Tolna Megyei Népújság, 1957. március (2. évfolyam, 51-77. szám)
1957-03-12 / 60. szám
TOLNA MEGYEI LAG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! *<% * II. ÉVFOLYAM 60. SZÁM. ÁRA: 50 FILLÉR KEDD, 1957. MÁRCIUS 12. 1848 igazi örökösei a kommunisták és a szocializmust építő dolgozó nép Tézisek az 1848—49-es magyar polgári forradalom és nemzeti függetlenségi harc 109. évfordulójára A tézisek első részét lapunk vasárnapi számában közöltük. V. A népi demokratikus rend ellenségei október 23-tól kezdve fegyveres támadást indítottak a Magyar Népköztársaság rendje ellen. Céljuk, a népi hatalom megdöntése és a kapitalizmus visszaállítása volt. A népi demokrácia ellenségei a dolgozók megtévesztésére általános demokratikus szólamokat hangoztattak, s nem átallották kalózlobogóul még 1848 antifeudális forradalmi jelszavait is felhasználni a porletárdiktatúra ellen. Az ellenforradalmárok egyik megtévesztő jelszava az „új forradalom’’ hirdetése volt. De miféle forradalom az, amely vörös zászlók leszaggatásával kezdődött s Mindszentynek, herceg Eszterházynak kiszabadításával forradalmárok legyilkolásával folytatódott és oda vezetett, hogy a hatalom a polgári restauráció képviselőinek a kezébe került. Az ellenforradalom fedezékéül használt fiatalok és passzív szemlélők, akik a vörös zászlók leszaggatását nézték, nem gondoltak arra, hogy nemcsak a nemzetközi munkásmozgalom jelvényét tapodják a sárba előttük, hanem az 1848-as forradalmi baloldal jelképét és zászlóit is megszentségtelenítik. Nem gondoltak arra, hogy a márciusi ifjak vörös tollat tűztek kalapjukhoz, hogy Petőfi piros zászló alatt a világi szabadságért vágyott elesni a harc mezején. A márciusi ifjak 1848-ban a vörös republikánus Táncsics börtönét nyitották meg, az 1956 októberi ellen,forradalmárok pedig tízezer közönséges bűnözőt és háromezer háborús bűnöst, fasisztát és imperialista kémet engedtek szabadon. 1848 márciusának hősei a forradalmat nem a Habsburg talpnyaló, labanc Mindszenty hasonszőrű elődjével, hanem éppen azok ellen védelmezték, nem hatalomra jutni, hanem éppen a hatalmuktól megfosztani akarták őket! A mai Magyarországon az 1848-as hősök utódainak felszabadult hazájában csak az nevezheti forradalmárnak magát, aki a munkásosztály hatalmáért, a proletárdiktatúráért, a szocialista demokráciáért harcol a burzsoázia és a földesurak hatalmának restaurációja ellen, aki a forradalmi munkásosztállyal fog össze és nem az ellenforradalmárokkal, aki a szocialista országokkal lép testvéri szövetségre, és nem az imperialista hatalmak kegyeiért esedezik. Az ellenforradalmárok sokakat megtévesztettek októberben azzal a hamis jelszóval is, hogy ők a szabadságért harcolnak, a diktatúra ellen. A szabadság és a diktatúra szembeállítása a reakciós burzsoázia jól ismert fogása. Ez a két fogalom egy és ugyanannak a dolognak két oldala. Hiszen éppen azon fordul meg minden hogy valamely társadalomban kinek a szabadsága érdekében kivel szemben gyakorolnak elnyomó diktatúrát. A polgári államban a kizsákmányolóké a szabadság — az egész rendszer a tőkés kizsákmányolás szabadságán alapul — a munkások és parasztok pedig az elnyomottak. A szocialista társadalomban viszont a lakosság hatalmas többségének, a munkásoknak ,a dolgozó parasztoknak a néphez hű értelmiségieknek jár a szabadság és a régi