Tolnai Napló, 1955. május (12. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-01 / 102. szám

fAfJIAf micminiawam Sumsm ----:.-S«ü!!l.!» • ■ [UNK] .......... —wm*-­Előre a nagyüzemi szocialista mezőgazdaság erősítéséért és továbbfejlesztéséérti .................................. AZ MDP TOLNA MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁ­NAK LA­XIS ÉVFOLYAM, 102. SZÁM ARA 50 FILLÉR VASÁRNAP, 1955 MÁJUS 1 Eljen május 1. a békéért küzdő népek hatalmas seregszemléje! Irta: Hacker Ferenc SZMT elnök 1889- ben a világ szocialistái­nak párizsi kongresszusán a munkások elhatározták, hogy május 1-én fogják az egész világnak tudtára adni: „A munkások hozzák az emberi­ségnek a tavaszt és szabadít­ják meg a kapitalizmus bilin­cseitől, a munkások hivatot­tak megújítani a világot a szabadság és a szocializmus alapján­*. 65 év telt el azóta, amióta a munkások először emelték ma­gasra a május 1-i vörös zász­lót. Május 1-e hívó szava állí­totta először olyan menetoszlo­­pokba a legkülönbözőbb or­szágok népeit, amelyek nem egymásra törő csatarendbe szerveződtek, hanem egységes világot átfogó testvéri sereg­szemlévé. 1890- ben az első május 1-én Engels büszke örömmel írta ,­Ma amikor e sorokat írom, az európai és amerikai prole­tariátus hadi szemlét tart első ízben, egységes hadseregként, egy zászló alatt*­. Az első má­jus 1-én még csak 100 ezrek ünnepeltek, és főleg a mun­kásosztály legöntudatosabb ré­sze emelte magasra a májusi zászlót. Azóta ez a hadsereg már kiterjedt valamennyi földrészre, minden országra. Ma már milliók és százmilliók ünnepelnek, emelik magasra a szabadság zászlaját, és tesz­nek hitet május eszméi mel­lett. A százmilliós ünneplő hadseregben ma már ott me­netelnek a munkások, parasz­tok és értelmiségiek. A májusi zászló ma azt jelképezi és azt hirdeti, hogy a társadalom erőinek átcso­­portulása hatalmas lépéseket tett előre, feltartóztathatatla­nul halad, mert a haladást lehet akadályozni, de meg­állítani véglegesen nem lehet. 1890-ben az első magyar május 1-én Szapári gróf hiába hozott olyan rendeletet, „aki május 1-én nem dolgozik, az többé nem mehet vissza a gyárba’, és hiába volt a terror, a fenyegetés az első május 1-én Budapesten mégis 15 ezres tömeg vonult fel az utcákon, Szénáson, Békéscsabán a csend­­őrség a tüntetők közé lőtt, Orosházán a földmunkás egye­sületre kitűzött fehér „Sza­badság, Egyenlőség, Testvéri­ség” feliratú zászlót a szolga­bíró letépte és hivatalába vi­tette. Hat évtizede esztendőről esztendőre egyre erélyesebb rendszabályokkal próbálják megvédeni a világ különböző szapáriai és főszolgabírói „A törvény szentségét“. S eszten­dőről esztendőre többen me­részelnek „Gyülekezni, lázon­­gani, tüntetni”. Évtizedek tör­ténelmi tanulsága oktatta ki az uralkodó osztályokat arra, hogy kudarcra van ítélve min­den erőszakos kísérlet. Ma­gyarországon hiába volt évről évre az állandó üldözés, csendőrsortűz, a munkások tö­megei évről évre mind többen és többen vonultak fel a má­jusi zászló alatt, vagy hangos tüntető felvonulásban, vagy gomblyukukban piros szegfű­vel néma tüntetésként. Mint ahogy