Tolnai Napló, 1954. október (11. évfolyam, 233-259. szám)

1954-10-01 / 233. szám

k TOLNAI 0­04 (JanIá,. * / c /5in “Afl ■•- - --j NAPLÓ VILÁG PROTETÁPJA / k'GYF/ÜL­JETEK! — . .­­ " " *“* A MAI SZÁMBAN: A minisztertanács határozata az 1954—55. évi fűtési idényről (2. o.) — Dédanyám bölcsője (2. o.) — A köl­­csönjegyzés tapasztalatait felhasználja a mőcsényi alapszervezet (3. o.) — Munkás-paraszt találkozó Bony­­hádon (3. o.) — Jó úton halad az őcsényi kultúrotthon (4. o.) — Útmutató a dohány szedéséhez, tárolásához (4. o.) I­ . . AZ MDP TOLNAMEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XL ÉVFOLYAM, 233. SZÁM ARA 511 fillÉR PÉNTEK, 1954 OKTÓBER 1 Benánflis­mm igazgatók Jogkörének kibővítéséről sasélé rendeletbe* A megnöve­kedett jogkör nagyobb felelősséget is jelent A napokban jelent meg a minisz­tertanács határozata, mely félreért­hetetlenül kifejezi a szocialista ipar­­vezetéshez szükséges hatáskör bizto­sítását, az igazgatók jogait és köte­lezettségeit. E nagyjelentőségű határozat, amely pártunk bizalmát jelenti, az eddigi­nél nagyobb lehetőséget ad minden­napi munkánk sikeres elvégzéséhez, nagyobb önállóságot biztosít. Mi, gazdasági vezetők, igazgatók a dolgo­zó nép tulajdonával gazdálkodunk és nem mindegy, hogyan kezeljük a reánk bízott vagyont. A dolgozó nép tulajdonával nekünk úgy kell gaz­dálkodnunk, hogy gyarapítsuk nép­gazdaságunkat, s dolgozó népünk életszínvonalát állandóan emeljük. De nemcsak bizalmat ad pártunk határozata, hanem egyben nagyobb felelősséget is a vállalat egyszemélyi vezetésében, mert a felelősségteljes munka elvégzéséhez biztosítja a fel­tételeket is: a kisebb beruházások saját hatáskörben való megoldását, a béralappal, a prémiummal történő önálóbb gazdálkodást. Pártunk ezen határozata megszün­teti azt a gyámkodást, amely nálam is fennállt, különösképpen addig, amíg a vállalat az egyesüléshez tar­tozott. Intézkedési köröm egészen szűkre korlátozódott, nem éreztem magam teljes jogú vezetőnek. Ez a kötöttség a dolgozók előtt is kiseb­bítette tekintélyemet. Változott a helyzet, amikor a vállalat a helyi tanács irányítása alá került, de gyö­keres változást vezető munkámban az új határozat jelenti, melynek alap­ján a vállalat felelős vezetőjének érezhetem magamat. Ez a meg­növe­kedett jogkör azonban nagyobb fe­lelősséget is jelent, mert nem lehet úgy mint eddig az objektív nehézsé­geket vesszőparipának felhasználni. Nem vitás, hogy feladataink meg­oldására a jövőben is sok nehézsé­get kell leküzdenünk, mert az igaz­gatók önállóságának növelésével, a tervek jobb teljesítését, az olcsóbb termelést kell elősegítenünk. Ahhoz, hogy a minisztertanács ha­tározatát eredményesen végre tud­juk hajtani és élni tudjunk vele, az kell, hogy a vezetés színvonalát szün­telenül emeljük, a tanuláson keresz­tül, mely biztos alapja annak, hogy intézkedésünk határozott és bátor lesz. Odepka Rezső Tolnamegyei Nyomda igazgatója. Jutalmat kaptak a gabonabegyűjtésben élenjáró dolgozó parasztok Az elmúlt héten kibővített v. b.­­ülések keretében adták át a begyűj­tési miniszter tárgyjutalmait a ga­­­bonabegyűjtésben­ élenjáró dolgozó parasztoknak. Megyénk területén 16.725 forint értékű mezőgazdasági munkaeszközt osztottak ki, darabon­­ént 5—600 forintnyi értékben. 