála­tokat a legnagyobb önfeláldozással végezték. Ennek köszön­­hető, h­ogy 14 bányász életét sikerült megmenteni. A bányaszerencsétlenséget követően a Magyar­­ Dolgozók Pártjának és a ..Magyar­­ Ménköztársaság mi­­nisztertanácsának képviseletében a helyszínre utazott: íie­rő Ernő főtitkárhelyettes, államminiszter, Vas I Ibván­, a Politikai Bizottság tagja, az Országos Terv­­hivatal elnöke és Czolb­er Sándor, a Központi Veze­tőség • tagja, bánya- és energiaügyi miniszter. A­­ vizsgálat a szerencsétlenség pontos okának fel­derítésére tovább folyik. A minisztertanács a bányaszerencsétlenség áldo­zatait a Magyar Népköztársaság hősi halottainak nyilvánítja és temetésükről állami költségen gondos­kodik. A kötelességük teljesítése közben hősi halált halt bányászok hozzátartozóinak a minisztertanács családonként kétezer forint gyorssegélyt utalt ki és elhatározta, hogy az özvegyeknek­­ járó nyugdíjon felül az összes árvák neveltetését 18. életévük betölté­séig állami költségen biztosítja. A b­ányászszerencsétlenség hős áldozatainak te­metése 195­1 január 2-án 13 órakor volt Tatabányán. A temetésen a Magyar Népköztársaság miniszterta­­n­ácsa, a Magyar Dolgozók Pártjának Központi Veze­tősége, valamint az összes társadalmi szervezetek képviselői megjelentek. Eltemették Tatabányán a munka hősi halottait Kadar Janón elvtárn mondott búcsú­beszédet Portunk Központi Vezet­ésége nev­ében Kedden délben a tatabányai új­telepi temetőben helyezték örök nyu­galomba a tatabányai­­ bá­­raszeren­­csétlen­ség hősi halottait. A temeté­sen ín eljelentek: Gerő Ernő, Révai Jó­­zsef, Kádár János elvtársak, a Ma­gyar Dolgozók Pártja főtitkárhelyet­­tesei, Rónai Sándor elvtárs, az El­nöki Tanács elnöke. Dobi István, a minisztertanács elnöke, Czottner Sándor elv­társ bánya- és energia­­ü­­gyi miniszter. Apró Antal elvtárs, a­ SZOT főtitkára. Péter Gábor elv­társT altábornagy, az államvédelmi hatóság vezetője. S­lavián István elv­társ, a bányász-szakszervezet főtit­kára. Osztrovszky György elvtárs, a Tervhivatal elnökhelyette­se. Párdi Imre elvtárs, a Kom­áromm­egyei Párt­­bizottság titkára, az MSZP tatabányai szer­vezet­ének, a hely­i hatóságoknak.. Szakszervezeteknek és t­ömegszerve­­zeteknek képviselői, a tatabányai «z­é­n­m­e­d­e­n­c­e d­ol­g­o­z­ó­i. — Elhunyt mangasztestvérein­k a munka hősi halottak De bennük 'nemallu­k a termelés,.frontjáról kiesett 'dolgozókat is­ jászolja Pártunk, hu- Wm drága 'elvtársain­kat, a munkás, osztály forradalmár harcosait. A ma­gyar kommunistáknak, P­ár­t­u­n­k­n­a­k harca — mint Rákosi elvtárs mon­dotta — az illegalitás viszonyai kö­zött éppen úgy, mint a fel­abadu­­lá­s óta.. Pártunk egész története­­ my­­arán összeforrott, egy volt a bány­­ász­ság leg­jobbjai tut­i karaival. Az el­nyomás évei alatt a bányászok leg­­­jobbjai, nehéz harcát vívó Kommu­nist­a Pártunkkal együtt hirdették a reményt, a megtörhetetlen hitet a Munkásosztály, szivében élő nagy re­ménységet, a munkásosztály szocia­lista­’ hazája, a nagy dicsősége­ Szov­jetunió és Sztálin elvtárs iránt. Bol­dog szivv­el köszöntötték a hajnal hasadását, hazánk, munkásosztályunk f­elszabadulá­sát. Sztálin fiainak, har­cosainak eljövetelét. — És azóta, 1945 április 4.e óta­ júrtunk minden harcában a szárnya­kat kapott munkás osztály küzdő se­regében, az első sorokban ott me. fi ciel­ték. bányászt­est­véreink, közöltük, ebben a nagy szerencsétlenségben most elhunyt dolgoskezű, harcos brí­­nyásztest­véreink