Tolnai Hírlap, 2004 (14. évfolyam, 1-12. szám)
2004-01-01 / 1. szám
2 Tolnai Hírlap A TOLNAI TUDÁSÉRT KÖZALAPÍTVÁNY KURATÓRIUMA ÖSZTÖNDÍJPÁLYÁZATOT ír ki felsőoktatási intézmények nappali tagozatos hallgatói részére. A közalapítvány célja: 1. Tolna város felsőfokú tanintézményekben tanuló 18-25 év közötti diákjai számára a tanulmányok folytatásához, illetve a továbbtanuláshoz történő támogatás biztosítása. 2. Tolna város felsőfokú tanintézményekben tanuló 18-25 év közötti hátrányos helyzetű, szociálisan rászorult, vagy fogyatékos diákjai számára a tanulási, illetve továbbtanulási lehetőségek biztosítása. 3. A közalapítvány támogatni kívánja az olyan Tolna városában állandó bejelentett lakcímmel rendelkező 18 életévüket már betöltött, de 25 életévüket még be nem töltött tanulókat, akik felsőfokú tanintézményben nappali tanulmányokat folytatnak és a tanulmányi eredményük eléri, vagy meghaladja a támogatás igénylését megelőző félévben: - az 1. pont esetén a 4,2-es - a 2. pont esetében a 3,5-es tanulmányi átlagot. A pályázati űrlapok átvehetők a Polgármesteri Hivatal titkársági osztályán Brunn Györgyné oktatási referenstől, illetve itt kell majd benyújtani az egy példányban kitöltött, pályázó által aláírt űrlapot és a szükséges igazolásokat. FIGYELEM! A beadás határideje: február 27. A pályázat eredményéről március 15. után az érdekelteket levélben értesítjük. • A kuratórium döntését a Polgármesteri Hivatal hirdetőtábláján kifüggesztjük. • A pályázó a kuratórium döntése ellen fellebbezéssel nem élhet. A Tolnai Tudásért Közalapítvány Kuratóriuma FELHÍVÁS Tolna Város Önkormányzata és a Német Kisebbségi Önkormányzat létrehozta a „Tolnai Tudásért” Közalapítványt. A közalapítvány támogatni kívánja az olyan Tolna városában állandó bejelentett lakcímmel rendelkező 18 életévüket már elért, de 25 életévüket még be nem töltött tanulókat, akik felsőfokú tanintézményben nappali tanulmányokat folytatnak, tanulmányi eredményük megfelel a pályázatban kiírtaknak. Akik támogatásukkal segíteni szeretnék a tolnai diákok továbbtanulását, a „Tolnai Tudásért” Közalapítvány 11746108-20022947 számlaszámára utalhatják az általuk felkínált összeget. Köszönettel: A Tolnai Tudásért Közalapítvány Kuratóriuma Karácsonyi ebéd Tolna hajléktalanjainak Hogy vannak-e ilyenek? Bizony vannak - mondta el lapunknak Reiter Antalné MSZP-s városi képviselő. Még akkor is, ha nem látunk nap mint nap az utcákon, a lépcsőházakban, vagy az állomáson alvókat. De van tudomásunk egy sor, kamrában, fészerben vagy jogcím nélkül használt épületben, melléképületben meghúzódó szerencsétlenről. Itt, Tolnán is. A családsegítő központ, ahonnan a címeket kaptuk, sajnos sok nyomort lát. Hogy egyes emberek miként csúszhatnak le idáig? Talán karácsonykor nézzünk át e felett. Ez a nap a család, a békesség, a gondoskodás napja, a szeretet pedig nem válogat, hogy ki, miként esett át a szociális hálón vagy rekesztődött ki a társadalomból. Ettől az érzülettől vezérelve határozott úgy a helyi MSZP alapszervezet nőtagozata - amely harminc taggal 2003 szeptemberében alakult hogy az ünnep alkalmából megvendégeli a legrászorultabbakat. A gulyáslevest december 23-án délre a Civil Házban főzték, amelyre tizenhat meghívót küldtek ki. Hogy eljöttek-e mindnyájan? Még többen is. Mert akadt, aki rászoruló ismerősének is szólt, így összesen húszan ülhettek az asztalhoz. Az ebédet ruhaakció követte. Hogy karácsony csak egyszer van egy évben? Igen, ezt mi is érezzük - így a képviselő asszony - ezért szándékunk szerint mindennek még lesz folytatása. Ká TOLNAI HÍRLAP hazafi József * n,n Felelős kiadó: DR. SZILÁK MIHÁLY polgármester Társadalmi havilap Tolna, Hősök tere 1. Telefon: 74/440-122 ISSN 1215-914 X • Laptördelés: SzT«,^«, Szekszárd Készíti a Szekszárdi Nyomda Kft. 5000 példányban. • Felelős vezető: Vadász József igazgató 2004. JANUÁR 21. Ajándékcsomag iskolásoknak