Tolna Megyei Népújság, 1986. július (36. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-01 / 153. szám
AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA l:1,86Ft SO/i s XXXVI. évfolyam, 153. szám. ÁRA: 1986. július 1., kedd. A személyes példa A középiskolás fiú komolyan készült a nyári munkába. Hetekig jószerével ■ nem is beszélt otthon másról. Vajon milyen lesz? Komoly feladatokkal bízzák-e meg őt és társait? Tanul-e valami maradandót? A fiút — mint megtudtam — az csak sokadjára érdekelte, hogy az egy hónap után borítékba kiparcellázott pénzét mire is költse. A fiú tizenhét éves és komoly. Lehet, hogy éppen ez okozta a munkahelyen töltött első három nap érthetetlenségeit. Megjelenít, bemutatkozót, és kérdezte: „mi lesz a dolgom”. A válasz csak nagy sokára érkezett meg: „várjon, amíg megjön a főnök”. A fiú várt. E munkahelyen a nyári munkára érkezett társai is ugyanezt tették. Aztán elunták magukat. Tanakodni kezdtek, hogy most mit is tegyenek. Végül — ment összebeszélték és volt merszük — megkérdezték, hogy meddig számolják a fizetett perceket. Szerencséjük volt, mert a műhely egyik, addig mogorvának tartott szakija szárnyai alá vette őket, t megmutatott, amit csak lehetett. A gépek bemutatásaival kezdte, majd sort kerített a karbantartás fontosságára is, és előadását a műhely takarításának rendjével zárta. Saját kenyerét kínálta fel a tizenegy óra tájban mindig éhes kamaszoknak. Ettől kezdve a fiú hasznosnak érezte magát. Otthon apjának, anyjának csak az öregről beszélt. Hogy milyen rendes, milyen szorgalmas, és hogy munkatárs is mennyire adnak a javára. És egyáltalán, amit öreg kijelent, az úgy is van. Megtáltosodtak ők hárman a műhelyben. Előléptek az öregek szárnysegédeivé, segítő társaivá. Minden munkán körülötte váltak, az öreg árnyékában. Amikor ő nem pihent, a fiúk se tették meg. Márcsak becsületből sem. Amikor az öreg pihent, csak ekkorra érezték a fiúik, hogy nekik is szükségük van egy kis lazításra. A fiú boldog volt. Dolgozott. A derekáig koszos lett minden délutánra. Életére pedig olajosan izzadt lett a teste is. Keze kicsit kérgesedett, és megtanult keményen beszélni. Aztán egyszer csak eljött a nyári munka utolsó napja. Észre sem vették, hogy ilyen gyorsan is eltelhet az idő. Mert csak egyvalaki kell, aki célokat és feladatokat ad. Nem felszólításra, hanem magamaga és a szakma miatt. A fiúk ma már a pénzüket költik a tengerparton. Mielőtt azonban elmentek volna, határoztak, hoznak egy szép ajándékot az öregnek. Egy levél smirglit. Mert az öreg ebből megérti, hogy miért is szerették meg. Mihail Gorbacsov beszéde a LEMP X. kongresszusán Hétfőn Varsóban a Lengyel Egyesült Munkáspárt X. kongresszusának második napján folytatódott a vita a Központi Bizottság vasárnap elhangzott beszámolójáról. A délelőtti órákban kilenc küldött szólalt fel. Ezután került sor a nap legnagyobb érdeklődéssel várt eseményére, Mihail Gorbacsovnak, a Szovjetunió Kommunista Pártja főtitkárának felszólalására. A lengyelországi válság általános tanulságai Mihail Gorbacsov, bevezetőjében az SZKP KB nevében szívből üdvözölte a lengyel kommunisták tanácskozását, az egész baráti lengyel népet. — A LEXMP X. kongresszusára az ország történelmének felelősségteljes szakaszában került sor. Ez a tanácskozás összegzi egy olyan periódusnak a tapasztalatait, amelyet az éles eszmei-politikai összetűzések, a helyzet normalizálásáért folytatott nehéz harc, a kibontakozás perspektíváinak feltárása jellemzett —• hangsúlyozta Mihail Gorbacsov. „A történtek osztálytartalma közel sem volt mindig és mindenki számára nyilvánvaló. De ez nem változtat a lényegen. Végső soron magáért a szocializmus létezéséért folyt a harc Lengyelországban. A szocialista Lengyelország kiállta a próbát — ez a legfontosabb eredmény, amellyel a küldöttek erre a kongresszusra érkeztek, s amihez ma teljes joggal gratulálhatunk önöknek” — mondta az SZKP KB főtitkára. Mihail Gorbacsov rámutatott, hogy a szovjet kommunisták mint elvtársak érdekeltek a LEMP kongresszusán megfogalmazódó elképzelések és kezdeményezések sikerében, abban, hogy Lengyelország erős, független szocialista állam, a szocialista közösség aktív tagja, szilárd