is. Gyülelemre vi*s*iik a nagy «gyet, ante’yéel ételüket áldozták­ ­ . Emléküket, gyászoljuk és ke­gyelettel megőrizzük, de dolgozunk­­ és harcolunk tovább. Küzdenü­nk •kell, mert elhunyt bányásztestvéreink özvegyei, árvák hátrahagyottai bol­­dogabb jövőjét építenünk és védel­meznünk­. az elhunytakkal v.embeni «zen­t k­öt­el­es­s­ég ütik. — A leg­nagyobb tiszteletet étidő, kintnek akkor adjuk meg, ha a sor­ból kiesetteket pótolva, erőinket, tudásunkat megfesd-l­ve még nagyobb lendülettel, elszánt> igyál' dolgoznál és táncolnak tovább. A­ Párt Közpon­ti Vezetősége nevében fogadom itl a meghalt bányászok sírjánál, hogy rá­juk gondolva, még magasabbra emel­jük a­ munkásosztály szent zászlaját, amely alatt ők is éltek, dolgoztak és harcoltak. Győzelem­re visszük a nagy ügyet, amelyért dolgoztak és élet­üket áldozták­.­­ — A munkástársaim, elvtársak, elv­társitok! Legyetek erősek. Állhatato­sak és szilárdak. Mutassátok meg barátnak és ellenségnek egyaránt, hogy a bányászok hősi népe és a di. e.­sőssége­ S munkásosztály, e szerelmseb­­­eliség nyomán, bár szívünkben igá­z v­a­n. im’g keményebben, még ered­ményesebben­­ dolgozik és harcol, megy előre új harcok, új győzelmek felé. Szerencsétlenség és bánat, na A sírok előtt a néphadsereg, a állam­védelmi­ hatóság és a rendőrség díszszakaszai sorakoztak­­ fel. Csaj­kovs­zkij gyászindulójának hangja után Kádár­­ János elvtárs, az MDF Központi Vezetősége­ nevében bú­csúztatta a munka hősi halottait. — A megrendítő súlyos szerencsét­lenség, amelynek áldozatul esett 8 tatabányai bányász dolgozó, gyásza bontott számos családot. A m­unka hősi halottai között, fiatalok, meg­lett korúak és idősek is vannak. A testvérét, rá szülőjét, ki élettársa gyászolja az elhunytakban. De a szt­rémesétlenség híre a közvetlen n nokon túl: mély gyásszal tölti­­ egész munkásosztályunkat, egész dol­gozó né­njünket. B­á­n­y­ász t­e­s­tvér­e­ink halála mély gyásszal és együttérzés­­­e tölti el munkásosztályunk dics pártját, harcos vezetőnket, a kom­munisták százezres tömegeit hazánk­ban, a Magyar Dolgozók Pártját, törjön meg minket, tegyen meg acé­losabbá bennünket, erősítsen meg nőnket ,hitünkben és elszántságunk­ban, abban az­­ eltökéltségün­­kben, hogy szabad éterünket, békénket tűzön,vizen áld minden nehézség le­küzdésével győzelemre­­ visszük. — Ezek az én búcsúszavaim, ezek­­ke­­l harcos bá­n­y­ászt­est­vérei­nk szel­lemében búcsúzó in Pártom nevében, elhuny­t ,test­vérei­n letol. Meg­hajtjuk emlékük előtt, a Párt zászlaját .­­— fejezte be beszédét Kádár János. ■­ ­ szeren­csé(len** é­s$ áldozatai a nemzet l­ur«»ttai A Magyar Népköztársaság mi­nisztertanácsa nevében Czottner Sándor elvtárs, bánya- és energia­ügyi miniszter beszélt. — A Magyar Népköztársaság Ezután Varga Barnabás, Kossuth­­díjas sztahánovista vájár, Tata­bánya és az egész ország bányászai nevében vett búcsút a hősi halot­taktól. Mi, bányászok, még soha sem voltunk olyan megbecsült emberek, olyan megbecsült tagjai a társa­dalomnak, mint a felszabadulás óta egyre fejlődő népi demokratikus országunkban — mondotta, majd így folytatta: — Most itt, sírotoknál fogadal­mat teszünk arra, hogy minden erőnkkel és tudásunkkal tovább­visszük a harcot. Helyetekbe ál­lunk, drága barátaink. Vállvetve, sziklaszilárd helytállással és ke­mény akaratta visszük előre a szocializmus építését, hazánk, né­pünk boldogabb jövőjét. Fogadjuk, hogy mindennapi munkánkban, ter­melésünk fokozásával erősíteni fog­juk a népek