Tolnamegyei Ujság, 1920 (2. évfolyam, 1-54. szám)
1920-08-07 / 33. szám
II. évfolyam. I Szerkesztőség és kiadóhivatal a Szekszárdi Népbank épületében Telefonszám 85 és 102. Előfizetési ár: egész évre 60 K, félévre 32 K, negyedévre 17 K .Vidéken: 65 K, 35 K, 19 K. — Egyes szám ára 150 K. Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. Megjelenik minden szombaton. Előfizetési díjak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések érti: A legkisebb hirdetés díjs 25 korona A hirdetés sí utolsó oldalon egy 60 millméter széles hasábon milnéter toronként 1 koronába, a szövegoldalon 1 korona 50 fllérbe, a hírrovatban elkelhetett rekitehír valamint a nyílttér 2 koronába kerül. Családi bérek és vállalati hrdetések külön árszabás szerint Szekszárd, 1920 augusztus 7. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP A Közigazgatás reformja. A Nemzeti Újság augusztus 4-iki számában dr. Weis István tollából e cím alatt egy cikk jelent meg. Nem ismerjük a cikk íróját, de kiolvassuk közleményéből, hogy ő is, mint igen sokan,—akik írásaikkal a múltban lejáratták a közigazgatási hatóságok tekintélyét, — a közigazgatás embereinek és rendszerének beható ismerete nélkül, elcsépelt frázisok megismétlésével nyúltak e fontos kérdéshez, amely pedig, ha valamikor, úgy ma igen fontos és sürgős is. A Károlyi-féle forradalommal kapcsolatos bűnügyi tárgyalások élénk világot vetnek arra, hogy , ebben a szerencsétlen forradalomban, amelyet törpe alakok csináltak meg katonaszökevényekkel és lepénzelt csőcselékkel, mennyire ki volt szolgáltatva az egész ország népe Budapestnek. Ha a vármegyék és községek autonóm jogköre nem csak látszólagosan volna meg, hanem ténylegesen is, állítjuk, hogy az őszirózsa forradalom Budapestre zsugorodott volna össze. A közigazgatás alapos reformra szorul tagadhatatlan, de nem azért, mert a középosztály megmentésére szerveztek a közigazgatás keretében derűre borúra hivatalokat és beválasztottak tömegesen „a tisztviselői karba olyanokat, akiknek sem képzettségük, sem lelki világuk nem felel meg pályájuknak.“ Harminc-negyven évvel ezelőtt tán ez a vád érhette volna, a közigazgatást, de úgy a vármegyei, mint a községi igazgatást rendező 1886. évi XXI. és XXII. törvénycikkek, ez állásokat már az 1883. évi I. törvénycikk alapján minősítéshez kötik és mivel napról-napra inkább köztudat lett, hogy a vármegyei tisztviselői állás nem csak jogokkal, de nehéz kötelességekkel is jár, a „műkedvelők“ teljesen elmaradtak e pályáról és helyüket, a közigazgatási pályát is kenyérkereső pályának tekintő, teljesen képzett, más tisztviselőkkel egyenlő munkabírású és kedvű, nagyobbrészt polgári származású egyének foglalták el. Át kell gyúrni az 1886. évi XXI. és XXII. törvénycikkeket. A vármegyék és községek autonóm jogait biztosítani kell, mert a mai formájukban semmiféle független rendelkezésű joguk nincs. A tisztviselőket mentesíteni kell a sokszor igazságtalan, gyakran megalázó korteskedéssel járó választási eljárástól, biztosítani kell függetlenségüket szolgálati pragmatikával, meg kell kímélni őket az indokolatlan fegyelmik meghurcolhatási lehetőségétől. A közgyűlés hatásköréből az ügyek nagy tömegét ki kell venni, gyorsítani, közvetlenebbé kell tenni az ügykezelést. A közgyűlések összetételéhez azonban óvatosan kívánatos csak nyúlni. Nem szabad szupremációs jogot biztosítani a demagógiának és tudatlanságnak, mert ebből sarjadzona legjobban az, amitől — mentesíteni óhajtja a közigazgatást a Nemzeti Újság cikkezője — amaradiság.