44 len­járó dolgozó parasztot jutalmaz­tak meg. A jutalomtárgyak között szerepeln­ek: eke, ekekapa, borona, kukoricadaráló, kukoricamorzsoló,­­ permetező, népszuperrádió, néprádió, férfi kerékpár és rögtörő­ fogás. Minden megjutalmazott termelő a jutalomtárgy mellett még egy-egy mezőgazdasági szakkönyvet, vagy szépirodalmi művet is kapott. A jutalmazottak tábora a novem­ber 7-i, az őszi kapások begyűjtési versenyében ismét szaporodni fog. Az eddigi versenyvállalásokból és teljesítésekből ugyanis úgy látszik, hogy igen sok jutalmazásra érdemes munkaeredmény születik majd a verseny során. flőkészü­letek az „Ünnepi Könyvhétére Szekszárdon szombaton este ünnepi műsorral kezdődik a Könyvhét Az Ünnepi Könyvhét megnyitásá­nak ideje rohamosan közeledik. Ta­lán ekkora érdeklődés még sohasem volt az Ünnepi Könyvhét iránt, mint most, így vélekednek a szekszárdi könyvesbolt dolgozói. Az érdeklődést nyilvánvalóan a sok új kiadvány idézi elő elsősorban. Ez a népszerű­ség kötelez is egyben, kötelezi a könyvesboltok, földművesszövetkeze­tek­, könyvtárak dolgozóit az alapos­­ felkészülésre, hogy az igényeket ki tudják elégíteni és emellett újakat támasszanak, ezalatt a hét alatt mi­nél több emberrel szerettessék meg a tudás forrását, a könyvet. A szekszárdi könyvesbolt felké­szült a könyv ünnepére, alapos, szé­leskörű szervezőmunkát végzett. A megyében 100 helyen lesz könyvvá­sár. Csak a szekszárdi járásban ál­lítanak 38 könyvsátrat. Szekszárdon pedig a könyvesbolt előtt három napig fog állni a könyvsátor, ame­lyet mindenki megnézhet, akit a gazdag könyvállomány oda csalogat és mindjárt vásárolhat is. A köny­vesbolt dolgozói a szekszárdi iskolák tanulóit, hivatalok és üzemek dol­gozóit csoportos sátorlátogatásra hív­ják meg. A szekszárdi járási kultúrotthon­­ban könyvkiállítás nyílik ez alka­lommal, amely október 2-án este nyílik meg. Ugyanakkor műsoros megnyitó ünnepély lesz, amelyen Tamási Lajos költő is szerepel. Mű­sort ad ezen az ünnepélyen a sár­pilisi népi együttes is. A könyv ünnepe alkalmával me­gyénk öt legnagyobb üzemében, a Bonyhádi Zománc- és Cipőgyárban, a Tolnai Selyemfonóban és a Tex­tilgyárban, a Simontornyai Bőrgyár­ban szakkönyv ankétot rendez a könyvesbolt. — Legjobban a magyar klasszi­kus könyveknek örülünk, azokat is keresik leginkább. Már egész csomó előjegyzést kaptunk — meséli Lete­­nyei Györgyné, a könyvesbolt veze­tője. .— Az idén sokkal jobban felké­szültünk a könyvhétre, mint bármi­kor eddig — mondja tovább Lete­­nyei Györgyné. — A csomagokat is kiküldtük a legtöbb helyre, ahol könyvvásár lesz. Üzemi munkások, dolgozó parasztok, kiskereskedők, nyugdíjasok lelkesen jegyeznek békekölcsönt Az új kormányprogram megjele­nése után a magán-kisiparosok és kiskereskedők előtt is nagyobb lehe­tőségek nyíltak meg. A mi megyénk területén is számtalan kiskereskedő­­ kapott iparengedélyt, s az új kor­mányprogram lehetővé teszi szá­mukra, hogy központi árukészletek­ből kapjanak árut. Most, amikor a kormányunk felhívással fordult egész népünkhöz, az ötödik Békeköl­csön jegyzésére, megyénk magán­­kiskereskedői sem akarnak lemarad­ni a jegyzésben. Láng Sándor öcsény, Hollender Ödön bonyhádi, Máj Ádámné dombóvári kiskereske­dők 7—800 forintos jegyzésükkel já­rultak hozzá a kölcsönjegyzés sike­réhez. Özv. Bánki Sándorné dombó­vári dohányárus 500, Vég János ut­cai árus 700, és Rónai Gyuláné szek­szárdi gyümölcs- és zöldségkereske­dő 700 forintos összeget jegyzett. * Szekszárdon a nyugdíjas dolgozók is lelkesen jegyeznek. Nem egy eset­ben fordult már elő, hogy a városi­­ tanács pénzügyi osztályát keresték fel­jegyezni, mivel akkor nem vol­tak otthon, amikor a népnevelők kintjártak, özv. Schütter Lajosné Beloiannisz utca 19. szám alatti la­kos is felkereste a városi tanács pénzügyi osztályát és elmondotta: „Tudomásom szerint lakásomon jár­tak a népnevelők, mikor nem voltam otthon. Én sem akarok kimaradni a békekölcsönjegyzésből, azért jöttem, ha lehet itt kívánok lejegyezni". Le is jegyzett 200 forintot. László Ala­dár, aki a megyei tanács dolgozója, ugyancsak felkereste a városi taná­csot és a következőket mondotta: ,,A munkahelyemen már jegyeztem ugyan, de még itt is kívánok je­gyezni a nyugdíjam után 100 forin­tot.