Tolnamegyei Közlöny, 1879 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1879-05-04 / 18. szám

18. szám. Szegzárd, 1879. vasárnap május 4-én. Hetedik évfolyam. Megjelön­: hetenkint egyszer, vasárnap. Kiadóhivatal: Széchényi­ utcza 172. szám, hova az előfizetések, hirdetmények és felszólamlások küldendők. Egyes példányok ugyanitt kaphatók. Társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap. Tolnamegye törvényhatóságának, a tolnamegyei gazdasági egyesület­nek s a Szegzárd központi felekezet nélküli tanító-egy­l­etnek hivatalos közlönye. Előfizetési árak: Egész évre ... 5 frt — kr. Félévre . . . . 2 ,, 50 „ Egyes szám ára :-------10 ., Szerkesztő lakása: Szegzárdon Fejős-ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Hirdetési díjak jutányosan szá­míttatnak. A szegedi árvízkárosultak részére e lapok szerkesztőjénél a következő adomá­nyok folytak be: Egy vendéglői társaság fogadásból szár­mazott ajándéka . . . 1 frt — kr. A kakasdi rom. kath. lelkész és az ottani hiveknek ö Felségeik ezüstmenyeg­­zője alkalmából tartott isteni tiszte­let alatti adománya . . . 7 frt 20 kr. A Hőgyészen folyó évi ápril 27-én meg­tartott műkedvelői előadás jövedelme fejében beküldött Volfart János jegy­ző ur Eddig kimutattatok Összesen befolyt 807 frt 80 kr. 90 „ — „ 709 „ 60 „ A k­ü­z­d­t­é­r. Anélkül, hogy a t. Victoriei L.I., Victorien II. és a t. nőegylet feljogosítottak volna arra, miszerint én is a küzdtér szinhelyére lépjek, (Victorien ur ne gon­doljon ám a darázsfészekre) mégis elég merész va­gyok csekélységemmel azon megjelenni, mert telje­sen meg vagyok győződve arról, hogy az egész küz­delem, mely utóbbi időkben a Victorienek és a Szegzárd-tolna megyei nőegylet közt úgy köpönyeg alatt foly, nem ellenséges érzület, hanem jóakaró fi­gyelmeztetés és félreértésen alapul. Tántoríthatlan igazságszeretetem késztet, a fá­tyol félrelebbentésével a tényállást egy kissé szellőz­tetni, bár eleve tudom, hogy veszélyes talajra lépek akkor, midőn ez ügyre vonatkozólag teszem reflexi­óimat. Ez alkalommal önkénytelenül eszembe jut egy valóban szánandó párbajsegéd sorsa, ki a pillanat hevétől elragadtatott vivók közé lépve, az ő pessi­mismusával kifogásolá a szabályszerűetlen eljárást, miközben a vivók egyikének kardja a jobb, a má­siké pedig a bal fülétől fosztá meg; tehát a szó szo­ros értelmében — fültelenittetett. Ily idegrázó eseményekre gondolva hősies bá­torságom ingadozni kezd; azonban Themis Istennő fenyeget djjával s megjegyzi: ki haboz az igaz­ság kimondásában,a felett az anathe­ma mondatik ki. Jó szellemem pedig fülembe súgja, hogy hajdan a keletiek a szép beszédet ezüst­tel, a bölcs hallgatást pedig arannyal jutalmazták. E csábos szavakra bátorságom ismét jóval alább száll. Vannak az érzemény világnak régiói, melyek teljes becsülésre méltók, —hanem ezek közé ab­solute nem tartozik a gyáva félénkség, tehát én is törekszem e nemtelen érzelem leküzdésére s jelsza­vam: bátran előre! A Szegzárd-tolnamegyei nőegyesület áldásos működésével oly fényes nymbust vivott ki magának, mely előtt az érdeklettek a legihletettebb kegyelettel hajolnak meg s ezen egyletnek Sass Istvánná ur­­hölgy nemcsak alelnöke, hanem éltető lelke is egy­szersmind ; minthogy ő az, kinek emberbaráti érzel­méből