Tornaügy, 1885-1886 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1885-09-15 / 1. szám

­ A magyar tornászat megteremtője, Matolay Elek, még jeltelen sírjában porladozik. A kegyetlen végzet nem engedte neki megérni azt az örömnapot, melyen a magyar tornászokat az ő szive gyermekeit az egész országból összeseregelve együtt láthassa; pedig ez volt nemes lelkének leghőbb vágya. A magyar tornászok az elköltözött fényes szellem irránt tartozó kegyeletnek is eleget tettek, midőn tömegesen vettek részt az első magyar tornaünnepélyen s a magyarok »Jahn«-jának nyugvóhelyét fölkeresték s egy könycseppet szenteltek azon férfiú emlékének, ki szíve végső dobbanásáig, utolsó lehelle­­téig a magyar tornászainak vezére, apostola volt. Én bízom a magyar nemzet ősi erejében, életrevaló­ságában. Az idei országos kiállítás meggyőzi Európa művelt nemzeteit arról, hogy a magyar nemzetnél a tudomány és művészet, ipar és kereskedelem szép fejlődésnek indult. De be kellett mutatnunk, a tornázás terén való jártasságunkat is." A magyar nemzet hagyományos vitézsége, a testedző gyakor­latok­ és kardforgatásokban való kiváló jártassága kellett, hogy kitűnjék az országos tornaünnepélyen. Ez ünnepély is egyik hévmérője volt a nemzeti műveltségünknek, melyen a magyar tornászok számukkal és ügyességükkel imponáltak. Elengedhetlen kötelessége tehát minden igaz magyarnak a kibontott lobogó alá sorakozni s egyesült erővel munkál­kodni azon, hogy a tornázás a társadalom minden rétegében elterjedjen, hogy ezáltal is megmutassuk, miszerint Európa kultúrnépeivel egyenrangúak vagyunk minden téren. Sajnos, hogy Magyarországon a felsőbb és legalsóbb körökben nem mutatkozik olyan érdeklődés a a tornázás iránt, mely a nagyfontosságú ügyet nemzeti üg­gyé emelné. Sokan úgy vélekednek, hogy a tornázásnak csak egyéni czélja van. A tornázásnak nem kizárólag egyéni, hanem állami és társadalmi fontossága is van. A tornázás hivatva van a jövő generácziót újjá teremteni, átalakítani s az embert mint élő szép műtárgyat, mint a teremtés koronáját, mely, valljuk meg, napról-napra jobban satnyul és csenevészedik, újra előállítani. Továbbá az állam szempontjából a nemzet harczképességét fokozni van hivatva a tornázás. A magyar nemzet minden rokonfaj nélkül elszi­getelve egyedül áll Európa közepén, idegen nemzetektől körülvéve. Be fog következni azon idő, melyben a létérti küzdelem általános harczra szólítja föl a nemzeteket, s akkor a magyarnak önerejére támaszkodva kell megvívnia a titáni harczot, mely harcznak diadalmas keresztül küzdésére edzett, fáradtságot, kitartást és nélkülözést bíró nemzedékre van szükségünk. A tornázás tehát nem sport többé, hanem nem­zeti ügy, melyet a haza minden igaz fiának föl kell karolnia, mert a­ki azt elmulasztja, az bűnt követ el hazája, nemzete, családja és saját maga ellen. A­z első országos tornaünnepélyen bebizonyították a magyar tornászok, hogy, habár számuk aránylag még kicsiny, de lelkes működésük elismerésre méltó és hogy a nemzet és kormány figyelmére, támogatására minden tekintetben igényt tarthatnak. Magyarországon a tornázás meghonosítása és terjesztése egyes lelkes férfiaknak köszönhető. A magas kormánynak sem szabad ezentúl elzárkóznia eme nagy fontosságú intézmény elől s erkölcsi és anyagi támogatásával gyámolítania kell a szép fejlődésnek indult tornaügyet. A német kormány nyíltan bevallja, miszerint a rend­szeres tornázásnak köszönheti, hogy Európában első katonai nagyhatalmasság lőtt. És valóban Németország a társadalmi és tornaegyesületi téren való