Tolna Megyei Népújság, 1972. október (22. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-01 / 232. szám
Ezt hozta A hét eseménye mindenképpen Tanaka japán miniszterelnök kínai útja és a két nagy ázsiai ország közötti megállapodás volt. Eddig ugyanis nagyban-egészben azt lehetett mondani a második világháború után kialakult ázsiai helyzetről, hogy az óriási földrész az Egyesült Államok, vagy általában az imperialista tábor, befolyása alatt áll. A két ázsiai nagyhatalom, Kína és Japán sokáig képtelen volt érvényesülni: Kína azért, mert elszigetelődött, Japán azért, mert a második világháború veszteseként kevés volt a politikai súlya. A Szovjetuniónak, mint világhatalomnak, de mint részben ázsiai hatalomnak is fokozatosan megnövekszik a szerepe, ám nyilvánvaló, hogy nemcsak az imperialista USA, hanem egy évtizede a soviniszta, önző politikát folytató Kína törekvéseivel is meg kell küzdenie. Most Ázsiában két igen aktív és igen ambiciózus politika között jött létre átmenetinek tűnő közeledés: Kína és Japán közt pillanatnyilag az egyetértésre való törekvés mutatkozik meg inkább, konkrét problémáik megoldását későbbre halasztották. A két nagy ország az utolsó száz év alatt inkább volt egymás ellensége, mint barátja, így aztán a mostani kapcsolatfelvétel mindenképpen fordulatot jelent. A fordulatnak — bármennyire is az Egyesült Államok tudtával és hallgatólagos, vagy színlelt beleegyezésével történt — van egy bizonyos amerikaellenes éle. Hiszen most éppen az a diplomáciai és katonai építmény rázkódik meg alapjaiban, amely a hidegháborús korszak hírhedt amerikai külügyminiszterének, néhai John Foster Dulles-nak műve volt. Példák kellenek? Az 1960-ban megkötött amerikai—japán védelmi szerződés, amely az 1951-es San Francisco-i első szerződésen nyugszik, tulajdonképpen „Kína fékentartását” célozta, ezenkívül bázisok biztosítását az USA számára Japánban. Innen kiindulva tudta volna Amerika „ázsiai csendőr” szerepét eljátszani az egész Távol-Keleten. 1954-ben az USA teljes katonai segítséget ígért a Tajvanon rekedt Csang Kajseknek. Az ígéret ma már vajmi keveset ér, ha az Egyesült Államok e célra nem veheti igénybe Japán támaszpontjait. A vesztes mindenekelőtt Tajvan. Egyes nyugati vélemények szerint a kínai—japán megállapodás megadta a kegyelemdöfést Csang Kaj-seknek. Japán már gazdasági téren is elfordult Tajvantól, diplomáciai kapcsolatait pedig már meg is szüntette. A japán példát más ázsiai országok is követhetik: Thaiföld nemrég már küldöttet menesztett Pekingbe, a Fülöpszigetek parlamenti képviselői már találkoztak Csou En-lajjal, Indonézia pedig késznek nyilatkozott az 1967-ben felfüggesztett diplomáciai kapcsolatok helyreállítására. Japán a 77. állam volt, amely diplomáciai kapcsolatot létesített most a Kínai Népköztársasággal. A Japán Szocialista Párt és a Japán Kommunista Párt, amikor üdvözölte a japán—kínai diplomáciai kapcsolat megteremtését, a japán—amerikai biztonsági szerződés felszámolását is követelte. Több ellenzéki párt amellett is síkra szállt, hogy Japán kössön megnemtámadási szerződést a Szovjetunióval. (Esedékes a közeljövőben egy magasszintű japán—szovjet tárgyalás, amelynek feladata még a második világháború következményeinek felszámolása a két ország viszonyában.) A héten tették közzé Bonnban, hogy Scheer nyugatnémet külügyminiszter október 10-én kezdődő pekingi hivatalos tárgyalásai során kimondják a Kínai Népköztársaság és az NSZK diplomáciai kapcsolatának felvételét. Nyilvánvaló, hogy a bonni kormány a november 19-i választások előtt még egy külpolitikai eredményt kíván felmutatni, — a „keleti politika” eddigi sikerein túl a „távol-keleti politikában” is. A kínai—japán tárgyalások, illetve az egyéb, Kínával kapcsolatos diplomáciai lépések sem szoríthatták háttérbe a vietnami problémát. Kissinger, Nixon elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója a héten újra bizalmas megbeszélést folytatott Párizsban Le Duc Tho-val, a VDK küldöttségének különleges tanácsadójával. Ez alkalommal már kétnapos tárgyalásra került sor. Ebből a tényből egyes megfigyelők olyan