Tükör, 1921 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1921-12-04 / 49. szám

évfolyam £ 11 f 11 ■ t é « I Arat £«y é«ra * 60 lel félévre S0 lai K|y«( érám éra I laa Uatfé hivatali talaffaa 61 Felelős szerkesztő I ' _ . I Kiadó laptulajdonot Ifiorvay Zoltán 8 E löM 1 Révész Béla Pártonkivüli politikai hetilap Szerkesztőség és Mádé« hivatali Trg.-Mures (da* ro«vásárhely) Plata Rag. Ferdinand — Főtér SS se. Szerkesztőségi tslafae 61 Bécs. Meghalni nem tud és élni nem bír. Minden igazságtalan keservét viseli annak a céltudatos fur­fang­­gal végrehajtott, úgynevezett ,bé­keszerződésnek­, amely egyes né­pektől a levegőt is megvonta, hogy más népeket az égbe emeljen. Hogy micsoda szűklátkörű és ahoz nem értő emberek döntöttek ezeken a „béketárgyal­ásokon" mil­liók sorsa felett, azt, ha a lépten­­nyomon felbukkanó fejet­enségek nem is magyaráznák, bizonyítaná az a tűrhetetlen depresszió, ami az egész föld gazdasági életét megfekszi. * Minden előtanulmány, minden lelkiismeretesség, minden jövőbeni következmények mérlegelése nél­kül intézték el népek, országok sorsát. Térképeken ötletszerűen fingott piros ceruzák döntötték el a­ határokat. Semmi körültekintés, semmi céltudatos, körülményekkel és az élettel számolni tudó előre látás nem nyilvánult meg e dön­tésekben. Míg egyik parancs lekö­tötte a népek kezét, a másik parancs óriási robotot vetett ki, ami csak munkával teremthető elő, de a munkát a megkötözött, dol­gozni akaró karok természetesen képtelenek végrehajtani. Mit tehet egy gazdaságilag tönkretett, életlehetőségektől elzárt, képtelen körülmények közzé szo­rított szerencsétlen nép ? A­z, amit az utolsó féreg is, ha a farkára lépnek, harap. Lehet-e csodálkozni a bécsi ese­ményeken, ahol a leghaszont­la­­nabb napi szükségleti cikk is szé­dítő számokkal kifejezhető összeg­ért kapható. Hogyan szerezheti meg ezt a nyomorult tömeg? Az a végeredményében céltalan, csak börtönlakókat szaporító for­rongás, ami az elmúlt napokban Bécsben történt, erre ad szomorú feleletet. És ez a felelet intelem is egyszersmind azoknak, akik oko­zói ennek a sajnálatos eseménynek, hogy Bécs, Ausztria sorsát radi­kálisan is azonnal orvosolni kell, ha azt nem akarják, hogy ez a romjaiba is gyönyörű kis ország bolsevista őrületek kísérleti nyúl­­jává ne váljon, mert ez a nap­­ról-napra észlelhető lejtőn való lecsúszás, a nyomor és szenvedés, a gazdasági bukások, csődök lán­colata, ami a leggazdagabb orszá­gokat sem kerüli el, rémséges mementóként figyelmezteti az ille­tékeseket rosszul végzett munká­juk kárhozatos szerencsétlensége­ket aki 23 tehetetlenségük végze­tes következményeire. Több mint bizonyos, hogy az igazi szabadságnak ezt az úgyszól­ván egyetlen oázisát Középeuró­­pában, a történtek után hatalmába keríti a reakció. Ausztria-Bécs la­kói eddig szabad koldusok voltak, ezután a koldusság mellé bizonyo­san megkapják az elnyomatást is. És ha sikerül letörni a demok­ratikus elemeket — nem a nyo­mor miatt forrongó elvakult pári­ákat értjük ezalatt — hanem azt a nagy intelligenciájú munkás és radikális polgári elemet, amely eddig a képtelen körülmények da­cára is Ausztria sorsát a viszo­nyokhoz képest tűrhetően vezetni bírta — ennek az országnak vége ! És akik lehetővé teszik ezt a visszafej­ődést és akik titokban bi­zonyosan munkálnak is rajta, ne csodálkozzanak, ha ez a dolog visszafelé fog elsülni és éppen az ellenkező célt szolgálja, mint amit ők reméltek, mikor gáncsot vetet­tek a demokratikus éra életlehető­ségei elé. Lehet, hogy valamivel konszo­lidáltabb viszonyok közzé jut ta­lán Ausztria sorsa, de ezt a tűr­­hetőbb áll­apotot drágán kell meg­fizetnie. Mai absolut szabadságot kell feláldozni érte. Most még nem látjuk, mi volt a célja a nagyantantnak, hogy ilyen sokáig vegetálásra kénysze­­rítette Ausztriát, lehet, hogy nem sikerültek azok a tervek, amelyek eszközévé e haldokló országot szándékozott tenni, de akármeddig kísérleteznek is e szerencsétlen földdarabbal, a szükség kényszerí­­tette helyes végcélt: a Németor­szághoz való csatlakozást nem akadályozhatják már sokáig. BanRMHanHHMBHHBaHHHBaHBHnai Csetri Mihály Szi. Stefan tel Haie (Bályafo.) 