Tükör, 1922 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1922-05-14 / 20. szám
összes munkásbiztosító intézményeit unifikáló törvény már úgyis előkészítés alatt van, azért hiábavaló volna a régi autonómia rövidéletű visszaállítása. Végeredményben az intézményt ténylegesen fenntartó munkaadó és munkásrétegek képviselőinek nem is maradt más hátra, minthogy bejelentették a következőket: 1. Az erdélyi és bánsági munkaadó- és munkástársadalom munkásbiztosító intézményének természetéből és jellegéből folyó, továbbá az alaptörvényben biztosított autonóm igazgatási jogainak visszaadásáért a jövőben fokozottabb erővel fog küzdeni. 2. Az autonóm szervek hatáskörébe tartozó — így különösen a járulékfelemelésekre vonatkozó s véglegesen még mindig el nem ejtett — intézkedéseket a teherviselő rétegek önkényes és kötelező erővel nem bíró rendelkezéseknek fogják tekinteni. * Köteles őszinteséggel jelentjük, hogy nem sikerült megtudnunk, ki képviselte az ankéton az erdélyi és bánáti munkásságot. .ti*. Erdélyi író. Még adót nem fizet a foglalkozása után, de már odanyomult a köztudatba. Itt van, magyarul ír és adalék a műveltség történetéhez. A hős korszak végén vagyunk. Három év alatt újoncoztak itt egy csapatot, melyet csatasorban tölt a vezetés nélküli magyarság az erdélyi szellem frontján. Panaszkodik az itteni román sajtó, nemcsak hogy nem tudja kiszorítani az erdélyi magyar újságírást, de sőt inferior is vele szemben népszerűség dolgában. A magyarországi sajtó és irodalom erős tartalékot talált a betűinkben, melyek innen élesztenek roskadó közszellemet és támasztanak alá rongált, megfáradt irodalmi építményt. Ősi és új gazdagok pikulányi segélye nélkül, meddő politikától, nehezen bár, de függetlenítve mégis, elszánt fiatalok teremtették meg Romániában a magyar együvétartás tudatát, azt a tagozott egységet, mely kirobbanásában magyar orcája s melynek keretén belül, bukva és fölbukkanva él az akarat, hogy megmaradjunk ! Férfi munka volt és máris följegyzésre méltó, mert jajkiáltásokon túl is tmíltnak minden elismerést megadván, a hazabeszélés vádját szelíden elhárítjuk és rámutatunk az eredményre: gyászban is erőre kapva föntartottuk a veszni induló nemzeti birtok belsőségét. Tavasz az Állatkertben. — Budapesti tudósítónktól. — Kis körsétára indultunk az Állatkertben. Meg akartuk kérdezni az állatoktól, meg vannak-e elégedve sorsukkal és jól élnek-e a mai drága tavaszi időkben ? Hilbert Rezső aligazgatóval jártuk végig a konyhákat. Konyha és nem közöskonyha, mert ahány állatfajta, annyiféle ételt kell nekik feltálalni, hiszen a világ minden tájékáról verődött össze ez a társaság. A fókának nem kell akármilyen édesvízi hal. A sós tengeri hal az eledele. Mióta megszűnt a fiumei friss, tengeri hal import, éhségsztrájkkal múlt ki az utolsó fóka. Erről aztán a szakácsok igazán nem tehetnek. Ajeges medvék is csak a tengeri halat kedvelik. Hármuknak több esze volt, mint a fókáknak, ráfanyalódtak a következő kosztra: csukamájolajos kenyér, levelőleves és főtt pacal keveréke. A legjobb egészségnek örvendenek ezen a magyar jegesmedvemenázsin. A barna, magyar medvék, Máramaros szülöttei, már meg nem ennék az ilyen csukamájolajas kotyvalékot ! Főtt löbél, sárgarépa és fejenként 