Tolnai Napló, 1952. július-december (9. évfolyam, 152-305. szám)
1952-07-01 / 152. szám
/ VlLÁO Pit CL STA .7JA í£úV£SÚL3ETEKl APLO r 4 MAT SZAMBA Ni ---------------------A Horváth Márton elvtárs beszámolója 8 Központi \ox*46-ülésén (2. o.) — A pincehelyi községi pártvezetőség9 )Olelkt sznelte a dolgozó pc.raWk-kat a nyári munkák sikeres elvégzésére, (3. o.) — A Toln £?m ®gy ®i Téglagyári Egyesülés ütemei közül a Dombóvári I. üzem került azélre. (3. o ) — Kimagasló eredményeket érnek el a Paksi Konzervgyár dolgozói a meggyszezon alatt. (4. o.] 11 MDP TOLNA MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA IX- ÉVFOLYAM 1»2. SZÁM ARA 50 FILLÉR KEDD. 1952 JULIES 1 párt felvilágosító munkája a tömegek között Horváth Márton elvtárs beszámolója a Központi Vezetőség ülésén Az MDP Központi Vezetőségének ülése A Magyar Dolgozói Pártja Központi Vezetősége 1952 júniuss 27-én év.ezén ülést tartott. Az üllés napirendje a következő volt: 1. A párt felvilágosító munkája a tömegek között (előadó Horváth Márton elvtárs). 2. A párt munkája az ifjúság között (előadó Farkas Mihály elvtárs.) A Központi Vezetéssel beható vita után, melyben Rákosi Mátyás elttárs is felszólalt, mindkét elszámoló politikai irányvonalát egyhangúlag jóvá hagyta. ___________________________________________ A Központi Vezetőség ifiósén tartott ímoló elejét Horváth Márton elva szJdialiariug ép itlében elért iényekről besért,angsúly< legjeletőbb gfyözel ütünk ad nép hatuditának fejlődése. Az öntudat Mi* 'hjlődésloen dör >. van pt';mis felvittSMjiító minak. l^nlilyesebb, állandói gazdagabban ér ü ős ensebben a termelés felé f r<íló agitaciónknak. E kedvezd fel-es azonban nem általános. Pártuníyakorlatalatt bízó nyitja, hogy párs érvezetein k és párt bizotte&gaihk e% jelentős része még mindig nem ismr ? feleségé az agitáció döntő jéldiségét a tömegek nevelésében és tozg&ításában néha pártunk íltírozatainak egész *ora hangoulza ezt, _ Mi ma! aniiza — folytatta Horváth elvűi 4 szembetűnő eredményeink *nem is agitációnk gyengesegét? Előír: az önelégültség, az eredményeket érö meg pihenés. Rákosi elvtárs ékezetes 1961) február 16-i beszédéi) már figyfi>rri«ztetett ennek részére, amikor ezt mondotta. ..Ahol filiu·ttszik az önelégült*•.£*», az elbi 'diottság, az a szellem, hogy g erősek vagyunk egyedül is, y nírt r* szükségünk a dolgozó igék támogatására. oH rögtön lazul és később elvész a pár a tűni egek egészséges kapcsin. Pártunk elszigetelődik i igázó néptől.“ Sok part fűn ki musunk úgy gondolkozik, hogy * rtvezetés jó politikája, a helyes és állami intézkedések. eddig szerzett tekintélyünk bizonyos értelm önmagukért agitálnak Pártvilágaink gyakran a könnyebb vég lógják meg a feladatot: túl egyiuan támaszkodnak pártunk vezeti megnyilatkozásaira, az agitáció ponti eszközeire, a sajtóra és rái. Túl egyoldalúan támaszkodnak , hogy pártunk politikája, állami intézkedései „önmagukért besz ói Természetesen hülyék, ha mind támaszkodnak, de nem helyes, hhdez megnyugvásban, az éredmkel való megelégedésben, a holitikai tömegmunka, lebecsülése nyilvánul meg. Ellenkezőleg: a tekintélye és jó poétikája, a tön jó hangulata és odaadó hűsége ürügy a pihenésre, hanem a k Jresebb mozgósításra, a nagyoUdatok vállalására, és alaposabVgzésére. A tömegfelyajtó munka lebecsülésének mód, a párt monopol helyzetével isolatos. Vannak, akik úgy képzi úgy a hatalmon lévő osztály és számára nincs olyan jelentőse őzés és tömegmozgósitás hiteseinek, mint a hatalomért Virc szakaszában. De ha a kérésképpen is áll ma, a lényeg ma maradt. Az ellenséget szétvert tömegeket megnyertük pártunk minkánk számára. Kivívott gólokét nem fordíthatja visszáját,, más, csak ha kárbatesszük kell, megpihenünk babérainkdh,ám látjuk továbbra is eléöre4ét és napi feladatunknak és idgünknek a tömegek megnyert mozgósítását. Az önhittség, azjodottság és az abból folyó oppónis az ellenség szövetségesévé y 1 ^.akadlyozza erőfölényünk kil%át. a vereséget szenvedett ^megsemmisítését. Az éles P ° is ideológiai harc eltompulás á|!.n.]alla6i aó_ •ninisztrativ rp.i-okkal való helyettesíités&éhez l egyértelmű 7. ellenséges idoc,.) vívott aktív harcról való politikai nevt;) ]ehocsiné. vénVs. a megny u t4rtgulatának !