kifolyó lankadatlan ügybuzgósága a többi ta­gokat is a viszonyokhoz mérve tevékenységre bírja. Az övé azon magasztos szerep, mely hasonló a vi­gasztaló angyaléhoz, ki a részvét varázsfátyolával a meg nem érdemelt szenvedések kényeit törli le. De valamint a legkiválóbb emberi nagyszerű­ségeknek is vannak hibái, — mi azonban nem von le értékükből, mivel érdemeik által ellensúlyozvák — úgy van a nőegyletnek is. S váljon ki tehet ar­ról, hogy a hatalmas közvélemény éles tekintetét, mely a fényes érdemek hosszú sorozatát kellőleg méltányolni tudja, az árny folt sem kerülheti ki s hogy esetleg a közvéleményt Victorien úr (melyik ?) volt oly kegyes elég correcten viszhangozni, minek kétségkívül az az üdvös hatása leend, hogy ezáltal a választmány azon meggyőződésre jut, miszerint a végletekig vitt túlbuzgóság épen nem válik előnyére az egyletnek. Az érintett szélsőség azonban korán sincs kap­csolatban a t. alelnökkel, hanem kizárólag egy-két választmányi tagnak tulajdonítandó, kik gyakran a helyes szempontból hozott indítványnak opponálni szoktak, elfogultan s egy­oldal­úlag fogván fel hiva­tásukat és annyira küzdenek véleményük mellett, hogy a szelidebb lelkületüek nem akarván, erősebb vitába bocsájtkozni, egész önmegadással lemondanak saját nézeteikről és ez által a határozat egészen más irányba téríttetik, mint azt a higgadtabb rész óhajtaná. Eszerint akkor, midőn Victorien úr (melyik?) az egyletet hibájára figyelmeztette, nem hogy ellen­ségévé, hanem lekötelezettjévé tehette csak az egy­letet. Vagy az esett zokon, hogy a vádolás nyiltan történt? De hiszen Victorien úr (melyik ?) (ha nem csa­lódom) e lapok 12-ik számában közlött társadalmi irányczikkében elég udvariasan és kíméletesen figyel­meztette az egyletet. Avatott tollával tüzetesen ele­mezvén a különböző egyesületek egymás irányábani kötelmeit s egyéb feladatát, ahol is a többi közt ezeket írja: „Azon egylet, mely a többi egyletek és társulatok hátrányára van, hasonlít Mióta szorult ki belőled a szép, nemes s különösen a jótékonyság iránti érzelmekből azon nagy pozízió, mit kis­­sebb adagban előttünk is feltüntetél? Mi és ki bánthatta gyöngéd kebledet, hogy eszméidnek új spiaerajában ily ha­mar küldöd röppentyűidet az alig ott hagyott fészekbe? Kedves druszám I.! Te neked azt ajánlom, mint dru­sza H.-nak, hogy maradj a kuczkóba, mert velem is meg­gyűl a bajod. (Nem félsz?) Tudjátok meg végre drusza I. és H., hogy én helyte­lenítem eljárástokat s hogy talán sikerülhessen jó tanács­osai benneteket visszatéríteni, meg is mondom miért. Mert nem járja nőkkel incselkedni, vagy pláne nyílt küzdtérre lépni akkor, midőn minden lépésük jótékonyság­gal van egybekötve, midőn oly nagyszerűen adakoztak Sze­ged részére s an­nyira pártolják a.............szinmüvészetet. Nem járja különösen mint egylettel szemben, melynek tag­jai a szépség, kellem .... (Tybü­ most jut eszembe, hogy a drusza I. erről már cántált a múltkor.) Még egy szám van hozzád drusza I. Múltkori czikked­­ben a jegyző úrról homályosan s — horrendum dictu — csak zárjel között emlékezel meg. Ez tőled határozottan nem szép ! — mert utóvégre is ha a jegyző ur érdemeit a nagy közönség előtt kell méltányolni . . ................f; (ejnye de kár, hogy hivnak, szerettem volna