szabadságáért harcoló embermilliók szilárd béket­áborát amelyet a hatalmas Szovjetunió vezet. Fogadjuk, hogy azokat a fel­adatokat, amelyeket győzelmü­­nk szervezője és vezetője, a Magyar Dolgozók Pártja és annak bölcs vezére. Rákosi Mátyás elvtárs elénk táz, maradéktalanul teljesíteni fog­juk. Ezután dr. Krieg­­er György espe­res-plébános gyász-szertartást vég­zett el és gyászbeszédet mondott a síroknál. A gyász-szertartás végeztéve az Internacioná­l és a Chopin-gyász­­induló hangjai mellett leeresztet­kormánya nevében veszek búcsút a munka frontján elhunyt­ bányász hősi halottaktól — mondotta. — A Magyar Népköztársaság kormá­nya legmélyebb részvétét fejezem ki azoknak, a bányászcsaládoknak, akiket ez a szerencsétlenség érint. A hős­i bányászhatottak a nemzet, hatottal. Az özvegyeket és árvákat biztosítom arról, hogy a Magyar Népköztársaság kormánya messze­menően gondoskodni fog megélhe­tésükről, a gyermekek felnevelésé­ről.­­ Alá még nem tudjuk határozot­tan megállapítani, hogy ezt a sze­rencsétlenséget mi okozta, de fo­lyamatban van a legszigorúbb vizs­gálat, amelynek ki kell derítenie a szerencsétlenség okát. Mindent el fogunk követni, hogy a bányák üzembiztonságát a legmagasabb fokra emeljük, hogy a lehető­­ leg­kisebbre csökkentsük a bányászok életét fenyegető veszélyeket. — Nagy fájdalom minden ma­gyar dolgozónak, de elsősorban a magyar bányászoknak, társaik ha­lála. Hősi ha’ált’ halt testvéreink emléke kötelez bennünket arra, hogy ne kisebb, hanem még na­gyobb részt vállaljunk az előttünk álló nagy feladatok meg a’húséinál­. — Itt, ezeknél a koporsóknál, ha­lott testvéreink szent emléke előtt, az ő szellemükben fogadjuk meg, hogy a dolgozók életét — minden nehézséget leküzdve — szebbé fog­juk tenni. — Búcsúzom tőletek, drága bá­nyásztestvéreim, a szocializmust építő munka hősi halottai. A Ma­gyar Népköztársaság kormánya, az egész magyar dolgozó nép szívébe zárt benneteket és örökre meg fog­ja őrizni hősi emléketek.­tek a koporsókat, a sírokba, ame­lyeket csakhamar belepett a ko­szorúk tömege. Rákosi Mátyás elvtárs, az MDP főtitkára hatalmas vörös koszorút küldött, amelyet Gerő Ernő elv­társ főtitkárhelyettes helyezett el. A Magyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetősége nevében Kádár János elvtárs és Révai József elv­­társ főtitkárhelyettesek, az Elnöki Tanács és a kormány nevében Ró­nai Sándor elvtárs, Dobi István és Czottner Sándor, a SZOT nevében Apró Antal elvtárs, a Bányaipari Szakszervezet nevében Havrán István­ elvtárs, a néphadsereg ne­vében Supka Kálmán őrnagy ko­­szorúzták meg a sírokat. S mer ki­ket gyászoljuki kegyelettel megőri­zük, de dolgozunk es h­arco­lnk tovább A bányászok minden erejükkel és tudásukkal tovább folytatják a széncsatát Vu Siu-Csuan Pekingbe érkezett Vu Siu-Csuan, aki a Kínai Népköz­­társaság küldötte volt az ENSZ Biz­tonsági Tanácsában, visszaérkezett Pe­kingbe. Fogadására megjelent Kuo Mo-Zso, több magas rangú személyiség és a népi szervezetek több mi­nt 200 képviselője. Kuo Mo-Zso üdvözlő be­szédében kijelölhette: .Bár a Bizton­sági T­anács az amerikai imperialisták nyomására elvetette igazságos indít­­ványunkat, a világ népei tisztán lát­hatták, hogy az Egyesült Állantok agressziós hatalom, amelyet meg kell büntetni. 