tömörülésnek köszönheti egységét, nagyságát. Mert elvitázhatlan tény az, hogy csak anyagilag hatalmas nemzet képes a szellemi téren is vívmányokat fel­mutatni. A német kormány méltányolja is a tornázásnak említett előnyeit és fontosságát, mert eltekintve ama nagy pénzáldo­­zattól, melyet évenként a testi nevelés oltárára lerak, az idei drezdai országos német tornaünnepély költségeinek fedezésére 50,000 márkát utalványozott ki. Azt hisszük, hogy a magyar kormány is meg fogja ezentúl hozni a tornának eme áldozatot, mert hiszen az tulajdonképen nem is áldozat, de a nemzet iránt tartozó nagy kötelesség, s a magas kormánynak érdekében áll a nemzetet saját fiaiban erősíteni és ápolni. S ha kormány és társadalom kezet fogva ápolják a tornaügyet, akkor pár év múlva a testi nevelés hazánkban is egy nívón fog állani az angol, német és franczia nemzetével. Még csak néhány év választ el bennünket a magyar­nemzet ezer éves fönnállásának jubileumától. Olyan ünnep lesz ez, minővel Európa egyetlen nemzete sem dicsekedhetik. Mily magas fokban emelhetjük ezen világra szóló ünnepély fényét, ha nemzetközi tornaünnepélyt is rendezünk s az egész művelt világ előtt bemutatják a magyar nemzet ősi erejét, régi dicsőségét. Föl tehát magyar tornászok! Sorakozzunk a szép és nemes ügy érdekében, fogjunk testvérkezet s az »épség, erő, egyetértés« szent jelszava vezéreljen bennünket czélunk felé. Tömörüljünk nemzetiségi és rang­­külömbség nélkül e szép czél elérésére s akkor egy pár mun­kában eltöltött év után »százados mulasztást vissza­pótol egy hatalmas óra« s a nemzet vérébe megy át a tornázás szükségessége. Sándor: A tornatanítás a reáliskolákban. A most lefolyt iskolai évről közzétett értesítők átvizs­gálásánál örömmel tapasztaltuk, hogy a tornatanárok a nml­, vallás- és közoktatásügyi magy. kir. miniszter ur által a múlt 1884. évben 15446 sz. alatt kiadott reáliskolai tan­ter­vet már ezen évben is általában kitelhető buzgalommal igye­keztek követni. A tantervhez irt »Utasítások« *), azt hisszük leginkább a többi rendes tárgyak kezelésére vonatkozó megjegyzések következtében szükségessé vált változtatások miatt, még nem adattak ki, azért természetes, hogy ezekre most még nem terjeszkedtünk ki, hanem csupán a tanterv száraz betartását kutattuk. Átvizsgáltunk 25 értesítőt, melyek főleg az állami reál­iskolákról adattak ki. A gymnasiumoknak tornatantervük még nincs. Itt még úgy megy a tanítás, mint ez előtt a reáliskolákban is ment, t. i. minden terv nélkül, vagyis tanít mindenki azt, mit czél­­szerűnek, jónak tart; itt a tanár képzettségétől s egyéni fel­fogásától függ a tananyag mint ezt a gymnasiumi prog­­rammokra vetett pillantás azonnal elárulja, pedig a gymna­siumoknak is kiadhatták volna minden inga­dozás és minden változtatás nélkül ugyanazt a tantervet, melyet a reáliskolák kaptak. Nagy szükség van itt is reá! A számok a legerősebb tanúbizonyságok, azért igen érde­kesnek és hasznosnak mutatkozó következtetéseink kihozása végett fussunk át lehetőleg röviden az értesítőkből nyerhető adatokon, de minden­esetre úgy, hogy az illető iskola torna­tanításáról tiszta képet nyerjünk és az adatokat fejezzük ki leginkább számokban. 1. Az aradi áll. főreáliskolában nincsen ugyan osz­tályonként kimutatva a bevégzett tananyag, mint az rendesen megkivántatik ; mindazáltal az igazgató értesítéséből, a rendes tárgyakból az egyes osztályokban a minisztérium által előirt tanterv és órarend követtetvén az előirt tananyag tár­­ ­vözöltetett a Tornaügy­ II. évf. 5. és t1. számaiban.

Next