Tolnavármegye, 1902 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1902-03-24 / Rendkívüli kiadás

j: I ||| fi.! TOLNA VÁRMEGYE. Szegzárd, 1902. Ujfalusy Lajos Utóda, Molnár Mór könyvnyomdája. 1902. márczius 24. Nem űzött érzelmi politikát, a népszerűséget nem hajszolta, az okos előrelátás és józan körültekintés voltak inkább politikai rendszerének jellegzetes vonásai. - i ,> , /;■ . Mint szónok a mesterkéletlen, minden cicoma és külső dísz nélkül való, egyszerű és keresetlen beszédeknek volt barátja, meggyőzni, az értelemre hatni törekedett, amit mondott, az magvas és világos volt, logikája mély és átható, rögtönzéseiben találó és harcra kész, ellenfele ‘beszédeinek sebezhető részeit éles szemmel rögtön fölismerte és azokat a gúny, néha pedig a szelidebb mámor fegyverével nagy hatással semmisítette meg. 1 ’ (i . Mióta a miniszterelnökségről — 1890. március 13-án — lemondott, mint „közlegény“ vonult vissza a szabadelvű partba, melynek ő volt a megalapítója. Mióta közlegény — minden vágyakodás nélkül az egykor pazarul élvezett nagy hatalom után — nemes rezignációval, szerény visszavonultságban élt és mint a tengerbe ékelt szikla a hullámverést, ép oly büszke nyugalommal tűrte ő is ellenfeleinek soha nem szünetelő, legtöbbször igazságtalan és mindig ízléstelen és kíméletlen támadásait. Mita közlegény volt — csak ritkán, kivételesen szólalt fel a parlamentben. Ezentúl már kivételesen sem jelentkezik majd szólásra, mert szava, mellyel egykor annyi tapsvihart aratott és amelyen még nem rég egy ország csüngött egész bizalommal és szeretettel — elnémult örökre. A közlegényt besorozták — az Úr színe elé, ahol nincsen különbség se rangban, se másban. De hálás nemzete mindenkor hűséges kegyelettel fogja megőrizni a modern Magyarország egyik alapvető munkásának, Tisza Kálmánnak emlékezetét. Dr. L—ld K—l. Tisza Kálmán 1830 december 16-án Geszten Biharmegyében született. Atyja Lajos, egyik nagyhírű vezértagja volt a harmincas, negyvenes évek konzervatív pártjának. Midőn a szabadságharc kiütött, gyenge testalkatánál fogva a hadseregben nem szolgálhatván, a közoktatásügyi minisztériumban "’kért magának alárendelt állást s ott működött volt nevelője, az osztálytanácsossá kinevezett Szőnyi alatt. Mint önkéntes nemzetőr volt azonban néhány hétig a táborban, azon csapatba beosztva, mely Pahnendorfnál Simonies ellen rendeltetett Lipótvárba, onnan egész Holicsig, midőn Simonies visszavonult. Innen a csapattal együtt visszatérve, később mint alárendelt hivatalnok a cultusministeriumban működött, azután elment Debrecenbe, ahol fogalmazóvá neveztetett ki. A világosi katasztrófa után fivéreivel együtt külföldre távozott. Hazatérve tanulmányainak élt s egyháza ügyeivel foglalkozott. 1859. október 8-án volt a tiszántúli ref. egyházkerület közgyűlése, melyen Tisza, mint a nagyszalontai egyházmegye segédgondnoka a legerélyesebben ajánlotta a pátens visszautasítását. Még hathatósabban szólott föl e tárgyban 1860 januárjában, midőn a második leirat a pátens tárgyában egyezkedésre hívta fel a protestánsokat. Egy év múlva megjelent az októberi diploma. Tisza ennél is föltétlenül a visszautasítás mellett nyilatkozott. Az 1861. országgyűlésen mint Debrecen első kerületének képviselője vett részt. Az országgyűlésen a »határozati párt« kitűnősége s Teleki halála után egyik vezére jön. Ugyanez ülésen a ház első alelnöke volt. Részt vett az országbírói értekezlet munkálatai fölött folyt vitában; tagja volt a bizottságnak is, melyet e tárgyban a ház kiküldött és itt a mérsékletek Tisza Kálmán életrajza véleményéhez csatlakozott. 