1951 JANtJÁB Az állattenyésztés körü­ltekintő megszervezése biztosítjuk a minisztertanács határozatának végrehajtását megyénkben a­z állattenyésztés­ fejlesztésével .A kapcsolatos számos feladat kö­zül nézzük elsősorban mik a feladata­­ink szarvasmarhatenyésztés terén.To­la megye szarvasmarha tenyésztése or­szágos viszonylatban vezetőhelyen áll és ezt a helyet kell­, hogy továbbra is biztosítsuk . megyénk számára. Me­gyénkben­ megvannak azok az­ adott­ságok, amelyek a minőségi szarvas­­marha tenyésztéshez szükségesek- és ezeken, az adottságokon kívül, ami a legfontosabb, kiváló jó tenyészanya­­gun­k van, amit a bonyhádi piros-tarka marhákban­­ tálalunk meg. A minisztertanácsi határozatban az állattenyésztésen keresztül a dolgo­zók életszínvonalának emelése van célul kitűzve és ennek szem előtt tar­tása mellett­­ fogunk állattenyésztési tervünk végrehajtásához szarvas­­marha tenyésztési vonalon. Dolgozó parasztságunknak sosem szabad szem elől téveszteni, hogy állattenyésztés nélkül nincs mezőgazdaság, de nem­csak a mezőgazdaság bénulna meg állattenyésztés nélkül, hanem súlyos kihatással volna ez iparunkra is.­­ Mezőgazdasági vonatkozásban látjuk azt, hogy az okszerű szarvasmarha tenyésztés milyen jövedelmet bizto­­sít a gazdáknak és ezen keresztül azt is látjuk, hogy mit adunk a városi dolgozóknak élelmezésre és iparunk feldolgozására. Nézzük közelebbről legfontosabb élelmezési cikkeinket: hús tej, vaj, sajt stb. melyek mind állati termékek, de ezek korántsem merítik ki állattenyésztésünk jövedelmi for­rásait. Számításba kell vennünk, hogy az iparunk részére is mennyi mindent­­ biztosít az állattenyésztés, pld a csontok, nagyobb és tömörebb darabjait gombok, késnyelek stb. ké­szítésére használják fel, másokból glicerint, zsiradékot vonnak ki, a zsírtalanított csontokból enyvet főz­nek, a zsírtalanított, enyvtelenített csontanyagot állatok takarmányozá­sára használják fel (foszforsavas mész) vagy műtrágyagyártáshoz (foszfor­­trágya). Az állatok bőrét lábbelikké nyergekké, bútortartozékokká, szer­számokká, hajtószíjakká, kesztyűkké, stb dolgozza fel iparunk. Állataink szőrözését­ matracok, kefék, ecsetek, kalapok stb. készítésére, a szaruré­szeket fésű, szaruliszt gyártására. — A vér szárítva mint értékes takar­mány kerül felhasználásra. A­ fentieken kívül az állati ter­mékeket és állati anyagokat még számtalan formában tudjuk felhasz­nálni és mindezek szem előtt tartása mellett nem szabad, hogy közömbös legyen egy dolgozó előtt sem állat­ten­yészt­és -fejl­eszt­ési tervünk hord­ereje. Szarvasmarha tenyés­zünk tervszerű teljesítésével súlyt kell helyeznünk a minőség­­nyésztésre. A minőségi tenyésztő elsősorban font­os, hogy dolgozót­ra­sztságunk állattenyésztő és né­dig állattartó legyen. Kormán­yünk biztosítja a köztenyésztés szere a minőségileg legkiválóbb­ állatokat, az anyaállatlétszám f­­lembe­ vétele mellett szükséges m­iyiségben is. Ismerve Tolna­in dolgozó parasztságának állatszer ® és állattenyésztői kedvét, bizt: tudjuk, hogy a minisztertanácsi­o­rozatot nemcsak teljesíteni fő, hanem azt túl is teljesítjük.­­ Az állattenyésztés fejlesztése I­der­kor a legfejlettebb szí­lista állattenyésztés irányelvei 1 ján, a micsurini biológiai tudós iránymutatása­­ mellett haladva: Szovjetunió állattenyésztési tue és kutatói által elért ered­mét szem előtt tartása mellett kell,­­ haladjon. Szarvasmarha tenyés­­üknél az egyedek kiválogatásai lett elmaradhatatlan feltétel a íi­mányozás kérdése, mert ezen bel­­ül tudjuk biztosítani a nagyobb e­melékenységet mind tenyésztés, s a termelékenység vonalán. Eredményeink eléréséhez h­a­tékosan felhívjuk dolgozót raszt­ságunk