Tolna Megyei Népújság, 1971. május (21. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-08 / 107. szám

TOLNA MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK!,A N­ÉPÚJSÁG A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGAINAK ÁLPJA Szombat, 1971. május 8. Munkánknak állandóan korszerűnek kell lenni Fock Jenő felszólalása a szakszervezeti kongresszuson Pénteken reggel 3 órakor a három napi­rendi pont együt­tes tárgyalásával folytatta munkáját a szakszervezetek NXit. kongresszusa. A tanács­kozáson részt vett és felszó­lalt Fock Jenő, a Miniszter­tanács elnöke is. Fock Jenő a Miniszter­tanács elnöke elöljáróban tol­mácsolta a kongresszus rész­vevőinek a kormány üdvözle­tét­ és jókívánságait. Utalt arra, hogy nemcsak kormány­fői­­ minőségben beszél, hiszen­­—­­s ez büszkeséggel tölti el •— négy évtizede maga is tag­ja a szakszervezeti mozgalom­nak. s másfél évtizeddel ez­előtt részt vett a felsőszintű szakszervezeti vezetésben. Vé­leménye szerint mind a kong­resszus határozati javaslata, mind a referátum helyesen tükrözte a szakszervezeteknek az­ elmúlt négy évben végzett munkáját s a következő évek­ben megoldandó feladatait. — Munkánk, fejlődésünk lényeges követelménye — mondotta —, hogy a párt és a kormány a szakszervezetek­kel együtt, egyazon cél érde­kében cselekedjen. A továb­biakban hangsúlyozta, szere­pe ma jobban érvényesül, mint ezelőtt bármikor, még­pedig többek között éppen azért, m­ert a kormánynak is, a szakszervezeteknek is meghatározott feladatkörük van, lehetőségük ahhoz, hogy önállóan gondolkodjanak és cselekedjenek. A gazdaságirányítás reform­ja jelentős változtatást köve­telt a szakszervezeti munká­ban — mondotta a Miniszter­­tanács elnöke —, s hozzáfűz­ném: ha helyesen, okosan, jól akarunk továbbra is dol­gozni, akkor mindannyiunk­­nak állandóan meg kell új­­hodnunk. Munkánknak állan­dóan korszerűnek kell lennie, mert lehetnek kérdések, ame­lyekre a két év előtt helyes válaszok ma dogmatikusnak, túlhaladottnak, ásatagnak bi­zonyulhatnak. Nemzetközi kérdésekre rá­térve ugyancsak a mai kor­szaknak megfelelő módszerek jelentőségét emelte ki. Népünk boldogulásáért aka­runk dolgozni — mondotta —, abban a tudatban, hogy mun­kánkért felelősséggel tarto­zunk a munkásmozgalom előtt is. Ez az elv a kormány tevékenységében úgy jut ki­fejezésre, hogy a legszoro­sabban a szocialista testvér­országokkal működünk együtt. — Itthon és külföldön so­kan képtelenek vagy nem akarják megérteni: ha ez így van, akkor mivel magyaráz­ható, hogy magyar állami ve­zetők különböző nyugati or­szágokban tesznek látogatá­sokat, hogy külügyminiszte­rünket, aki nemrég Olaszor­szágban járt, magánkihallga­táson fogadta a pápa is, és barátságos beszélgetést foly­tattak, aminek valószínűleg lesz is némi eredménye az ál­lam és egyház kapcsolatában. Felmerül az is, hogy ideoló­giai ellentétben vagyunk Kí­nával, ugyanakkor külkeres­kedelmi miniszterünk Kíná­ban jár. — Az emberek nem mindig tudják, hogyan ítéljék meg ezeket a dolgokat, nehezen igazodnak el rajtuk. Pedig né­zetem szerint ezek egyszerű dolgok. Amellett, hogy a szo­cialista országokkal összefo­gunk, a világ minden más országával is kapcsolatokat igyekszünk kiépíteni, olyan szinten, ahogy erre lehetőség adódik. Légüres tér a világpolitiká­ban nincs. Ahol mi, szocialis­ta országok nem vagyunk je­len, ahonnan megsértődve tá­voltartjuk magunkat, ott az imperialisták, az ellenségeink megjelennek és ellenünk dol­goznak. Fock­­ Jenő ezután a kor­mány és a szaksz­ervezetek közötti együttműködésről be­szélt. Utalt arra a közvéle­mény által is ismert