Tolnai Hírlap, 2004 (14. évfolyam, 1-12. szám)

2004-01-01 / 1. szám

2 Tolnai Hírlap A TOLNAI TUDÁSÉRT KÖZALAPÍTVÁNY KURATÓRIUMA ÖSZTÖNDÍJPÁLYÁZATOT ír ki felsőoktatási intézmények nappali tagozatos hallgatói részére. A közalapítvány célja: 1. Tolna város felsőfokú tanintézményekben tanuló 18-25 év közötti diákjai számára a tanulmányok folytatásához, illetve a továbbtanuláshoz történő támogatás biztosítása. 2. Tolna város felsőfokú tanintézményekben tanuló 18-25 év közötti hátrányos helyzetű, szociálisan rászorult, vagy fogyatékos diákjai számára a tanulási, illetve továbbtanulási lehetőségek biztosítása. 3. A közalapítvány támogatni kívánja az olyan Tolna városában állandó bejelen­tett lakcímmel rendelkező 18 életévüket már betöltött, de 25 életévüket még be nem töltött tanulókat, akik felsőfokú tanintézményben nappali tanul­mányokat folytatnak és a tanulmányi eredményük eléri, vagy meghaladja a támogatás igénylését megelőző félévben: - az 1. pont esetén a 4,2-es - a 2. pont esetében a 3,5-es tanulmányi átlagot. A pályázati űrlapok átvehetők a Polgármesteri Hivatal titkársági osztá­lyán Brunn Györgyné oktatási referenstől, illetve itt kell majd benyúj­tani az egy példányban kitöltött, pályázó által aláírt űrlapot és a szük­séges igazolásokat. FIGYELEM! A beadás határideje: február 27. A pályázat eredményéről március 15. után az érdekelteket levélben ér­tesítjük. • A kuratórium döntését a Polgármesteri Hivatal hirdetőtáb­láján kifüggesztjük. • A pályázó a kuratórium döntése ellen fellebbe­zéssel nem élhet. A Tolnai Tudásért Közalapítvány Kuratóriuma FELHÍVÁS Tolna Város Önkormányzata és a Német Kisebbségi Önkormányzat lét­rehozta a „Tolnai Tudásért” Közalapítványt. A közalapítvány támogatni kívánja az olyan Tolna városában állandó be­jelentett lakcímmel rendelkező 18 életévüket már elért, de 25 életévüket még be nem töltött tanulókat, akik felsőfokú tanintézményben nappali tanulmányokat folytatnak, tanulmányi eredményük megfelel a pályázat­ban kiírtaknak. Akik támogatásukkal segíteni szeretnék a tolnai diákok továbbtanulását, a „Tolnai Tudásért” Közalapítvány 11746108-20022947 számlaszá­mára utalhatják az általuk felkínált összeget. Köszönettel: A Tolnai Tudásért Közalapítvány Kuratóriuma Karácsonyi ebéd Tolna hajléktalanjainak Hogy vannak-e ilyenek? Bizony van­nak - mondta el lapunknak Reiter Antalné MSZP-s városi képviselő. Még akkor is, ha nem látunk nap mint nap az utcákon, a lépcsőházak­ban, vagy az állomáson alvókat. De van tudomásunk egy sor, kamrában, fészerben vagy jogcím nélkül hasz­nált épületben, melléképületben meghúzódó szerencsétlenről. Itt, Tolnán is. A családsegítő központ, ahon­nan a címeket kaptuk, sajnos sok nyomort lát. Hogy egyes emberek miként csúszhatnak le idáig? Talán karácsonykor nézzünk át e felett. Ez a nap a család, a békesség, a gondoskodás napja, a szeretet pe­dig nem válogat, hogy ki, miként esett át a szociális hálón vagy re­­kesztődött ki a társadalomból. Ettől az érzülettől vezérelve hatá­rozott úgy a helyi MSZP alapszer­vezet nőtagozata - amely harminc taggal 2003 szeptemberében ala­kult hogy az ünnep alkalmából megvendégeli a legrászorultabba­­kat. A gulyáslevest december 23-án délre a Civil Házban főzték, amely­re tizenhat meghívót küldtek ki. Hogy eljöttek-e mindnyájan? Még többen is. Mert akadt, aki rászoru­ló ismerősének is szólt, így össze­sen húszan ülhettek az asztalhoz. Az ebédet ruhaakció követte. Hogy karácsony csak egyszer van egy évben? Igen, ezt mi is érez­zük - így a képviselő asszony - ezért szándékunk szerint minden­nek még lesz folytatása. Ká TOLNAI HÍRL­AP hazafi József * n,n Felelős kiadó: DR. SZILÁK MIHÁLY polgármester Társadalmi havilap Tolna, Hősök tere 1. Telefon: 74/440-122 ISSN 1215-914 X • Laptördelés: SzT«,^«, Szekszárd Készíti a Szekszárdi Nyomda Kft. 5000 példányban. • Felelős vezető: Vadász József igazgató 2004. JANUÁR 21. Ajándékcsomag iskolásoknak Az alábbi