“ S. Szabó Géza esperes-plébános halála. Az egész Pécsegyházmegye papsága és vármegyénk közönsége mélységes fájdalommal értesült arról a lesújtó gyászról, mely Szabó Géza tb. pápai káplán, szászvári esperes-plébános váratlan halálát hozta hirül. Az élete delén, 46 éves korában sírbaszállt illusztris plébános csodálatosan friss munkaerejével és határtalan idealizmusával működésének minden helyén maradandó emléket biztosított magának. Mint a szekszárdi főgimnázium hittanára az újabb nemzedék egész sorozatát nevelte fel hazafias és valláserkölcsös szellemben, megnyerve tanítványainak az iskola padjain túl is mindenkor megnyilvánult őszinte szeretetét és ragaszkodását. A köztünk eltöltött 14 évi tanárkodására esik tevékeny munkásságának maga által is legtöbbre értékelt oroszlán része: a szekszárdi Kath. Kör felvirágoztatása. Lekötelezően nyájas modorával és szellemi fölényével társadalmi és valláskülönbség nélkül össze tudta hozni a kör helyiségében városunknak széthúzásra hajló közönségét, melynek hazafias és keresztény irányú tovább nevelését a tanítás és művészet igaz fegyvereivel igyekezett fejleszteni, mintegy előre látva a bekövetkezett szomorú időknek minden tekintélyt leromboló szellemét. Szekszárdi munkásságát, mit a nép legszélesebb rétegei is méltányoltak, a jól javadalmazott szászvári plébániára való kinevezése szakította meg, ahol az elhanyagolt plébániatemplomot és paplakot egy csapásra díszes fedél alá hozta, majd megmutatta, hogy miként lehet még faluban is az elhanyagolt templom és iskolateret gondos kézzel fenyő- ez rózsaligetté átalakítani. Legutolsó mesterműve a közelmúltban kiadott nagy imakönyve volt, melyben Isten szeretetének, vallásos áhítatának és erkölcsi felfogásának fenköltségét és nemességét hívei előtt maradandó szépséggel örökítette meg. Hogy a szászváriak és a környékbeli lakosság mily ragaszkodással voltak Szabó Géza iránt, annak a f. hó 2-án végbement temetése a legigazibb tolmácsolója. A falu és kör nyék aprója nagyja, mintegy háromezer ember állotta körül a bánatos öreg szülőkkel együtt ravatalát, amelynek beszerelésére eljött dr. Font Ferenc apátplébános, püspöki helynök, aki a gyászmisét és a temetési szertartást maga végezte fényes segédlettel. Ott láttuk a koszorúk özönével borított koporsó mellett Baranya vármegye törvényhatóságának, Szekszárd közönségének, az itteni kath. köröknek, a szászvári tűzoltótestület nagyobb számú küldöttségét, végül a tanítótestület tagjait és a jó barátok egész légióját. Raus Alajos kárászi esperes-plébános és Magyar Rezső kántortanító tartalmas gyászbeszéde után a tűzoltó zenekar és a dalárda gyászindulója mellett könnyes szemekkel vonult el a szomorú menet, mely elkísérte utolsó útjára a keresztény és nemzeti iránynak fáradhatatlan apostolát. 33. szám. A fadirokkantak tolna megyei csoportja. A hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák nemzeti szövetségének tolnai megyei csoportja a múlt vasárnap délután tartotta a városházán alakuló közgyűlését. A háború által a legjobban sújtott és a hazáért a legnagyobb áldozatot hozott ezen egyének erkölcsi és anyagi érdekei megkívánták, hogy a többféle és sok esetben helytelen irányban működő rokkantegyesületek megszűnjenek és a háború ezen áldozatai egy táborban egyesüljenek. A vármegyei csoport megalakításának előmunkálatait a helybeli katonai parancsnokság meleg bajtársi érzéssel vezette. A vármegye különböző részeiből összegyűlt hadirokkantakat és hadiözvegyeket Kreybig ezredes, vármegyei katonai parancsnok üdvözölte s hazafias, a hazáért szerzett érdemeiket méltányló szép beszédben ismertette a szövetség nemes célját és szükségességét. Egyben bajtársi együttérzésének adván kifejezést, biztosította úgy az alakuló szövetséget, mint annak minden egyes tagját úgy a maga, mint az összes katonai