láncszeme legyen. „Lengyelország és a Szovjetunió — a két legnagyobb európai szocialista állam — szoros együttműködése, szövetsége elengedhetetlen feltétele országaink sikeres fejlődésének, Európa stabilitásának és békéjének” — mondta. A továbbiakban Mihail Gorbacsov részletesen elemezte azt a válságot, amely a hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején megrázta az egész lengyel társadalmat. Rámutatott, hogy ez a válság ugyanakkor nemcsak a belső ellentmondásokat tükrözte, hanem magában foglalta a két rendszer mai harcának minden bonyolultságát, kiélezett formában vetette fel mindazokat a problémákat, amelyekkel a szocializmus, fejlődésének mostani, nagyon összetett, döntő szakaszában szembe kerül. „A lengyelországi válság tanulságai éppen ezért nemcsak a lengyel kommunisták számára fontosak” — hangsúlyozta Mihail Gorbacsov. „A leglényegesebb tapasztalat az, hogy a lengyel események — minden bonyolultságuk és sokrétűségük ellenére — világosan bebizonyították: a szocializmus mély gyökereket vert, országaink dolgozói életüket nem a szocializmuson kívül képzelik el. Ez pedig azt jelenti, hogy a szocializmusban Folytatás a 2. oldalon.) TABORLESEN A BALATON KÉT PARTJÁN (5. old.) ÚJ SPORT: „VÍZIPINGPONG" (6. old.) MaI számunkból ZOMÁNCEDÉNYGYÁRTÁSBAN A VILÁG NAGYON KICSI (3. old.) MIT LÁTNAK MAJD UNOKÁINK? (4. old.) Rektori, egyetemi tanári kinevezések Rektori, egyetemi tanári kinevezések átadó ünnepségét tartották hétfőn a Parlament kupolacsarnokában. A kinevezési okiratokat Csehák Judit miniszterelnök-helyettes adta át. A kinevezési ünnepségen jelen volt Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke, Pál Lénárd, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. Ezt követően a Néprajzi Múzeum aulájában rektorhelyettesi, dékáni, egyetemi docensi, főiskolai tanári megbízásokat adtak át. A Parlamentben Csehák Judit miniszterelnök-helyettes nyújtotta át a kinevezési okiratokat Pécs—bátaszéki vasút Hetvenöt éve járnak a vonatok - Ünnepség Bátaszéken Egy svájci magántársaság építette a Pécs—Bátaszék közötti 67,3 kilométeres vasútvonalat. A rendkívüli nehéz körülmények ellenére — helyenként 12-es lejtő és emelkedő volt — olyan vaspályát adott Dél-Dunántúlnak, a bányavidéknek, összekötve az Alfölddel e térséget, amelynek sínjei, vágányrendszere még ma is jórészt eredeti. A vonal 23,6 kg/m tömegű, 12 méter hosszú, „I” rendszerű sínekkel épült, vicinális jelleggel. Egy vágánymezőben 17 talpfát helyeztek el. A Pécs— Pécsvárad közötti szakaszt az utóbbi években átépítették. A vonalon jelenleg nem jelentős a teheráru-szállítás, de a Szeged—Pécs közötti távolság leküzdésére most ez a legjobb lehetőség, a csehszlovákiai gyártmányú Piroska vonatokkal. Egyébként e vonalon korábban a 375-ös mozdonyokat tudták csak gazdaságosan használni. Pontosan 75 éve, 1911. június 30-án nyitották meg ezt a vasútvonalat. Erre emlékeztek tegnap délután 14 órakor a bátaszéki állomáson, ahol Busch Károly pécsi vasútigazgatóhelyettes és Szabó Géza, a szekszárdi városi pb első titkára, valamint a község vezetői is részt vettek az ünnepségen. Ünnepi beszédet Bognár Jenő, a községi tanács elnöke tartott. Méltatta azt a segítséget, amelyet a MÁV adott és ad a község fejlesztéséhez. A bátaszéki vasúton mintegy ötszázan dolgoznak. Emléktáblát lepleztek le a 75. évforduló alkalmából. Az ünnepségre Pécsről egy 1882-ben, a németországi Wöhter cég gyártotta mozdonyt fogadtak, száma 1026. Ebből a sorozatú mozdonyból csak 16-ot készítettek, ez az egy van már csak meg. Színesítette az ünnepséget egy magyar gyártmányú mozdony is, a híres 424-esek egyetlen eredeti példánya, amelyet a múlt években újítottak fel. Ez: a 424 009-es mozdony most nosztalgiavonatokkal közlekedik. A bátaszéki ünnepségen részt vett nyugdíjasok, akik sok évtizeddel ezelőtt is utaztak e vasútpályán, végül fehér asztalnál emlékeztek a „régi szép vasutasévekre". — Pj — Gk — Az 1882-ben gyártott mozdony „befut” a bátaszéki pályaudvarra Bognár Jenő az ünnepi beszéd után a márvány tábláról emlékeztetnek e szavak a 75 évvel ezelőtt A peronon kíváncsi utasok, ünneplő vasutasok várták a nosztalgiavonatot levette a lopett. Mostantól történtekre.