Tolnai Világlapja, 1928. január-március (28. évfolyam, 1–13. szám)
1928-01-11 / 2. szám
X Xapolita százezer poharat készít — Az üvegmunkások százait pótolja — Bealkonyodott az „üvegfúvás" mesterségének A csodálatos találmányok korszakát éljük. A technika, ami összefoglaló elnevezése a mérnöki tudományoknak, az utóbbi évtizedekben valósággal felforgatta, kicserélte az emberi életet: szebbé, jobbá, könnyebbé tette. Gondoljunk csak a vasút, a gőzhajó, az autó kényelmességére, a telefon, a rádió nagyszerűségére, a repülőgép és a tengeralattjáró hajók fejlődési lehetőségeire és az egész világot valósággal fénybe borító villany ragyogó csodáira. A technikától ma már a legegyszerűbb ember sem idegenkedik: léptennyomon élvezi áldásait és egyre jobban érdeklődik a modern csodák titkai iránt. Valóban, a technika korszakának kellős közepébe jutottunk el. Könyvtárra menő vaskos kötetek kellenének csak a felsorolásához is azoknak a találmányoknak és gépeknek, amelyek tegnapról mára megváltoztatták az emberi élet formáit. Amerikában felfedezik a „gépember"-t, azt a furfangos villanykészüléket, amely gazdájának parancsszavára engedelmesen végzi el házi teendőit Elképzelni sem lehet készségesebb, pontosabb háztartási alkalmazottat. És nem múlik nap, hogy a világ valamelyik részéből ne jelentenék valamely fontos, hasznos technikai felfedezés eseményét. Londonban csak a közelmúltban készítettek el egy gépet, amelyet a világ legérdekesebb gépének neveznek. A cikkünk keretében közölt kép is mutatja, hogy rettenetesen bonyolult, különleges gépről van szó, amelynek valóban csodálatos feladatokat kell elvégeznie. Olyan bonyolult és szövevényes ez a gépezet, mint amilyen bonyolult és szövevényes maga az emberi agy, amely létrehozta ezt az alkotást. Nem hiába beszélnek a gépek „okosságá"-ról. Hiszen mindegyikben voltaképpen az emberi leleményesség, az emberi agy dolgozik. A világ legérdekesebb gépe poharakat készít. Naponta nem kevesebb, mint százezer poharat, ami akkor is óriási nagy szám, ha meggondoljuk, hogy naponta mennyi rengeteg poharat törhetnek össze az emberek a világ minden részében. Néhány tucat ilyen géppel az egész földkerekség lakosságát el lehet látni poharakkal. () Tolnai Világlapja És ezzel egyszers mindenkorra bealkonyodott az „üvegfúvás" romantikus, de nehéz mesterségének. Kár érte? Mingyárt meglátjuk. Az üveg tudvalévően olyan összeolvasztott keverék, amelynek legfőbb anyaga a kovasav, a kvarc, ami viszont földünk anyagának a legfőbb alkotórésze. Az igen magas hőfok mellett történő összeolvasztásnál az üveganyag folyékony állapotba kerül, majd megkezdődik a lehűlés és ekkor a folyékony anyag nyúlós, formálható állapotba megy át. Ekkor kezdődik meg az üveghutákban az üveganyag feldolgozása, formálása. A finomabb, csiszolt üvegtárgyak feldolgozását külön gyárakban végzik. A szerényebb minőségű, tömegesen forgalomba kerülő üvegtárgyakat öntés, préselés, vagy fúvás útján készítik. A pohárfélék elkészítésének legáltalánosabb módja: az üvegfúvás. Ami a legfárasztóbb, legártalmasabb mesterség. Az üvegfúvó úgynevezett pipával dolgozik. Ez a pipa tulajdonképpen egy kisebb-nagyobb vascső, amely alul pipaszerűen kiszélesedik, felül pedig fával burkolt szopókában végződik. A