következtetést vontak le, hogy talán előrehaladás történt, de aztán a csütörtöki négyes ülésen Porter amerikai nagykövet ismét negatív magatartást tanúsított. Thieu pedig Saigonban megsokszorozta harcias kijelentéseit. Igaz, Kissinger elküldte hozzá helyettesét, s nincs kizárva, hogy mérsékletre intette a saigoni bábrezsim elnökét. A közel-keleti problémakörben ismét történtek új fordulatok: Szadat egyiptomi elnök azt javasolta a palesztin felszabadító szervezeteknek, hogy alakítsanak emigránskormányt a kairói székhellyel. A palesztinok tartózkodással fogadták az egyiptomi ajánlatot. Kairó és Khartum között váratlanul megromlott a viszony. Ez annyival inkább meglepő, mert emlékezetes, hogy a tavalyi szudáni események alakulására rányomta bélyegét az egyiptomi csapatok és a kairói kormány támogatása. Nimeri tábornok jobbára Szadat elnök (és a líbiai Kadhafi ezredes) állásfoglalásának nyomán tudta megőrizni hatalmát az országban. Azóta azonban Nimeri kormánya a jelek szerint Nyugattal orientálódott. A Szudántól délre lévő Ugandában történtek késztették Nimerit színvallásra : nem engedte, hogy az ugandai kormánynak katonai segítséget vivő líbiai repülőgépek átrepüljék országát. A tripoli és a kairói rosszalást aztán Nimeri azzal viszonozta, hogy visszahívta az Egyiptomban, a Szuezi-csatorna partján állomásozó szudáni egységek egy részét. Kiutasították Khartumból az ottani egyetem egyiptomi rektorát, mire Kairóban utasították a khartumi egyetemen működő 300 egyiptomi tanárt, térjenek haza. A közel-keleti kérdés szóba kerül az ENSZ közgyűlésén is. Rogers amerikai külügyminiszter a „terrorizmus megfékezésének” kérdését helyezte előtérbe, ezen a címen persze a nemzeti felszabadító mozgalmak elfojtását szorgalmazná. Ami a „terrorizmus, avagy a politikai krimi” dossziéját ezen a héten duzzasztotta, az egy látványos párizsi tűzeset. A diadalív árnyékában, a Champs Elysées-n porig égett egy éjszaka egy sok emeletes ház, amely egy milliomosnak, a hirdetővállalat-tulajdonos Marcel Bleustein-Blanchet-nak volt a tulajdona. Egyes párizsi bulvárlapokhoz olyan névtelen bejelentések érkeztek, hogy a tettes a hírhedt Fekete Szeptember volt. Bizonyíték nincs. E sorok írója sokesztendős párizsi tapasztalatai alapján csak azt jegyzi meg: a francia fővárosban sok szakértője van a provokációnak, az utóbbi tizenöt évben számos esetben történtek olyan bűncselekmények, amelyekért tudatosan más nyakába akarták varrni a felelősséget. a hét a külpolitikában ■' V ' '■ Fock Jenő távirata Csou En-lajnak Csou En-laj elvtársnak, a Kínai Népköztársaság államtanácsa elnökének Peking A Magyar Népköztársaság kormánya, a magyar nép és a magam nevében üdvözletemet és jókívánságaimat küldöm Önnek, a Kínai Népköztársaság államtanácsának és a nagy kínai népnek nemzeti ünnepük, a kínai Népköztársaság megalakulásának 23. évfordulója alkalmából Őszintén kívánom, hogy országaink kapcsolatai a proltár nemzetköziség elvei alapján fejlődjenek. Meggyőződésem, hogy ez elősegíti a szocializmus, a béke- és a haladásozás ügyét Fock Jenő, a Magyar Népköztársaság kormányának elnöke. Az évforduló alkalmából Péter János külügyminiszter táviratban üdvözölte Csi Peng-fejt, a Kínai Népköztársaság külügyminiszterét. Nyikolaj Podgornij, a Kremlben aláírja a Legfelsőbb Tanács Elnökségének rendeletét, amelyben ratifikálja a Szovjetunió és az Egyesült Államok szerződését a rakétaelhárító rakétarendszerek korlátozásáról. Béke-világkongresszus lesz 1973-ban Moszkvában Chilében ülésezik a BVT elnöksége — Sebestyén Nándorné nyilatkozata Santiago de Chilébe hívták össze — október 4-én kezdődően, ötnapos programmal — a Béke-világtanács elnökségének ülését, amelyen dr. Sík Endre nyugalmazott külügyminiszternek, a Magyar Országos Béketanács Lenin-békedíjas elnökének, a BVT elnökségi tagjának személyes képviselőjeként vesz részt Sebestyén Nándorné, az Országos Béketanács főtitkára. Elutazása előtt nyilatkozott Tóth Ferencnek, az MTI tudósítójának a BVT-tanácskozás várható napirendjéről, jelentőségéről. Mindenekelőtt értékelni fogja a BVT elnöksége a nemzetközi békemozgalom