uralkodó osztályok restaurációs kísérleteit — éppen a dolgozók szabadsága érdekében— az államnak a diktatúra eszközeiül kell elnyomnia. (Folytatás a 2. oldalon.) Ritka halászzsákmány Nem mindennapi látványosság vonzotta napokig a Duna partra a paksiakat. Sőt, nemcsak a paksiakat, hanem a környékbelieket is, akik, amikor meghallották a paksi halászok szerencséjét, eljöttek, hogy megnézzék, megcsodálják az óriáshalat, ami Ordas fölött, a Mátyás-zátonynál akadt a halászok hálójába. Ritka példány, 1896 óta nem fogtak ilyen nagy vizát az országban. Életkora is jóval túl lehet a száz esztendőn. A halat szombaton reggel fogták. A halász szövetkezet brigádja már harmadszor vetette ki a hetven méteres kecsegehálót. A kezdet nem sok jóval biztatott, alig egy-két patac akadt a hálóba. — Hideg a víz, árad. Ma sem lesz szerencsénk — mondta Nyitrai Feri bácsi társainak, Heiszler Ferencnek és Sipos Ferencnek, akik éppen harmadszor kezdték el behúzni a hálót. Nehezen boldogultak vele. — A fene egye meg, biztos megint egy kő van a hálóban — így Sipos. — Te, az a kő mozog! És valóban mozgott, a három embernek minden erejét meg kellett feszíteni, hogy méterről-méterre behúzzák a hálót. Egyszercsak a ,,kő‘" feldobta magát. Csak a fejét látták, de tudták már, olyan nagy hal van a hálóban, amilyet még nem is láttak. Mire másodszor feljött, elkapták, ki a fejét, ki a szárnyát és beemelték a ladikba. Rövid birkózás után „kétvállra fektették’’, lekötözték. A másik ladikban lévő három halász, Mészáros Pál, Orova József és Kovács Tibor is gyorsan beszedte a hálót, majd az egész társaság hazaindult a zsákmánnyal. Otthon aztán percek alatt elterjedt a hír, megtelt érdeklődőkkel a Dunapart. Azt mondják, 7-8 ezren is eljöttek a három nap alatt, megnézni a paksi halászok zsákmányát. Tűzeset a Gépjavító Vállalatnál A napokban riasztották a szekszárdi tűzoltókat. Tűz ütött ki a Gépjavító Vállalat egyik műhelyében. A helyszínre érkezés után néhány perccel már el is oltották a tüzet. A helyiségben — amely egyébként betonelemekből épült — a CSRB tetőszerkezetek festésére használt vályúszerű festékes tartályt és szállítóállványt tartották. Az épület előtt éppen hegesztettek, bent a helyiségben állt a hegesztődinamó, a vizsgálat megállapítása szerint az abból kipattanó szikrától fogott tüzet a festék. A kár jelentéktelen. i ■V \ Nagy kínálat — kevés vevő Jegyzetek a szekszárdi vásárról Mindig híresek voltak a szekszárdi vásárok. Híre volt, ha másért nem is, de az örökös eső miatt. Ugyanis emberemlékezet óta ritkán múlik el vásár eső nélkül. Most ezen a szép lavasztai napon a környékbeli parasztok százai indultak el már kora reggel, hogy időben a vásárra érjenek. A keselyűsi és a béketelepi út mellett a kocsik százai vártak, míg a helypénzt, a formaságokat elintézik. * Reggel nyolc órakor én is elindultam a vásárra. Barátommal arról beszélgettünk, hogy nem lesz nagy vásár. Egy idős bácsi ballagott előttünk. Mikor meghallotta, hogy miről beszélünk, megfordult és megvárt bennünket. — Már miért ne lenne nagy vásár? Majd meglátják, hogy mekkora lesz. — Maga is vesz valamit? — kérdezzük. — Hát én csak apró magokat, itt a tavasz, aztán az asszony azt mondta, vegyek, meg aztán körül is nézek majd egy kicsit. Az országút mellett, a vásár bejáratánál, szőlővesszőt árulnak. A