égüd 1 yósa’o^zjj,énve: az ellenséggel vívott harc és az éberség gyengülése. A szociáldemokratizmusról Általános jelenség a szociáldemokratizmus veszélyességének lebecsülése. Sokan elintézettnek vélik a kérdést azzal, hogy nyílt szociáldemokrata szervezetekbe nem ütközünk többé. Tudnunk kell: ha küzdenünk kell egyes munkásrétegek elmaradottságával, ha fontos harci kérdésként vetjük fel a munka- és bérfegyelem ügyét, ha a munkaverseny itt ott formálissá válik, ha felüti fejét a demagógia. ha ellenséges kártevő munkába ütközünk üzemeinkben , akkor nemcsak általában „polgári maradványokkal", hanem konkrétan szociáldemokrata ideológiával, esetleg szervezett szociáldemokrata tevékenységgel állunk szemben. Üzemeinkben ma is akadnak olyanok, akik tudatosan, vagy öntudatlanul szociáldemokrata nézeteket hangoztatnak és utánpótlást kapnak a munkásosztályba beáramló deklasszált elemektől és az új munkások legelmaradottabb rétegeiből. A legteljesebb mértékben szerv, amit Rákosi elvtárs a szociáldemokrácia leleplezéséről mondott már a DKZ-kongresszuson. Rendszeresen meg kell mutatnunk a szociáldemokrácia áruló magatartását az osztályharc legkiélezettebb történelmi szakaszaiban: az lfl-14—18-as imperialista háború ügynökei, az idÜlEes proletárforradalom orgyilkosai, Horthy fehérterrorjának segédcsapatai, 1945 után a reakció álcázott szövetségesei, akiknek veszélyességét különösen fokozta, hogy a munkásosztályon belül vetették meg lábukat. Meg kell mutatnunk mai nemzetközi szerepüket az imperializmus támogatásában. Mindezt elsősorban az ifjúság számára, amely alig ismeri tevékenységüket a volt szociáldemokrata munkások számára, akiknek a szociáldemokratizmus elleni élesebb ideológiaharc testvéri segítséget jelent a kommunista ideológiai és öntudat megszilárdításához. Ennek az ideológiai harcnak ugyanakkor számottevő napi gyakorlati jelentősége is van. Alátámasztja harcunkat a szociáldemokratizmus helyi, üzemi aknamunkája ellen, amely fegyelmezetlenségre, bérés táppénzcsalásra uszít, rémhíreket terjeszt, de ha kell, szabotál is. Önelégültségünk miatt és éberségünk hiánya következtében nem egy helyen tapasztalható bizonyos szociáldemokrata tömörülés olyan budapesti és vidéki nagyüzemekben, amelyekben a fordulat éve előtt erős szervezeteik voltak. Az ilyen üzemekben a terv gyenge teljesítése, a magas selejtszázalék, egyes rétegek politikai magatartása, arra, enged következtetni, hogy egyikmásikban bizonyára szervezett ellenséges szocdem tevékenység folyik. A szociáldemokratizmus elvi és gyakorlati leküzdése a kapitalizmus befolyása ellen vívott harcunk legfontosabb feladata üzemeinkben. A klerikális reakcióról nem kisebb hiba, hogy párt- és állmszervezeteink elhanyagolják a klerikális reakció elleni harcot és újra térthódítanak az egyházi reakció „ártalmatlanságáról“ szóló illúziók. A Mindszenty- és Grősz-per, a Wall Street és a Vatikán magyarországi megbízottait,a mért csapások persze az ellenség számára súlyos vérséget jelentettek, az egyházak és az állam között létrejött megegyezések persze népi demokratikus rendszerünk erejét bizonyítják és kétségtelen eredmény a papi békemozgalom erősödése is, de mindez még nem jogosít arra, hogy most már azt higgyük: Mindszent és Hrrísz embereiből, a