befejezni, jegyző ur TÁRGZA. Mire jó az álom. (Karczolat.) Höchste scandal!...............hát ti nem is szólnátok az embernek, hogy együtt tárczaczikkezve, engem is érne egy kis szele a nagy publicum sóhajos elismerésének. Nem tu­dom különben, mit akartok nélkülem elérni, a mikor ap­­raja-nagyja réges-régen tudja, hogy nőkkel szemben én va­gyok az udvariasság hű kinyomata. No de mégis látszott rajtatok, hogy hiányoztam, mert majdnem gorombák volta­tok a sok ide-oda dobált udvariassággal. Azt hiszem „jó napot“-nak ennyi elég, mert majd úgy járok, mint a decsi pógár, mikor a törvényszéki pertárba bemenvén, az ott ülő nagyon fiatal (de csak kinézésre) ba­jusz és szakáll nélküli pertárnokot fel sem véve, embert keresett a pertárban, — el nem akarván hinni, hogy már ilyen ifjonczok is billegetik az igazság mérlegét. így tértem el én is feladatomtól, avval a különbséggel, hogy én em­bert keresve...............asszonyt találok. Azt mondom gyerekek, (kissé már deresek) hogy ne coquettirozzatok an­nyit és oly nagyon a nőegylettel, mert mint leendő nagyapák fogjátok megbánni, hogy apák let­tetek .........................azaz pardon, — hogy merni merész­kedtetek. Unokáitokon fogja ádáz boszuját kivenni a kér­lelhetlen jövő, a még kérlelhetetlenebb múltért................ti értetek. De nem is tudom mit fészkelődtök s különösen te drusza IL, — a kinek kön­nyen sorsa lehet, hogy a jóté­konyság és könyörületességben páratlan nőegylet a nyári­­ fürdőé­vadra megszavaz részedre nehány száz . ................... „szerencsés utat“ — jó kivánatot. Mert az érdemes egylet egyes tagjai, érdemesebb szemüvegen kistiklizik, hogy be­léd már csak vizitbe jár a lélek. (Az „érdemes“ szók toll­­hibából erednek, „érdekes“-t akartam írni.) Hanem ha így folytatod dolgodat s eddigi elveidhez hű maradsz, nemhogy megvoltoztatnák rossz májadat, hanem a legközelebbi bál­ban valamennyi élő szoknyás lény, gardedame és nem gar­­dedame elhí­egy egy tour „dreischritt“-re, hogy minél ha­marább kiszoruljon belőled az epés pára. (Ha nem lenné­nek nekem is elveim, irigyelném helyzetedet.) Ne folytasd hát, hagyj fel folytonos incselkedéseddel, meglásd nem bánod meg. (Úgy köztünk megsúgom, hogy szeretnek ám téged............titokban.) Tedd meg a ked­vemért s ne keverd fel többé a még védett szemeket is el­lepő egyleti porfellegeket. Te veled máskép állok drusza I. Téged már nyiltan is szerettek, hanem a múltkori czik­­keddel eljátszottad renomée-dat; de ha megtérsz, én hiszem, hogy tárt karokkal befogadnak, mert hisz nem régen még az ő sójukon éled tél. (A hasonlat illem­es voltának ki­fogás képesítésére az idő folyamának rövidsége szolgálván.) Nagyra becsülöm benned a közéletben tapasztalt re­­servált modort, higgadtságot, hanem a tintád alighanem Titán Laczi kalamárisából párolgott szobádba, melynek le­vegője telítve lévén, megváltozott eszméiddel csep­­pekben hullva tintatartódba, okozta a szerencsétlen s vál­­tozhatlan végzetet, hogy te is segitesz a drusza H.-nak, a helyett, hogy nálamnál fennköltebb ihlettségü s hivatottabb tolladdal, vagy nyelveddel hozzám hasonlóan korholnád kö­zös druszánk hibáját. bocsánat!)* * * Kedves druszáim! Képzelhetitek, mily rossz éjjelem lehetett, mikor ilyen álmok gyötörtek. Hívetek Victorien III«

Next