tényre, hogy a SZOT vezetői és a kormány tagjai — féléven­ként — rendszeresen tanács­koznak. Az együttműködés azonban ennél sokkal szoro­sabb, mindennapibb. A szak­­szervezetek országos tanácsá­nak főtitkára rendszeresen részt vesz a kormány ülésein, s a Minisztertanácsban napi­rendre kerülő témák már az előkészítés időszakában ismer­tek a szakszervezetek előtt, tehát azokat nem állítják kész helyzet elé. A kormány gaz­dasági bizottságában is kép­viselve van a SZOT. Helye­selte a kormány­ elnöke azt a javaslatot, hogy a kormány­zati munkába vonják be az eddiginél jobban az egyes iparági szakszervezetek veze­tőit is. A normarendezésről is szólt Fock Jenő, arról, hogy szük­ség van a normák rendezé­sére, mégpedig folyamatosan. Új technológiák megho­nosításával az üzemekben a munka szervezettebbé válhat. A normákat tehát az új fajta szervezettség­hez kell igazítani. De semmi esetre sem úgy, amint egy sor üzemben mos­tanában történt, hogy néhány ember összedugta a fejét, és nem tárgyalva se pártszerve­zettel, se szakszervezettel, egyszerűen átírkálták a nor­mákat. (Folytatás a 2 oldalon.) +l • • » Koszorúzás a szovjet hősök Szabadság téri emlékművénél A győzelem napja, Cseh­szlovákia, valamint a német nép fasizmus alóli, felszabadu­lásának 26. évfordulója alkal­mából pénteken Csehszlovákia és az NDK budapesti diplo­máciai képviselői megkoszo­rúzták a Szabadság téri, szov­jet hősi emlékművet. Először Frantisek Dvorsky, nagykövet vezetésével a­­ Csehszlovák Szocialista Köztársaság, majd dr. Herbert Plaschke nagy­követtel az élen a Német De­mokratikus Köztársaság nagy­követségének munkatársai he­lyezték el a kegyelet és a há­la koszorúit az emlékmű ta­lapzatán. A koszorúzásnál magyar részről jelen volt Böjti János külügyminiszter-helyettes és Pesti Endre vezérőrnagy, a budapesti helyőrség parancs­­­noka, valamint a Külügymi­nisztérium, a Honvédelmi Mi­nisztérium és a fővárosi ta­nács több vezető munkatársa. Ott voltak V. J. Pavlov nagykövet vezetésével a Szovjetunió budapesti nagy­­követségének diplomatái, to­vábbá az ideiglenesen hazánk­ban állomásozó szovjet csa­patok parancsnokságának kép­viseletében B. P. Ivanov ve­zérezredes és 15. M. Petrenko altábornagy. Losonczi Pál fogadta a szudáni külügyminisztert Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke pénteken dél­ben a Parlamentben fogadta Farouk Abu Eisa-t, a Szu­dáni Demokratikus Köztársa­ság külügyminiszterét, aki hi­vatalos látogatáson tartózko­dik Budapesten. A szívélyes légkörben le­zajlott látogatásnál jelen volt Péter János külügyminiszter, Nagy S. Lajos, a­­ Külügymi­nisztérium főosztályvezetője, továbbá Mustafa Medani Abbasher budapesti nagykö­vet. 1785 KISZ-vezető részvételével Vezetőképzés Domboriban A KISZ Tolna megyei Vég­rehajtó Bizottsága április 14-i ülésén tárgyalta meg és hagy­ta jóvá azt a tervet, amely a dombori „Mátai Antal” ve­zetőképző tábor nyári prog­ramját tartalmazza. Eszerint minden turnus anyagában szerepel az MSZMP X. kongresszusának taglalása, valamint a megyei pártérte­kezlet határozatainak újbóli megvitatása, értékelése, elem­zése. Ugyancsak minden cso­port foglalkozik a KISZ VIII. kongresszusát megelőző feladatokkal, annál is inkább, mert ez most az ifjúsági moz­galom soron levő legjelentő­sebb eseménye. A megyei pártbizottság munkatársai, a táborban elő­adásokat tartanak az idősze­rű bel- és külpolitikai kérdé­sekről. Elsőként a KISZ-alapszerve­­zetek gazdasági felelősei szá­mára rendeztek továbbképző tanfolyamot, ez egy hétig tart. Őket a honvédelmi és sport­felelősök, az IG-vezetők, a fa­lusi titkárok, az üzemi