Thaisz András (szerk.): Tudományos Gyűjtemény 5. évfolyam, 1821

4. szám - Szép János : Elmélkedés az Aszszonyi Nem' Taníttatásáról. 22-60

­( 40 )­ Ne gondoljátok, fiaim, hogy az erkölcsök­ben megcsökkent Róma épületekkel öregbült vol­na. Tudjátok meg, hogy a' kőfalakat, vagy meg­romlott házakat senki sem jobbítja meg, az út­szaknak , utaknak tisztításával senki sem gondol, a' vizek által megszaggatott hidakat, a' régi osz­lop­képeket senki sem újítja meg , kutakra , er­dőkre s fákra senki sem vigyáz. Igazán mondom, semmi Rómában roszszabb állapotban nincsen, mint az, a mit köz­jónak neveznek. A boldogtalan város , melly minél tovább áll , annál kevesebbet mutathat régi falaiból , an­nál többet pedig az új vétkekből! Talán, fiaim, Afrikában vitézkedvén rokoni­tokat látnátok örömest, a­­min nem csudálkozom, mert a­ születésünk földjéhez von­zó természeti szeretet senkiben az országok távolsága miatt nem szűnik meg. Valakik Afrikából érkeznek, mind azt bizonyítják, hogy sokan halnak meg, 's vesz­nek el. Minthogy ti illyenekről tudósittatok, nincs oka, hogy tőlünk különbet várjatok , mert a' halálnak szabadsága ez , hogy háborúban­­a* fegyverviselőket, itthon békességben a' fegyver­teleneket megölhesse. Meghalt, hogy ti is tudjátok, Lucia testvér­tek. Ki múlt a' világból Drusus , öreg atyátok. Itt hagyta a' világot Sylvánus rokontok. Fábius, legjobb atyánkfia, más világra költözött. Eván­der két fiaival az élők­ számából kitörültetett. Bi­bulus, ki a' múlt esztendőkben az én székemben tanított, életét halállal cserélte fel. Fájdalom­­olly sok jók haltak meg, és annyi roszszak ma­radtak. Már rajtam van a­ sor, csak temetésem van hátra. Ezeket megértvén, fiaim, jobbnak ál­lítanátok száz esztendeig a­ holttakkal sírni, mint­sem egy óráig az élőkkel nevetni , mert veletek is így fog történni.

Next