tegnapi farkasokból már ártalmatlan bárányok lettek. Megengedhetetlen, hogy pártfunkcionáriusaink és tagságunk egy része elfeledkezik Központi Vezetőségünk 1950 június 1-i határozatáról és opportunizmust tanúsít az osztályharcnak ezen a frontján. Tarthatatlan állapot, hogy egyes helyeken pártfunkcionáriusok részt vesznek egyházi megnyilvánulásokon. Hogyan neveli népét, hogyan végzi majd pártmunkáját, amelynek elválaszthatatlan része a klerikális reakció elleni harc, aki saját gyermekének nevelésébe olyanoknak enged beleszólást, akik a legi terror minden eszközét felhasználják arra, hogy szembefordítsák a gyerekeket az állammal ,az iskolával, a tanulással és nem utolsó sorban a kommunista szülőkkel is." A mi elvtársaimkat gyakran megtéveszti az, hogy az egyházi reakció, amely Mindszenby és Grasz példája ■ ból megtanulta, hogy a mai erővislanyok mellet merev ellen állással elsősoriban ő jár pórul — taktikát vakttoz, tatsaszt és kény sasélűségből részben,demokratának’1 äiazrza magát. A mai álláspontunk minidig is az volt, hogy a fekete reakció leleplezése melett támogatni kell a béke ügyéhez és az államhoz hű papokat és bizonyos keretek között be is kell vonni őket a békemozgalomba, bár ugyanakkor óvakodni kell a politikai vagy valllási tevékenységeikkel kapcsolatos ilíjúz Lókitól Sok helyen nemcsak a béke hívének ismerik az ilyen papot, hanem mindjárt be is vonják a tszcsbe, mint Kuncsorba községben történt (Szolnok megye), sőt felkérik, hogy a tsszcs-vezetőségfben lássa el a gazdaságii vezetést, mint Nemesbük községben (Veszprém megye). A klefikáfus reakció módszerei révd. kivüil Változatosak, méltóak az alikalmazkodás és szemforgatás évezredes jezsuita hagyományaihoz. Fel kell számolnunk az egyházi reakció áilítólagos „békés“’ szándékaival kapcsolatos hamis elképzeléseket. Rendszeres propagandaaunkával világossá kell tennni a párton belül azt a százéves marxi megállapítást, hogy a vallás ópium a népnek. Funkcionáriusainktól, öditudatosabb párt tagjaitoktól meg kell kövestelni, hogy ezen a téren is, egyénileg is mutassanak példát a párttagság egészének, sőt ezt pártszerű formában számon is kell kérni azoktól, akik erről megfeledkeznek, akik részt vesznek (vagy máskép segédkeznek) egyházi rendezvényeken, vagy gyermekeiket hittanra járatják Figye»mézb £ it_ ni kell párttagjainkat is a helyes kommunista magatartásra, ahol szükséges, alapos nevelő, felvilágosító munkával segíteni kell őket. abban, hogy a kommunista párttaghoz méltatlan vallásos elmaradottságot leküzdjék magukban. Nem kisebb aktivitást kifejtenünk a kevésbé aé öntudatos elemek, a pártonkívülii hívők tömegei közt. Nem szabad megengedni, hogy elhalványuljon, az az éles fény, amelyet Grosz és cinkosainak leleplezése a klerikáillis reakció földalatti, sötét tevékenységére vetett és sokkal, tervszerűbben és intenzívebben kell felhasználni a népneves munkában ennkek a pernek a tanulságait. Tovább kell szélesíteni az előadásos természet, tudományos és világnézeti felvilágosító munkát. Különös figyelmet kell fordítani olyan, politikailag és gazdaságilag fontos rétegre, mint a bányásszság — a nők jelentős tömegeire és az ifjúságira, amely a klerikális realkotó erkölcs- és fegyelemrontó tevékenységének központjában álL A kulákok aknamunkájáról Az opportunizmus egyik legsúlyosabb megnyilvánulási formája flz a megengedhetetlen liberalizmus, amelyet falusi párt- és tanácsszerveink nagy része a kulákokkal szemben fadusit. A falusi osztályharc első vonalában harcoló ©itársaink gyakran éppen, a fő ellenséget tévesztik szem elől. Megfeledkn«ddk arról, hogy ma Magyarországon a kizsákmányoló osztályaik legerősebb és utolsó képviselője a kulák. Nem nevezhető másnak, mint az osztályérzék eltompulásának