Tolna Megyei Népújság, 1986. július (36. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-01 / 153. szám

AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA l:1,86Ft SO/i­ s XXXVI. évfolyam, 153. szám. ÁRA: 1986. július 1., kedd. A személyes példa A középiskolás fiú komo­lyan készült a nyári mun­kába. Hetekig jószerével ■ nem is beszélt otthon más­ról. V­ajon milyen lesz? Ko­moly fela­d­atokkal bízzák-e meg őt és társait? Tanul-e valami maradandót? A fiút — mint megtudtam — az csak sokadj­ára érdekelte, hogy az egy hónap után borítékba kiparcellázott pénzét mire is költse. A fiú tizenhét éves és komoly. Lehet, hogy éppen ez okozta a munka­helyen töltött első három nap ért­­he­tetlenségeit. Megjelenít, bemutatkozót, és kérdezte: „mi lesz a dolgom”. A válasz csa­k nagy sokára ér­kezett meg: „várjon, amíg megjön a főnök”. A fiú várt. E munkahe­lyen a nyári munkára érke­zett társai is ugyanezt tet­ték. Aztán elunták magu­kat. Tanakodni kezdtek, hogy most mit is tegyenek. Végül — ment összebeszél­ték és volt merszük — megkérdezték, hogy med­dig számolják a fizetett perceket. Szerencséjük vo­lt, mert a műhely egyik, addig mo­gorvának tartott szakija szárnyai alá vette őket, t megmutatott, amit csak lehetett. A gépek be­mutatásaival kezdte, majd sort kerített a karbantartás fontosságára is, és előadá­sát a műhely takarításának rendjével zárta. Saját ke­nyerét kínálta fel a tizen­egy óra tájban mindig éhes kamaszoknak. Ettől kezdve a fiú hasz­nosnak érezte magát. Ott­hon apjának, anyjának csa­k az öregről beszélt. Hogy milyen rendes, milyen szor­galmas, és hogy munkatár­­s is mennyire adnak a javára. És egyáltalán, amit öreg kijelent, az úgy is van. Megtáltosodtak ők hár­man a műhelyben. Előlép­tek az öregek szárnysegé­deivé, segítő társaivá. Min­den munkán körülötte vál­tak, az öreg árnyékában. Amikor ő nem pihent, a fiúk se tették meg. Már­­csa­k becsületből sem. A­mi­kor az öreg pihent, csak ekkorra érezték a fiúik, hogy nekik is szükségük van egy kis lazításra. A fiú boldog volt. Dol­gozott. A derekáig koszos lett minden délutánra. Éle­­tére pedig olajosan izzadt lett a teste is. Keze kicsit kérgesedett, és megtanult keményen beszélni. Aztán egyszer csak eljött a nyári munka utolsó n­ap­­ja. Észre sem vették, hogy ilyen gyorsan is eltelhet az idő. Mert csak egyvalaki kell, aki célokat és felada­tokat ad. Nem felszólításra, hanem magamaga és a szakma miatt. A fiúk ma már a pénzüket költik a tengerparton. Mi­előtt azonban elmentek volna, határoztak, hoznak egy szép ajándékot az öreg­nek. Egy levél smirglit. Mert az öreg ebből meg­érti, hogy miért is szeret­ték meg. Mihail Gorbacsov beszéde a LEMP X. kongresszusán Hétfőn­­ Varsóban a Lengyel Egyesült Munkáspárt X. kongresszusának második napján folytatódott a vita a Központi­­ Bizottság vasárnap elhangzott beszá­molójáról. A délelőtti órákban kilenc küldött szólalt fel. Ezután került sor a nap legnagyobb érdeklődéssel várt eseményére, Mihail Gorbacsovnak, a Szovjetunió Kommunista­­ Pártja főtitkárának felszólalására. A lengyelországi válság általános tanulságai Mihail Gorbacsov, beve­zetőjében az SZKP KB ne­vében szívből üdvözölte a lengyel kommunisták ta­nácskozását, az egész bará­ti lengyel népet. — A LEXMP X. kongres­­­szusára az ország történel­mének felelősségteljes sza­kaszában került sor. Ez a tanácskozás összegzi egy olyan periódusnak a tapasz­­talatait, amelyet az éles eszmei-politikai összetűzések, a helyzet normalizálásáért folytatott nehéz harc, a ki­bontakozás perspektíváinak feltárása jellemzett —• hangsúlyozta Mihail Gor­bacsov. „A történtek osztálytar­talma közel sem volt min­dig és mindenki számára nyilvánvaló. De ez nem vál­toztat a lényegen. Végső soron magáért a szocializ­mus létezéséért folyt a h­arc Lengyelországban. A szocia­lista Lengyelország kiállta a próbát — ez a legfon­tosabb eredmény, amellyel a küldöttek erre a kongres­­­szusra érkeztek, s amihez ma teljes joggal gratulál­hatunk önöknek” — mond­ta az SZKP KB főtitkára. Mihail Gorbacsov rámuta­tott, hogy a szovjet kommu­nisták mint elvtársak érde­keltek a LEMP kongresszu­sán megfogalmazódó elkép­zelések és kezdeményezések sikerében, abban, hogy Lengyelország erős, függet­len szocialista állam, a szo­cialista közösség aktív tag­ja, szilárd