gyökeres mantikulát egy forint húszért kínálják. Vevő nincs, csak érdeklődő. A gyökértelen vesszőre egy fiatal asszonynál idősebb ember alkudik. „Tizenkettőért elviszem az egészet”. „Nem adom annyiért, 15 fillér és kész.” „Nem is ér többet, mert nem öreg tőke termése” — mondja a vásárló. „Még ha szebb volna, megadnám a tizenötöt”. Nem történt egyezség, a szőlővessző ott maradt az asszonynál. A vásárló még egyszer visszafordul, hátha adja tizenkettőért. De nem. A szekszárdi népbolt árudái közvetlenül a bejárat mellett állították fel sátraikat. Reggel az első vásárlás egy nadrágtartó volt. A hideg idő miatt, vásárló hiányában, forró teát ittak a bolt kiszolgálói. A bajai 78-as népbolt az úgynevezett hiánycikkekkel is megjelent. Mindenféle textilárut és rövidárut egy teherautóval hoztak. Panaszkodnak, hogy nem lesz nagy vásár. És örülnek, ha húszezer forintot tudnak árulni. Például a freskó férfi ingből nagyobb készletük van, mindig nagyon keresett cikk volt ez, most tíz óráig egy darabot sem adtak el. .4i mondják, nincs a vásárlóknak pénze. — Asszonyok, asszonyok, ma nem unatkozunk, itt a papucsos János bácsi. Negyven forint a papucsom. — Hiába a szóbeli reklám, csak itt is nézelődő akad. vásárolni a reggeli órákban kevés embernek szottyan kedve. — Nem lássák, hogy itt vagyok, itt vagyok, nem lássák?! — csak ezt az egy mondatot üvölli egy atyafi a ponyva mellől. .. ponyván fényképtartók, „similabdák”. — „Tatuskám, hány féldecit ivott?” — Ezt a szomszédja kérdezte. .4 „nemlátó atyafi” ezt azzal harsogja túl: „Mért nem jött el, aztán megszámolhatta volna. Nem a féldeci, hanem a vevő számít. Nem lássák, nem hallják .. .” . Aztán megtudtuk azt is, hogy ebben a vásárban még „Hazafi” kályhavasport is lehet kapni, forintért csomagját. A kádárok is megjelentek a vásáron. Körper János bonyhádi kádármester egy nagy kocsirakomány szapulóval és hordóval jött el.* Az állatvásáron már nagyobb a forgalom. Többszáz választási malacot hajtottak fel. Hat darab választási malac párjáért 700 forintot kértek. Drogálták és tíz óráig ezt sem vették meg. Nyolc-tízhónapos süldőket párrjában 1400—1700 forintig adták el. * A lóvásáron van talán a legnagyobb kínálat. Sok kocsirúd emelkedik a magasba kantárral, vagy egy csomó szénával a tetején, ami azt jelzi, hogy a rúd végében van az eladó jószág. A csikók iránt volt a legnagyobb kereslet. Egyéves sodrott csikóért hatezret is elkértek. Igáslovak iránt már nem volt nagy érdeklődés. Egy atyafi hároméves lóra alkudik. A gazda nyolcezerre tartja, nem kötnek üzletet. Sokalja a vevő, az eladó meg nem enged még ötven forintot sem. ..Inkább dobatok vele egy csikót, jobban megéri nekem”. A vevő még néhány lépésről visszaszól: „Festesse be feketére, akkor megadom a nyolcat”. * A marhavásáron is nagy felhajtás volt. Sok borjút kínáltak, vevő itt is kevés akadt. Egy sióagárdi gazda tehenét, öthónapos borjúval, hatezerre tartotta. Minden volt a vásáron, amire a parasztembernek tavasszal szüksége van, csak nem láttuk, hogy valamelyik szövetkezeti bolt, vagy népbolt mezőgazdasági kisgépeket is árult volna. Úgy gondoljuk — az ellesett beszélgetésekből —, hogy sok vevő vásárolt volna kisgépet. Sokan kerestek kocsit. Az egész vásáron két eladó használt szekér volt. Az egyik, amelyet gazdája átfestett, kétezerháromszázért kelt el. A másik szekér nem talált gazdára. Akinek a lába megfájdul a sok jövés-menésben, mindjárt helyben vásárolhat „bajai burusz” port is lábizzadás és tyúkszem ellen, két forintért egri csomaggal. Jó vásár volt. Nagy felhajtás, bő választék és kevés pénz. Ezt tudtuk megállapítani egy délelőtt a vásár forgatagában. És még azt is, a kereslet arra enged következtetni, a parasztok bíznak a jövőben, bíznak, mert gazdaságuk fejlesztéséhez keresik a lehetőséget.