titká­rok, katonák, fiatal tanácsta­gok, az úttörőolimpia részt­vevői, a népművészek és az orosz szaktanárok, ifjú veze­tők, iskolai titkárok, a me­gyei apparátus munkatársai, az úttörőtitkárok, a biológia­­tanárok, a vízi szakosztály és a kultúrfelelősök követik, vé­gül szeptember közepén utolsó turnusként az alapszervi agit­prop. titkárok mennek a Má­tai Antal nevét viselő KISZ- vezetőképző táborba. Ezen a nyáron összesen ezerhétszáznyolcvanöt KISZ- vezető vesz részt a tábor munkájában. Mint Hohmann József, a KISZ MB. titkára elmondotta, a szabadidős programokat helyben alakítják ki a turnu­sok, aszerint, milyen lehető­ségek adódnak a nyár folya­mán, illetve mennyire ötlete­sek a turnusok tagjai és ve­zetői. — rá — / Az NDK ünnepe Ma üli meg a Német De­mokratikus Köztársaság fel­szabadulásának 28. évforduló­ját. Ez az ünnep más meg­emlékezésekkel is egybeesik: 28 évvel ezelőtt ezekben a na­pokban kapta­­ az utolsó csapá­sokat a német­ fasizmus. A Har­madik Birodalom összeomlott, de annak a győzelemnek, ame­lyet a szovjet hadsereg katonái és a szövetségeseik a német fa­sizmus fölött arattak, egyik­­nagy történelmi eredménye, hogy a romokon létrejött a német munkás-paraszt állam. Az NDK egykor Német­ország legszegényebb része, ma a világ tizedik legfejlettebb ipari országa. Egykor junkerek hitbizománya, ma virágzó, ön­álló állam. A felszabadított földön a nép lerázta magáról a­ földbirtokosok és a tőkések igáját, kialakította a szocia­lista társadalmi rendet. A né­met munkás-paraszt állam megalakulása fordulat Európa történetében. A negyed évszázad alatt ne­héz utat járt meg ez az or­szág, de fejlődése immár im­ponáló. Iparcikkei négy világ­részben ismertek, s a lipcsei vásáron a legnagyobb világ­cégek is szívesen vesznek részt. Bizton támaszkodva ar­ra a társadalmi-gazdasági alap­ra, amelyet megteremtett, az NDK a nemzetközi élet jelen­tős tényezője lett. Megjelent a világpolitika színterén, s nem­csak német földön, a múltba veszett birodalom határain be­lül képviseli a haladást és a békét, hanem — a testvéri szo­cialista országokkal karöltve, — a nemzetközi porondon is. A Német Demokratikus Köz­társaság mind nagyobb tekin­télyt szerez magának a nem szocialista világban is. Le­tűnt a Hallstein-doktrina kora! Ma már 29 állammal van Ber­­linnek­ diplomáciai kapcsolata, 34 másikkal tart fönn hivata­los kapcsolatot és csaknem 300 nemzetközi szervezet tagja. Annak, hogy még nem minden­ kormány ismeri el diplomá­­ciailag a Német Demokratikus Köztársaságot, egyik fő oka a tőkés német állam, a Német Szövetségi Köztársaság maga­tartása. Bonn álláspontját az­zal indokolja, hogy a két né­met állam „nem külföld egy­más számára”, tehát úgyneve­zett „belnémet” kapcsolatokat kell egymással teremteniük. Valójában ilyen kapcsolatok nincsenek, és nem is lehetnek, hiszen a változatlanul tőkés Német Szövetségi Köztársaság mellett van önálló és szuve­rén szocialista német állam is, a Német Demokratikus Köz­társaság. Szükséges és kívána­tos az NDK és az NSZK kö­zötti jó viszony, de csak a szu­verén országok közötti nem­zetközi kapcsolatok normái alapján. Az NDK elismerése az európai kibontakozás egyik fő feltétele. Az NDK mind a belső épí­tésben, mind nemzetközi hely­zetét tekintve fölfelé ívelő úton halad. Biztosítékot nyúj­tanak erre eddigi sikerei, biz­tosítékot nyújt az internacio­nalista összefogás a testvéri szocialista országokkal, első­sorban a Szovjetunióval. E felszabadulási ünnep em­lékezés és alkalom a jövőbe mutató gondolatok összefogla­lására. Alkalom szívből jövő jókívánságaink kifejezésére. CKS)

Next