2 kgr. barna kenyér mézzel megfűszerezve, ez a napi táplálékuk. A szarvasok és az őzek épp oly jó erőben vannak most, tavasz elején, akárcsak a szabadban élő testvéreik nyár közepén. Kövérek a finom illatú édes szénától, korpával kevert takarmány szecskától és vadgesztenyétől. Az európai bölény szénát, tengeri kórót, takarmányrépát és zabot eszik. Éktelen trombitálás hangzik az „elefánt házból“, Sziam, a 84 éves óriás elefánt, Szultán és Nelly, 16 éves elefánt-kamasz és bakfis trombitálnak felváltva ormányukon, jelezve, hogy közeledik az etetés ideje. Délután öt óra éhesek. A velük egy fedél alatt lakozó vízilópár, Bandi és Arany (a pesti közönség kedvenc Jónásai), mély basszus hangon kontráznak a trombitaszóba. Egyforma koszton élnek ők, az arabeszkekkel díszített mozaik-berakásos falú pompás elefántház lakói: fejenként és naponta 5 liter zab, tíz kgr. takarmányrépa, 5 liter korpa szecskázva, utánna nyomtatókul 35 kg. széna. A két nílusi víziló vízmedencéjét állandóan természetes meleg artézi víz táplálja a szomszédos Széchenyi gyófürdő forrásainak egyikéből. Ők óva vannak a reumától, mert nem mesterségesen és egyenlőtlenül melegített édesvízben töltik napjaikat, mint más külföldi állatkertben. Legváltozatosabb menüt kapnak a fingás majmok. Faj, kor és nem szerint változik napi étlapjuk, mely hónaponként más és más. Főtt rizs, főtt burgonya, sárgarépafőzelék, főtt tengeriszem, továbbá kenyér, alma, füge, tejeskávé és délután tea. Némelyikük — különösen a pávián — imádja a nyersvöröshagymát. A sivatag királya, az oroszlán és ragadozó rokonai csak a nyers húst szaggatják élvezettel. Fejenként naponta 8 kgr lóhúst fogyasztanak. A kutyák visszamaradt csontokból főzött levesen, kenyéren és pacalon élnek. A halaknak az aquarium vizébe darált lóhúst szórnak, de jobban szeretik a földi gilisztát. A többi hüllő közül a legvérengzőbb a kígyó, mely élő házinyulat, tengeri malacot és fehér patkányt fogyaszt. A siklók és békák apró halakkal, a gyíkok pedig lisztkukaccal, kisebb bogárral és a szöcskével táplálkoznak. A teknősök közül, a mocsári teknős darált lóhúson él, a görög teknős viszont megveti a húst és csakis salátát és zöldséget fogyaszt. A szárnyasok a legküllömbfélébb magvakat, kígyót, bogarat, békát, lóbelső részeket és lóhúst eszik. Az évi hangyatojás szükséglet — mely a legtöbb kis madár kedves csemegéje — 2 és fél méter mázsa. Álljon itt ez a kis statisztika, ennyit emésztenek meg az állatkerti gyomrok egy év alatt kilogrammokban. Lóhús 50.641, pacal 17.600, szív 4925, lóháj 600, hal 2550, lisztkukac 10, hangyatojás 2600, széna 393 565, zab 72.878, szalma 43.407, takarmányrépa 30.320, korpa 48 549, búza 762, árpa 1603, tengeri 10 957, horgonya 4218, rizs 1443 kg. és alma, körte, füge, szentjánoskenyér, paraj, saláta, kalarábé tea, tej, túró, tojás, stb. nyáron fa, lóhere, lucerna és egyéb takarmány nagymennyiségben. Az aligazgató bucsuzáskor hat alligátorra mutat. Ezek is meleg artézi vízben hevernek teljes mozdulatlanságban. Látja kérem, ezek a legkedvesebb kosztosaink. Csak májustól szeptemberig esznek — lóhúst, békát és halat. Októbertől májusig téli álmot alusznak és ez idő alatt semmi táplálékra sincs szükségük. Ezeknek a természetét sok ember irigyelhetné manapság .. . rifiai Mintha zászló lobogna a szélben, körötte maroknyi létszám, az írók. Berde Mária a Budapesti Hírlapban Osvát Kálmánt nevezte zászlótartónak, mire ez manciával így morfondírozott: „Zászlótartó az a közember, aki a zászlót viszi, de a vezér, az más. Azt ama cikkező hölgy ismert szerénységénél fogva, önmagára értette.