—ács— Két évi börtönbüntetést kapott Molnár József • Az ügyész súlyosbításért fellebbezi. Három vádlott áll a bonyhádi járásbíróság előtt: Molnár József első, Szabó László másod és Csősz István harmadrendű vádlottak. Molnár bonyhádi Szabó csátaljai, Csősz pedig dávodi lakos. A vád Molnár ellen halált okozó súlyos testi sértés, a másik kettő ellen pedig bűnpártolás és a tiltott határátlépés előmozdítása. Nem mindennapos ügy ez és éppen ezért nehéz dolga van az ügyésznek, a bíróságnak és a védelemnek egyaránt. Még január elején egyik bonyhádi lakodalomban szóváltás támadt egy rendőr, Bicskei Ferenc és egy lakodalmas vendég között. Az ok, ami miatt tulajdonképpen verekedés lett a dologból, egy cigaretta volt.i í Bicskei, mivel eléggé ittas állapotban volt, ütéssel válaszolt a szóváltásra. Molnár is beleavatkozott a verekedésbe, miután látta, hogy lakodalmas társát megtámadta Bicskei. Egymás után három ütést mért Bicskei fejére és utána visszament táncolni. Tánc közben észrevette azonban, hogy az ütéstől a saját keze is megsérült, vérzik, így azt bekötözte. Közben értesült arról, hogy Bicskei eszméletét vesztette és ezért a következményektől való félelmében elhagyta a lakodalmas házat. Hazament. Alig ért haza, felesége megvitte neki a hírt, hogy Bicskei állapota nagyon súlyos, valószínű, hogy meghal. Ezután Cikóra ment egy ismerőséhez, ott szállást kért és oda vitte neki a hírt testvére, hogy Bicskei meghalt. Ekkor határozta el, hogy külföldre szökik, ami sikerült is Szabó és Csősz segítségével. Azt sem lehetne állítani, hogy Molnár részéről szándékosság volt a dologban és ez feltétlenül mentő körülmény számára, de a másik oldalon pedig ott van az árván maradt Bicskei család a meghalt Bicskei, aki ha nem is viselkedett megfelelően a lakodalmas háznál, semmi esetre sem követett el olyan bűnt, hogy azért életével kellett fizetnie, arról nem is beszélve, hogy az önkényes felelősségrevonás is törvénybe ütköző dolog. A vád ismertetése után először tett — Molnár mondotta el, hogy hogyan történt az eset. Töredelmes vallomást tett, őszintén beismerte bűnösségét s az eseményeket is pontosan mondotta el. Ez pedig nem egy gyakorlott bűnöző egyénisége, így tehát egy olyan emberről van szó, aki pillanatnyi felindultságában olyat csinált, amit később már százszor is megbánt. A bíróság, miután mérlegelte a körülményeket, két évi börtönbüntetésre ítélte. Az ítélet azonban nem jogerős, mert az ügyész súlyosbításért fellebbezett. Csősz István, aki a tanyájáról átsegítette a határon egy karóráért, s ezenkívül üzletszerűen foglalkozott a disszidálások elősegítésével, egy évi börtönbüntetést kapott. Ez az ítélet jogerős. Szabó László 4 hónapi börtönbüntetést kapott. Szabó vitte kocsival Csősz tanyájára Molnárt azért, hogy onnan majd könnyűszerrel átjuthat a határon és ezért pénzt fogadott el. Ez az ítélet is jogerős.