az a gyakorlat, hogy gyakran a hulák beadási terheit hárítják, át a dolgozó parasztok váltóira, ahelyett, hogy érvényt szereznének államunk rendelkezéseinek, amelyek tudvalévőleg a dolgozó parasztot védik a kulákkal szemben és nem megfordítva- A szerzi ésbeadási kötelezettség elszámoltatása során a hátralékban lévő kulákok közül országosan mindössze 10 százaléknál történt igénybe vétek Somogyban csak a kulákok 60 százalékára vetettek ki sertésbeadást de ebből is csak 30 százaék teljesített határidőre. Fejér megyében a dolgozó parasztság 88.2 százaléka, a kulákok 45.7 százaléka teljesítette sertésbeadási kötelez ttségét. Miközben egyes tanácsaink a kulákokkal különbékét kötnek, a hiányt jogtalanul kivetik a dolgozó parasztokra. Például a seregélyesó kulákok 67 sertéssel tartoznak, de ahelyett, hogy rajtuk keflettek volna, egyszerüen kivetették azokra a dolgozó parasztokra, akik már teljesítették kötelezettségüket. —■ Vannak párt- és tanácsszerveink, például a mátészalkai járási begyűjtési osztály, ameyek azt választalják erre, hogy a kulákok szegények. Természetesen: a kizsákmányolás „jogában“ korlátozott kulák, különösen ha nem nagyon fűlik a foga a munkához, remélhetőleg valóban „szegényebb“, mint volt. S az is természetes, hogy a becsületesen dolgozó paiasztok egyetlen kategóriájára sem ülik ma már a „szegény“ jelző. Vájjon tudják- e egyes falusi párt- és tanácsszerveink, hogy az ilyen „vedd, ahol éred“’ begyűjtéssel a pánt helyes paraszti csaszány politikáját helyi 3étesítik észrevétlenül ellenséges osztálypoltikával? A tények azt bízónxk itjáik, hogy tanácsszelveinek a kulákok nagy részére nem vetetitek ki hízott sertés beadási kötelezettséget a félévi kíilönMvetés keretében. Nem követelik meg a földjüknek megfelelő számú állat tartásét és eltűrik, hogy a kulákok az ál ijaiti álltomány lecsökkentésével szabotálják beadási köteleztettségiüíket. A Központi Staisztikai Hivatal jelentése szerint egy év alatt kerek százezer kat. holdra tehető az a kulákföldterület, amelyet a fennálló rendülik ez estek megkérdésére. a heyi tanácsok különböző címén nem kulákfölddé minősítettek. Eltűnik a kulákföld, sokszor a kulák és az álfiaták iconánya— később a kulák megkerül, mint „új belépő dolgozó paraszt a tszcs-be“, a földje pedig valamelyik sógor, vagy koma „dolgozó paraszti tulajdonaként“. Elég tesz egyetlen s zégyentetes példa erre. A csongrádmegyei Csorvás község Kiss Imre termelőszövetkezete arról az elvtársról van elnevezve, akit két éve a kulákok áhitatiasan meggyilkoltak. Ennek a szövetkezésnek a Vezető tisztségeibe kulákok épültek be és kiüldözték a dolgozó parasztokat. Kuilák volt a tsz-elnök a tanácselnök és a tsz párttitkár, akinek a múltban 26 hold földje és fűszerüzlete volt. Minderről tudott a járási bizottság, de mindaddig szemet hunyt, amíg a sajtó és a felsőbb pártszervek közbe nem léptek. Amint mondták, attól félnek, hogy a szövetkezet felbomlik, ha a kulákokat kizárják. Fel kell vetni elvtársak: mi az alapja az ilyan nem egyedülálló, rothadt opportunista magatartásnak? Az éberség és az osztályérzék eltompulása és sok esetben cimborálás az elllenséggel.. Fel kel lépni a falusi felvilágosító munkában a kulák veszélyességének lebecsülésével, a „szétvert ellenség“ hangulatával szemben. Fel kell tárni a falu népe előtt a mai meghunyászkodó kulák múltbeli tevékenységét. Meg kell szólaltatni azokat, akiket közvetlenül kizsákmányolt, volt cselédeit napszámosokat, igaz kölcsönvevőket. A falusi agiitációban a kulákságot nemcsak személy szerint, hanem mint ellenséges osztályt is le kell leplezni, amely a nagybirtokrendszer utóvédje, az imperialisták háborús terveinek szövetségese. Háború árán szeretné visszanyerni régi kizsákmányoló szerepét a nagybirtok, rendszerrel, a csendőr terrorral a dolgozó parasztok nyomorával együtt. A kulák „passzivitása.