“ Pedig Kolozsvárt is, Nagyváradon is észrevették már a sajtóban, hogy Osvát jelképe a mai erdélyi író küz- delmének. Ha elmenne ismét, súlyát és hiányát akkor éreznék. Nem a politikai outsiderkedései, sem ide-odavágó világnézeti harcai, célon túllövő, néha hozzáértés helyett intuícióval fűtött gondolatvezetése legkevésbé, hanem öntépő kritikai munkája teszi az erdélyi írásművészet szimbólumává. Profilja élesen kiválik most, mikor válság viharzik a lapok körül folytonos fenyegetés az ittléte a mezzanin vaskalapja ellen s ha teljesen találja a kép, mint Lessing, ő is a vidéken kezd a dramaturgiát. Egykor Ambrus és Alexander csinálták Pesten, ma senki a magyar szó területén; csak ő ad méltóságot és hiszt egy kis vidéki város deszkáinak, ha masamódoknak és banktisztviselőknek is, de tárgyi tisztelettel és személyi regarddal hiteti el, hogy komoly dolog a magyarul hangzó ige ápolása. Ahogy ő, úgy Erdély minden magyar írója magára hagyatva vergődik a közöny közepén, s míg elhelyeződik minden tucatfi a köznapi élet lajtorjáján, lelkek vezetői addig elkopnak a példátlan nembánomságban, mellyel a magyar vagyon fordul el a magyarság egyetlen összekötőjétől, az irodalmától. Erdélyi író? Mint egykor Kisfaludy Károly, a kitagadott rajongó, tilalomfái vagyunk a magasratörésnek. Sajtóbeli szegénylegénykedést még csak megbocsájt a mai nemzedék, de a komoly pózért, melyet erdélyi iró címen vettünk fel, ronggyal és éhezéssel egy életen át kell alakulnunk ! Ar. K. Ti •V4**r»t«ly), iwn. m*|ai 14. Szlijjd-tanfolyam a ref. gimnáziumban. Spániel tanár tanítványai között. — Munka megfelelő fokozatokkal. — A műhely. A modern paedagógia egy sarkalatos tétele lett a kézimunkának, az u. n. szlejd-nek az iskolában való bevezetése A gyermekek már az iskola padjai között megtanulják a munka és munkás becsülését és ezenfelül az elsajátított mesterségnek is hasznát látják. Amennyire szép és nemesítő a kézimunka bevezetésének eszméje, éppoly lassan terjed és annak tökéletes kivitelével eddig — sajnos — nem sok iskola dicsekedhetik. Mentségül legyen felhozv, hogy a szlejdnek az iskolákba való bevezetése nem régi keletű. A háború előtt alignéhány esztendővel került a gondolat Budapestre és ezalapon nyíltak meg az egyes tanfolyamok, melyek a szlöjd tanítását terjesztik. A háború alatt az anyaghiányra, drágaságra és egyébb körülményekre való tekintettel azonban a szlöjd terjedése és a tanfolyamok működése szünetelt. Most, hogy az anyagbeszerzés úgy, ahogy lehetővé vált, felélednek a tanfolyamok és a műhelyek ismét hangosak lesznek a tanulók zajától. Marosvásárhelyen a ref. kollégiumban van ilyen szlerdtanfolyam, melynek vezetője Spániel Vince , tanár, résztvevői pedig az intézet tanulói. Felkerestük a professzort tanítványai között. Mindegyiknek magyaráz, mindegyikhez van egy-egy oktató szava és különös atyai szeretettel kezeli őket. — Kérem, itt mindenki