1860-ban nőül vette Degenfeld Ilona grófnőt. A »Hon« alapitói és támogatói közé tartozott Tisza Kálmán is. Ez időben kezdődik publicistikai nagyfontosságu munkássága. Cikkeinek legnagyobb része »Alföldi Levelek« alakjában jelent meg. Az 1865-i országgyűlésen írja mint a debreceni első kerület képviselője vett részt és Ghyczy Kálmánnal újra vezére jön a többnyire a 61-i határozati párt tagjaiból alakult pártnak, amelyből akkor a szélsőbal már rég kivált és amely később a balközép név alatt a többségben levő Deák-párttal szemben szervezkedett. 1870 nyarán az ő kezdeményezésére nyilatkozott a magyar országgyűlés a német-francia háborúval szemben a semlegesség mellett. Már 1872-ben erősen mutatkozott annak szükségessége, hogy oly pártalakulás létesüljön, mely megszüntesse a mutatkozó visszásságokat. Ghyczy tette az első lépést a fúzió felé 1874. elején belépett a kormányba. Az 1875-i budget tárgyalása alatt elkerülhetetlennek tűnt ki az uj pártalakulás szükségessége. Tisza Kálmán február 3-i beszédének hatása alatt a kormány beadta lemondását s ugyané hónap végső napjaiban megalakult a Wenckheim - kormány, melyben Tisza a belügyminiszteri tárczát vállalta el. A Deák-párt és a balközép kimondták egyesülésüket és márczius 3-án a képviselőház zajos tetszéssel fogadta az uj kormányt, mely a két párt tagjaiból alakult. A belügyminiszteri tárczát Tisza 1874-ig viselte, amely évben a pénzügyminisztérium vezetését vette át, a belügyet pedig ideiglenesen Orczy Béla báróra bízta. 1875. október 17-től kezdve a kormány élén állt, 1890. első napjaiban beadta lemondását a honossági törvény revíziója tárgyában tett nyilatkozata következtében, amelyet még saját párthivei közül is többen ígéret gyanánt fogták föl ő pedig ennek beváltását,Kossuth Lajos közbejött kijelentései folytán lehetetlennek tartotta. Ezentúl is megmaradt azonban a szabadelvű párt egyik rendületlen hívének. Öt cikluson át volt Nagyvárad városának képviselője, de a legutóbbi választások alkalmával Barabás Béla függetlenségi párti jelölttel szemben kisebbségben maradt, azonban néhány hét múlva az abrudbányai kerület mandátumát nyerte el. Még a hatvanas évek vége felé megválasztották a dunántúli ref. egyházkerület főgondnokává. Számos rendjele közt van a Szent István rend nagykeresztje is. A legutóbbi idők politikai életében alig vett részt. A képviselőházban megválasztása óta csupán egyszer jelent meg. Néhány hete influenzába esett, mely ellen Abáziában keresett gyógyulást, de ide utaztában megakadályozta tüdőgyulladása, mely bélbaja által is komplikálva hamarosan alatt kioltotta életét. Családi élete a legboldogabb volt. Fenköllt lelkű, jótékonyságáról híres nejével való házasságából három fia született: István, ki politikai életünknek kiváló alakja, Kálmán, ki jeles gazdálkodó és az ifjú Lajos, a ki csak most végezte berlini tanulmányait; úgyszintén egy leánya, Paula, Radvánszky Béla volt zólyomi főispánnak s koronaőrnek neje. * * * Három napig tartó irtózatos haláltusa után vasárnap reggel 7 órakor adta ki nemes lelkét. Az egész ország félő aggodalommal kisérte a nagy államférfiú életének utolsó óráit. Neje, gyermekei és unokái állandóan körülötte voltak, míg a halál megváltotta szenvedéseitől. Legyen emlékezete áldott és pihenése örök!