a virágnak nem lehet megtiltani, hogy minden ta­vasszal kibontsa szirmait, ugyanúgy május 1-ét nem le­hetett és nem lehet betiltani. Ma a 65. május 1-én is büsz­kén lobog a májusi zászló az egész világ felett. Orkánszerű, minden akadályt elsöprő erő­vel rúg a népek testvéri szo­lidaritásának hatalmas ün­neplő tábora. Az együvé tar­tozás, a testvériség eszméje hatja át száz és százmilliók szívét. Május elseje a proletár internacionalizmus, a népek közötti testvériség, barátság ünnepe, a nemzetközi munkás­­osztály harcos seregszemléje. A proletár nemzetköziség zász­la­ja alatt büszkén menetelnek a tőke igája alól felszabadult országok munkásai, dolgozó parasztjai és értelmiségei, hir­detve a Marx—Enge­l—Lenin Sztálin eszméinek diadalát: a kommunizmust építő hatalmas Szovjetunió, a 600 milliós népi Kína, a szocializmust építő népi demokráciák. Ugyanezen lobogó alatt menetelnek a tő­kés és gyarmati országok ki­­zsákmányoltjai, a békéért, a haladásért küzdő száz és száz­milliók. A békéért harcoló száz és százmilliók mélységes bizalom­mal tekintenek az emberi ha­ladás, a békeharc zászlóvivői­re, a kommunizmust építő hatalmas Szovjetunióra, a 000 milliós új életet építő Kínai népköztársaságra, amely harc­edzett pártjának vezetésével, erős karú nagyhatalommá emel­te a nemrég még az imperia­­litsák kénye-kedvére kiszolgál­tatott és nyomorban lévő gyar­mati országot — a szocializmus útján haladó népi demokrá­ciákra. Új erőt merítenek si­kereikből s minden erejükkel támogatják a béke megszilár­dítására irányuló erőfeszíté­seiket. A Wall Street urai, az új háború ügynökei nem akarják tudomásul venni a béke erői javára való eltolódást, azt, hogy a népek nem hajlandók többé a kizsákmányolók kénye­­kedvére pas­­tulni, szenvedni. Az amerikai imperiialisták hiába kísérelték meg a ban­­dungi értekezletet megtorpe­dózni — aljas, gyilkos módom emberi életek kioltásával — kudarcot vallottak. A oan­­dungi értekezlet az ázsiai és afrikai népek hatalmas sereg­szemléje is bizonyítja e föld­kerekség népeinek harcos el­szántságát a béke megvédése érdekében. Ezt hűen fejezi ki az értekezlet által elfogadott és jóváhagyott 10 pontba fog­lalt alapelv. Csou En-laj elvtárs beszé­dében hangsúlyozta­ „örökre elmúltak azok az idők, ami­kor az ázsiai és afrikai népek sorsát mások akarata irányí­totta.” Beszédében figyelmez­tette az imperialistákat: „azok, akik agressziókat követnek el és háborús előkészületeket tesznek, elvégre mégis csak igen kevesen vannak, míg a világ népei túlnyomó többség­ben tekintet nélkül arra, mi­lyen társadalmi rendszerben élnek, békét kívánnak és szembe helyezkednek a hábo­rúval.” A népek nem akarnak há­borút és nem tűrik a háborút, ezt harsogja világgá a mai napon minden ország dolgozni népe! A hazaáruló francia kor­mány ez évben is hiába til­totta be a proletariátus május 1- i felvonulását a kenyeret és békét akaró dolgozók millióit nem tántoríthatják el az igaz úttól, semmiféle erőszakkal, sem Európában, sem Ameriká­ban. Ma, május 1-én szerte a világon olyan hatalmas erő mozdul meg, amellyel szá­molnia kell még a legvérme­­sebb, haladás