megtanulhatja azt a mesterséget, amelyhez épen a legnagyobb kedve van. Egy-egy résztvevő 40—80 lejt fizet évenként és tanulmányai mellett játszva sajátíthatja el a választott ipart. Hogy ennek mennyi előnye van, azt nem is lehet felsorolni. A gyermek azon felül, hogy elsajátított valamely iparágat, megbecsüli a munkát és a munkássággal szemben nagyobb tiszteletet fog tanúsítani az esetben is, ha nem folytatná az itt elsajátított mesterséget. De kiváló nevelő hatása van a szlöjdnek abból a szempontból is, hogy az ifjúságot legalább a foglalkozás idejére elvonja a rossz társaságtól, a kávéháztól és eféle, az ifjakra károsan ható helyekről. Ellátogattunk ezek után az egyes műhelyekbe, legelőször a papírmunkásokhoz. Ügyes lányok és fiúk kötik saját könyveiket rendületlen szorgalommal. Ez a munkakör a szlöjd első fokozata. Második fokozat a famunka. A fa műhelyben szorgos fúrás faragás, kopácsolás járja, kiki a maga munkája mellett fáradhatatlanul dolgozik. Egy III.-ik gimnazista az esztergályozógép mellett komolyan, a munka nemességének tudatában pompás esztergályos munkát végez és látszik az arcáról, mennyire örül a precíz munkának. Innen a fémmunkások műhelyébe mentünk. Fejlettebb fiúk dolgoznak itt valóban nehéz instrmentumokkal Ennek egyik alosztálya a fizikai szak, mely a a fémműhellyel szoros kapcsolatban van és az elméleti részt itt sajátítják el. Lélekemelő látvány, mikor lateiner, intellektuális pályára készülő ifjak vikig felgyürközve dolgoznak és lelkesülnek a munkáért. Az ilyen ifjakból bizonyára a legtökéletesebb emberek lesznek, akik már zsenge korukban tanulják meg a munka becsületét. Spániel tanár pedig fogadja e helyről is meleg üdvözletünket. És ha nehéz és felemelő munkájának elismerése nem minden tekintetben elégíti ki, az ifjúság lelkesedése és hálája — higgye el — sohase fog elmaradni, ami pedig tanító pályán talán az anyagi elismerésnél is többet jelent. &£■ MMNMM mmammm ■mmosbd Ilin de Barim és T Grosavesca Marosvásárhelyen. Apa de Barba és TraiasKesavcica, a kolozsvári román opera tagjainak keddi hangversenye a legtökéletesebb erkölcsi siker jegyében folyt le. Zenei intelligenciájuk hiányára vall azoknak távolmaradása, akik szívesen olvassák nevüket a kulturemberek névsorában s akiknek kötelességük lenne ilyen par excellence művészi vállalkozást — elsősorban a saját lelki gyönyörűségük végett — támogatni. De nálunk még mindig csak oda tolong a közönség, ahol már minden jegy elkelt, legyen ez az attrakció akármilyen harmadrangú, tingli-tangli nívójú. Pedig Aca de Barbu és Orosavescu azon kevesek közül valók, akik az igazi, hamisíthatatlan művészet képviselői. Tökéletes zenei intelligenciájuk, iskolázott kristálytiszta hangjuk magukkal ragadja a legkritikusabb hallgatót is. Barbu kisasszony gyönyörű szopránja, mellyel Puccini örökszép melódiáit annyi érzéssel és megértéssel interpretálta, sokáig fog visszhangzani a kevésszámú jelenvolt érzésvilágában. Nemkülönben Grosavescu úr tömör, meleg lírai tenorja is, amelyhez hozzájárul kellemes megjelenése, tiszta szövegkiejtése és még sok művészi kvalitása, melyek együttvéve arra predesztinálják, hogy nevét rövidesen a világ legelső tenoristái között emlegessék. Papírszalvéta legolcsóbban Révésznél