Horvát István (szerk.): Tudományos Gyűjtemény 19. évfolyam, 1835
4. szám - Szilágyi János : A' Selypségről. 61-106
olvassuk egy Tzigánynak, a ki ezt mondta:.A* se* gínység pedig Álmosdba megyen be. Hajlandók a keskeny szájúságra az új Görögök is, kik az (é) helyett mindenütt í hangot ejtenek , melly hiba stacismusnak neveztetik. Magyar beszédjek az új Görögöknek még inkább tellyes a' keskeny szájjal való selypítésnek hibájával, mert ok, a' mint Szirmay Antal Hungaria in Parabolis czímű munkájának 25. és 26. lapjain írja, így beszélnek magyarul: Tessík, tessík az úr! itt vagyon fain puszta! Te fátyú a' bútbúl ozd ki; itt van, be jú! Bítsbúlózta Miklós Diák, fris portika, 's a' t. A' Tsehek is bizonyos tekintetben keskeny szájúak , mert a' mint Negedly tseh Grammatikájában megjegyzette, a' hosszú é és ó helyett hoszszú í és ú hangokat szoktak a' közbeszédben mondani. Találhatni nyomait a' keskeny szájúságnak a' Magyarok közt is. Mert a' Magyarok a' Tisza mellyékein, főképen Debretzen környékén ezt a' szót, ló,így mondják ki: lú, és a' hoszszú é hangot gyakran felcserélik í-vel, így beszélvén : szép és kik szem a' fejér személynek, e* helyett: szép a' kék szem a' fejér személynek, és ezt mondván: édes lipesmje van a' tányíron, e' helyett: édes lépes méz van a tányéron. A' Duna mellett és azon túl pedig sok Magyarok hoszszú ú, ü (mások rövid u, n) hangokat ejtenek a' ból tól, ról, ból, tól, ról ejtegető 's határozó végezetekben a' hoszszú ó, o helyett; ezen szókat p, o, abból, tálból, siról, jobbról, alólról, szívtől, színről, végről, 's a t. így ejtik: abbúl(vagy abbul), tálbúl, firúl, jobbról, alúlról szívtál (vagy szivtül), színrül, végből. A régi római Görögök is gyakran felcserélték az o hangot u-val,az e hangot i-vel, mert oj ouce, tettj helyett 'vvopcc, Iguj szókat ejtettek. Az Atticabeliek is mondtak ó s helyett 651 szót. Keskeny szájúak vóltak hajdan az Umberek]és Thuscusok, mert a' mint Priscianus, Plinius tanúbizonysága után írja, nem vólt nekik a hangjok, hanem a'helyett u hangot mondtak. — Hihető, hogy