Történeti Tanulmányok 18. (2010)
ELMÉLET, MÓDSZERTAN, HISTORIOGRÁFIA - Erős Vilmos: A historiográfia fogalma
A historiográfia fogalma hazugságait.39 S ezekkel szoros összefüggésben a posztmodern (a legkülönbözőbb változatokban) tagadja a történelem tudományos jellegének mind rankei, mind szcientista változatát (mindkettőben inkább az ideologikus, retorikus jelleget látja.) Foucault - persze mindenekelőtt Nietzsche nyomán - egyenesen úgy véli, hogy a fentiek következtében alapvetően a tudomány is csak a különböző hatalmi mechanizmusok és manipulációk leképezése, ennek megfelelően a megismerés sem egyéb, mint a különböző „tudományos” álláspontok mögötti hatalmi-legitimációs-intézményes identifikációs törekvések leleplezése, dekonstruálása (Derrida40) s ezzel például jelen és múlt lehető legradikálisabb szétválasztása. („A tudás archeológiája”, illetve dokumentummonumentum megkülönböztetés 41). Természetesen nem a foucault-i eszköztárral, de sok tekintetben párhuzamos nyomvonalon számol le a hagyományos történetírói, történészi gyakorlattal H. White, ma már forradalminak tekinthető művével.4" White ebben azt bizonyítja, hogy a történelem lényege alapvetően mindig az ideologikus-retorikus jelleg, a történészi munka nem a valóság rekonstrukciójára, hanem annak megkontruálására irányul, így irodalom és történelem között lényegi különbség nincsen. Mindkettőben történeteket (narratívákat) mondunk el, a különböző narratívák összemérhetetlenek, inkommenzurábilisak, a saját maga előfeltevései, kiindulópontja alapján mindegyik egyformán érvényes és igazolható, amiből következően a történelemnek többfajta (esetenként számos) narratívuma, elbeszélése lehetséges. Természetesen a historiográfia fogalmához (jelen sorok szerzője szerint) szervesen hozzátartozik a történetelmélet, illetve a történetfilozófia is, hiszen például a korábbiakban egyáltalán nem esett szó a szellemtörténetről (hol a helye például az említett paradigmák rendszerében), jóllehet a magyar nyelvű irodalom jelentős része foglalkozik a problémával43. Számos historiográfiai összefoglaló (pl. Ch. Simon, Thompson, Völkel44) egyébként teljesen ki is zárja a problémát a historiográfia tárgyköréből, amivel természetesen nehéz egyetérteni. Herder, Vico, Hegel, Comte, Nietzsche, Dilthey, Rickert, Ortega, Spengler, 39 Mindezekhez lásd pl. „Posztkoloniális értelmiséginek tartom magam”. Beszélgetés Ewa Domanska lengyel történésszel. (Az interjút készítette Erős Vilmos.) Aetas 25, 2010, 4. sz. 156-164. 40 Derridához magyarul Jacques Derrida: Ki az anya? Jelenkor Kiadó, Pécs, 2005. UŐ: A disszemináció. Jelenkor Kiadó, Pécs, 1998. UŐ: Esszé a névről. Jelenkor Kiadó, Pécs, 1997, 2005. 41 Lásd például Kisantal Tamás-SZEBERÉNYI Gábor: A történetírás „nyelvi fordulata”, i. m. 42 Hayden White: Metahistory. The Historical Imagination in Nineteenth-Century Europe. The John Hopkins University Press, Baltimore&London, 1973. 43 Erős Vilmos: A szellemtörténet. Valóság 51, 2008, 5. sz. 20-35. 44 Christian Simon: Historiographie. Eine Einführung. Stuttgart, 1996. Illetve Markus Völkel: Geschichtsschreibung. (Eine Einführung in globaler Perspektive.) Böhlau Verlag, Köln - Weimar - Wien, 2006. 18