3. sí. alatti (Nemz. Szinti, bejaratával szembe)czipészete czipsiket! lUtatri és «k­iftiMlil munfap! állandó kiállít*« mimé Tpg.'Witsfei (Vagn­ Gyisishely) 1921. d909 nb.i* 4. vasárnap 49-ik aránt Oa5C6MMISMMMNBi­ttHM­HW MMMB­HMM­RHNBBB ■■■■& Maroszág áttér a bu­zavol­tára ? A buza mint nemes érc - Koronás pénzrendszer helyett buzabankjegyek — Egy munkás havi fizetése 6 métern­ázsa búza, a miniszteri tanácsosáé 30 métermázsa — Bűzében állapítják meg az állam budget-jét. — Budapesti levelezőnktől — Egy véletlenül talpraesett ötlet fog­lalkoztatja mo­stanság a magyar főváros pénzügyi és közgazdasági köreit. Nem kisebb újításról van szó, mint az illu­zórikusan arany fedezetű koronás pénz­­rendszer eltörléséről s az egész magyar pénzügynek és adó­rendszernek búza­­valutára való átépítéséről. Emlékezhetünk, hogy alig egy-két évtizeddel ezelőtt a búzatermelés volt meg a legkockázatosabb termelési ág. Abban az időben ment tönkre legtöbb közép- és kisbirtokos. A termelési költségek alá szorított 10—14 koronás búza miatt kerültek dobra az ősi kúriák, a nádfedeles kunyhók s indult meg szomorú lendülettel az Amerikába való kivánd­olás. Mi másképp állunk. A világháború egyik drága tanú­sága az, hogy az ál­lam életereje ipari és mezőgazdasági t­­ljesítményén alpul. Az ipari felké­szültségben megbénított Csonka-Ma­­gyarország tehát legelsősorban agrár­­politikástól várhatja helyzete javulkát. Névérté­kének kétszázszorosán alácsök­kent valutája csínjában lehetetlenné tesz minden kalkulációt a konszol­dá­­ció érdekében teendő beruházásoknál. Senki se tudja, holnap hogyan érté­keli pén­z­üket a mindenható zürichi tőzsde, hogy a jelenlegi labi is, folyton ingad­ozó valuta mellett hány milliárd deficitet mutat állami költségvetésünk néhány hét leforgása alatt. Ez a helyzet kétségkívül tarthatatlan, elvégre bankóprés injekciókkal legfen­­nebb csak az agóniát nyújtják el. És mert a külföldi kölcsön se hozhatna valami reálisabb, végleges konszolidá­cióra vezető állapotot, az ország bel­területén kel felkutatni azt az akármi­fajta értéket, ami biztos fedezettel szolgálna pénzrendszerének. Így találtak rá Magyarország egyet­len kincsére, a búzára, mely a világ­háború óta szeizmográf szerű érzé­kenységgel reagál a valuta ingadozá­saira. Bebizonyosodott, hogy egy bizo­nyos normál termelést véve alapul, a búza ára mindenkor annyival drágul, amennyivel olcsóbbodik a pénz. Én­­ennek a megfigyelésnek az alapján könnyű volt arra az ötletre jutni, hogy tekintettel a búzának is a ne­mesfém (arany) értékének meglehető­sen pontos viszonyára, a kettő egy-­­­mással helyettesíthető, vagyis arany­­rudak helyett zsák­utak is épp úgy szolgálhatnak fedezetül. A Magyar Földhitel­intézetnek a kormányhoz intézet memorandumát a buzava uta ügyében, hosszú hónapok tanácskozásai előzték meg. Az ötlet különben nem új. Mióta a magyar­pénz elvesztette reális értékét, a föld­birtok bérleteket nem pénzösszegért, hanem bizonyos mennyiségű búza mindenkori áráért adják bérbe. Nos ezt a szokást át lehet vinni az adórend­szerbe. Tegyük fel, hogy a búza métermázsája ma 3000 korona, így

Next