Történelmi szemle, 2012 (54. évfolyam)

3. szám - MÉRLEG - Horváth Richárd: (Lehet hogy) meggyilkolták a királyt! - Garamvölgyi László: Hunyadi Mátyás, meggyilkolták a királyt. Formabontó könyvismertetés

MÉRLEG lát. Képzeljük el egy pillanatra, hogy valaki előállna egy nagy terjedelmű kötet­tel, melynek alaptétele, hogy a Nap a Föld körül kering. Legfőbb bizonyító érve az lenne, hogy lám-lám! naponta kinézve az ablakon bárki láthatja, hogy a fé­nyes égitest szépen körbejárva a horizontot minden esetben keleten tűnik fel és nyugaton válik láthatatlanná stb. Aligha kell magyarázni, rögvest nevetség tár­gyává válna a szerző és műve egyaránt, hiszen tételével és igazolási eljárásával szemben részben kiváló szakemberek közössége, részben a biztos köztudatot képviselő közvélemény hördülne fel, mondván, aki a csillagászathoz, fizikához nem ért, ne írjon a témáról könyvet. S lássuk be, ebben azért akad némi megfon­tolásra érdemes igazság. A történelemmel azonban nem pontosan ez a helyzet, ami természetes és egészséges folyamat eredménye. A természettudományokhoz képest vele szem­ben sokkal nagyobb az érzelmi töltet, a puszta kíváncsiság vagy az igény aktuális érdekekhez való alkalmazására. Ezekből adódóan figyelem is több jut rá sok más tudományághoz képest. Csakhogy néha átesünk a bizonyos szólásbéli ló másik oldalára. Azon túlmenően, hogy a történettudomány művelőit néha nem is tekintik szaktudást igénylő diszciplína képviselőinek, e tudományterület sorsa olykor a labdarúgáséval és a politikáéval látszik egybefonódni, azaz „mindenki ért hozzá”, vagy ha mégsem, határozott véleménye azért mindenkinek akad róla. Ráadásul a természettudományoktól eltérően valóban sokkal nehezebb e tudo­mány esetében megfellebbezhetetlen igazságokról, alkalmasint axiómákról beszélni, ezért a szakmai vita és az új szempontok, kérdések felbukkanása ter­mészetes folyamat. Ha azonban ezt tetézi a korszakról korszakra változó (jobb esetben) társadalmi, (rosszabb esetben) politikai nyomás, akkor az erősen képes rombolni (és rombolja/rombolja is) az e tudományágba és művelőibe vetett bizalmat. Bárhogyan csűrjük-csavarjuk is mondandónkat, tagadhatatlan tény, hogy a források és az alapvető módszertani és kutatástechnikai fogások ismerete nem mellőzhető történeti tárgyú munka készítésekor. Ezek egyikének-másikának vagy - mint recenzeált kötetünk bizonyítja - többségének elmaradása tagadha­tatlanul kárt okoz a tárgyalt téma jelenkori és későbbi megítélésében (képzeljük el: eztán minden magára valamit is adó, alapos irodalmi tájékozottságú Má­tyás-életrajzban legalább néhány sort illendő szentelni e kötet megállapításainak és számtalan tévedésének), s szükségszerűen téves rész- és végeredményekhez vezethet. Ez azonban a kisebbik, egy szűkebb tudományos közösséget érintő probléma. Annál jelentősebb viszont az, hogy a kötet „módszertanával”, a köz­vélemény vélt vagy valós álláspontját, érzelmeit kiszolgáló szemléletével, nehe­zen nyilvántartható mennyiségű tárgyi hibájával alighanem kevéssé válik haszná­ra korunk történelemszemléletének. S az erre való figyelem felhívása erkölcsi és munkaköri kötelezettsége egy magyar történésznek. Horváth Richárd

Next