figyelmét a tenyés szerződésekre, mert ezeken bel­­ül tudjuk biztosítani a minőségi nyészállat utánpótlását. Nem sík megyénkben előfordulni annak, 1­ogy minőségi tenyésztésre meg fii borjú is levágásra kerüljön, s minden gazdának át kell érezni, hogy az esetleg nála­­ feleslegessé; egy borjúra is népgazdaságnal­­szüksége van. A tenyészállataján­láson kívül a termelékenység­i szarvasmarhatenyésztésünknél­­ súlyt kell helyezni a fejési átló növelésére. Nem lehet közömbös gazda számára sem, hogy tehene­t vagy 5000 liter tejet ad. Ezáltal n csak saját jövedelmét növeli, ha­ városi dolgozóink élelmezési szít­falát jobbá téve hozzájárul életi vonalunk emeléséhez. Végül pedig rá kell, hogy v­ilá­gunk arra, amivel minden gazdát tisztában kell lenni: több állat—f trágya ,a talajerő visszapótlásával több termés, több termés után • 1 jövedelem és ezáltal az általi életszínvonal emelkedése, miáltal segítjük a szocialista Magyaron minél gyorsabb felépítését. Gyimesi Henri út. csop. vez. Mikus Sándor és felesége 5850 forinto kapott az évégi zárszám­adásnál Jó eredmények a gyönki tszcs-ben A gyönki ,,Vörös csillag” termelő­szövetkezeti csoport, zárszámadása befejeződött. Elég jó eredményt értek el, munkaegységenként 19 fo­rint 20 fillér jutott. A legtöbb mun­kaegységet dolgozott Mikus Sándor, aki 248 munkaegységet ért el. Mikus Sándor a 248 munkaegységre k­pott 4750 forintot, a felesége 55 munkaegységre kapott a férjén kí­vül 1100 forintot. I­aszk Frigyes harm­Mil magával 504 munkaegységet dolgozott. Az 594 munkaegységre kapot­t­ 8<MI forin­tot. K. Molnár Mihály másodmagával dolgozott 399 munkaegységet, a ke­resetük érték­e 7613 forint. Ugyan­akkor Kerekes István mint terme­lési felelős az egész évben 16 mun­kaegységet dolgozott és a 16 mun­kaegységre 304 forintot kapott a termelőszövetkezeti csoporttól. Azzal érvel, hogy ő termelési fe­lelős és azért nem tudott dolgozni a csoportban. Nyilvánvaló, hogy nem is akart időt szakítani arra, hogy dolgozhasson a termelőszö­vetkezeti csoportban. Kerekes Ist­ván úgy gondolta, hogy ő, mint termelési felelős nem igen törődik a csoporttal, hanem elhanyagolja. Azért, hogy termelési felelős, a töb­bihez arányosan dolgozhatott volna, a 16 munkaegységnél sokkal többet, úgy mint ahogy a fent felsorolt el­v­társak. Nieder Magdolna és két tesh 1950 szeptember 20-án léptek bt termelőszövetkezeti csői». . . és o­k­tóber 15-ig, vagyis három hét a! teljesítettek 38 munkaegységet. H man: három hét alatt 800 forit kerestek a csoportban. Ez a bár testvér megmutatta azt, hogy R. is akar dolgozni és megbecsülik csoportot. A gyönki „Vörös csillag” ten?: 1­őszövetkezeti csoportot hátrált a munkájában az, hogy a hizlalt­­nemzeti vállalattól nem rendes) kapják az abraktakarmányt. A­­­portnak ez nagy lemaradást él azért, hogy nem tudják elég me­gelelően takarmány­ozni a göböl­két. De attól eltekintve, hogy ne tudnak rendesen takarmányom azért a versenykihívást megteli egymás között a göbölyösök. Tarsoly László kibúvta hizlalt versenyre B. Molnár Mihályt, ha a hat hónapi hizlalási idő e ; magasabb súlyeredményt fog­om­. Ezt a kihívást B. Molnár M­i­hály elfogadta. Laszk Frigyes, a csoport­elnő és a párttitkár voltak pártiska, és az ott tanultak alapján fogja vezetni a csoportot és az űzer pártszervezetet. Fevilágosító mú­ltával elérik, hogy a csoportba a pártszervezetbe minden egyes­t behoz magával egy két tagot, így fejlesztik önmagukat és a pát­szervezetet is.

Next