“* Megyénk területén a kölcsönjegy­zés továbbra is folyik. Gyulaj köz­ségben Vicze János, a tanács végre­­­hajtó bizottság tagja 200 forintot jegyzett. Kocsolán Tóth József és Varga Gyula tsz tagok 200—200 fo­rintot jegyeztek. Miszlán Simon Jó­zsef kijelentette, hogy 100 forinttal nem szégyenkezik, hanem 200 forin­tot jegyez.* A dombóvári lengyárban befeje­ződött az ötödik Békekölcsön jegy­zése. Az üzem valamennyi dolgozó­ja eleget tett hazafias kötelezettsé­gének, fizetésükhöz mérten jegyez­tek békekölcsönt, amely 19.700 forin­tot tesz ki. DISZ-fiatalok példamutatása A bonyhádi járás területén folyik a békekölcsön-jegyzés. A falvakban és az üzemekben a DISZ-fiatalok is kiveszik részüket a jegyeztetésből épp úgy, mint a jegyzésből. A DISZ-fiataloknak is nagy ré­szük van abban, hogy Mőcsényben például minden dolgozó paraszt le­jegyzett 100—150 forintot. Szentes Ambrus tsz-tag például 200, György József 6 holdas egyénileg dolgozó paraszt 150 forintot jegyzett. A Bonyhrádi Cipőgyárban Horváth Antal a cipőgyár DISZ-titkára 500, Auth Henrik ipari tanuló 150 forin­tot jegyzett. A Zománcgyárban Deb­­már Anna 500, Takács Margit 400, Kovács Mária 400, Gáti Jolán 450, Ripsz Irén 450, Balázs Imre 600, Tóth István és Gein József 500—500 forin­tot jegyzett. A bonyhádi gépállomáson Müller Ist­ván 400, ifj. Brücker Ferenc 800 fo­rintos fizetéséből 600 forint békeköl­csönt jegyzett. A járási tanácsnál Donáth Erzsé­bet 400, Dezsényi Gyula 400, Lucz Vera 350, Soltész Anna 450, Horváth Elemér DISZ-titkár 550, Regős Olga 500, Máthé Irén 400 forintot jegy­zett. Az alsóhidvégi ál­ami gazdaság dolgozói is tudják kötelességüket Csütörtökön reggel már a munka megkezdése előtt sokkal nagyobb volt a mozgolódás az alsóhidvégi ál­lami gazdaság egész területén, mint bármely másik napon. Az Ötödik Békekölcsön jegyzése indult be. A népnevelők jó munkájénak ered­ményeként az alsóhidvégi állami gaz­daság dolgozóinak egy része szom­batig 39.700 forintot jegyzett. Az első napokon azonban nem tudtak a je­gyeztetőpárok minden dolgozóhoz el­jutni, de nem is kellett, mert igen sok dolgozó maga kereste fel a je­gyeztetőpárokat azért, hogy jegyez­hessenek békekölcsönt. Ezek között volt Hujbert József fogatos is. Ami­kor megkérdezték tőle, miért siet en­­nyire a jegyzéssel, azt válaszolta: „Minden becsületes állampolgár arra törekszik, hogy az elsők között le­gyen, elsőnek teljesítse kötelességét. Én sem akarok utolsó lenni.” Beszél­getés után a jegyzőpárok megkérdez­ték tőle, mennyit jegyez: „400 fo­rintot — volt a válasz, — de nem, ne írjátok még be, a mi államunk ennél sokkal többet adott az én 8 tagú családomnak és én most 1000 forintot jegyzek.” Hujbert József a múlt rendszer­ben uradalmi cseléd volt és sok nyomorúságot átélt, amelynek emlé­kei még most is élénken emlékezeté­ben vannak. — Ma, amikor a dolgozók ilyen megbecsülésben részesülnek, — mon­dotta Hujbert József, — nem szabad, hogy sajnáljuk az államtól az anya­gi támogatást sem. Nemcsak a jegy­zésben akarok első lenni a gazda­ság dolgozói között, de a munkából is kiveszem a részen­! TÓTH ISTVÁN Példamutatóan jegyeznek a biritói állami gazdaság dolgozói „A haza javára, a magad haszná­ra jegyezz békekölcsönt“. Ezt a jel­mondatot tartották szem előtt a bi­ritói állami gazdaság dolgozói is, amikor lejegyezték azt az összeget, amelyet jó szívvel adtak államunk­nak. 28-án estig a biritói állami gaz­daság dolgozói több