ellenes háborús gyújtogatóknak is. Figyelmez­tetésnek vehetik ezt különösen az­­ amerikai imperialisták, akik a nemzetközi enyhüléstől rettegve, minden álarcot félre­dobva, nyíltan készítik elő a harmadik világháborút, akik a bandungi értekezletet is gyil­kossággal kívánták megakadá­lyozni. A mai seregszemle szolgáljon figyelmeztetésként a harmadik világháború elő­készítőinek, hogy a népek ké­szek meghiúsítani terveiket. Abban a zászlótengerben, amely ma végig hullámzik a földtekén Moszkvától—Berli­nig, Pekingtől—Ausztráliáig — ott lobognak a mi zászlóink is, a magyar munkások, dolgozó parasztok és a népi demokrá­ciához hű értelmiségiek zász­laja is, melyek a magyar dol­gozó nép testvéri üdvözletét küldik nagy felszabadítónk­nak, a szovjet népnek, és a világ minden dolgozójának. A magyar dolgozók ma II- edszer ünneplik szabad ha­zájukban a szabad május 1-ét. Tizenegyedszer sorakozik fel erőben, eredményekben, mind gazdagabban a májusi zász­lók alatt, olyan zászlók alatt, amelyeket dicső munkásaink legjobbjai, a reakció tobzó­dása, a csendőrsortüzek köze­pette és ezer veszélyen át ma­gasra emeltek minden május 1-én még akkor ha a­ munkanélküliséggel járt, vagy éppen életükbe került. A magyar dolgozók erőben, egységben, megacélosodva és eredményekben bővelkedve ér­keztek el a tizenegyedik sza­bad május 1-hez. A magyar dolgozó nép joggal büszke arra, hogy pártja, a Magyar Dolgozók Pártja vezetésével újjáépítette a fasiszta betola­kodók és bérenceik által tönk­retett országot, hatalmasan megnövelte az ország iparát és hozzálátott a szocializmus építéséhez. A magyar nép joggal büszke hős munkásosz­tályunkra, amely a Magyar Dolgozók Pártjának vezetésé­vel soha nem látott egységbe tömörítette a munkásokat, pa­rasztokat és értelmiségieket. Tízéves fejlődésünk azt iga­zolja, hogy élni tudtunk a hatalmas Szovjetuniótól kapott szabadsággal, a Szovjetunió által kivívott nagy történelmi lehetőségekkel. Egy évtizede építjük az új Magyarországot és ez a diadalmas évtized évről évre felszabadult népünk újabb és újabb, szebbnél­­szebb győzelmeit írja be a tör­ténelembe. Az elmúlt 10 év alatt szi­lárd, széttéphetetlen szövet­séggé kovácsolódott hazánkban a munkás-paraszt szövetség, amely eddigi eredményeink, további sikereink és előre­haladásunk legfőbb záloga. Hazánkat felszabadulásunk előtt elmaradt agrár­ország­nak, a hárommillió koldus országának ismerték minde­nütt, ahonnan ezrével mene­kültek külföldre a dolgozók és a nincstelen földmunkások. Ma mindez már csak a múlté. Hazánk a Magyar Dolgozók Pártja vezetésével, ma már kiemelkedett ebből az elma­radottságból. Korszerű, fejlett iparunk, melynek termelése 1938. évihez viszonyítva há­romszorosára nőtt, megváltoz­tatta egész országunk, egész társadalmunk arculatát. Mi nem elégszünk meg azzal, hogy örökre felszámol­tuk a koldus sorsot, a nincs­­telenséget, hogy elkergettük az urakat, a vérszívó kizsákmá­­nyolókat. Mi jobban és egyre jobban akarunk élni. Ezt a célt szolgálja pártunknak az ipar és elsősorban a nehézipar fejlesztésére irányuló politi­kája. E cél eléréséért folyó