“ — ha ugyan ezt az ebujást passzivitásnak lehet nevezni — csapda, amellyel a dolgozó parasztságot akarja megtéveszteni. A törvény adjes szigorával kel lesújtani a feketevágó, adócsaló, a beadást és a földmegművelést szabotáló, a rémhírterjesztő, a szövetkezetbe csalárd módon befurakodó kulákra. Az egészségvédelem kérdéséről Az osztályerdek eltompulása nem csupán a falusi osztályharc, hanem az ipar területén is jelentkezik. Egyre gyakrabban találkozunk különösen állami- és szakszervezeti funkcionáriusoknál" olyan jobboldali opportunizmussá’, amely utam keres „elvi“' alátámasztást, de annál sűrűbben jelentkezik a napi munka gyakorlatában, a dolgozók irányában, tanúsított lélektelen, bürokratikus magatartásban, különösen a munkavédelmi intézkedések bűnös elhanyagolásában. Hasonló nemtörődömség mutatkozik a túlóraztatások területén. A munkások pihenési jogának együk legdurvább megsértése, ha az igazgatók nem pvztosítják a dolgozóknak a heti rendszeres szarbadnapot. Mindez nem egyéb, mint a dolgozóknak a kollektív szerződésre, a munka biztonságára a pihenésre vonatkozó elemi jogainak semmibevétele. Nem kis számban, akadnak egyébként becsületes, munkássorból kikerült elvtársaink, akiür az igazgatói és raji misztériumi íróasátások mellett nem csupán új munkakörükhöz szükséges szaktudást igyekeztek elsajátítani, hanem rájuk taparítva ami a régi igazgatói és miniisztériumi hivatalok T.öte_ nyes, a dolgozókat lebecsülő, a munkások életbiztonságát és jogait semmibevevő szeleméből. Varrnak szaksztervezeti funkcionáriusok, akikre mintha ráragadt volna valami a régi szakszervezeti vezetők — enyhén,szólva — bürokratikus magiatartáteából. Az óíllyen elvtársakat alaposan fel kell ébreszteni Az az igazgató, aki az üB és gyakran a pérzsasz Vézterc hallgatólagos jóváhagyásával elsősorban a munkások biztonságát szolgáló kiadásokon takarékoskodik, az pazarét a dolgozóik életével és egészségével és nem méltó arra, hogy a proletár diktatúra idején igazgató legyen. Az ilyen eljárás nemcsak bűnös, hanem ostoba is. Miféle ,,takarékosság“ az, ha éti nérc következtében sok munkanap esik ki és munkabér, helyett táppénzfizetés terheli az államot. Nem vétetlen, hogy Komló egyszerre ,,vezet’“ a munkavédelem bűnös elhanyagolsá _ban és a terv nemteljesítésében. A munkavédelem elhanyagolása, a terhelésre is káros túlóráztatás- a törvényes pihenőnapok semmibevétele, a szállások, üzemi konyhák, az elemi higiénia elhanyagolása egyúttál a munkásosztálytól való elszakadás tünetei az ilyen jelenségekért felelős funkcioníáiriusaik részéről. E jelenségek természetesen nem általánosak, de eéggé elterjedtek ahhoz, hogy a lélektelen bürokratizmus visszataszító megnyilvánulását lássuk bennük amely ekten felvilágosító munkánkban is fel kell vennünk a harcot. A vezetés színvonaltt hoz A tömegek meggyőzésének legkirívóbb hiányossága, amely szorosan összefügg az ellenség elleni harc gyengülésével és agitációnk elkényelmesedésével, az, hogy pártbizottságaink nagy részénél a tömegmozgósítás és poitikai névelőmunka helyett, az állami feladatok közvetlen végzése kerül előtérbe. Ez a hiányosság olyan jelentőségű, hogy nemcsak a tömegmunkát, hanem az egész helyi pártvezetés jó kialakítását akadályozza. Sztálin elvi érs így határozza meg a vezetés legfontosabb feladatát: „Mit jelent a vezetés?, ha a párt politikája helyes, s az élcsapat és az osztály közti helyes viszony zavartalan? A vezetés ilyen feltételek mellett azt jelenti, hogy meg tudjuk győzni a tömegeket a párt politikájának helyességéről, olyan jelszavaikat tudunk kiadni és megvalósítani, amelyek a tömegeket (Folytatás a 2. oldalon)