láncszeme legyen. „Lengyelország és a Szov­jetunió — a két legnagyobb európai szocialista állam — szoros együttműködése, szö­vetsége elengedhetetlen fel­tétele országaink sikeres fejlődésének, Európa stabi­litásának és békéjének” — mondta. A továbbiakban Mihail Gorbacsov részletesen ele­mezte azt a válságot, amely a­ hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején meg­rázta az egész lengyel tár­sadalmat. Rámutatott, hogy ez a válság ugyanakkor nemcsak a belső ellentmon­dásokat tükrözte, hanem magában foglalta a két rend­szer mai harcának minden bonyolultságát, kiélezett for­mában vetette fel mindazo­kat a problémákat, ame­lyekkel a szocializmus, fej­lődésének mostani, nagyon összetett, döntő szakaszá­ban szembe kerül. „A len­gyelországi válság tanulsá­gai éppen ezért nemcsak a lengyel kommunisták szá­mára fontosak” — hangsú­lyozta Mihail Gorbacsov. „A leglényegesebb tapasz­talat az, hogy a lengyel ese­mények — minden­­ bonyo­lultságuk és sokrétűségük el­lenére — világosan bebizo­nyították: a szocializmus mély gyökereket vert, orszá­gaink dolgozói életüket nem a szocializmuson kívül kép­zelik el. Ez pedig azt jelen­ti, hogy a szocializmusban Folytatás a 2. oldalon.) TABORLESEN A BALATON KÉT PARTJÁN (5. old.) ÚJ SPORT: „VÍZIPINGPONG" (6. old.) MaI számunkból ZOMÁNCEDÉNY­­GYÁRTÁSBAN A VILÁG NAGYON KICSI (3. old.) MIT LÁTNAK MAJD UNOKÁINK? (4. old.) Rektori, egyetemi tanári kinevezések Rektori, egyetemi tanári kinevezések átadó ünnepsé­gét tartották hétfőn a Par­lament kupolacsarnokában. A kinevezési okiratokat Csehák Judit miniszterel­nök-helyettes adta át. A ki­nevezési ünnepségen jelen volt Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Miniszterta­nács elnöke, Pál Lénárd, az MSZMP Központi Bizottsá­gának titkára. Ezt követően a Néprajzi Múzeum aulájában rektorhe­lyettesi, dékáni, egyetemi do­censi, főiskolai tanári meg­bízásokat adtak át. A Parlamentben Csehák Judit miniszterelnök-helyettes nyújtotta át a kine­vezési okiratokat Pécs—bátaszéki vasút Hetvenöt éve járnak a vonatok - Ünnepség Bátaszéken Egy svájci magántársaság építette a Pécs—Bátaszék közötti 67,3 kilométeres vas­útvonalat. A rendkívüli ne­héz körülmények ellenére — helyenként 12-es lejtő és emelkedő volt — olyan vas­­pályát adott Dél-Dunántúl­­na­k, a bányavidéknek, ös­­­szekötve az Alfölddel e tér­séget, amelynek sínjei, vá­gányrendszere még ma is jó­részt eredeti. A vonal 23,6 kg/m tömegű, 12 méter hos­­­szú, „I” rendszerű sínekkel épült, vicinális jelleggel. Egy vágánymezőben 17 talp­fát helyeztek el. A Pécs— Pécsvárad közötti szakaszt az utóbbi években átépítet­ték. A vonalon jelenleg nem jelentős a teheráru-szállítás, de a Szeged—Pécs közötti távolság leküzdésére most ez a legjobb lehetőség, a csehszlovákiai gyártmányú Piroska vonatokkal. Egyéb­ként e vonalon korábban a 375-ös mozdonyokat tud­ták csak gazdaságosan hasz­nálni. Pontosan 75 éve, 1911. jú­nius 30-án nyitották meg ezt a vasútvonalat. Erre emlékeztek tegnap délután 14 órakor a bátaszé­ki állomáson, ahol Busch Károly pécsi vasútigazgató­­helyettes és Sza­bó Géza, a szekszárdi városi pb első tit­kára, valamint a község ve­zetői is részt vettek az ün­nepségen. Ünnepi beszédet Bognár Jenő, a községi tanács elnö­ke tartott. Méltatta azt a se­gítséget, amelyet a MÁV adott és ad a község fejlesz­téséhez. A bátaszéki vasúton mintegy ötszázan dolgoznak. Emléktáblát lepleztek le a 75. évforduló alkalmából. Az ünnepségre Pécsről egy 1882-ben, a németországi Wöhter cég gyártotta moz­donyt fogadtak, száma 1026. Ebből a sorozatú mozdony­ból csak 16-ot készítettek, ez az egy van már csak meg. Színesítette az ünnepséget egy magyar gyártmányú mozdony is, a híres 424-esek egyetlen eredeti példánya, amelyet a múlt években újí­tottak fel. Ez: a 424 009-es mozdony most nosztalgiavo­natokkal közlekedik. A bátaszéki ünnepségen részt vett nyugdíjasok, akik sok évtizeddel ezelőtt is utaztak e vasútpályán, végül fehér asztalnál emlékeztek a „régi szép vasutasévekre". — Pj — Gk — Az 1882-ben gyártott mozdony „befut” a bátaszéki pá­lyaudvarra Bognár Jenő az ünnepi beszéd után a márvány tábláról emlékeztetnek e szavak a 75 évvel ezelőtt A peronon kíváncsi utasok, ünneplő vasutasok várták a nosztalgiavonatot levette a lopett. Mostantól történtekre.

Next