harcot mutatja hős munkás­­osztályunk , dolgozó paraszt­jaink, értelmiségieink áldoza­tos munkája, amely megmu­tatkozott a felszabadulási mun­kaverseny során is, de a nem­zetközi proletariátus ünnepére indult szocialista munkaver­­senyben elért kimagasló ered­ményekben is. E hatalmas eredmények igazolják, hogy dolgozó népünk helyesli pár­tunk politikáját és megértette Pártunk Központi Vezetőségé­nek márciusi határozatából adódó feladatokat — mint mindig az elmúlt 10 év alatt — hogy a termelés növelése, az önköltség csökkentése, a termelékenység fokozása és az életszínvonal állandó emelése elválaszthatatlanul összefügg­nek egymással. Ezt igazolja az éves terv túlteljesítéséért be­indult mozgalom is, amelyet a­ húsz budapesti ipari vállalat felhívás formájában indított el. Tolna megye dolgozói is büszkén, öntudattól telve ün­nepelnek ma, mert teljesítet­ték a pártnak adott szavukat. A felvonulás élén büszkén ha­ladnak a juhépusztai állami gazdaság dolgozói, akik el­nyerték az év legszebb ver­senydíját, a felszabadulási serleget. De büszkén menetel­nek az élen a Simontornyai Bőr­gyár dolgozói is, akik áldoza­tos, fegyelmezett munkájukkal immár harmadszor nyerték el egymásután a büszke élüzem címet. A Tolnai Selyemgyár dolgozói az élüzem cím má­sodszori elnyerésével, a Bony­hádi Cipőgyár kollektívája, akik az elmúlt évi gyenge munkájuk után felajánlásuk­ban kihangsúlyozták, „olyan eredményeket kívánunk elérni a felszabadulási verseny so­rán, amellyel lemossuk azt a szégyenfoltot, mely az elmúlt évben esett rajtunk.’* A helyt­állásnak eredménye nem ma­radt el, a cipőgyár elnyerte a büszke élüzem címet. De a menet élén büszkén haladnak a szekszárdi, dombóvári és bátaszéki vasutasok is, akik­nek egy-egy részlege teljesí­tette az élüzem feltételeket. Az élüzem­eink mellett magasra feltartott fejjel menetelnek me­gyénk többi­pari üzemei is, akik valamennyien kimagasló eredményekkel ünnepük má­jus elsejét. Pártunk Központi Vezető­sége nagy és lelkesítő felada­tokat tűzött elénk — de ed­dig elért eredményeink bizto­sítékul kell, hogy szolgáljanak — „túlteljesítjük évi tervein­ket*’ ! A mai nagy seregszemlén zászlónkon ez a jelszó ragyog­jon: jobb munkával — mint­ jobb életünkért. E jelszó meg­valósításának minden feltétele megvan. A felszabadulási ver­seny az első negyedév terme­lési eredményei és a Központi Vezetőség határozatából adó­dóan előttünk álló nagy fel­adatok arra kötelesnek ben­nünket, hogy ne bízzuk el ma­gunkat, ne pihenjünk meg babérainkon, hanem folytassuk és erősítsük a szocialista munkaversenyt s kezdeti ered­ményeinket továbbfejlesztve még nagyobb lelkesedéssel és lendülettel kü­zdjünk éves ter­vünk minden mutatójának túl­teljesítéséért. Szilárd munka­­fegyelmet, termelékeny, jól szervezett munkát! — ez a jel­szó hassa most át a gyárak, üzemek, az ipar minden dol­gozóját. A magasabb életsz­íj vonalért csak akkor tudunk kimagasló eredményeket el­érni, ha állam­i gazdaságaink, gépállomásaink, termelőszövet­kezeteink és egyénileg dol­gozó parasztságunk a­­ munkás­sággal vállvetve harcol a terv teljesítéséért — a magas