örömteli esemény nem Tolnán, hanem Fácánkerten tör­tént. A helybéli iskola pályázatot nyert a „Gyermekétkeztetési Alapít­vány” karácsonyi élelmiszerküldő akcióján. Ennek eredményeként já­rulhatott hozzá az iskola ahhoz, hogy sok nagy családos, hátrányos helyzetű, sőt nem túlozunk, ha azt írjuk nélkülöző család asztalát si­került ebből az alkalomból ünne­pibbé tenni. A húsz darab, főként tartós élelmiszert tartalmazó élel­miszercsomagot, 2003. december 18-án délelőtt adta át Dúzsy Imré­­né igazgatónő a szülőknek az isko­lában. A hír Tolnát érintő része az, hogy ezeknek a családoknak a felső ta­gozatos diákjai többségében tolnai iskolákba járnak. Örömük tehát a miénk is kicsit. ■nm Élt 28 évet­ Kubik Zoltán temetésén Nem nekrológnak in­dult ez a cikk, mert akik akarták, hogy ezt megír­juk - Zoli szülei -, csu­pán egy köszönetnyilvá­nítást kértek tőlünk. De mert lapunk hasábjain már eddig is nyomon követtük Zoli sorsának alakulását, nem hagy­hattuk csak ennyiben. Úgy éreztük, neki jár még - s ezt szomorúan tesszük hozzá - ez a befejező rész. Vízkereszt napjának (január 6.) fagyos délutánján ott tolongott a tolnai temetőben a fél Fastron Kft. És nemcsak a fiatalok. Persze ők is. Mert iskolatársak, munkatársak, haverok ebben a korban még van­nak bőven. És mert 28 évesen nem szokás meghalni. De voltak ott idő­sebbek is, a rokonokon kívül, a szülőkkel együttérzők, rengetegen. Két polgármester is ott volt, a tol­náin dr. Szilák Mihályon kívül, Or­bán József, a fácánkerti is ott állt a gyászolók között. Bizony nem pont volt a mondat végén ez a temetés! Hogy égre meredő kérdőjel-e vagy köztünk visszhangzó felkiáltójel? Kinek ez, kinek az. A családnak mindkettő. Hogy mi is történt való­jában? A tragédia - ahogy lapunk­ban annak idején már beszámol­tunk róla - 2001. július 28-án kez­dődött. „Rosszul vagyok” - mond­ta akkor ő, és abbahagyta a mun­kát, amivel épp foglalatoskodott. Aztán egy pohár vizet kért - ekkor még senki sem sejtette - életében utoljára. Súlyos szívritmuszavar tört rá. A szekszárdi kórházig két­szer élesztették újra. Ott bent har­madszor. A közben eltelt halálos időszakok oxigénhiányos percei azonban visszafordíthatatlan kárt okoztak idegrendszerében. Az or­vosi segítség már nem a teljes élet­be hozta vissza, bár nem hagyta a halálban sem, hanem a kettő közé, a kómába tudta csak átmenteni. lapota még az éber kó­máig javult, ahol még fel-felcsillant némi re­mény, hogy erős szer­vezete, az agy regene­rálódó képessége, a féltő szülői gondosko­dás és a hathatós orvo­si segítség együtt, ta­lán még talpra állíthat­ják. Ez a remény két év alatt soványodott idá­ig. Hogy melyik lánc­szem bizonyult a leggyengébbnek? Ezt nem a mi tisztünk kikutatni. Zoltán az idén lett volna 29 éves. Ebből egy évet töltött a Budapesti Rehabilitációs Intézetben, mindhi­ába. Végig a tudatánál volt. Két és fél évig, lassan haldokolva. Érez­hette, hogy nincs kiút. Hogy mi­lyen törékeny és esendő az ember, hogy az emberi akaratnál is van na­gyobb hatalom, megtapasztalva, hogy aki ezt nem tudja elfogadni, az talán a legkiszolgáltatottabb. Ta­lán, mondom, mert a sok-sok em­beri akarás, a bajban való összefog­ni tudás is nagy erő lehet, mint ahogy - és ezt bátran leírhatjuk - Zoli ágya mellett, az elmúlt két év során az egész város összefogott. És itt felsorolhatnánk most mind­azt, amit a közösségi összefogás összehordott. Ha elérte volna a cél­ját. Százezrekben vagy milliókban számolhatóan? Vagy talán nem is ezek voltak a legfontosabbak, ha­nem az ezeket mozgató kollektív törődés és támogató szeretet? Igen, talán ez a helyes sorrend. Mint ahogy abban is nehéz lenne sor­rendet felállítani, hogy ki és men­­nyit adott. Ezekért, most e sorok mögül, Zolt int még egy utolsó kö­szönetet. Ő meghalt, mi itt maradtunk. Kudarc ez vagy a Sors akarata? A válasz ennyi: az igaz szívű ember küzdelmei mindig eredményesek, csak nem mindig ezen a világon nyerik el jutalmukat.

Next