idei munkáját és vezérkarának tevékenységét az országhatárokon átívelő nagy akciók, demonstrációk szervezésében. A napirend szerint a tanácskozás arra is hivatott, hogy a békemozgalom eredményeinek összegezése, értékelése alapján kidolgozza a nemzetközi békemunka programját a következő időszakra. Ebben a legfontosabb eseménynek ígérkezik az 1973-ban megrendezendő békevilágkongresszus, amelynek színhelye — a nemrégiben született döntés szerint — a szovjet főváros lesz. Chilében napirendre kerül a Béke-világtanács megalakulása 25. évfordulójának megünneplésére vonatkozó terv is. — Növeli a BVT elnökségi ülés jelentőségét az a tény — mondta Sebestyén Nándorné —, hogy a nemzetközi békemozgalom vezérkara most első alkalommal rendez ilyen nagyszabású tanácskozást Latin- Amerikában. Olyan időszakban ülésezik az elnökség, amikor — mint ismeretes — Chile egyik céltáblája az USA-imperialisták és reakciós csatlósaik összeesküvéseinek, cselszövéseinek. Elmondta a OBT főtitkára azt is, hogy a magyar békemozgalom munkájáról szóló beszámolójában ismertetni fogja Chilében nemzetközi kapcsolatainkat és a várható hazai akciókat. Beszámol egyebek között a szeptemberben — BVT-kezdeményezésre — megrendezett indokínai szolidaritási hétről, amely „túlnőtt” nevén, hónappá terebélyesedett, sőt az országban sokfelé folyamatos szolidaritási akciókat bontakoztatott ki. Az amerikai háborús bűnöket kivizsgáló nemzetközi bizottság október közepén esedékes koppenhágai ülésén is képviselteti magát a magyar békemozgalom, s ott lesznek küldötteink a nemzetközi békeintézetnek az európai kollektív biztonság és együttműködés elveiről, perspektíváiról tárgyaló bécsi tanácskozásán, szintén októberben. Elküldi képviselőit a magyar békemozgalom Frankfurt am Mainba is, ahol novemberben nemzetközi szimpozion lesz a békére és igazságosságra nevelésről. Az európai biztonság és együttműködés magyar nemzeti bizottsága és az OBT javaslatokat fog előterjeszteni Berlinben azon a decemberi találkozón, melyen az európai nemzeti békemozgalmak képviselői tanácskoznak majd a kontinens békéjét, biztonságát, népeink együttműködését elősegítő társadalmi akciókról — fejezte be nyilatkozatát Sebestyén Nándorné. Megérkezett Budapestre a TU—144-es Szombaton délelőtt negyed 12-kor M. V. Kozlov, a Szovjetunió hőse két tiszteletkört írt le gépével, majd landolt a Ferihegyen a hangsebesség kétszeresével haladó szuperszonikus utasszállító repülőgép a TU—144-es. A szupergyors gép alig 1 óra alatt képes megtenni a Moszkva— Budapest útvonalat, 110 utassal a fedélzetén. A legkorszerűbb tudományos eredmények és mérések felhasználásával tervezett repülőgép bemutatása szenzációszámba ment a párizsi, majd a hamburgi repülőgépkiállításon, s Varsó, Prága és Szófia után most Budapesten is bemutatkozik. A harabilis gépet, amely mellett a parkolópályán álló „hagyományos” géptípusok szinte eltörpültek, vasárnaptól megtekintheti a nagyközönség. Vasárnap 10 és 16 óra, hétfőn 10 és 14 óra, kedden pedig 10 és 12 óra között lehet megszemlélni. A gép landolásával egyidőben szállt le az a különrepülőgép, melynek fedélzetén L. Sz. Szvecsnyikovnak, a Szovjetunió polgári repülésügyi miniszterhelyettesének vezetésével szovjet repülésügyi küldöttség érkezett hazánkba. A delegáció fogadására megjelent Földvári László, a közlekedés- és postaügyi miniszter helyettese. (MTI) Nemzetközi szakszervezeti tanácskozás Október 2-a és 7-e között Budapesten tanácskozik a Textilruházat- és Bőripari Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségének elnöksége, adminisztratív, pénzügyi és ellenőrző bizottsága, valamint a textilipari szakmai bizottság. A tanácskozás napirendjén a nemzetközi szövetség munkájával, tevékenységével összefüggő több téma szerepel. Egyebekért fette a nemzetközi szövetség titkárságának legutóbbi — 1971-ben Berlinben tartott — ülése óta kifejtett tevékenységét; megvitatják a nemzetközi munkaügyi hivatal számára a textiliparról készülő memorandumot; értékelik a nemzetközi szövetség keretében működő szakmai bizottságok munkáját, s egyben meghatározzák a további feladatokat