ter­méshozamért és a beadás tel­jesítéséért. A mai felvonulá­sokon a falvak vörös zászla­­jain most ez a jelszó lobogjon: Jó tavaszi munkát — magas terméshozamot — fegyelmezet! beadást! Előrehaladásunk legnagyobb akadálya minden olyan né­zet, amely a dolgozókról való gondoskodást úgy értelmezi, hogy a termelékenység emel­kedése, az önköltség csökken­tése nélkül — egyszerűen a béreket kell emelni, s a bér­fegyelmet kell lazítani, vagy amely a falun úgy értelmezi a törvényességet, hogy az adó­fizetést, a beadást el lehet ha­nyagolni. Az ilyen helytelen jobboldali, antimarxista néze­tek elleni harc most a legfon­tosabb, mert ezek nem a dol­gozó nép jólétét szolgálják, hanem az­ egész dolgozó népet károsítják meg. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének már­ciusi határozata megmutatta az egyedüli helyes utat a nép jó­létének következetes emelésé­hez, szociális és kulturális igé­nyeinek mind nagyobb mérvű kielégítéséhez. Ez az út: a szo­cialista bővített újratermelés biztosítása, a termelés szaka­datlan növekedése, mind az iparban, mind a mezőgazda­ságban, a munkatermelékeny­ség állandó növekedése, az ön­költség csökkentése, a legszi­gorúbb takarékosság érvénye­sítése az államapparátus minden területén, a munka­fegyelem és az állampolgári fegyelem megszilárdítása, az állampolgári kötelezettségek pontos teljesítése. # _ Pártunk és kormányunk célkitűzései fejlődésün­k széles távlatait tárják fel. A dolgozó nép életét és vágyait ismerő, a néppel összeforrt, messze­­tekintő vezetők célkitűzései, az ország valamennyi­ dolgozó­jának célkitűzései. Ezért tölti el lelkesedés és új értő népünk minden becsületes fiit, ezért kovácsolódik még szilárdabb egységbe egész népünk a ne­­hészségek leküzdéséb­e, a cél­hoz vezető feladatok­­ végrehaj­tására. Zászlónkon nagy pártunk, a Magyar Dolgozók Pártjának útmutatásai ragyogjanak. Mun­kánk középpontjába a III. Pártkongresszus és­­ a Köz­ponti Vezetőség márciusi ha­tározatainak megtanúsításai álljanak. Tolna megye dolgo­zói csatlakozzunk egy ember­ként a húsz budapesti ipari vállalat felhívásához! A mun­kaverseny k­iesz­élesít­ésével eredményeink fokozásaival tel­jesítjük éves tervünket részle­teiben is, folytassunk harcot a munkafegyelem megszilár­dításáért, az önköltség csök­kentéséért, a termelékenység emeléséért. Fogadjuk meg pártunk Köz­ponti Vezetőségének — a világ proletariátusának nemzetközi nagy sergszemléjének napján — hogy megyénk munkásosz­tálya szövetségben a dolgozó parasztsággal, követve pártunk Központi Vezetőségének út­mutatásait, december végéig az elsők között teljesíti ipar­ban, mezőgazdaságban a reá háruló feladatokat. MARX—ENGELS—LENIN— SZTÁLIN DIADALMAS ZÁSZ­LAJA ALATT ELŐRE A SZO­CIALISTA MAGYARORSZÁ­GÉRT! FORRÓ ÜDVÖZLET A KOMMUNIZMUST DIADAL­MASAN ÉPITO SZOVJET NÉPNEK ÉS DICSŐ ÉLCSA­PATÁNAK, A SZOVJET­UNIÓ KOMMUNISTA PÁRT­JÁNAK! ÉLJEN A SZOCIALIZMUST ÉPÍTŐ NÉPÜNK ÉLCSAPA­TA, GYŐZELMEINK SZER­VEZŐJE, A MAGYAR DOL­GOZÓK PÁRTJA ÉS ANNAK KÖZPONTI VEZETŐSÉGE! ÉlJenek a testvéri KOMMUNISTA PÁRTOK, A BÉKE, A DEMOKRÁCIA ÉS A NEMZETI FÜGGETLEN­SÉG ÉLHARCOSAI!

Next