Az alábbi örömteli esemény nem Tolnán, hanem Fácánkerten történt. A helybéli iskola pályázatot nyert a „Gyermekétkeztetési Alapítvány” karácsonyi élelmiszerküldő akcióján. Ennek eredményeként járulhatott hozzá az iskola ahhoz, hogy sok nagy családos, hátrányos helyzetű, sőt nem túlozunk, ha azt írjuk nélkülöző család asztalát sikerült ebből az alkalomból ünnepibbé tenni. A húsz darab, főként tartós élelmiszert tartalmazó élelmiszercsomagot, 2003. december 18-án délelőtt adta át Dúzsy Imréné igazgatónő a szülőknek az iskolában. A hír Tolnát érintő része az, hogy ezeknek a családoknak a felső tagozatos diákjai többségében tolnai iskolákba járnak. Örömük tehát a miénk is kicsit. ■nm Élt 28 évet Kubik Zoltán temetésén Nem nekrológnak indult ez a cikk, mert akik akarták, hogy ezt megírjuk - Zoli szülei -, csupán egy köszönetnyilvánítást kértek tőlünk. De mert lapunk hasábjain már eddig is nyomon követtük Zoli sorsának alakulását, nem hagyhattuk csak ennyiben. Úgy éreztük, neki jár még - s ezt szomorúan tesszük hozzá - ez a befejező rész. Vízkereszt napjának (január 6.) fagyos délutánján ott tolongott a tolnai temetőben a fél Fastron Kft. És nemcsak a fiatalok. Persze ők is. Mert iskolatársak, munkatársak, haverok ebben a korban még vannak bőven. És mert 28 évesen nem szokás meghalni. De voltak ott idősebbek is, a rokonokon kívül, a szülőkkel együttérzők, rengetegen. Két polgármester is ott volt, a tolnáin dr. Szilák Mihályon kívül, Orbán József, a fácánkerti is ott állt a gyászolók között. Bizony nem pont volt a mondat végén ez a temetés! Hogy égre meredő kérdőjel-e vagy köztünk visszhangzó felkiáltójel? Kinek ez, kinek az. A családnak mindkettő. Hogy mi is történt valójában? A tragédia - ahogy lapunkban annak idején már beszámoltunk róla - 2001. július 28-án kezdődött. „Rosszul vagyok” - mondta akkor ő, és abbahagyta a munkát, amivel épp foglalatoskodott. Aztán egy pohár vizet kért - ekkor még senki sem sejtette - életében utoljára. Súlyos szívritmuszavar tört rá. A szekszárdi kórházig kétszer élesztették újra. Ott bent harmadszor. A közben eltelt halálos időszakok oxigénhiányos percei azonban visszafordíthatatlan kárt okoztak idegrendszerében. Az orvosi segítség már nem a teljes életbe hozta vissza, bár nem hagyta a halálban sem, hanem a kettő közé, a kómába tudta csak átmenteni. lapota még az éber kómáig javult, ahol még fel-felcsillant némi remény, hogy erős szervezete, az agy regenerálódó képessége, a féltő szülői gondoskodás és a hathatós orvosi segítség együtt, talán még talpra állíthatják. Ez a remény két év alatt soványodott idáig. Hogy melyik láncszem bizonyult a leggyengébbnek? Ezt nem a mi tisztünk kikutatni. Zoltán az idén lett volna 29 éves. Ebből egy évet töltött a Budapesti Rehabilitációs Intézetben, mindhiába. Végig a tudatánál volt. Két és fél évig, lassan haldokolva. Érezhette, hogy nincs kiút. Hogy milyen törékeny és esendő az ember, hogy az emberi akaratnál is van nagyobb hatalom, megtapasztalva, hogy aki ezt nem tudja elfogadni, az talán a legkiszolgáltatottabb. Talán, mondom, mert a sok-sok emberi akarás, a bajban való összefogni tudás is nagy erő lehet, mint ahogy - és ezt bátran leírhatjuk - Zoli ágya mellett, az elmúlt két év során az egész város összefogott. És itt felsorolhatnánk most mindazt, amit a közösségi összefogás összehordott. Ha elérte volna a célját. Százezrekben vagy milliókban számolhatóan? Vagy talán nem is ezek voltak a legfontosabbak, hanem az ezeket mozgató kollektív törődés és támogató szeretet? Igen, talán ez a helyes sorrend. Mint ahogy abban is nehéz lenne sorrendet felállítani, hogy ki és mennyit adott. Ezekért, most e sorok mögül, Zolt int még egy utolsó köszönetet. Ő meghalt, mi itt maradtunk. Kudarc ez vagy a Sors akarata? A válasz ennyi: az igaz szívű ember küzdelmei mindig eredményesek, csak nem mindig ezen a világon nyerik el jutalmukat.