parancsnokságok legmesszebbmenő támogatásáról. Forster Zoltán alispán a közigazgatási hatóságok nevében hasonló szellemű meleg hangú nyilatkozatot tett. Fejér Domokos rokkant tart. főhadnagy a szövetség központjának kiküldötte ismertette ezután az alapszabályokat és a szervezést megelőző körülményeket, mire a közgyűlés egyhangúlag kimondotta a szövetség tolnamegyei csoportjának megalakulását és egyhangú lelkesedéssel megfiaskó legyen a vége, mint a tulipánmozgalomnak. Mivel egyelőre csak azoktól várhat a mozgalom anyagi támogatást, akik az akció horderejét felfogni képesek, azért fordult elsősorban a vármegye virilistáihoz, hogy azok példája legyen hatással a többiekre. Dicsérendő és követendő példa gyanánt állította oda Kaposvár példáját, amely város a testnevelés céljaira 535.000 koronát ajánlott meg. Az ezredes annak idején felhívást intézet a virilistákhoz, hogy erre a célra minden földbirtokos minden hold föld után 10 korona egyszer és mindenkorra szóló adománnyal járuljon hozzá a vármegyei testnevelési alap megteremtéséhez. Ez a javaslat az első pillanatra nagy összegnek tűnik fel, mert 1000 hold után tízezer koronát tépne ki. Azonban az ügyet nem a számok szerint kell tekinteni, mert tízezer papír korona nem ér ma tízezer ezüst koronát. Ezt a dolgot a birtok mai átlagos hozama szerint kell megítélni. Ma a föld sokat jövedelmez és ha az ország megmentésére, a jövő megalapozására a föld jövedelmének 2—4 százalékát kívánja egy javaslat, akkor a felett nem szabad szűkkeblűen napirendre térni. Az érdekes fejtegetések a következő szavakkal zárultak : „A huszonnegyedik órának a végén vagyunk. Cselekednünk kell, dolgoznunk kell a testnevelés megalapozására. Ennek a kezdeményezésére pedig ennek az országnak az intelligenciája van hivatva, mert egyébként a jövőben is ki leszünk téve annak a veszedelemnek, hogy olyan emberek adják majd a hangot és ragadják kezükbe a nép vezetését, amely elemeknek a működéséből mindenkinek elég volt a közelmúltban. Kérem az urakat, hogy egyelőre csupán a vármegye virilistáihoz intézett felhívásomat és az abban foglalt javaslatokat az itt elmondottak figyelembe vételével méltóztassanak megfontolás tárgyává tenni és elhatározásukat az immár megalakult vármegyei testnevelési bizottsággal közölni.“ Tolnavármegye közgyűlése. Múlt lapszámunkban térszűke miatt nem közölhettük a maga egészében a július hó 29-én tartott vármegyei közgyűlés lefolyásáról szóló tudósításunkat, amelyről folytatólagosan a következőket jelentjük: A tárgysorozat folyamán tudomásul vétetett az alispán időszaki jelentése és a számon kérő székről felvett jegyzőkönyv. Miniszteri leiratok. Tudomásul vétetett a belügyminiszter leirata, hogy Horthy Miklós kormányzó a megválasztása alkalmából a vármegye által hozzá intézett üdvözlő feliratért meleg köszönetét nyilvánítja, tudomásul vétett, továbbá Simonyi Semadam Sándor miniszterelnök és dr. Dömötör Mihály belügyminiszter felmentéséről szóló leirat, valamint dr. Battlay Dezső eltávozott kormánybiztos bvasnirata, Bartal Aurél indítványa. Ez után sorra került Bartal Aurél megyebizottsági tag indítványa a katonai nyomozási eljárás visszaállítása ügyében. Az indítvány szövege avetkező: írjon fel a törvényhatósági bizottság a magyar királyi kormányhoz, valamint a nemzetgyűléshez, hogy a nemzeti hadsereg védelmi szervének nyomozási joga, amelyet a m. kir. honvédelmi miniszter úr rendeletileg megszüntetett, ismét visszaállíttassák. Az állandó választmány Bartal Aurél megyebizottsági tag ezen indítványával szemben magáévá tette és a közgyűlés elé terjesztette az alispán azon javaslatát, hogy ahol az államellenes deliktumok kiderítésére