mint 56.000 fo­rintot jegyeztek. Még nem fejező­dött be a jegyzés, de a gazdaság dol­gozói az eddigi eredmények alapján körülbelül 8.000 forinttal többet je­gyeztek mint tavaly. Az állami gaz­daság területét 30 jegyeztetőpár kö­zött osztották fel, akik saját terüle­tükön elbeszélgettek a gazdaság dol­gozóival a jegyzés jelentőségéről. Az eredmény nem maradt el. A dicsőség tábla már messziről hirdeti Szauter Sándor, Szilágyi Károly és Molnár Ferenc, a gazdaság állandó dolgozói­nak nevét, akik 500, 600 illetve 400 forintot jegyeztek. Kaszlovszki Ro­zália időszaki dolgozó 200 forint jegy­zésével mutat példát a gazdaság töb­bi id­őszaki dolgozói előtt. Ifjú­ Tóth János gépkezelő 500 fo­rintot jegyzett. Amikor gépe mellett neve mellé írta a lejegyzett összeget, azt mondotta: „Örömmel adom ezt az összeget, mert én ennek a több­szörösét kaptam már vissza. Tavaly hosszú ideig beteg, keresőképtelen voltam, a gazdaság, az állam a be­tegség alatt segélyt adott. A napok­ban pedig pihenni, üdülni küld 2 hétre a gazdaság­. A biritói állami gazdaság fogato­­sai is jó példát mutatnak. Benedecz­­ki Pál és Piros László fogatosok pél­dául 300—300 forintot jegyeztek. Az óvodák korszerűsítésire fordítják Dombóvárott az Ötödik Békekölcsönből visszamaradt 25 százalékot A dombóvári községi tanács titká­rát, Lengyel elvtársat naponta több­ször keresik fel a békekölcsönt je­gyeztető párok, s beszámolnak mun­kájukról. Tóth Júlia a gyakorló iskola taní­tónője az Erzsébet­ utca lakói között végezte felvilágosító munkáját. így tért be Váncsa Sándor 8 holdas egyéni paraszt portájára, ahol elbe­szélgetett a gazdával, a családtagok­kal. Elmondotta, hogy milyen nagy szükség van arra, hogy minden egyé­nileg dolgozó paraszt eleget tegyen hazafias kötelességének. — Kölcsönadott pénzünkkel a sa­ját jólétünk emelését segítjük elő, hisz községünk már eddig is sokat kapott a dolgozó nép államától. Az Erzsébet-utcában, melynek lakói víz­hiányban szenvedtek, most végzik a vízvezeték szerelését. — De beszélt a Bezerédj­ utcai korszerű óvodáról is, amely már elkészült és 80 kisgye­rek elhelyezését teszi lehetővé. — Nézzünk körül községünk mi­lyen szépen fejlődik — magyarázza lelkesen. •— most épül, a hattanter­mes típusiskolánk, de kormányza­tunk a dolgozó parasztsággal is törő­dik, utak, kutak készülnek. A szak­­csi dűlőben elkészült az új kút, a közeljövőben községünk határában több új kút készül majd a tervek szerint. Nem közömbös az sem köz­ségünknek, hogy a jegyzett kölcsön 25 százaléka megmarad, s ebből a pénzből, figyelembe véve a lakosság kérését, a két régi óvodát korszerű bútorokkal és berendezéssel látjuk el. így beszélget el Tóth Júlia az Er­zsébet­ utca dolgozó parasztjaival, s munkája nem hiábavaló. Váncsa Sán­dor 8 holdas dolgozó paraszt 250 fo­rintot jegyzett, szomszédja Váncsa Ferencné pedig 100 forintot jegyzett le jó szívvel, s mindketten ígéretet tettek arra, hogy a következő napon már be is fizetik. Újvári Ferenc a vasipari termelő­­szövetkezet üzemvezetője és népne­velőtársa a kisiparosokat látogatják meg. Baráti beszélgetésük eredmé­nyes, a legtöbb házban jegyeznek Bé­kekölcsönt kisebb, nagyobb összeg­ben. Viramerné csak 100 forintot akart jegyezni. Újvári elvtárs azon­ban az időközben megérkező férjjel beszélgetett el, melynek eredménye­ként 200 forintos jegyzéssel hagyta el a házat. A dombóvári népnevelők nagy ala­possággal végzik munkájukat, türel­mes szóval figyelmeztetik a lakos­ságot, hazafias kötelezettségük tel­jesítésére. És a békekölcsönjegyzés hatodik napján 31.000 forint béke­kölcsönt jegyeztettek a dolgozó pa­rasztság és a kisiparosok körében.

Next